Hans Zimmer filmzeneszerzői pályája az Oscar-jelölést is kapott Rain Man filmzenével indult (róla nekem elsőre mindig ez ugrik be), de kihagyhatatlan a Gladiátor c. film zenéje is. Ez utóbbival én úgy vagyok, mint a Volt egyszer egy vadnyugattal: a filmzene nélkül nem is lenne annyira érdekes az egész film... Zimmer Oscart is kapott, az Oroszlánkirály zenéjéért, de a kevésbé nagyzenekari jellegű művei közül említésre méltó még Az időjós c. film zenéje is.
Most hirtelen beugrott még nekem Thomas Newman, aki - többek között - az Amerikai szépség és a Halálsoron c. filmek színvonalát emelte komolyan a filmzenével.
Yann Tiersen zenéjét én az Amélie és a Good-bye Lenin kapcsán ismertem meg, ezeket a filmeket is nagyban megdobta a zenéje (az Amélie-ét főként).
nincs mit, örülök, hogy neked is tetszik. Szerintem is gyönyörű. Hans Zimmertől tudsz valamit mutatni/ajánlani? Yann Tiersent kifelejtettem vlóban, őt is nagyon kedvelem, csak ő az én fejemben nem mint filmzeneíró szerepel. René Aubryt is tudom ajánlani a frankofónoknak.
ha már filmzeneszerzők, akkor szerintem kihagyhatatlan a sorból Yann Tiersen, Hans Zimmer és Eric Serra. nekem legalábbis Badalamenti mellett ők a kedvencek...
igen, elég popos, de nem rossz. Anno sokat hallgattam, tegnap este nosztalgiáztam rajta egy kicsit. Ez vitt közelebb Marianne többi dolgához.
Van egy pár filmzeneíró, akibe bele vagyok habarodva, és Badalamenti még nem is tartozik közéjük. Akkor már inkább Michael Nyman (Greenaway filmek), Michael Danna (Jégvihar, Lillies); Philip Glass pedig minden mennyiségben. Éljen a minimalizmus!
Nos, végighallgattam. Engem meglepett kissé, mert hasonlóra számítottam, mint amit Julee Cruise-nak írt. Ez az album már-már popzene ahhoz képest :-) Mindenesetre nagyon kellemes zene, bár kíváncsi lennék, hogy mi sülne ki egy Faithfull-Badalamenti-Lynch koprodukcióból...Mert ugye Julee Cruise mellett Lynch nemcsak szövegíróként, de producerként is jelen volt, és a Lynch-filmek zenéjének alapjait is ő határozza meg (Lynch), Badalamenti "csak" átteszi a zene világába azt, amit Lynch szeretne érezni.
Márpedig megérne egy próbát, mert ahogy annak idején Jimmy Scott hangja nagyon szépen beleillett a Lynch-Badalamenti féle sötét, misztikus-borús zenei környezetbe, úgy Faithfull hangja is adja magát ehhez...
Badalamenti és Marianne Faithfull? Nem is hallottam a közös munkájukról. Be lehet ezt szerezni valahol? Nagyon jó párosítás lehet, hiszen Faithfull reszelős-borús hangja legalább olyan jól passzol Badalamenti világához, mint a Twin Peaks idején az öreg Jimmy Scott hangja (Under The Sycamore Trees)...
Egyébként meghallgattam ezt a Stereogum-tribute lemezt, de úgy isten igazából csak egyre tudom azt mondani, hogy őszintén szimpatikus, a Bell-féle It's Oh So Quiet. Persze az a legkönnyebben befogadható az öszes közül. De ezek az amerikai tribute albumok egyébként is olyan lilák. Madonnának is készült nemrég egy ilyen szomorú, alter folkos album. Through the Wilderness a címe. Ez is mennyire tipikusan folkos cím. Na, azon két szám van, ami van olyan jó, mint az eredeti. Igaz, ezt már nem ingyen osztogatják.
A Főfőnök egy könnyű Trier ujjgyakorlat, pont a sava/borsa hiányzik. De nézhető.
Félve szólok hozzá a Lynch-es témához, én az Elefántemberen kívül még egy filmjét se próbáltam megérteni, csak úgy egyszerűen élveztem őket, nagyon ciki? Ha Badalamentit szeretitek, ajánlom Marianne Faithfulnak írt lemezét (A Secret Life)
sztem több ellentmondásos dolog van a lost highway-ben ami miatt nem lehet neki "értelmet adni", de mindegyis... végülis csak azt fejtegeti, hogy egy nagy traumát hogy lehet feldolgozni...
sztem nem áll olyan messze a kettő egymástól... és teljesen igazad van. nem szabad túlmisztifikálni. mert amiket írogatnak... még véletlen se jutott volna eszébe sztem ennyi mindennek jelentést adni. de akarva akaratlanul ezen töröd a fejed, és tudod hogy úgyse jössz rá, mert lehet hogy nincs is mire rájönni. a szépsége pedig ez. hogy úgy jó ahogy van (én most is a lost highway-ről beszélek, mert sztem ez sikerült a legjobban). és nagyon jól írod, ez a művészet, megtalálni a határokat. persze lehetne erről még oldalakat írni de csak ismételnénk magunkat meg már nem is tudom hogy magamat akarom e meggyőzni vagy mivan :D ... inkább egy másik példa: a coen gyerekek új filmje a no country for old men. a vége ahogy el van csípve. na az odaragasztott még egy negyed órára töprengeni egy sort...
A bevezető utolsó mondata után már nem is láttam értelmét elolvasni a magyarázatokat:
"He had said before these were released and after they were released that he would never reveal what MD meant to him, it was up to everyone to have their own vision."
És azt hiszem, ez David Lynch igazi oldala, mi több: így van ez rendjén.
