Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Köszönöm! Ezen felbuzdulva még valami jutott az eszembe: az előcsarnokban kiállítottak egy-két ékírásos agyagtáblát. Szó szerint tenyérnyiek voltak, sűrűn teleírva ékírásos jelekkel. Meg is állapítottam, hogy az akkori írnokoknak igencsak jó szeme lehetett.
Örömmel olvasom, hogy te legalább láttál egy jó előadást. Sajna, egy kellemetlen és hosszúra nyúló hörghuruttal vesződtem, ezért nem nagyon mentem sehova, nem akartam továbbadni a betegséget. Színházba meg végképp nem, mert a nap tekintélyes hányadát végigköhögtem, ami egy előadás alatt mindenkinek kínos. Kezd elmúlni, most már lehet programot csinálni. Annyit olvastam a Paulay Ede utcai zsibvásárról, hogy jövő vasárnap alighanem rászánom magam és elmegyek, most még pihengetek egy kicsit.
Hú de rég jártam erre (és egyáltalán fórumközelben), de te megint irigylésre méltóan jó programon voltál! :-) Most jó soká nem mehetünk a Szépművészetibe... Elkezdtem gondolkodni,hogy én mikor voltam ott utoljára, de talán akkor,amikor a lentebb említett egyiptomi tárgyú kiállítást néztem a 3D-s filmmel, előtte meg egy Picasso grafikai kiállítás volt több,mint 10 éve...
Viszont én meg az Örkény Színház Tartuffe-előadásának nyilvános főpróbáján voltam januárban. Egyrészt azért mentem el,mert a január egyébként is k...utya hosszú, unalmas,depressziós hónap,legyen benne valami jó is, másrészt mert fodrászi kötődés miatt jegyhez jutottam. Abszolút modern kivitel, Parti Nagy-féle fordítás-átdolgozás,de nagyon jó előadás! Pogány Judit szenzációs benne Orgon anyósaként,sokszoknyás magyar parasztnéniként robban be a színre,már ezért érdemes megnézni a darabot, de a többi szereplő is remek. Sok-sok tehetséges egyetemista is játszik, pl.egy Pálya Pompónia nevű leányzó,akit nem csak az alakítása (az is jó), hanem a neve miatt is megjegyeztem.:)
Még egy, aztán tényleg abbahagyom. Úgy vettem észre, nagyon kedvelték a Nautilus-kagylót, akár magában, akár ezüstbe foglalva, mint kelyhet. Meg kell adni, igazán dekoratív, nem csoda, hogy sok helyen használták.
Ma délelőtt egy nyugdíjascsoporttal ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba, a Rembrandt és kora kiállításra. Már negyedórával tíz óra előtt odaértünk, és mire a nyitásra került sor, hosszú sor várakozott az utcán. Praktikusabb lett volna, ha csak tizenegyre érünk oda, de ha már így alakult, akkor azért kivártuk a sorunkat. Meg kell adni, mindent jól megszerveztek, gördülékenyen mentek a dolgok.
Maga a kiállítás megért egy kis sorbanállást, ezt bizton állíthatom. Úgy vettem észre, magától Rembrandttól csak kevés kép volt, de szerencsére nem azok, amiket állandóan láthatunk. A kedvencemnek A Bűnbánó Szent Péter volt a címe, és igazán érdemes figyelmesen megnézni.
Ami a többi képet illeti, sajnálom, hogy nem tudtam rájuk több időt fordítani, még legalább kétszer meg kellene tekintenem, és még akkor is találnék újat és szépet. Megfigyeltem, hogy – legalábbis jó darabig – mennyire komolyan vették a puritán stílust. A férfiak fekete ruha, fehér spanyolgallér összeállításban jártak, ez később annyival enyhült, hogy puha, kihajtott gallért viseltek. Amennyire megítélhetem, ha valami csillogó holmi volt rajtuk, azt inkább méltóságuk jelképeként hordták, mint hivalkodásból. Azért a nők ott is nőből voltak, mert az egyik, portrén ábrázolt hölgy igaz, hogy zártnyakú fekete ruhát viselt, de ez harminc kis ezüstgombbal záródott, és csodás fehér csipkemandzsettát és hozzáillő kesztyűt viselt. Ez utóbbit kézbefogta. Az összhatás igazán tetszetős lett. Később azért változott a helyzet, mert mindkét nemnél szép színesek lettek a ruhák.
Némi meglepetésként ért egy istentiszteletet ábrázoló festmény. Az rendben, hogy néhányan zsoltárt énekeltek, de az előtérben egy nő a gyerekét szoptatta, a mögötte ülő szolgálólány pedig nyitott szájjal aludt. Két kutya is ott lődörgött, az egyik fiú velük játszott. Senki nem állíthatja, hogy nem reális a festmény.
Ami a kutyákat illeti, minden harmadik képen ott voltak. A legtöbbjük valami spánielféle, két úgyszólván agarat is láttam, jó néhánynak az ősei lelkesebbek voltak, mint amilyen válogatósak. Macska viszont csak egy volt, a Sakkozók című képen, a sarokban ücsörgött. Ez az egy viszont szemlátomást jóltáplált, elégedett tekintetű cirmos volt, ráadásul nyakörvön csengőt viselt. Érdekes módon egy kacsát is megörökítettek, éspedig azért, mert derék tojó elérte a húszéves kort. A biztonság kedvéért néhány tojást is mögéje festettek.
Még egy megjegyzés, aztán befejeztem. Láttam egy csodálatosan szép ékszerládikót, a külseje ennek is egyszerű, valami nemes fából, talán mahagóniból készült, a belseje viszont annál szebben volt kifestve. Egy csomó kis fiók volt benne, és mind a fiókokon, mind az ajtók belső oldalán csodás kis zománcképek voltak. Alighanem ékszereket, vagy azokat is tartottak benne, mert a felhajtható részen egy kis tükör is volt.
Egy szombati rádióműsorból értesültem arról, hogy Venczel Vera Szepes Mária díjat kapott, stílszerűen a Vörös Oroszlán századik előadása alkalmából. Én is láttam az előadást, tetszett is, szerintem megérdemelte a díjat, ezennel gratulálok hozzá! Nem könnyű egy ilyen monodrámat előadni, és ez látványos külsőségek nélkül sikerült neki.
Nagyon kevés 3D filmet láttam, de ebben az esetben stílszerűnek éreztem. Még ha valóban eljutnék is a Vatikáni Múzeumba, valószínű, hogy csak az előttem álló hátát nézhetném, ezért meg nem megyek olyan messzire.
Nem említettem, de érdekesnek találtam Augusztus császár bronzszobrát. Megállapítottam, hogy a szobrász sokkal figyelmesebben dolgozta ki a mellpáncélt, mint magát a személy. Az is feltűnt, hogy egyáltalán nem idealizálta, őfelségének szétálló füle és csúnya, tömzsi ujjai voltak. A kézmozdulata és a tartása azonban valóban fejedelmi.
Néhány évvel ezelőtt nyáron a Szépművészetiben volt egy egyiptomi tárgyú kiállítás, ahhoz volt egy filmvetítés, 3D-s szemüveggel. Nekem is szemüvegre kellett feltennem,mint neked, érdekes is volt a film így is, de nem lettem rajongója ennek a műfajnak.
Leginkább a csodás természeti képek (francia Alpok havasan és nem havasan), a kutyus és a kisfiú miatt volt érdemes megnézni,de nem sok köze volt (mondhatnám semmi) az eredeti regényhez. Nem értem,miért kellett a II.világháborút belevinni... javarészt csak a szereplők neve egyezett meg, valamint az,hogy Sebastien honnan származik. A regényt továbbra is nagyon szeretem.
Meghallgattam a kis Boros Misit, abszolút laikusként és komolyzene-nemértőként mondom, hogy szépen,átszellemülten,intelligensen játszott. Engem kicsit az Igazából szerelem c. film szerelmes kisfiújára emlékeztetett :) Utána még a youtube-on elkeveredtem és meghallgattam pl. a Záróra c. tévéműsorban Veiszer Alinda beszélgetését Bogányi Gergely zongoraművésszel, nagyon érdekes volt olyan embert hallgatni,aki ilyen lelkesen a zene világában él.
(Volt olyan videó is,hogy Boros Misi találkozik Bogányi Gergellyel,aki egyébént a Szobi Zeneiskola igazgatója. Sőt, Boros Misi apukájával, Boros János filozófussal (?) is volt Veiszer Alindának beszélgetése,de azt már nem hallgattam meg,majd máskor.)
Ma délután láttam a Vatikáni Múzeum című, 3D-s filmet az Uránia moziban. Már a bejáratnál meglepetés ért, ugyanis hosszú sor állt a pénztár előtt. Ilyet sem láttam az utóbbi időben. A mozi szerencsére rugalmasan kezelte a kezdései időpontot, nem vetítettek, csak az után, hogy mindenki megkapta a jegyet. A filmhez szükséges szemüveg a másik fölé téve kissé kényelmetlen volt, de ez igazán nem volt fontos szempont. Maga a film valóban térhatású, sokszor úgy éreztem, mintha én járnám körbe a kiállított szobrot. A bevezetőt a Múzeum igazgatója mondta, a bemutatott műtárgyak legnagyobb része a reneszánsz korából származik, a nagy hármastól. Persze, a Laokoon szoborcsoportot nem számítom ide, de ez is II. Gyula pápa idején került elő. Ez utóbbi portréját elnézve, ravasz vénember lehetett. Az viszont biztos, hogy ízlése, az volt!
Közelről megszemlélhettem a Pietát, néhány részletet a Sixtus-kápolna freskóiból, no meg az Utolsó ítéletet. Ez utóbbi elég nyomasztó volt, nem túl meglepő módon. Rafaello Athéni iskolája annál harmonikusabb látvány. Meglepett, hogy Van Gogh és Chagall is festett Pieta-képet, de bevallom, nem nagyon tetszettek, egyszerűen nem az ő műfajuk. Dali Keresztrefeszítés képe viszont igen. Bemutattak egy antik Herkules torzót, annak idején Michelangelót kérték fel, hogy egészítse ki, de ő azt mondta, így jó, ahogy van!
A látottak közül sok nem volt újdonság a számomra, de két dolog igen: az előtérben egy lóra támadó oroszlán szobra, és egy görög lányszobor. Ez utóbbinak szép görög profilja, csodás kontya, és remek tartása volt.
Szívesen néztem, de örültem volna, ha a képzőművészet mellett láthatok pl. egy-két kézzel írt kódexet, no meg pl. Cellini ötvösműveit, de hát nem mutathatnak be mindent, hiszen ez a múzeum nagyon nagy. Talán készül még néhány film.
Még egy érdekességet figyeltem meg. Igaz, a nézők nem a legfiatalabbak közül kerültek ki, de a vetítés befejezte után nem siettek felpattanni és kirohanni, egy kis ideig csendben, maguk elé nézve ülve maradtak.
Az a helyzet, hogy a zenei ízlésem nem annyira kifinomult mint az irodalmi, és abszolút hallásom nincs. Úgyhogy David Garett nem tudja annyira rosszul játszani Bachot, hogy az nekem feltűnjön :)
Én sem tartanám hitelesnek, ha ötven évvel ezelőtt játszódna. De amennyire a ruhákból kivehető, a viktoriánus Angliában történik, és egy selyem és vatta között nevelt fiatal lánnyal. Igaz, a nagynénje halála komoly sokkélmény lehetett, de anyagilag kedvező körülmények között élt,és életében először volt szerelmes. Sajnos, rossz emberbe. Váljék becsületére, hogy időnként azért fellázadt, például el akart menni vendégségbe, akár a férje nélkül is. Remélem, felügyelő úr mellett az a bűbájosan pletykás örg hölgy is a szárnyai alá veszi.
Egyetértek. Nálunk meg amúgy is minden szombat-vasárnap "együtt a család" (anyám, meg a lányomék), holott nem lakunk együtt. Én arra vágyok, hogy időnként legyen egy-egy olyan nap, amikor egész nap nem kell senkihez sem szólnom :-))
A Gázlángot én is megnéztem tegnap (na jó,a közepe táján elszunnyadtam kicsit), de nekem valahogy nem volt meggyőző az egész történet. Inkább csak csodáltam Ingrid Bergmann finom szépségét.
Viszont amit nagyon várok: dec.25-én az M1-en 20.10-kor Belle és Sebastien (2013) film! A könyvet nagyon szeretem,így kíváncsi leszek a filmfeldolgozásra.
Valahogy mindenki meg akar felelni a nagy karácsonyi várakozásoknak,amit a média is sugall. És nem mondhatom,hogy én ki tudom vonni magamat alóla... Bele kellett telnie néhány évnek abba,hogy rájöjjek,nem fontos azon veszekedni a családdal,hogy ki mit vesz fel este a szűk családi körben tartott vacsorára... Ez külsőség csak...
Én is nekiálltam a youtube-n keresni Kocsis Zoltántól egy ilyen videót,találtam is, talán 2010-es felvétel volt és tényleg nagyon jóóóó.... :) Köszönöm az ötletet. Bevallom egyébként,hogy a Virtuózokat én nem néztem (egyéb "tehetségkutatót"sem nézek már - az idézőjel nem a Virtuózokra vonatkozik persze!-), de annyi felől hallottam jókat róla,hogy egyrészt a gálát igyekszem majd figyelemmel követni,másrészt ha lesz belőle másik évad, bele fogok kukkantani.
Tegnap újra megnéztem a Gázláng című, immár klasszikusnak számító filmet. Az az időnként nagyon finom, időnként brutális módszer, amivel a felesége lelki egyensúlyát teszi tönkre, változatlanul meggyőző számomra. Következetesen alkalmazza a húzd meg – ereszd meg játékot, és finom művészettel hozza megalázó helyzetekbe a feleségét a saját házában is,
Viszont amikor a végén letartóztatják, az jutott eszembe, hogy minden harmadéves joghallgató kihozza a börtönből. Elvégre milyen vádat emelhetnek ellene? A gyilkosságot nem lehet rábizonyítani, a művésznév használata nem tilos. A saját (és a felesége) házában akkor megy fel a padlásra, amikor akar. Ha megtalálta a drágaköveket, nyugodtan mondhatta, hogy odaadja a feleségének. Amit tett, az szemétség, de ez nem büntetőjogi kategória. Az egyetlen vád, ami megáll, a bigámia, és ezt is próbálhatja kimagyarázni.
Viszont a film szuggesztív erejére jellemző, hogy vagy hatodszor látom, de csak most kezdtem el erre gondolni.
Szívből egyetértek, jó néhányan osztják a véleményedet. Ráadásul sok kolléganőmtől hallottam, hogy ugye karácsony lesz, meg kell hívni az anyósomat-apósomat, ex férjemet, elvégre nem tilthatom ki, a gyerek szereti, és ha ő jön, nem hagyhatja a kocsiban az új feleségét, de unom, hogy folyton nekem kell viselkedni, arról nem is beszélve, hogy hét embernek nyolcfélét kell főzni. Egyszóval szép és jó a karácsony, ha nem viszik túlzásba. Persze, mint oly sok mindent, ezt is családja, no meg a szokások határozzák meg.
Most hogy így magunk között vagyunk, be merem vallani,hogy szeretnék egyszer úgy karácsonyozni,hogy nem karácsonyozom.... Nem szeretem,hogy már októberben karácsonyi díszek és karácsonyi dalok között vásárolhatok, nem szeretem az ünnepnek ezt az elüzletiesedett változatát.... Természetesen nem rossz,ha összejön a család,ha egy kicsit le tudunk lassulni... Én is ezt gyakorlom most,vagyis a lelassulást,próbálom kicsit magam mögött hagyni a munkahelyi dolgokat....
Alighanem jobban jártál mint én, mert a vásáron egy fiatal nő énekelte a Kiskarácsonyt, de olyan sziruposan, hogy igyekeztem minél messzebb kerülni tőle.
Viszont egy fiatalember bréket táncolt, nagyon jól, egy másik meg szobrot játszott, az se volt rossz, eléggé méltányolta is a közönség.
Erről jut eszembe, kb. tíz évvel ezelőtt egy áruházi eladónő sóhajtva mondta, hogy egész nap ezt hallgatja, no meg a Mennyből az angyalt, meg a fenyőt, úgyhogy ha hazamegy, így szól a fiához: Tegyél már föl egy kis heavy metált, légy szíves Pedig az utóbbit nem is szereti, de ami sok, az neki is sok.
Köszi Zsanna, máris keresem Kocsis "stílusgyakorlatát" (Már nézem is közben a másik képernyőn, itt még "csak" 45 variáció van)
Boros Misin éppen az előbb fakadtam sírva, és most már nagyon sajnálom, hogy nem néztem a virtuózokat...Az X faktort bezzeg nézem!
Viszont nemrég láttuk a Carment az Erkel színházban, bár az én esetemben sajnos látásról szó sem volt...Annyira mesze voltunk a színpadtól, hogy még látcsővel sem tudtam a távolságot áthidalni :(
A kisfiam (9 éves) velem ellentétben remekül lát, és a zenei ízlése is egészen jó, így ő is élvezte az előadást. A nagyfiam (19éves) sokkal kevésbé élvezte, úgyhogy őt a szünetben hazaengedtem :)
Na, jövök megint a "szokásos" hangversenyemmel :-))) (Közben színházban is voltam, a Carmen balett-változatát láttam. Kicsit formabontó volt itt-ott, de tetszett.)
Az első rész "szívem-csücske" Csajkovszkij volt, a Diótörő, közben kivetítőn a rajzfilmből mutattak részleteket, - amelyik részt éppen zenélték.
Ez is nagyon jó volt, de ami igazán fantasztikus volt, az a második rész. Kocsis a Kiskarácsonyt feldolgozta 47 féleképpen - ezt nyomták le zsinórban. Egyszerűen zseniális volt. Kocsis játszott a gyorsasággal, a ritmussal, a hangszerekkel, a hangsúlyokkal - és mindíg más jött ki ugyanabból a 4 sorból :-)) Középkori ének stílussal kezdett, aztán jöttek az olaszok, aztán mazurka, keringő, polka, kóló, egészen a regtime-ig, - ez szédületesen jó volt, végül pedig Járóka Sándor-stílusban fejezték be. Hihetetlenül jó volt. (Ja, és közben a kivetítőn a biztonság okáért mindíg írták is, hogy mire hajaz most a stílus.)
Biztos fent van a youtube-on, érdemes meghallgatni. Én iszonyat rühellem a karácsonyi dalokat, de ez valami zseniális volt :-)))
És a komolyzenéhez kedvcsinálónak érdemes még rákeresni a kis pécsi Boros Misire - amit pl a múlt pénteken zongorázott, és ahogy az előadta, azzal biztos mindenkinek a szívébe belopja magát ez a kicsi fiú :-))
Tegnap meglátogattam a Vörösmarty téren lévő karácsonyi vásárt. Most is érdekesnek találtam, de mintha tavaly-tavalyelőtt többen lettek volna ott. Most is szépnek találtam a kiállított tárgyakat, legalábbis a többségüket, mert azért itt is becsúszott egy-két kissé giccsgyanús kerámia. Nem maga a csésze, hanem a ráhevenyészett kép volt az, a mi nem tetszett. De ez volt a kisebbik rész, a többi érdekes és kellemes látnivaló volt. Bevallom, amikor megpillantottam egy gyapjúból készült, szűrrátéttel díszített, barna-drapp színösszetételű ponchót, hangosakat sóhajtottam. Gyengéd, mély érzésű ember lévén, meg se mertem kérdezni, mennyibe kerül. Viszont gyönyörködni lehetett benne. Volt más színben is, de nekem ez tetszett a legjobban. Szép és egyedi ékszereket is láttam, csontból, szaruból, tűzzománcosat, kerámiát, fából faragottat egyaránt. Az ínyenceket sem mellőzték, volt csokoládé, marcipán, mézeskalács, sajt, kolbász, és egy csomó lekvár, érdekesnél érdekesebb összetevőkkel, mint pl. meggy vörösborral, vagy füge almával. Én egy szeder-kökény párost vásároltam, hamarosan megkóstolom. De volt diólekvár, illetve medvehagymából készült pesto is. Nagyjából másfél órát nézegettem, egy-két dolgot vettem is, aztán irány haza. Aki arra jár, nézze meg, könnyen lehet, hogy érdekesnek találja.
