Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Érdekesnek tűnő budapesti programot találtam a helyi hazudósban. Közzéteszem, hátha valakinek felkelti az érdeklődését:
"Ötödik alkalommal rendezik meg a Budapest 100 elnevezésű programot, melynek során az érdeklődők százéves lakóházak, iskolák, templomok és közintézmények falai közé is beleshetnek. Sok házban idegenvezetést tartanak, vagy érdekes programokat szerveznek a lakók. Az ötéves jubileumra tekintettel idén 101-104 éves házak is megnyitják kapuikat április 18-19-én. A részletes programot a www.budapest100.hu honlapon találhatják."
Annyit olvastam már az Antik placcról, hogy rászántam magam egy látogatásra, nem is bántam meg. Eleinte egy kis csalódást éreztem, mert maga a hely a vártnál kisebb volt, de aztán rájöttem, hogy még egy-két szoba kapcsolódik hozzá, és érdemes a kiállított dolgokat figyelmesen végignézni. Mondjuk a tárcsás telefon nem hatott rám meglepetésként vagy újdonságként, de amikor megláttam egy sárgaréz mérleget, ama bizonyos lelki szemeim előtt megjelent egy álomkonyha, a munkapulton ez a mérleg, ragyogóra fényesített sárgaréz súlyokkal. Aztán behunytam, mármint a lelki szememet.
Meg kel adni, nem várt dolgokat lehetett ott találni, hogy példát mondjak, harisnyakötőt, csinos csipkéből, és olyasféle fűzővel a hátoldalán, mint a míderé.
Láttam továbbá egy kartonpapírból összeállított csocsóasztalt, elég sokan és elég lelkesen játszottak vele, ennek ellenére teherbírónak bizonyult.
Volt továbbá a sok egyéb között jó néhány, a harmincas évekből származó írógép, egyik szebb, mint a másik. Nagy-nagy örömömre volt pl. tapper is, no meg, amit végképp nem vártam, a Tábortűz 1958-as, bekötött évfolyama. Az árusok kedvesek, és szívesen társalognak a jelenlévőkkel, még akkor is, ha biztosan tudják, hogy ebből nem lesz üzlet.
Hosszú lenne elsorolni, mi mindent láttam, no meg kissé elfogult is vagyok, hiszen nagyon kedvelem az efféle zsibpiacokat. Egy a lényeg: nem bántam meg, hogy arra jártam, mondhatni sőt!
Utánanéztem Kasztner történetének, hátborzongató! Minden jótett elnyeri méltó büntetését. Ennek ellenére, vagy épp ezért azt hiszem, ha előre látja a fejleményeket, akkor is megteszi.
Nahát, ez érdekes és jó ötlet, mármint a filmklub. Melyik filmjéről beszélt Szabó István? Láttam az Ajtót, és nagyon tetszett, az erről szóló beszélgetés érdekelne.
Sziasztok, végre nekem is van újabban (pár hónapja) a könyveken kívül is "kultúréletem".
Keddenként Filmklubba járok, ahol - ahogy a klubvezető szokta mondani - egy jegy áráért (1.000 Ft) kettő programot is kapok. mert a film után beszélgetünk, nagyon sokszor magával A Rendezővel, (pl. Szabó Istvánnal) de legutóbb Heller Ágnessel is a Kasztner vonat apropóján. (Aki nem tudja ki volt Kasztner Rezső, mint pl. én sem a film előtt, gyorsan nézzen utána!)
És ki ne felejtsem a tegnapi koncertet, amely a költészet napjához kötődött, bár sajna pont József Attila vers nem hangzott el. Szabó Balázs Bandája adott elő Radnóti és Pilinszky verseket és azonkívül pár saját dalt is. Balázs többször is szerénykedett, és kakukktojásnak nevezte a saját dalait, szerintem viszont nagyon is szépen belesimultak a többi vers közé. :)
Szégyen-gyalázat, de kb. harminc éve jártam az esztergomi Keresztény Múzeumban, akkor viszont egy olyan kiállításon voltam, amit vakoknak készítettek, minden kézzel végi lehetett tapogatni, és Braille-írásos kis táblák voltak a kiállítópulton. A többi képre nem nagyon volt időm. Viszont eszembe juttattad Mark Twaint, aki az olaszországi útja után azt írta, hogy látott háromezer Szent Jeromost, kétezer szent Lukácsot, és még sorolta tovább, csak már nem nagyon emlékszem mindenre. Lehet, hogy igaza volt?
Ami a növényeket illeti, nekem se mindegyik jön be, fura mód az állítólagosan legkönnyebben tarthatók okozzák aí gondot, ilyen pl. a kukoricalevél vagy a zöldike.
Sajnos annyira el vagyok havazva munkailag,hogy egyszerűen olvasni sincs időm a fórumokat (pedig szeretném...) hát még reagálni...
Én a virágokkal úgy vagyok,hogy nagyon szeretem nézni őket,csodálom, de egyáltalán nem értek hozzájuk (pedig anyai ágon kertész ükszülők is vannak!), a kerti munka szükséges rossz,engem nem kapcsol ki,nem pihentet, csak kötelesség. (Ha valami,akkor az olvasás az kikapcsol, az még gyász idején is ment...) Mostanában a legnagyobb sikerem,hogy egy karácsonykát átültettem egy kis cserépből nagyobba és valószínűleg jól sikerülhetett,mert virágzik! :-)
Orchideákat is nagyon szeretem, és nagyon irigyen nézem jártomban-keltemben az ablakokba kirakott virágzó példányokat. Nekem ha újra virágzik,az is kb. 5 évente történik.... Egy szó, mint száz:nem vagyok zöldujjú...
Napfogyatkozás érdekes volt,munkahelyen láttam, de persze nem néztem bele a napba.Végül is olyan fényviszonyok voltak szerintem, mint amikor még süt a nap,de már nagyon elborul az ég.
A húsvétot Esztergomban töltöttem, kellemes volt. A főszékesegyházi kincstár tele gyönyörű értékes tárgyakkal, de sok-sok csigalépcsőt kell megmászni hozzá. Működik a Bazilikában egy panorámakilátó kávézóval,érdemes felmenni (ez is egypár csigalépcsőbe kerül),valóban gyönyörű a látvány. A Keresztény Múzeum csak annyiban csalódás,hogy kicsit sok egyszerre a sok vallási tárgyú kép, talán jobb lenne több részletben nézni. A Prímás Pincében viszont remek ebédeket lehet fogyasztani svédasztalos rendszerben hétvégén. Bevallom,nekem legjobban az előételként szereplő,de általam "desszertként" fogyasztott körözöttes sajttorta ízlett szőlőcsatnival.
Hát ma ennyi voltam.
(Megint megyek megnézni az Anyám tyúkját, remélem kiragad abból a körforgásból,amiben csak a munkahelyi dolgokra tudok gondolni...)
Ellátogattam a Gardenexpo kertészeti kiállításra, ahol nagy bőségben mutattak be kerti bútorokat, medencéket, főzőedényeket, kemencéket, néhány csodás kerti gépet, sőt még két elragadó játékautót is, ez utóbbiak 3-4 éves gyerekekre voltak méretezve.
Bevallom, kissé csalódott vagyok, mert tavaly és tavalyelőtt jóval nagyobb helyen volt a kiállítás. A virágokban viszont nem csalódtam, szépségesek voltak, nem csak az orchideák, hanem a kaktuszok, broméliák, tillandsiák is, Lehetett kapni többféle növényi olajat (dió, len, tökmag, mák, stb) és szebbnél szebb kerámia, valamint öntöttvas edényeket.
Azt se hittem volna, hogy virágokkal telifestett ültetőlapát és kertészkesztyű is létezik, de hát ha valakinek pont ez kell! Viszont a kertészkötény csodás volt, no meg az ára is.
Csöndes derűmre mind a jegypénztárnál, mind kissé beljebb inkább nyugdíjasok voltak, néhány kismama mellett. Végül is érthető, hiszen délelőtt tízkor inkább ők értek rá. Nagyon érdekes előadás hangzott el a lepkeorchideákról és gondozásukról, egy jóbeszédű, szellemes, és mind a tárgyát, mind a virágait szerető férfi részéről. Tőle azt is megtudtuk, hogy egy hónap múlva a Vajdahunyad várban lesz az igazi orchideakiállítás. Lehet, hogy azt is megnézem!
Végül is, nem bántam meg, hogy elmentem. Akkor sem, ha az volt az alapötlet, milyen lett volna az ókori Egyiptom, ha ismerte volna az orchideákat. Volt egy akkorácska piramis, hogy abba szerintem őfelsége a fáraó még a kedvenc szkarabeuszát sem szívesen temette volna el. De lehet, hogy ez csak oktalan kötekedés.
Emiatt elmulasztottam a napfogyatkozást, amit csak azért nem sajnálok, mert amúgy sem volt hozzá megfelelő szemüvegem
Ha valakit érdekel, tájékoztatom, hogy vasárnap 18 óra után ingyenes a látogatás, és az eddig csak kiállított növényeket meg lehet venni.
Ez nagyon szellemes novella, illik Ecohoz, jókat mosolyogtam, amíg olvastam.
Az írnokság viszont mind Egyiptomban, mind Babilónban nagyon megbecsült mesterség volt.
Kész szerencse, hogy nem akkor éltem, mert iskolás koromban minden magyar dolgozatomnak egyforma volt az osztályzása: helyesírás 5, fogalmazás 5, külalak 1.
Remélem,már jól vagy és talán épp a zsibvásárban találsz jópofa cuccokat. Én ebben a téli időszakban még eddig megúsztam a mindenféle csúfságos megfázásokat,influenzákat és hörghurutokat (most gyorsan le is kopogom), remélem ez így is marad.
Ma délelőtt hallgattam Rudolf Péterrel a beszélgetést a Kossuthkifli c. jövő héten bemutatandó filmsorozatról és elgondolkodtam,hogy inkább el kellene olvasnom a regényt.... De közben kíváncsi is vagyok a sorozatra is.... Mit gondolsz?
Ékírásos táblával és írással kapcsolatos gondolatok: Nekünk szerintem - akik abszolút a nyomtatás korában születtünk és tanultunk meg olvasni és írni - nagyon könnyű dolgunk van. Mindig elcsodálkozom a múzeumokban, amikor ilyesmiket látok meg régi papírokon régi írásokat, ezeket egyáltalán nem könnyű kisilabizálni. A régi időkben nem biztos,hogy írástudó lett volna belőlem.
Köszönöm! Ezen felbuzdulva még valami jutott az eszembe: az előcsarnokban kiállítottak egy-két ékírásos agyagtáblát. Szó szerint tenyérnyiek voltak, sűrűn teleírva ékírásos jelekkel. Meg is állapítottam, hogy az akkori írnokoknak igencsak jó szeme lehetett.
Örömmel olvasom, hogy te legalább láttál egy jó előadást. Sajna, egy kellemetlen és hosszúra nyúló hörghuruttal vesződtem, ezért nem nagyon mentem sehova, nem akartam továbbadni a betegséget. Színházba meg végképp nem, mert a nap tekintélyes hányadát végigköhögtem, ami egy előadás alatt mindenkinek kínos. Kezd elmúlni, most már lehet programot csinálni. Annyit olvastam a Paulay Ede utcai zsibvásárról, hogy jövő vasárnap alighanem rászánom magam és elmegyek, most még pihengetek egy kicsit.
Hú de rég jártam erre (és egyáltalán fórumközelben), de te megint irigylésre méltóan jó programon voltál! :-) Most jó soká nem mehetünk a Szépművészetibe... Elkezdtem gondolkodni,hogy én mikor voltam ott utoljára, de talán akkor,amikor a lentebb említett egyiptomi tárgyú kiállítást néztem a 3D-s filmmel, előtte meg egy Picasso grafikai kiállítás volt több,mint 10 éve...
Viszont én meg az Örkény Színház Tartuffe-előadásának nyilvános főpróbáján voltam januárban. Egyrészt azért mentem el,mert a január egyébként is k...utya hosszú, unalmas,depressziós hónap,legyen benne valami jó is, másrészt mert fodrászi kötődés miatt jegyhez jutottam. Abszolút modern kivitel, Parti Nagy-féle fordítás-átdolgozás,de nagyon jó előadás! Pogány Judit szenzációs benne Orgon anyósaként,sokszoknyás magyar parasztnéniként robban be a színre,már ezért érdemes megnézni a darabot, de a többi szereplő is remek. Sok-sok tehetséges egyetemista is játszik, pl.egy Pálya Pompónia nevű leányzó,akit nem csak az alakítása (az is jó), hanem a neve miatt is megjegyeztem.:)
Még egy, aztán tényleg abbahagyom. Úgy vettem észre, nagyon kedvelték a Nautilus-kagylót, akár magában, akár ezüstbe foglalva, mint kelyhet. Meg kell adni, igazán dekoratív, nem csoda, hogy sok helyen használták.
Ma délelőtt egy nyugdíjascsoporttal ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba, a Rembrandt és kora kiállításra. Már negyedórával tíz óra előtt odaértünk, és mire a nyitásra került sor, hosszú sor várakozott az utcán. Praktikusabb lett volna, ha csak tizenegyre érünk oda, de ha már így alakult, akkor azért kivártuk a sorunkat. Meg kell adni, mindent jól megszerveztek, gördülékenyen mentek a dolgok.
Maga a kiállítás megért egy kis sorbanállást, ezt bizton állíthatom. Úgy vettem észre, magától Rembrandttól csak kevés kép volt, de szerencsére nem azok, amiket állandóan láthatunk. A kedvencemnek A Bűnbánó Szent Péter volt a címe, és igazán érdemes figyelmesen megnézni.
Ami a többi képet illeti, sajnálom, hogy nem tudtam rájuk több időt fordítani, még legalább kétszer meg kellene tekintenem, és még akkor is találnék újat és szépet. Megfigyeltem, hogy – legalábbis jó darabig – mennyire komolyan vették a puritán stílust. A férfiak fekete ruha, fehér spanyolgallér összeállításban jártak, ez később annyival enyhült, hogy puha, kihajtott gallért viseltek. Amennyire megítélhetem, ha valami csillogó holmi volt rajtuk, azt inkább méltóságuk jelképeként hordták, mint hivalkodásból. Azért a nők ott is nőből voltak, mert az egyik, portrén ábrázolt hölgy igaz, hogy zártnyakú fekete ruhát viselt, de ez harminc kis ezüstgombbal záródott, és csodás fehér csipkemandzsettát és hozzáillő kesztyűt viselt. Ez utóbbit kézbefogta. Az összhatás igazán tetszetős lett. Később azért változott a helyzet, mert mindkét nemnél szép színesek lettek a ruhák.
Némi meglepetésként ért egy istentiszteletet ábrázoló festmény. Az rendben, hogy néhányan zsoltárt énekeltek, de az előtérben egy nő a gyerekét szoptatta, a mögötte ülő szolgálólány pedig nyitott szájjal aludt. Két kutya is ott lődörgött, az egyik fiú velük játszott. Senki nem állíthatja, hogy nem reális a festmény.
Ami a kutyákat illeti, minden harmadik képen ott voltak. A legtöbbjük valami spánielféle, két úgyszólván agarat is láttam, jó néhánynak az ősei lelkesebbek voltak, mint amilyen válogatósak. Macska viszont csak egy volt, a Sakkozók című képen, a sarokban ücsörgött. Ez az egy viszont szemlátomást jóltáplált, elégedett tekintetű cirmos volt, ráadásul nyakörvön csengőt viselt. Érdekes módon egy kacsát is megörökítettek, éspedig azért, mert derék tojó elérte a húszéves kort. A biztonság kedvéért néhány tojást is mögéje festettek.
Még egy megjegyzés, aztán befejeztem. Láttam egy csodálatosan szép ékszerládikót, a külseje ennek is egyszerű, valami nemes fából, talán mahagóniból készült, a belseje viszont annál szebben volt kifestve. Egy csomó kis fiók volt benne, és mind a fiókokon, mind az ajtók belső oldalán csodás kis zománcképek voltak. Alighanem ékszereket, vagy azokat is tartottak benne, mert a felhajtható részen egy kis tükör is volt.
Egy szombati rádióműsorból értesültem arról, hogy Venczel Vera Szepes Mária díjat kapott, stílszerűen a Vörös Oroszlán századik előadása alkalmából. Én is láttam az előadást, tetszett is, szerintem megérdemelte a díjat, ezennel gratulálok hozzá! Nem könnyű egy ilyen monodrámat előadni, és ez látványos külsőségek nélkül sikerült neki.
Nagyon kevés 3D filmet láttam, de ebben az esetben stílszerűnek éreztem. Még ha valóban eljutnék is a Vatikáni Múzeumba, valószínű, hogy csak az előttem álló hátát nézhetném, ezért meg nem megyek olyan messzire.
Nem említettem, de érdekesnek találtam Augusztus császár bronzszobrát. Megállapítottam, hogy a szobrász sokkal figyelmesebben dolgozta ki a mellpáncélt, mint magát a személy. Az is feltűnt, hogy egyáltalán nem idealizálta, őfelségének szétálló füle és csúnya, tömzsi ujjai voltak. A kézmozdulata és a tartása azonban valóban fejedelmi.
Néhány évvel ezelőtt nyáron a Szépművészetiben volt egy egyiptomi tárgyú kiállítás, ahhoz volt egy filmvetítés, 3D-s szemüveggel. Nekem is szemüvegre kellett feltennem,mint neked, érdekes is volt a film így is, de nem lettem rajongója ennek a műfajnak.
Leginkább a csodás természeti képek (francia Alpok havasan és nem havasan), a kutyus és a kisfiú miatt volt érdemes megnézni,de nem sok köze volt (mondhatnám semmi) az eredeti regényhez. Nem értem,miért kellett a II.világháborút belevinni... javarészt csak a szereplők neve egyezett meg, valamint az,hogy Sebastien honnan származik. A regényt továbbra is nagyon szeretem.
Meghallgattam a kis Boros Misit, abszolút laikusként és komolyzene-nemértőként mondom, hogy szépen,átszellemülten,intelligensen játszott. Engem kicsit az Igazából szerelem c. film szerelmes kisfiújára emlékeztetett :) Utána még a youtube-on elkeveredtem és meghallgattam pl. a Záróra c. tévéműsorban Veiszer Alinda beszélgetését Bogányi Gergely zongoraművésszel, nagyon érdekes volt olyan embert hallgatni,aki ilyen lelkesen a zene világában él.
(Volt olyan videó is,hogy Boros Misi találkozik Bogányi Gergellyel,aki egyébént a Szobi Zeneiskola igazgatója. Sőt, Boros Misi apukájával, Boros János filozófussal (?) is volt Veiszer Alindának beszélgetése,de azt már nem hallgattam meg,majd máskor.)
Ma délután láttam a Vatikáni Múzeum című, 3D-s filmet az Uránia moziban. Már a bejáratnál meglepetés ért, ugyanis hosszú sor állt a pénztár előtt. Ilyet sem láttam az utóbbi időben. A mozi szerencsére rugalmasan kezelte a kezdései időpontot, nem vetítettek, csak az után, hogy mindenki megkapta a jegyet. A filmhez szükséges szemüveg a másik fölé téve kissé kényelmetlen volt, de ez igazán nem volt fontos szempont. Maga a film valóban térhatású, sokszor úgy éreztem, mintha én járnám körbe a kiállított szobrot. A bevezetőt a Múzeum igazgatója mondta, a bemutatott műtárgyak legnagyobb része a reneszánsz korából származik, a nagy hármastól. Persze, a Laokoon szoborcsoportot nem számítom ide, de ez is II. Gyula pápa idején került elő. Ez utóbbi portréját elnézve, ravasz vénember lehetett. Az viszont biztos, hogy ízlése, az volt!
Közelről megszemlélhettem a Pietát, néhány részletet a Sixtus-kápolna freskóiból, no meg az Utolsó ítéletet. Ez utóbbi elég nyomasztó volt, nem túl meglepő módon. Rafaello Athéni iskolája annál harmonikusabb látvány. Meglepett, hogy Van Gogh és Chagall is festett Pieta-képet, de bevallom, nem nagyon tetszettek, egyszerűen nem az ő műfajuk. Dali Keresztrefeszítés képe viszont igen. Bemutattak egy antik Herkules torzót, annak idején Michelangelót kérték fel, hogy egészítse ki, de ő azt mondta, így jó, ahogy van!
A látottak közül sok nem volt újdonság a számomra, de két dolog igen: az előtérben egy lóra támadó oroszlán szobra, és egy görög lányszobor. Ez utóbbinak szép görög profilja, csodás kontya, és remek tartása volt.
Szívesen néztem, de örültem volna, ha a képzőművészet mellett láthatok pl. egy-két kézzel írt kódexet, no meg pl. Cellini ötvösműveit, de hát nem mutathatnak be mindent, hiszen ez a múzeum nagyon nagy. Talán készül még néhány film.
Még egy érdekességet figyeltem meg. Igaz, a nézők nem a legfiatalabbak közül kerültek ki, de a vetítés befejezte után nem siettek felpattanni és kirohanni, egy kis ideig csendben, maguk elé nézve ülve maradtak.
