A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
.... univerzum 70-90 milliárd fényév kiterjedésű ... meg 13,7 milliárd éves ... de a fénysebesség abszolút ... meg egy pontból terjedt ki ... egy osztást azért mindenki el tud végezni, hogy nem stimm a matek
Van erre is kimagyarázás, de az kb olyan szinten van, mint a JahveZsidóSátánIstennel kapcsolatos kimagyarázások. Rá nem vonatkoznak a törvények. Ott meg lehet haladni a tágulással a fénysebességet. Ennyi :-) Röhej a köbön
"A virtuális fotonok (ugyanúgy mint bármelyik más virtuális részecske) tömege nem jellemezhető egy konkrét mennyiséggel, hanem csak egy tömegsávszélességgel."
Mik azok a VIRTUÁLIS RÉSZECSKÉK (FOTONOK)? Ki az Isten találta ki ezeket? És miért? Mert elfogott az esze? Mert nem tudta, mi is az a "tömeg"?
"Ugyanígy a véges élettartamú részecskék tömege sem egyetlen érték, hanem egyszerre sok különböző."
Te együgyü, a véges élettartamú részecskék INSTABIL EÉSZECSKÉK; AMIK STABIL RÉSZECSKÉKBÖL VANNAK FELÉPÍTVE. (Ez már megtanulhattad volna, annak ellenére, hogy nem vagy részecskefizikus!)
Különben is hagyd abba az agymosásodat a részecskefizikáról, amihez semm fogalmad nincs!
Hogy egy állapot nem jellemezhető az állapotváltozó egyetlen értékével, hanem csak sok érték szuperpozíciójával, az teljesen mindennapos dolog a kvantumfizikában, a tömegen kívül nagyon sok sok más változó esetében is. Csak néhányat sorolok: energia, frekvencia, impulzus, impulzus-momentum, helykoordináta, fázis, gerjesztési szám. Mindazok az állapotok ilyenek, amelyek az adott állapotváltozónak nem sajátállapotai.
Ezek az állapotváltozók ettől még tökéletesen illeszkednek a kvantumfizika fogalomköréhez. Persze akkor, ha helyesen kezeljük és értelmezzük őket.
A virtuális fotonok (ugyanúgy mint bármelyik más virtuális részecske) tömege nem jellemezhető egy konkrét mennyiséggel, hanem csak egy tömegsávszélességgel.
Ez ugyanolyan dolog, mint ahogy egy rövid hangnak sincs egy meghatározott frekvenciája, mert egy konkrét frekvencia igazából csak egy végtelen hosszú periodikus hullám esetén adható meg. Minden ennél rövidebb, vagyis véges hosszúságú periodikus hullámcsomag csak egy többé kevésbé szétkent frekvenciasávval jellemezhető. (Ez jól hallható és mérhető is. Az egyre rövidebb zenei hangok hangmagasságát a fülünk és a műszerek is egyre bizonytalanabbul tudják lokalizálni.) Minél rövidebb a csomag, annál szélesebb a frekvenciasávja. Egy infinitezimálisan keskeny hullámcsomag (egy Dirac-delta impulzus) frekvencia-sávszélessége pedig végtelen. Tehát ha egy felhangok nélküli tiszta szinuszhullám amplitúdója nem állandó a mínusz végtelen időtől kezdve a plusz végtelen időig, hanem csak egy véges időtartomány felett különbözik nullától, akkor ez a véges hullámcsomag már sok (általában kontinuum sok) különböző frekvenciát tartalmaz. Vagyis sok különböző frekvenciájú ideális (végtelen hosszú) szinuszhullámból áll.
Ugyanígy a véges élettartamú részecskék tömege sem egyetlen érték, hanem egyszerre sok különböző. Minél rövidebb egy ilyen virtuális részecske élettartama, annál szélesebb a tömegsávszélessége. A virtuális részecskék tehát sok (általában kontinuum sok) különböző tömegű ideális (végtelen életű) részecskéből tevődnek össze.
Aki ismeri a Fourier analízist, annak mindez igen egyszerű és szemléletes.
A valamely forrásból valamely irányba elinduló fényhullámok és gravitációs hullámok terjedési sebessége a vákuumbeli fénysebesség. A hullámok gömb szferikus terjedése kelti a „mezőket”. A valós foton akkor értelmezhető hullámként, amikor terjedésben, mozgásban van. Akkor értelmezhető részecskének, amikor kibocsájtódik, vagy elnyelődik az az energia-impulzus mennyiség, amit mérésekor képvisel. A rövidéletű virtuális foton tömeggel rendelkezik akkor, amikor két elektron kölcsönhatása során foton csere történik. Az lenne a kérdésem, hogy ez a csere, milyen sebességgel történik? A nagyon rövid sajátidő, nagyon nagy sebességet sejtet. Azonnali hatás esetén, végtelen sebességet.
„A mai nagy gyorsítókkal a proton tömegének százszorosánál nagyobb tömegű virtuális fotont is sikerült előállítani.”
Ez a nagy tömegű virtuális foton a két valós foton energiájából születik, vagy más is hozzájárul?
Miért ne történne? Ha bármelyik fizikai szakterület publikációit olvasod, rengeteg ilyet találsz. Nézd meg például a gravitációs hullámok detektálásának történetét. Joseph Weber már évtizedekkel ezelőtt észlelni vélte őket, aztán kiderült, hogy mégse.
