A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
.... univerzum 70-90 milliárd fényév kiterjedésű ... meg 13,7 milliárd éves ... de a fénysebesség abszolút ... meg egy pontból terjedt ki ... egy osztást azért mindenki el tud végezni, hogy nem stimm a matek
Van erre is kimagyarázás, de az kb olyan szinten van, mint a JahveZsidóSátánIstennel kapcsolatos kimagyarázások. Rá nem vonatkoznak a törvények. Ott meg lehet haladni a tágulással a fénysebességet. Ennyi :-) Röhej a köbön
"A virtuális fotonok (ugyanúgy mint bármelyik más virtuális részecske) tömege nem jellemezhető egy konkrét mennyiséggel, hanem csak egy tömegsávszélességgel."
Mik azok a VIRTUÁLIS RÉSZECSKÉK (FOTONOK)? Ki az Isten találta ki ezeket? És miért? Mert elfogott az esze? Mert nem tudta, mi is az a "tömeg"?
"Ugyanígy a véges élettartamú részecskék tömege sem egyetlen érték, hanem egyszerre sok különböző."
Te együgyü, a véges élettartamú részecskék INSTABIL EÉSZECSKÉK; AMIK STABIL RÉSZECSKÉKBÖL VANNAK FELÉPÍTVE. (Ez már megtanulhattad volna, annak ellenére, hogy nem vagy részecskefizikus!)
Különben is hagyd abba az agymosásodat a részecskefizikáról, amihez semm fogalmad nincs!
Hogy egy állapot nem jellemezhető az állapotváltozó egyetlen értékével, hanem csak sok érték szuperpozíciójával, az teljesen mindennapos dolog a kvantumfizikában, a tömegen kívül nagyon sok sok más változó esetében is. Csak néhányat sorolok: energia, frekvencia, impulzus, impulzus-momentum, helykoordináta, fázis, gerjesztési szám. Mindazok az állapotok ilyenek, amelyek az adott állapotváltozónak nem sajátállapotai.
Ezek az állapotváltozók ettől még tökéletesen illeszkednek a kvantumfizika fogalomköréhez. Persze akkor, ha helyesen kezeljük és értelmezzük őket.
A virtuális fotonok (ugyanúgy mint bármelyik más virtuális részecske) tömege nem jellemezhető egy konkrét mennyiséggel, hanem csak egy tömegsávszélességgel.
Ez ugyanolyan dolog, mint ahogy egy rövid hangnak sincs egy meghatározott frekvenciája, mert egy konkrét frekvencia igazából csak egy végtelen hosszú periodikus hullám esetén adható meg. Minden ennél rövidebb, vagyis véges hosszúságú periodikus hullámcsomag csak egy többé kevésbé szétkent frekvenciasávval jellemezhető. (Ez jól hallható és mérhető is. Az egyre rövidebb zenei hangok hangmagasságát a fülünk és a műszerek is egyre bizonytalanabbul tudják lokalizálni.) Minél rövidebb a csomag, annál szélesebb a frekvenciasávja. Egy infinitezimálisan keskeny hullámcsomag (egy Dirac-delta impulzus) frekvencia-sávszélessége pedig végtelen. Tehát ha egy felhangok nélküli tiszta szinuszhullám amplitúdója nem állandó a mínusz végtelen időtől kezdve a plusz végtelen időig, hanem csak egy véges időtartomány felett különbözik nullától, akkor ez a véges hullámcsomag már sok (általában kontinuum sok) különböző frekvenciát tartalmaz. Vagyis sok különböző frekvenciájú ideális (végtelen hosszú) szinuszhullámból áll.
Ugyanígy a véges élettartamú részecskék tömege sem egyetlen érték, hanem egyszerre sok különböző. Minél rövidebb egy ilyen virtuális részecske élettartama, annál szélesebb a tömegsávszélessége. A virtuális részecskék tehát sok (általában kontinuum sok) különböző tömegű ideális (végtelen életű) részecskéből tevődnek össze.
Aki ismeri a Fourier analízist, annak mindez igen egyszerű és szemléletes.
A valamely forrásból valamely irányba elinduló fényhullámok és gravitációs hullámok terjedési sebessége a vákuumbeli fénysebesség. A hullámok gömb szferikus terjedése kelti a „mezőket”. A valós foton akkor értelmezhető hullámként, amikor terjedésben, mozgásban van. Akkor értelmezhető részecskének, amikor kibocsájtódik, vagy elnyelődik az az energia-impulzus mennyiség, amit mérésekor képvisel. A rövidéletű virtuális foton tömeggel rendelkezik akkor, amikor két elektron kölcsönhatása során foton csere történik. Az lenne a kérdésem, hogy ez a csere, milyen sebességgel történik? A nagyon rövid sajátidő, nagyon nagy sebességet sejtet. Azonnali hatás esetén, végtelen sebességet.
„A mai nagy gyorsítókkal a proton tömegének százszorosánál nagyobb tömegű virtuális fotont is sikerült előállítani.”
Ez a nagy tömegű virtuális foton a két valós foton energiájából születik, vagy más is hozzájárul?
Miért ne történne? Ha bármelyik fizikai szakterület publikációit olvasod, rengeteg ilyet találsz. Nézd meg például a gravitációs hullámok detektálásának történetét. Joseph Weber már évtizedekkel ezelőtt észlelni vélte őket, aztán kiderült, hogy mégse.
Már hogyan jöhetne ki, amikor Maxwell szerint a fénysebesség egyáltalán nem állandó mennyiség.
Maxwell a fény sebességét még az éterhez viszonyította, hoszen akkoriban az étert tekintették a fény közvetítő közegének.
Maxwell szerint a fény minden irányban ugyanazzal a sebességgel terjed az éterhez viszonyítva.
De az éterben mozgó testhez viszonyítva már nem terjed ugyanakkora sebességgel. Vagyis Maxwell egyáltalán nem tekintette állandónak a fény sebességét.
Azt a tévedést, hogy a fény bármely mozgó testhez viszonyítva ugyanazzal a sebességgel terjed, Einstein találta ki. Ő tagadta a fény közvetítő közegének létezését (szerinte éter nincs), ezért ahhoz nem tudta viszonyítani a fénysebességet.
Idősebb korában ezt a tévedését korrigálta, ennek ellenére a fénysebesség állandóságáról szóló tévedése mindmáig a modern fizika része.
Állításoddal ellentétben a tudomány művelői valójában keresik a hibákat, sőt a saját hibáikat is:
"A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) vegyészmérnöke az enzimkémia talán legelismertebb szaktekintélye, tavaly közölt kínai szerzőtársával együtt egy tanulmányt a Science-ben a béta-laktámok enzimatikus szintéziséről. A béta-laktámok olyan szerves vegyületeket, amelyek gyűrűs nitrogéntartalmú atomcsoportot (úgynevezett laktámgyűrűt) tartalmaznak. Fontos szerepük van például az antibiotikumokban.
Csakhogy kiderült, hogy a cikkben leírt kísérleti eredményeket nem lehet reprodukálni. Márpedig a tudományos közleményekkel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy a bennük szereplő kísérletek újra végrehajtva megint ugyanazt az eredményt adják. De ez itt nem jött össze, és az ügyben indított vizsgálat több hibát is feltárt. A kísérleteket végző kutató jegyzőkönyveiből pedig
fontos adatok hiányoztak, vagyis a bizonyítékok is megkérdőjeleződtek.
Így Arnold kénytelen volt idei első tudományos tweetjében máris a tanulmány visszavonásáról beszámolni.
A visszavonás mellé közölt cikkükben Arnold és szerzőtársai leírták, hogy a megismételt kísérlet szerint az enzim mégsem katalizálta a laktám szintézisét. Arnold megbecsültségére jellemző, hogy az ilyenkor szokásos reakciókkal ellentétben a többség nem követelte lemondását, és inkább az őszinteségét dicsérték. “Szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet, hogy mindezt nyilvánosságra hoztad. Ez azt mutatja, hogy mindenki követhet el hibát, és mindig az a jó reakció, ha igyekszünk azt jóvá tenni” - tweetelte Dominique Hoogland, a King's College London kutatója."
Van olyan teória, miszerint a fény is elfárad hosszútávon. Ha az őspukkanás előtti összes energia mennyisége nem változhat, akkor a tér, vagyis a távolság az, ami lecsökkentheti a hatását a kiindulási pontjához viszonyítva. Ezek szerint a tér addig tágulhat, ameddig az energia hatástalanná válik egy mérhetetlenül nagy gömbfelületen. Ekkor viszont pólust vált a kezdőpont, forrásból nyelővé változik. Mi szerint a központ felé zsugorodó gömbfelületen, (a távolság csökkenésével) egyre növekvő az energia (vonzó) hatása. Ebből arra is lehet következtetni, hogy kezdetben, vagy korábban nagyobb volt a fény sebessége.
Miután a térben érvényes(ülő ismert/ismeretlen) természeti törvények nem befolyásol(hat)ják a térben foglalt energia (összes) mennyiségét, pusztán mint entropikus erők értelmezhetőek. Ekként, ezért sem lehettek alkotói a nagy bummot megelőző (szubatomi méretű) energiahalmaznak; amiként, táguljon báraz univerzum akármekkorára, az összes energiája nem változhat.
Nem változhat?:-)
Az állandókról villant be a fénysebesség, mármint a fény állandó(nak, abszolútnak vélt) sebességének függvényében mért távolság és idő, amely teória szerint: 1 milliárd év múlva, minimum 14,8 milliárd évre tudunk vissza tekinteni (ha ugyanoda tekintünk, ahova ma); mint ahogy 1 milliárd évvel ezelőtt, feltételezve a mai technológia akkori meglétét, ha nem is ugyanazt látnánk, de mindenképp, értelemszerűen, csak a 12,8 milliárd évvel ezelőtti állapotát észlelnénk a ma (másként) látható messzeségnek, úgy is, mint a múlt időnek.
A téridőn kívül, van/létezhet mégbármi is, ami a fény sebességét meghaladóan változhat?
Ha ez a két kölcsönhatás tartja meg a közöttük lévő távolságot, akkor ez a távolság a két erőhatás kiegyenlítődésének köszönhető? Vagyis a távolságot a taszítás és vonzás egyensúlya adja. Ez képezi a TÉR fogalmának valós alapját?
A proton és az elektron között az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás uralkodik. Más kölcsönhatásra nincs is szükség, nem is kell más kölcsönhatás a részecskék között.
