Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Ááá, idegeneket simán leugatok, az annyira nem érdekel. Inkább csak bosszant, ha beleszólnak amihez semmi közük. Viszont nem is akarok a gyerekek előtt úgy válaszolni idegennek, hogy "közöd? neszójjábe, mer pofánváglak".
Ismerősökkel, barátokkal más a helyzet. Meg aztán ha ugyanabban a témában mindenki az ellenkezőjét állítja mint amit én gondolok, akkor azért elgondolkodom azon, hogy tényleg jól látom-e a helyzetet, hátha én tévedek.
Öregem, ha te ennyire adsz mások véleményére, meg fogsz bolondulni a szülői értekezleteken, előre szólok... kicsit programozd át magad, és ezt komolyan mondom, ugyanis a gyerekeid tőled látják a mintát, és neked velük szemben határozottnak kell lenned legalábbis belsőileg. Ha ilyen szarságokon, mint mikor vegyek íróasztalt elbizonytalanodsz a vásárlásban - holott neked megvolt határozott elképzelésed - akkor megette a fene. Tessék megerősíteni magad és határozott anyukává válni na.
(Én is olyan voltam mint te, de ha ujra kezdeném, kapásból bevennék egy doboz Leszarom tablettát, és aztán jönne csak a többi. )
Tudom miről beszélsz, az én nagyobbik lányom volt ilyen, öröm volt vele a szülőire járni... ő is nagyon boldog volt amikor megkapta az íróasztalát (ha nem csal az emlékezetem, mikor ő elsős lett eleve megvettük manoje-nak is, és eleve két íróasztalos gyerekszobát rendeztünk be, de ennek nem volt jelentősége.)
Arra emlékszem, hogy nekem milyen fontos volt a tolltartó, az iskolatáska. Nem az, hogy milyen, hanem az, hogy nekem már van. Hát ha nagyon kesereg miatta, akkor megvesszük, addig valószínűleg marad az eredeti tervem, hogy egyszerre kapja a kicsivel. De legalább megnyugodtam és felkészültem a válasszal az újabb megrökönyödött "nem lesz íróasztala?????" de....de....ezt mégis hogy gondolod? KELL az íróasztal, hát hogy fog tanulni, blabla" szövegre.
Igen, tudom, csak mindig reménykedtem benne, hogy ez a beleszólósdi majd csökken, ahogy nagyobbak a gyerekek. Hogy ha majd nem lesz téma a van-e cumi a szájában vagy sem, anyatejet kap vagy tápszert, akkor végre nem kell állandóan magyarázkodni. De ugyanott tartok, csak most iskolaválasztással, íróasztallal, különórákkal. :-S Viszont a leszarom tablettából kéne pár dobozzal.....
Nem, szó nincs róla, hogy ez lenne a téma - az én lányomnak egyszerűen csak fontos volt. Mint ahogy minden baromi fontos volt neki, ami az iskolát jelképezte - ez a kis lökött valamiért szereti az iskolát, pedig semmi személyiségközpontúnak hirdetett gyerekbarát supermódszerekkel dolgozó szupersuli, csak egy egyszerű iskola, a felső tagozaton egy rakás problémával, ez meg szereti :-)))
Ezen én is gondolkoztam. Mondjuk ha nagyon problémázna miatta, akkor megvesszük, inkább praktikus okokból gondoltam halasztani. Gondoltam jobb egyszerre kialakítani úgy a berendezést, ami legalább 5 évig megfelelő. Én egyszerre szeretném megvenni az íróasztalokat, a külön-külön beszerzett, más stílusú bútorokkal nem annyira tetszene.
Szó ami szó, ebben is van valami... nekem soha nem volt íróasztaom gyerekkoromban, de még tanulósarkam sem, az anyámmal meg az öcsémmel laktunk egy szobában, (apámnak meg nagyanyámnak külön-külön szobája volt, de ez másik történet), és az első keresetemből egy használt íróasztalt vettem (akkor már nagymama halála után én laktam a szobájéban), mert mindig vágytam rá, hogy nekem is legyen egy oylan.
Viszont ehhez vágyakoznom kellett rá, és elsőben még eszembe sem jutott, leginkább felsőtagozatban főleg gimnáziumban, hogy mindenkinek van ilyen csak nekem nem. Így akkor vettem ilyet, amikor már tényleg nem volt rá semmi szükségem.
Szóval a konkrét esetben ennek a jelképnek szvsz nincsen jelentősége, nem hinném, hogy a kis elsősök között az lenne a fő téma, hogy "milyen a te íróasztalod?"
Annak alakítod át aminek akarod, ennek semmi de semmi köze nincsen semmihez. Van aki úgy rendezi be a gyerekszobát, hogy emeletes ágy, két íróasztal, játékpolcok, van aki - ha módja van rá - a gyerekszobát meghagyja gyerek-játszó-alvószobának és külön helység jelképzi a komoly munkát, és van aki semmit nem változtat, hanem ebéd után leszedi az ebédlőasztalt aztán ott tanul a gyerek. Ne másokra hallgass, hanem arra, amit te jónak látsz és kész.
NEM ettől lesz valaki jó anya vagy nem jó anya, NEM ettől lesz egy gyerek jó tanuló vagy átokrossz lustaság.
Az iskolához meg - tapasztalat - sok sok türelem, leszarom tabletta és JÓ ADAG humor kelletik... (humor nélkül a kamaszkort nem lehet elviselni...)
Na, akkor én is... A lányom rögtön akkor kapott íróasztalt, amikor elsőbe ment, és bár utána is mindenfelé írta a leckéjét, étkezőasztalon, dohányzóasztallá változott régi kisasztalán, kanapén, ágyon, földön, ahol eszébe jutott (az utóbbi három miatt folyton veszekszem vele ugyan, mert olyankor macskakapar, de tulajdonképpen tojok rá :-), viszont az íróasztal szimbólum volt, olyan szimbólum, mint az iskolatáska, meg a tolltartó, meg a tornazsák - azé, hogy ő most iskolás, és baromi büszke volt rá.
Nekem volt kiskoromban íróasztalom - az öcsémnek nem jutott saját, mert nem fért el kettő a szobánkban, így ő nemegyszer kiszorult a konyhába - a mai napig az a fixa ideája, hogy amiatt nem vitte semmire az életben, ami persze baromira nem igaz, de neki komoly frusztrációkat okozott :-)
Én az íróasztal mellett szavazok. Mert attól olyan büszke iskolás lesz otthon is az ember, a fiókjaiban a könyveivel, a ceruzáival :-))
Köszönöm az íróasztallal kapcsolatos hozzászólásokat, végre nem érzem magam egy felelőtlen, gyermekét elhanyagoló anyának. :-) Csak amikor felmerült ismerős körökben amikor a lakásról, tervekről beszélgettünk, akkor elég nagy döbbenetet okozott.
Viszont már kétségeim vannak, hogy kell-e a félszobát dolgozó-tanuló szobává alakítani, ha már mind a kettő iskolás lesz. Most már úgy gondolom, hogy nem...
Nálunk sem lesz a nagynak íróasztala. Illetve most felajánlotta egy ismerős a lánya kinőtt asztalát. Lehet, hogy azt áthozzuk, de akkor csak annyi a változás, hogy nem a komód fiókjában, hanem az íróasztalban fogja tartani a cuccait. Tanulni lent fog a nappaliban az étkezőasztalnál... (és ezzel megvalósítjuk, hogy a középső vele szemben ülve majd megtanul fejjel lefelé olvasni ;o))) S.
Vélhetően jobban működött, mint ma, bár talán helyesebb, ha a mostani felfogásunkat az integrációról nem kérjük számon az évtizedekkel ezelőtti állapotokon...
Egyben egészen biztosak lehetünk: a világ ezerrel rohant (és rohan!) el mellettünk az utóbbi évtizedekben, ami az oktatást illeti. Tulajdonképpen ez a topik is ennek a bizonyítéka: szebb sorsra érdemes családok küzdenek az iskolai középkorral.
Egyre inkább terjed az a szokás, hogy a kisebb (és nagyobb) iskolás gyerekek nem külön szobába, kisíróasztal mellé "száműzve" csinálják a házi feladatot, és tanulnak otthon, hanem a családi térben, pl. a konyhaasztalon, a nappaliban történik mindez.
Szerintem ez nagyszerű dolog, a család összetartozását segíti.
hát, az én fiam 3.-ba jár és nincs íróasztala :-))))) most csináltatunk neki emelt ágyat, az alatt lesz, a kicsi most kezdi az elsőt, és neki most vettünk asztalt, mert neki másmilyen ágya lesz. eddig egyáltalán nem kellett az íróasztal, az ebédlőasztalnál írjaa leckét úgy is, a tanszereit egy ikea-s fatartóban tartja a nappaliban, plusz van fent a komódjukban egy nagy fiók az egyéb sulis cuccainak. szerintem nem látszik a fejlődésén, hogy nem volt íróasztala eddig :-)
Ha van asztal ahol az esetleges leckéjét írhatja, akkor minek? Ez nem törvény, nyugodtan várjál vele még egy évet.
Derszu, az én unokám nálam el sem alszik mese avagy kb félórás éneklés nélkül. Ha nagyon álmos, akkor énekelgetek neki, ha pedig kicsit álmos, akkor belekezdek egy jó hosszú népmesébe, vagy felolvasom neki a 12 varjút vagy a bujdosó macskát, ezeket külön szokta kérni mostanság. Az anyja is ezt teszi, ha igényli, csak odafenn más mesék vannak. (mellesleg rájöttem, hogy teljesen felesleges neki játékot venni, csak ott porosodnak a polcokon meg a fiókokban, szinte csakis a levegővel játszik úgy ahogy mondom. Elképzel valamit, aztán a kezével jelzi hogy mi micsoda, esetleg beleül a szennyestartóba, hogy ez most hajó, vagy beleburkolózik egy faliszőnyegbe, hogy ez most vakondtúrás és ő a vakond, ilyesmi. Eddig csakis a tűzoltó felszerelésnek volt nagy sikere meg a lovagfelszerelésnek karddal, meg a kalózsapkának)
"Ugyan offtopik, de lenne egy kérdésem: ti mondtok a gyerekeknek altatót? Nem mesét, hanem a mese után altató verset, versikét, éneket?"
Nekem néha kérik még, kb egy héten 3x. Ez igazából sok 2-8 soros kis altató versecske, akkor kezdtem el mesélni amikor a nagy 1 éves volt és sokáig minden este kellett mondanom. Már ők is kívülről fújják.
Most én is kérdezek: Szerintetek nagy hülyeség lenne, ha úgy kezdené a nagy az iskolát, hogy nem lesz íróasztala, csak egy külön polca a tanszereinek? Elsőben úgysincs házifeladat. így viszont várnék egy évet, mert a kicsi pont egy évvel később kezdené a sulit. A szobájuk maradna ugyanúgy (emeletes ágy, szekrény+ játéktárolók, most nagyon jól kialakítva), viszont a másik félszobában szeretném ha maradna a számítógép, oda kerülne 2 íróasztal nekik saját polccal és a rengeteg könyv a nappaliból. A nappaliba meg vennénk kihúzható kanapét aludni. Eddig ennek a megoldásnak számunkra csak az előnyét láttam (nyugalmas tanuló/dolgozószoba, ahol nem zavaró a tévé, a másik játéka, maradhatnak együtt játszani és aludni, stb), de amikor elmondtam ezt az ötletet másoknak, akkor mindenki hűledezett, hogy micsoda dolog, hogy az iskolát épp elkezdő gyereknek nincs saját íróasztala, tisztára mintha azt mondtam volna, hogy ezentúl nem kap rendesen enni, csak kenyéren és vizen fog élni. Tényleg ennyire létfontosságú elsőben egy íróasztal és nem ér rá a beszerzése a második osztály kezdésére?
Szóval hogy a szókincse kb. arra terjed ki. DVD-n is érti, olvasva is, ha jól olvassa ki (na ez még nem megy neki igazán jól, ellenben az öccsének igen).
Még valami: az együtt tanulás, pláne leckekikérdezés nálunk otthon nem volt divat, én kb. noaaa eljárását tervezem követni. Azzal, hogy az elsőszülöttünket az átlagnál jobban kell segíteni a rutinok kialakításával és betartatásával.
Igazából nem értem, mi a kérdés. Azt mondom neki, spanyolul természetesen, hogy kezdd újra attól a szótól, hogy "kismackó". Előolvasni is hajlandó vagyok, ha szükséges, miért ne?
Amit nem tudok, megnézem szótárban, eddig is így volt, nem titok előttük sem. Mivel rengeteget olvas, így egy csomó dolgot csak megkérdez, hogy tényleg úgy van-e (legutóbb pont az ér-patak-folyó-folyam volt soron, hogy melyik nagyobb - az eret még ma este meg kell néznem szótárban ;-)). A gyereknek a magyar az abszolút domináns nyelve és igen bő a szókincse, spanyolul kifejezetten passzív és csak azt érti, amit tőlem hall. Nem is erőltetem, minek? Most talált egy számára érdekes könyvet spanyolul, olvasom neki esténként, ő meg tovább olvassa magának, mert érdekli a sztori - a magyar szókincse is így nőtt. Nem látom, hol itt a gond.
Spanyol matekkönyvem van kb. általános iskola végéig. Mellesleg én magyarul sem emlékeztem arra, hogy "kacsacsőr". Úgy rémlik, nekem "kisebb, nagyobb jel" néven tanították.
De mivel a gyerkőc magától fölfedezte a negatív számokat és fejben összeadta fél éve, szórakozásból, hány perc van egy napban, annyira nem aggódom matematikai fejlődése miatt. Ha esetleg nem érném föl ésszel, ahol tart, apja fizikus, majd gondozásba veszi - magyarul, hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Arról szerintem fölösleges vitatkozni, hol tart a gyerek és miért. Különösen, mert a családban van még kettő, akikkel messze nincs ennyi gond. Jó, a középsőnek még kell pelus éjjelre, a kétéves nem rág - lehet, hogy ők tudat alatt így tiltakoznak a nyelvi dresszúra ellen? :-))
Mármint a ren-dőr? Éppen ezt írta Peppers, hogy ez a természetes, ösztönös. Az első egy megtanulandó nyelvtani szabály... Vagyis ha egy kisgyerek azt mondja, hogy rend-őr, akkor baj van a nyelvi kompetenciájával, mert a szabályt még nem ismerheti, nem igaz? (e-ser-nyő, na-per-nyő, ed-ző és társai :-)) A jó fülű gyerek akkor így szótagol, nem? :-)
(Annyi még, hogy a "rend-őr-asz-szony" c. helyesírási mutatvány _kizárólag_ arra szolgál, hogy ha a lap széléhez érsz, akkor el tudd választani a szót. Semmi más funkciója nincs.)
Az, hogy "rend-őr-asz-szony", az egy helyesírási mutatvány.
Az, hogy "ren-dőr-assz-ony", az meg az anyanyelvi kompetencia szerinti szótagolás.
Az utóbbira való képesség anyanyelvi alapképesség, ami segíti az olvasástanulást is. A előbbi pedig egy többé-kevésbé önkényes szabály, amit az iskolában megtanítanak (nem az olvasás tanításakor).
