Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Vasárnap egy nyugdíjasklubbal ellátogattam a Jeli Arborétumba, megcsodálni a rododendron virágzást, no meg az összes többi szebbnél-szebb növényt. Nagyon tetszett a hely, az magától értődődő, hogy a fák-bokrok szépek és jól gondozottak voltak, de remekül alakították ki a helyet. Sok ösvényvolt, jó néhány olyan, ahol akár kerekesszékkel is lehetett közlekedni. Volt egy csinos kis tó, játszótér, kilátó, továbbá madárdal és sok szép szitakötő. Megálltam nézegetni a tónál, és mellettem egy férfi azt mondta az unokájának, hogy a part mentén felhőben úsznak az ebihalak. Eleinte azt hittem, túloz, de amiről azt hittem, hogy iszap, az ténylegesen ebihalak falkája volt. A kedves szülők közül is képviseltették magukat páran.
Utána Sárvárra, mentünk, a Nádasdy kastélyt látogattuk meg, egy nagyon jól tájékozott és jóbeszédű muzeológus vezetett minket. A legjobb szövege az volt, miszerint az irodalom legfőbb ellensége az irodalomtörténész, Ezt Illyés Gyula állította, aztán megírta Petőfi életrajzát Aztán folytatta az elmélkedést, a múzeum legfőbb ellensége a muzeológus, a gyerekeké pedig pedagógus. Az állítás első felének ő volt az eleven cáfolata. Nagyon érdekes dolgokat mondott el Sárvár egykori urairól a Nádasdyakról. Sokat beszélt az erős fekete bégről, Nádasdy Ferencről. Már a bejáratnál emléktábla hirdette Kanizsai Dorottya emlékét, és egyetértettem azzal a felirattal, hogy ő igazi magyar nagyasszony volt.
A kiállított gyűjtemény is érdekes volt, az egyik meny az üvegtárgyakat gyűjtötte, és láttam jó néhány csöpp üvegvázát, csak akkorák voltak, mint a kisujjam. A szomszéd tárlóban pedig még annál is kisebb palackok volta, kb. három centisek, plusz üvegtető volt rajtuk, amit aprócska lánc rögzített a váza füléhez. Láttam olyan kis szekrénykét, aminek a mását a Rembrandt kiállításon láttam, de van egy ilyen a Budatétényi Múzeumban is. Aztán bemutatott egy jó nagy szekrényt, és elmondta, hogy ezt a hatvanas évek elején vásárolták vissza, háromezer forintért. A helyrehozás után azért valamivel többet ér Ennek ellenére sem tetszett, nekem nagyon túldíszített volt. Viszont a titkos fiókokat nagyon ügyesen helyezték el benne. A többi bútor, no meg az edények viszont nagyon tetszettek, sima, egyszerű, elegáns ezüst étkezőkészletet láttam, ezek nem az ünnepi asztal díszei voltak, napi használatra szánták őket. Kellettek is, mert egy kihúzható asztal mellett 37 személy is elfért.
Nagyon szép szőnyegek is voltak, ezek egy része, no meg az ezüstök egy befalazott szobából kerültek elő, egy tatarozás közben.
Egyébként maga Sárvár is tetszett, tiszta, rendezett, kellemes városnak tűnt. Ott is van arborétum, de oda most nem jutottam el. Talán legközelebb.
Meg volt említve :-)) Telefonos szerepében mondta a Szűcs Nelli: még munkaidőben is nézhették, mert mindenki a tévé előtt ült, senki nem telefonált. Talán még Brezsnyev elvtárs is azt nézte titokban :-))
Pirulva vallom be, hogy a színpad mellett két nyomatékos érv szólt: a lakásomtól nyolc percre volt, és ingyenes is. A rönkhúzást is viszonylag egyszerűen tudtam megközelíteni, de ide főleg a kiváncsiság vezetett, mert még sosem láttam ilyet, és ezt pótoltam.
Ez a szoborpark jó ötlet, pont egy szép májusi napra való! Ez a hétvége, és a jövő hét jelentős része foglalt, de utána alighanem megnézem.
Érdekes programjaid voltak, Csimpolya! A rönkhúzást talán szívesebben néztem volna, ez a színielőadás nekem "túl magas" így a leírásod alapján,de persze megérte,ha úgy érzed, ad gondolkodnivalót és nem érzed elvesztegetett időnek az előadás idejét.
Én viszont szombaton a Mementó Parkban (szoborparkban) voltam. Váratlanul jöttek vendégeink vidékről,akik kérték,valami programot csináljunk. Énnekem két dolog jutott hirtelenjében eszembe, a Vácrátóti Botanikuskert és a Szoborpark. Ők ez utóbbit választották,azt hiszem tetszett nekik. Én valamikor régen már jártam ott,de most is szívesen mentem. Nagyon kellemes napsütéses idő volt, körbesétáltunk és én a magam részéről megállapítottam,hogy pl. Varga Imre Kun Bélás kompoziciója -ami a Vérmezőn állt egykor- egyszerűen jó alkotás,ha elvonatkoztatunk a politikai tartalmától. Az évekkel ezelőtti látogatás idejéből nem emlékszem,hogy lett volna kiállítva egy babakék Trabant - most van. Valamint egy telefonfülkében ha feltárcsáz az ember néhány évszámot (pl. 1946, 1956, 1989 stb.), meghallgathatja az adott kor diktátorát, politikusát (pl.Rákosi, Ceausescu,Sztálin stb.)
Szombaton viszont egy színházi előadáson voltam. A címe: Emlékszel az... emberre? A műfaját nem tudom meghatározni, a cselekményét pedig nem tudom ismertetni. Valami a többszemélyes monodráma (holott ez önellentmondás) a pantomim, és a mozgásszínház között. Még azt sem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem. Sokszor párhuzamot találtam az Ember tragédiájával, a szereplők mintha Ádám, Éva és Lucifer utánérzései lennének. Azért írtam a többszemélyes monodrámát, mert a szereplők jó darabig nem egymással beszéltek, hanem a közönségnek. Mind a tizenegy főnek. Elvileg egy, a világpusztulást túlélt emberpár története lenne, de inkább egy szerelem, illetve együttélés története. Ami tetszett, hogy a nehezen ábrázolható kedvesség, gyöngédség ábrázolása hiteles, holott ez ritkán sikerül.
Kezdem belátni, hogy ez az ismertetés sem túl érthető, de most sem bántam, hogy megnéztem. Újdonság volt, és az, hogy még most is foglalkoztat, és sokat gondolok rá, arra vall, hogy nem is lehetett olyan rossz. Egy biztos: nem volt jellegtelen.
Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez is kultúra, de érdekesnek találtam azt a rendezvényt, ahol május elsején jártam. Láttam egy plakátot, amin rönkhúzó versenyt hirdettek. A képből kiderült, hogy igáslovak versenye. Udvariasabban hidegvérű lovaké. A helyszín nem volt túl messze a lakásomtól, ezért elmentem megnézni. Meglepően sokan voltak, nem csak a versenyzők, a nézők is. Nyitás után pár perccel érkeztem, de már sokan voltak. Ez inkább jó, mint rossz hír, csak éppen nem volt valami tribünféle, és ha nem találtam jó helyet, akkor az előttem állók fejét láthattam, nem a lovakat, holott ezek jól megtermett példányok voltak. Gondosan megfésülték-kikefélték őket, arra is ügyeltek, hogy egymáshoz illő színű lovak dolgozzanak a párosban, a lószerszám díszes, de nem túldíszített, egyszóval jólesett rájuk nézni. Körülbelül nyolc-tíz pár indult, először valóban egy farönköt kellett különböző akadályokon átjuttatni. Csöndesen derültem azon, hogy az első akadály egy térdmagasságú gát volt. A lovak viszont úgy vélték, rengeteg hely van mellette, miért kellene átemelni, amikor meg is lehet kerülni.A továbbiakban viszont egész jól teljesítettek. Érezhetően minden indulónak megvolt a saját szurkolócsapata. Meglepetéssel hallottam, hogy a legtöbb felkészítő és versenyző Szlovákiában működik.
Volt állatsimogató, négy, valóban elbűvölő kiskecskével, egypár törpemalaccal, no meg egy pónilóval. Ez utóbbi gondosan ügyelet arra, hogy a karám közepén ropogtassa a szénát, nem szerette, ha simogatják.
Nem maradtam sokáig, mert egyre nehezebb volt látnom is valamit, de csöppet sem bántam, hogy ott voltam, mert kellemes hangulatú, és számomra új esemény volt.
Ezt a sorozatot én is láttam, a filmek többsége tetszett, Szabó István bevezetője pedig olyan volt, hogy utána más szemmel néztem még azt a filmet is, amit már többször láttam. Persze volt olyan, ami nem tetszett, de az is lehet, hogy ez az én hibám, elvégre nem mindenki szeret minden művet, és ez így van jól Bőven van választék képekből, filmekből, könyvekből, zenékből.
Szabó István nekem akkor "tűnt fel", amikor 100 éves volt a mozi és a tévében volt egy sorozat erről és mindig ő mondta a filmek elé az ajánlót. Olyan lelkesen beszélt,hogy muszáj volt megnézni az ajánlott filmeket.
Kiegészítelek: az Örkényben nagyon rossz a nézőtéren ülni a kényelmetlen székek miatt, nekem mindig vágja a szék széle a combomat. Az a jó előadás - és az Anyám tyúkja meg a Tartuffe ilyen - ahol erről a kellemetlenségről el tuok feledkezni. Nekem egyébként nagy tanulság volt,mennyi humor van még a komolynak gondolt-tanult versekben is. És valahogy úgy láttam,a színészek is élvezik az előadást...
Jövő kedden (április 21.) 18 órakor a Bálint Ház nagytermében, VI. Révay u. 16. EILONA ARIEL: ÜLÖK ÉS MEDITÁLOK - SZABADULÁS A BÖRTÖNBEN magyarul beszélő izraeli-indiai dokumentumfilm.
Én láttam az Anyám tyúkját, és csak egy dolog nem tetszett. Az Örkényben nagyon rossz az első sorban ülni. A kolléganőmmel mentünk, de már csak két jegy volt, az egyik az elsőbe, a másik az utolsóba :)
Ez valamikor tavaly volt, és igazából örvendetesnek tartottam, hogy ilyen kapós a költészet :)
A Szerelmesfilmet néztük meg, de persze sok minden másról is beszélgettünk utána :) Nagyon szívesen és hosszasan válaszolt a kérdésekre, anekdotázott. Engem az ragadott meg legjobban, amikor Bergmanról beszélt. Elmesélte, hogy mennyire figyelmes hallgató volt. Én pedig beleborzongtam, hogy egy olyan ember áll előttem, akit Bergman figyelmesen hallgatott!!
Érdekesnek tűnő budapesti programot találtam a helyi hazudósban. Közzéteszem, hátha valakinek felkelti az érdeklődését:
"Ötödik alkalommal rendezik meg a Budapest 100 elnevezésű programot, melynek során az érdeklődők százéves lakóházak, iskolák, templomok és közintézmények falai közé is beleshetnek. Sok házban idegenvezetést tartanak, vagy érdekes programokat szerveznek a lakók. Az ötéves jubileumra tekintettel idén 101-104 éves házak is megnyitják kapuikat április 18-19-én. A részletes programot a www.budapest100.hu honlapon találhatják."
Annyit olvastam már az Antik placcról, hogy rászántam magam egy látogatásra, nem is bántam meg. Eleinte egy kis csalódást éreztem, mert maga a hely a vártnál kisebb volt, de aztán rájöttem, hogy még egy-két szoba kapcsolódik hozzá, és érdemes a kiállított dolgokat figyelmesen végignézni. Mondjuk a tárcsás telefon nem hatott rám meglepetésként vagy újdonságként, de amikor megláttam egy sárgaréz mérleget, ama bizonyos lelki szemeim előtt megjelent egy álomkonyha, a munkapulton ez a mérleg, ragyogóra fényesített sárgaréz súlyokkal. Aztán behunytam, mármint a lelki szememet.
Meg kel adni, nem várt dolgokat lehetett ott találni, hogy példát mondjak, harisnyakötőt, csinos csipkéből, és olyasféle fűzővel a hátoldalán, mint a míderé.
Láttam továbbá egy kartonpapírból összeállított csocsóasztalt, elég sokan és elég lelkesen játszottak vele, ennek ellenére teherbírónak bizonyult.
Volt továbbá a sok egyéb között jó néhány, a harmincas évekből származó írógép, egyik szebb, mint a másik. Nagy-nagy örömömre volt pl. tapper is, no meg, amit végképp nem vártam, a Tábortűz 1958-as, bekötött évfolyama. Az árusok kedvesek, és szívesen társalognak a jelenlévőkkel, még akkor is, ha biztosan tudják, hogy ebből nem lesz üzlet.
Hosszú lenne elsorolni, mi mindent láttam, no meg kissé elfogult is vagyok, hiszen nagyon kedvelem az efféle zsibpiacokat. Egy a lényeg: nem bántam meg, hogy arra jártam, mondhatni sőt!
Utánanéztem Kasztner történetének, hátborzongató! Minden jótett elnyeri méltó büntetését. Ennek ellenére, vagy épp ezért azt hiszem, ha előre látja a fejleményeket, akkor is megteszi.
Nahát, ez érdekes és jó ötlet, mármint a filmklub. Melyik filmjéről beszélt Szabó István? Láttam az Ajtót, és nagyon tetszett, az erről szóló beszélgetés érdekelne.
Sziasztok, végre nekem is van újabban (pár hónapja) a könyveken kívül is "kultúréletem".
Keddenként Filmklubba járok, ahol - ahogy a klubvezető szokta mondani - egy jegy áráért (1.000 Ft) kettő programot is kapok. mert a film után beszélgetünk, nagyon sokszor magával A Rendezővel, (pl. Szabó Istvánnal) de legutóbb Heller Ágnessel is a Kasztner vonat apropóján. (Aki nem tudja ki volt Kasztner Rezső, mint pl. én sem a film előtt, gyorsan nézzen utána!)
És ki ne felejtsem a tegnapi koncertet, amely a költészet napjához kötődött, bár sajna pont József Attila vers nem hangzott el. Szabó Balázs Bandája adott elő Radnóti és Pilinszky verseket és azonkívül pár saját dalt is. Balázs többször is szerénykedett, és kakukktojásnak nevezte a saját dalait, szerintem viszont nagyon is szépen belesimultak a többi vers közé. :)
Szégyen-gyalázat, de kb. harminc éve jártam az esztergomi Keresztény Múzeumban, akkor viszont egy olyan kiállításon voltam, amit vakoknak készítettek, minden kézzel végi lehetett tapogatni, és Braille-írásos kis táblák voltak a kiállítópulton. A többi képre nem nagyon volt időm. Viszont eszembe juttattad Mark Twaint, aki az olaszországi útja után azt írta, hogy látott háromezer Szent Jeromost, kétezer szent Lukácsot, és még sorolta tovább, csak már nem nagyon emlékszem mindenre. Lehet, hogy igaza volt?
Ami a növényeket illeti, nekem se mindegyik jön be, fura mód az állítólagosan legkönnyebben tarthatók okozzák aí gondot, ilyen pl. a kukoricalevél vagy a zöldike.
Sajnos annyira el vagyok havazva munkailag,hogy egyszerűen olvasni sincs időm a fórumokat (pedig szeretném...) hát még reagálni...
Én a virágokkal úgy vagyok,hogy nagyon szeretem nézni őket,csodálom, de egyáltalán nem értek hozzájuk (pedig anyai ágon kertész ükszülők is vannak!), a kerti munka szükséges rossz,engem nem kapcsol ki,nem pihentet, csak kötelesség. (Ha valami,akkor az olvasás az kikapcsol, az még gyász idején is ment...) Mostanában a legnagyobb sikerem,hogy egy karácsonykát átültettem egy kis cserépből nagyobba és valószínűleg jól sikerülhetett,mert virágzik! :-)
Orchideákat is nagyon szeretem, és nagyon irigyen nézem jártomban-keltemben az ablakokba kirakott virágzó példányokat. Nekem ha újra virágzik,az is kb. 5 évente történik.... Egy szó, mint száz:nem vagyok zöldujjú...
Napfogyatkozás érdekes volt,munkahelyen láttam, de persze nem néztem bele a napba.Végül is olyan fényviszonyok voltak szerintem, mint amikor még süt a nap,de már nagyon elborul az ég.
A húsvétot Esztergomban töltöttem, kellemes volt. A főszékesegyházi kincstár tele gyönyörű értékes tárgyakkal, de sok-sok csigalépcsőt kell megmászni hozzá. Működik a Bazilikában egy panorámakilátó kávézóval,érdemes felmenni (ez is egypár csigalépcsőbe kerül),valóban gyönyörű a látvány. A Keresztény Múzeum csak annyiban csalódás,hogy kicsit sok egyszerre a sok vallási tárgyú kép, talán jobb lenne több részletben nézni. A Prímás Pincében viszont remek ebédeket lehet fogyasztani svédasztalos rendszerben hétvégén. Bevallom,nekem legjobban az előételként szereplő,de általam "desszertként" fogyasztott körözöttes sajttorta ízlett szőlőcsatnival.
Hát ma ennyi voltam.
(Megint megyek megnézni az Anyám tyúkját, remélem kiragad abból a körforgásból,amiben csak a munkahelyi dolgokra tudok gondolni...)
Ellátogattam a Gardenexpo kertészeti kiállításra, ahol nagy bőségben mutattak be kerti bútorokat, medencéket, főzőedényeket, kemencéket, néhány csodás kerti gépet, sőt még két elragadó játékautót is, ez utóbbiak 3-4 éves gyerekekre voltak méretezve.
Bevallom, kissé csalódott vagyok, mert tavaly és tavalyelőtt jóval nagyobb helyen volt a kiállítás. A virágokban viszont nem csalódtam, szépségesek voltak, nem csak az orchideák, hanem a kaktuszok, broméliák, tillandsiák is, Lehetett kapni többféle növényi olajat (dió, len, tökmag, mák, stb) és szebbnél szebb kerámia, valamint öntöttvas edényeket.
Azt se hittem volna, hogy virágokkal telifestett ültetőlapát és kertészkesztyű is létezik, de hát ha valakinek pont ez kell! Viszont a kertészkötény csodás volt, no meg az ára is.
Csöndes derűmre mind a jegypénztárnál, mind kissé beljebb inkább nyugdíjasok voltak, néhány kismama mellett. Végül is érthető, hiszen délelőtt tízkor inkább ők értek rá. Nagyon érdekes előadás hangzott el a lepkeorchideákról és gondozásukról, egy jóbeszédű, szellemes, és mind a tárgyát, mind a virágait szerető férfi részéről. Tőle azt is megtudtuk, hogy egy hónap múlva a Vajdahunyad várban lesz az igazi orchideakiállítás. Lehet, hogy azt is megnézem!
Végül is, nem bántam meg, hogy elmentem. Akkor sem, ha az volt az alapötlet, milyen lett volna az ókori Egyiptom, ha ismerte volna az orchideákat. Volt egy akkorácska piramis, hogy abba szerintem őfelsége a fáraó még a kedvenc szkarabeuszát sem szívesen temette volna el. De lehet, hogy ez csak oktalan kötekedés.
Emiatt elmulasztottam a napfogyatkozást, amit csak azért nem sajnálok, mert amúgy sem volt hozzá megfelelő szemüvegem
Ha valakit érdekel, tájékoztatom, hogy vasárnap 18 óra után ingyenes a látogatás, és az eddig csak kiállított növényeket meg lehet venni.
Ez nagyon szellemes novella, illik Ecohoz, jókat mosolyogtam, amíg olvastam.
Az írnokság viszont mind Egyiptomban, mind Babilónban nagyon megbecsült mesterség volt.
Kész szerencse, hogy nem akkor éltem, mert iskolás koromban minden magyar dolgozatomnak egyforma volt az osztályzása: helyesírás 5, fogalmazás 5, külalak 1.
Remélem,már jól vagy és talán épp a zsibvásárban találsz jópofa cuccokat. Én ebben a téli időszakban még eddig megúsztam a mindenféle csúfságos megfázásokat,influenzákat és hörghurutokat (most gyorsan le is kopogom), remélem ez így is marad.
Ma délelőtt hallgattam Rudolf Péterrel a beszélgetést a Kossuthkifli c. jövő héten bemutatandó filmsorozatról és elgondolkodtam,hogy inkább el kellene olvasnom a regényt.... De közben kíváncsi is vagyok a sorozatra is.... Mit gondolsz?
Ékírásos táblával és írással kapcsolatos gondolatok: Nekünk szerintem - akik abszolút a nyomtatás korában születtünk és tanultunk meg olvasni és írni - nagyon könnyű dolgunk van. Mindig elcsodálkozom a múzeumokban, amikor ilyesmiket látok meg régi papírokon régi írásokat, ezeket egyáltalán nem könnyű kisilabizálni. A régi időkben nem biztos,hogy írástudó lett volna belőlem.
