Reggel Hétkor sem szikrázik a napfény,
Csak éppenhogy oszlani kezd a köd,
A fejemben lévő marad még egy kicsit ez tény,
Miután a munka utáni vágy az utcára lök.
Autós Emberként én sem csípem a havat,
S csak a reggeli fagy csípi arcomat.
De mégis milyen jó játszani a fehér hóban,
S látni a kipirult vidám gyermekarcokat.
Az ünnepi varázst megteremrheti egy szál gyerta is,
S emeli fényét egy jó társaság;
Reszketeg lángja csodás tájakra visz,
S bearanyozza a Kedves arcát.
Jó Neked, hogy szemed, oh DarkSide,
Reggel 6-kor még álmot lát!
Amikor én kelek,
Még vív a sötét sereg:((((((
Hogy nincs hó? Hála az égnek!
Kelhetnék korábban végleg:(((((
Lapátolhatnám a gyöngyszínű áldást,
Moshatnám kocsiról a sáros mártást:(((((DDDDDDDDD
Az nem baj, hogy tél ül egymagában!
Csak ne rúgjon az ember valagába, (bocsánatot kérek, de a Rím és a Mondanivaló, úgye?)
Duruzsoljon meleg parázs,
Hidd el, megjön az ünnepi varázs!:)))))
Lángolva száguldó szán!?
Tök égő lehet ez az új Télapó!
12. 24. Aranyos szám,
De hol van már az a fránya hó!
"Sötétben fekszel,
Sötétben kelsz fel"?
Az igaz, hogy sötét szobáben fekszem,
De világos van már, mikor kelnem kell.
Miért baj, hogy a tél marad egymagában?
Eltűnnek legalább az alkalmi érdekek,
S egyszer talán, ha nem pénzben mérik az értéket,
visszakapják régi fényüket az Ünnepek.
Mikor halott Angyalok hullnak az égből,
Elfojtott vágyak törnek fel a mélyből,
Félelmem szörnyei lépnek elő az éjből,
Kezek nyúlnak felém a hamis fényből,
Mikor álmodnom kéne valami szépről,
Utam állják megáradt folyók vérből,
Csupa halott Ember néz ezernyi képről,
Szavuk hangtalanul üvölt rám a csendből,
Mikor szabadulnék végre a szennytől,
Fájdalom űzi ki lelkem ebből a testből,
Visszarettenek e csodálatos lénytől:
Jót nem csikarhatsz ki az Emberből!
Mikor üvöltve szabadulnék e testből,
Kín tépi ki gyökereim a földből,
Gyötrelmem táplálkozik a sok emlékből,
Félholtan taszítanak ki a nyeregből,
Mikor csak egy ölelést remélek szívből,
Megsimogatod fejem, s mosolyogsz fentről,
Hazug szavad után vérzek ezer sebből,
Padlón vagyok, s nincs erőm feljönni lentről,
Akkor kezek nyúlnak felém a fényből,
Félelmem szörnyei előlépnek az éjből,
Elfojtott vágyaim feltörnek a mélyből,
S halott Angyalok hullnak alá az égből.
Nem jól fogalmaztam, a belebújsz egy lélekbe arra vonatkozott, hogy először kivülről láttatsz egy embert, aki néz ki a vonaton, majd az érzéseit, az adott lelki állapotát mutatod be, tehát kivülről belebújsz. És azért filozofáltam rajta mert tetszett.
Tényleg ez a kedvenc topicom!
Kedves confS!
Ha már egyszer elküldöm vállalom is, amit írtam, sőt!!! Alig várom, hogy meglegyen a side!
Még valami, ha lehet ilyesmit mondani, javasolni és te még nem mondtad, mert lehet, hogy nem figyeltem! Mi lenne, ha lennének írások, olyan újságcikk szerűen aktális témákról. Ahogy itt szoktuk!
-Doktor Űr! Doktor Űr!
Sejtszöveti röhögésben szenvedek
S unom kedvesem vörös köpetét
-Agya mogorva, úgy értem harag-gubóba ágyazott?
-Nem, határozottan nem lágyan ringatózik habos zsilipketrecében.
-A diagnózis áll, most már minden világos igen:
ha a halvaszületett est megtrágyázza az éji lepleket lenullázza a szellem szinkjait a szélben.
Tedd ki bátran, Liva1,
Itt minden egyre megy!
Ne maradjunk ki semmiből,
Ugyis túl rövid az egyidő:(((((
25-ből 50 lesz hamar,
A hó mindent betakar:(((
Mire a kikelet lemossa,
Már senki sem olvassa!
Írj, olvass és énekelj!
Lássa mindenki, létezel!!!:))))))))
Kedves Liva! Örülök, hogy elolvastad, s filozofálgattál rajta. Egy valamit helyesbítenék: ahogy néztem ki a vonat ablakán, nem kellett más lelkébe bújnom, hiszen a helyzet is valóságos volt - útban Eger (illetve Miskolc)felé a vonaton -, s a gondolataim is, ahogy kavarogtak bennem, valóságosak voltak. A végét a mai eszemmel nem így írnám meg. De akkor valóban úgy gondoltam, hogy a létezés vitatható.
Üdvözlettel:
MaTeo
Nyugodtan küldheti bárki a verseket, novellákat, karcolatokat, tehát mindent! Ha kéred, akkor még a (nick)nevedet sem írjuk ki, de szerintem nyugodtan vállalható :)
1980??? Én akkor 5 éves voltam!!! Érdekes, amit írsz, nagyon egyszerű a téma, mégis kihoztál belőle valami...., szóval nem nagyon tudom megfogalamzni, de annyira nyitott.. Remélem érted mire gondolok. Szóval egy teljesen természeti kép, majd átmész a lélekbe. Az ilyen írásokban az a szép, hogy látom, ahogy kinézel az ablakon, majd "belebújsz" egy ember lelkébe!
Az hiszem, amit én írtam az nem volt ennyire szeretetteljes. Inkább a félelem volt az uralkodó benne. Te valahogy elfogadtad, hogy "védelmet ad az öreg kéz"! SZörnyű érzés lehetett, de nagyon szépet hoztál ki belőle
Nekem nagyon tetszett!
Én is megnéztem, tetszik. Bár én nem vagyok nagy verstermelő, inkább karcolatokat, novellákat szoktam írni, de azokat nem nagyon merem kitenni. Bár ki tudja, lehet, hogy lesz, akinek tetszik!
De az ötlet jó! Ha szívesen fogadod egy-két verset én is küldök majd!
Tehát röviden az elképzelésem:
Lennének különböző kategóriák (pl. szerelmes versek, gyermekversek, politikai versek, humoros alkotások stb.), minden beküldőnek lenne egy saját oldala, ahol az általa írt versek találhatóak; ha egy olvasónak megtetszik egy vers, akkor ahhoz készíthet illusztrációt, ami a mű szövegével együtt virtuális képeslapként elküldhető. Még van néhány ötletem, de először kellenének a versek, hogy elindulhasson a lap.
Az alkotásokat küldhetitek az email címemre, nick (vagy valódi név), a kívánt kategória és ha gondolod, az életkorod megjelölésével (persze ez igazán a gyermekverseknél lenne fontos). Egy kis béta változata már elérhető a neten, aki kíváncsi rá, kattintson ide, vagy pedig ide :)
Kedves confS!
Természetesen csinálhatsz ilyen lapot, de remélem, tudod, már van pár ilyen... Én pl. kb.5 helyen vagyok jelen a verseimmel... (Nézz körül a honlapomon, ha érdekel...)
Na, egy pár sort:
Hiány...
Mélykék égen felhők úsznak.
Mélykék álmok elalusznak.
Sűrű éj borult a tájra,
hűvös szélben állok várva,
árva magányomba zárva.
...Patak után változik a táj, nem érdemes az ablakban állni. Az újhelyi hegyek sátorcsoportja utoljára Liszka előtt tűnik elő, addig legfeljebb csak legelésző teheneket látni. A híd oldalán fekete nyíl mutatja az egyedüli helyes irányt. Milyen jól kitalálták!
Hiába, hatáozottnak kell lenni. Fehér-fekete mozaik az élet, a tarkát legfeljebb csak Mehemed ismeri...
Az üres csöndnél még sokkal rosszabb a hangos, szaggatott lélegzés, s érdekes, a piros, rózsaszín és fehér szegfű is csak a feketének a szimbóluma.
Az élniakarót kell sajnálni, s nem önmagunkat, ha nem tudunk hazamenni többet. Ez biztos. De azt tudjuk-e, a homlokokról ki tüntetheti el a kereszteket? Mert kell, hogy eltüntesse valaki, különben nem rajzolnák oda az eltávozóknak az eltávozni készülők. Ők, akik tudják, hogy bűntetlenséget biztosít, s bűntelenségben tart mégis e reszkető áldás.
Már két hete ad védelmet szerető rajza egy öreg kéznek. Drága nagymama! Vajon hány évig tart ez a láthatatlan biztosítás?
S lehet-e rettegni, hogy ki adja a következőt?
Hosszú, unalmas sora a semminek. Mégis érdemes az ablakban álli. Felelről szemlélni, s vitatni létezését.
(1980)
nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres vagy sikeretlen az elkepzelesem, de nagyon szeretnek csinalni egy "sajat versek" honlapot. az alapokkal mar kesz vagyok, csak ugye a versek hianyoznak :) nagyon orulnek, ha tamogatokra talalnek, es verseiteket elkuldenetek. lennenek kategoriak es egyeb erdekessegek, de mindennek a megvalositasahoz ti kellenetek. ha nem halva szuletett az otlet, akkor irjatok :)
Úgy látom, most a lelki gyötrődésről szólnak a versek. Kár, hogy annak idején, mikor átestem ezen az időszakon, nem írtam verset. De most úgy érzem, mintha akkori önmagamról szólnának.
"Nem tudom, hogyan vethetnék ennek véget,
szeretnék kitörölni minden emléket!"
Kedves DarkSide, ha tényleg foglalkoztat ez az érzés, s nem csak a vers teljessége miatt írtad, megnyugtathatlak, egy idő után kitörlődik, amit ki akarsz törölni, s megmarad, amire emlékezned kell!
Kedves Liva1!
Nemsokára beírom egyik régebbi emlékező-elmélkedő írásomat, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla!
