"Az számomra megint kérdés, hogy pl. a gyereket miért kell félévesen - egyévesen kitenni egésznapos autóutaknak, jóesetben repülős utaknak, nyaralás címén."
Szerintem nem olyan vészes a helyzet, találkoztam már es?erd?ben olyan házaspárral, akik egyhónapos gyerk?cükkel voltak ott, a baba kit?n?en érezte magát, egyszer sem hallottam sírni egy hét alatt...
A világ minden táján élnek emberek, mindenhol születnek (és fel is n?nek) gyerekek, szóval szerintem nyugodtan lehet vinni a gyereket szinte bárhová, az inkább a szül?nek jelent több gondot.
Ajajaj, nekünk még nincs baba, csak egy macska, mint pilot projekt... :-))) Sikerült rendesen elrontani, úgyhogy - mivel már megkezdtük a felkészülést- most izgulhatunk a gyerek miatt.:-)))
Azt viszont megbeszéltünk, hogy az első időkben (4-5-6) éves koráig nem cincáljuk nagy távolságokra, csak Balaton, Alsó Ausztria, mert a repülőt szerencsétlen picik minden alkalommal végigüvöltik (szerintem nem értik, miért dugul be a fülük stb.), valamint láttunk picit, aki elájult a légkondi nélküli autóban, útban a tenger felé...
Főleg hihetetlen számomra, amikor arab országba, viszik őket...
"Az számomra megint kérdés, hogy pl. a gyereket miért kell félévesen - egyévesen kitenni egésznapos autóutaknak, jóesetben repülős utaknak, nyaralás címén. A leghülyébb válasz, amit erre kaptam: "Szenvedtünk mi már eleget a gyerekért, most ő is szenvedhet egy kicsit..."- Ja, csak az a gyerek nem akar nyaralni menni, te pedig akartad őt...
Mi erről a véleményetek?"
ez sztem nem is vitatéma. nekem sok tanulnivalóm van tőletek, szülőktől, mert a valóság messze fog állni a valóságtól a gyerekem születése után.
gondolom, első évben nem is nagyon mentetek túrázni...
ne haragudj, ne sértődj meg, nem azt kritizálta senki, hogy visz valaki kaját itthonról. Hidd el, meg tudom érteni, hogy a gyerek pl. kiakad, ha nem a megszokott ízeket kapja (bár mióta Horvátországban láttam Ráma margarint és a Nagykőrösi konzervgyár baracklekvárját ez sem olyan elérhetetlan kint), de hidd el, nem ezzel van a gond és nem ezen vigyorgunk.
Ismét elmondom, én csak azt nem értem, miért kell fogösszeszorítva tengerhez ("görögbe", "olaszba") menni, ha ott minden fillért fogni kell.
Amikor a fősulin végeztem, elmehettem volna Stavrosba, aztán mégis inkább Szilvásváradra mentünk, mert sokkal gondtalanabb volt a nyaralás úgy, mint "görögbe".
Rá két évre ismét nem volt pénz, elmentünk Kőszegre és onnan jártunk át Ausztriába.
Ugyanolyan szép volt és PIHENÉS, mert nem volt idegeskedés benne a pénz miatt.
Más.
Az számomra megint kérdés, hogy pl. a gyereket miért kell félévesen - egyévesen kitenni egésznapos autóutaknak, jóesetben repülős utaknak, nyaralás címén. A leghülyébb válasz, amit erre kaptam: "Szenvedtünk mi már eleget a gyerekért, most ő is szenvedhet egy kicsit..."- Ja, csak az a gyerek nem akar nyaralni menni, te pedig akartad őt...
"Személyes véleményem pedig az, hogy ha nekem csak ennyi pénzem lenne, akkor lehet, hogy nem utaznék el tízezrekért a tengerpartra, hanem keresnék itthon egy kellemes panziót és ott nyaralnánk - mi ezt tettük, amikor nem volt pénzünk.... (szállás kis apartmanház, reggelivel 33 000 /hét)
Na végre!!! erről is van szó. sőt, elmész pl. a dömsödi kempingbe egy faházba, vagya Bükkbe, vagy a Börzsönybe, nem fizetsz többet a Sarti kirándulásnál, az ziher.
Szerintem itt a lényeg:
de mintha itt nem arról lenne szó, hogy csak az menjen utazni, akinek elég pénze van, hanem azokat cikizzük akik VISELKEDÉSÜKKEL keserítik meg a többi utastárs életét, illetve akik hazánk hírét eképpen öregbítik
A Vigyünk-e konzervet az utazásra témához:
Azt lehet fikázni, hogya vki a Maldív-szigeteken Tesco üdítőt kortyolgatja, meg többszázezres úton 200 forintot akar spórolni, DE nagyon sokan kempingezni mennek mindegy hova, és nekem ne mondjátok, hogy egy 4 tagú család olcsóbban jön ki, ha mindent ott vesz vagy éteremben eszik (főleg ha még a gyerek is mindenért nyávog), mintha itthonról visz ki szalámit, konzervet. Veszek reggelire egy joghurtot, ez jó, én tényleg jól szoktam lakni egy joghurttal reggelire, főleg ha még egész nap sportolok is :)
Na mindegy, tényleg nem akarom én már folytatni, bánom is, hogy elkezdtem
1. teljesen más lefotóztatni magad egy piramis tövében, vagy egy tátrai csúcson, mint külföldön, sőt -súlyosbító körülmény:- külföldön egy turista shop előtt egy kardfogú tigrissel.
2. nálam a magántémájú fényképeknek semmi keresnivalója nincs a neten.
de ez sztem puritánság kérdése.
3. az irigység a legtávolabbi életérzésem olyan emberekkel kapcsolatban, akik annyira lelki szegények, hogy összeharácsolnak minden szir-szart és ékszert pl. a fakultatív túrák helyett.
sztem itt nagyon félreértettél mindenkit.
bár hozzáteszem, én is erősnek tartom, hogy felteszünk ide egy-két arcot és röhögünk rajtuk.
magamat persze felmenteni nem tudom, mert én is csatlakoztam a bandához.
Lasd ejfeli lany 434-es szamu valaszat. Pontosan errol beszelek.
En is megnezem hogy mire adom ki a penzt, de ha mar pl. eljutottam a grand canyonhoz akkor nem fogok leparkolni a bejarat elott, hogy aztan mellette besetaljak (nincs kerites), vagy nem hasznalom a haverom eves berletet, hanem veszek egy belepojegyet. Ennek az egadta vilagon semmi koze ahhoz hogy ki "szegeny" es ki nem az, hanem hogy mennyira vastag a bor a kepen (vagy ahogy te irtad - hogyan keseriti meg a viselkedesevel masok eletet).
Kedves AliceCsodaországban!
Nem arról van szó, hogy csak az utazzon, akinek van pénze nyaralni, de már megbocsáss, nekem leégett a bőr a képemről, amikor a panzió tulajdonosa Görögországban ránknevetett: Ó, a páncélos magyarok!!!!
Valami oka csak van, hogy - bár több nemzetnél is van rá példa biztos - mégis ennek a kis országnak a polgárai azok, akik a repülő 20 kg-os súlyhatárába belepréselnek egy-egy sóletkonzervet!!!!!!
És sajnos már ott tartunk, hogy az árak a nagy EU-ban nem sokkal nagyobbak mint itthon... így pl. az én életemet megkeseríti az, aki eljön Tunéziába (anyu, apu, gyerek= 300 eFt), eljönnek fakultatív kiréndulásra (summa 90 000), majd ellopja a kávéscsészét az egyik sivatagi megállónál, hogy beletöltse a Tesco tejszínhabot és a Rió kávét.....
Tudod van az úgy, hogy az ember nagynehezen össze tud spórolni egy társasútra valót pláne last minitre, de az utazás költsége nemcsak ebből áll, akármennyire is félpanziós a dolog, ott is költeni kell, és ha valaki kényelmesen akarja magát érezni, akkor ez az "egyéb" költség tekintve a fakultatív kirándulásokat éttermeket stb, legalább mégegyszer ennyibe kerül mint a befizetett összeg. Ha neked annyira érthetelen az, hogy valakinek mindig meg kell néznie mire adja ki a pénzt, akkor úgyis hiába beszélek. Könnyű azt mondani, hogy csak az menjen külföldre, aki megengedheti magának, hogy "Rómában éljen úgy mint a rómaiak". Lehet, rosszul értelmeztem a topc témáját, de mintha itt nem arról lenne szó, hogy csak az menjen utazni, akinek elég pénze van, hanem azokat cikizzük akik VISELKEDÉSÜKKEL keserítik meg a többi utastárs életét, illetve akik hazánk hírét eképpen öregbítik. Tudod szegénynek lenni nem szégyen, csak egy kellemetlen állapot.)
Nekünk is Skodánk volt..apám a végén már egy fűrészlappal is ki tudta nyitni.
Később a motortérbe volt drótozva egy pótkulcs,alulról benyúlva ki lehetett szedni...klassz kis élmény volt,mikor nyelvvizsga után öltönyben hasaltam be a kocsi alá a sárba,hogy kipiszkáljam...
Figyelembe veve azt hogy az embereknek tobb penze (valutaja) van es a kinalat is kegyetlenul megnott, ez a "hozott" kajalas dolog olyan, mint a bevakolatlan falusi haz: Epitunk egy marha nagy hazat aztan majd bemeszeljuk, ha meging lesz ra penz = elmegyunk valami eszmeletlen "egzotikus" helyre es 1-2 euros szarokon sporolgatunk, mert mar igy is mennyibe van ez a rohadt ut. (valoszinuleg a magyar a jeg hatan is megel mentalitas is bejon (topikbol vett peldak): a minibar "manipulalasa", belogas, "majd en megmondom neki, hogy hova menjen a napernyo berlet dijaval", "figyeld meg hogy EUR 1.50-bol kijovunk egy napra", "ha van olyan hulye a pek hogy kirakja az utcara a sutemeny, nehogy mar ne vegyem el", stb.)
Johetnek a kommentarok, hogy ekezetek nelkul milyen alapon altalanositgatok a magyarokrol.
A 80-as évek elején az NDK-ban voltunk 2 hetet egy faházas kempingtelepen, onnan rajzottunk ki a kocsival a környező városokba nézelődni. Palackos gáz volt a faház konyhájában, egyik reggel kiürült a gázpalack, a féárjemet küldtem intézkedni, de vele mentem a gondokságra. Azt hittem, majd brillírozni fog az angol tudásával, ehelyett azt mondta nemes egyszerűeséggel: "Gáz kaputt!" Rögtön kaptunk új palackot... :-)))
Van egy másik rémtörténetem is - számomra legalábbis annak tünt... Ausztriában voltunk, csalinkáztunk az országban a gyerekekkel, hol itt hol ott szálltunk meg, két szállás között egy kis tónál leálltunk nézelődni. Férjem kiszálláskor jól becsapta a Skoda ajtajait, előtte lenyomta azt a kis izét a kocsiajtón, szóval mikor kiszálltunk, a kocsi be volt zárva, ablakok feltekerve. Igenám! de benne felejtette a slusszkulcsot az ajtónyitókkal. Ott álltunk a saját kocsink mellett amibe nem lehetett újra beszállni, útlevelek pénz minden benne volt... egyszer valaki megmutatta, hogyan lehet egy dróttal kívülről kinyitni a kocsit, de honnan vegyünk drótot??? No a férjem elgyalogolt egy közeli kempingbe, ott angolul nemigen értettek, de hosszas gesztikulálás után sikerült megértetnie magát velók, hogy DRÓTRA van szüksége, ezt kínjába magyarul mondta, mire kiderült, hogy a drót az németül is drot... kapott egy ilyen fémdrótból készült ruhaakasztót, aztán sikerült betörnünk a saját kocsinkba, a körülöttünk lévő derék osztrákok nem kis megrökönyödése közepette... de mire ide jutottunk, én közben mindenféle nagy köveket kerestem, hogy majd betöröm velük a kocsi ablakát.
Jelzem azóta a legelső mozdulata kiszálláskor az, hogy kihúzza a slusszlulcsot és zsebrevágja, minden csak ezután jön... :-)
Ahogy ma utaztam a buszon, az egyik megállónál felszállt egy 50-es férfi, egy szál sortban. A pólója a kezében volt. A buszvezető bemondta a következő megálló nevét, és udvariasan hozzátette: "Kérem kedves utasomat, vegye fel a felsőrészt." A hapsi nagyon pipa volt, de mielőtt felvette volna, még jól megtörölte mindkét hónalját meg a tarkóját.
Innen jutott eszembe, hogy (nem csak) a magyar férfiak külföldön is félmeztelenül szaladgálnak, szemrebbenés nélkül. Nyilván nem a tengerpart a problémás rész, hanem a belvárosok stb.
Gimnázium másodikban Senigalliában nyaraltunk.Általában én beszéltem az olaszokkal,mert a többiekhez képest még én pöntyögtem legjobban angolul.Egyszer kitaláltuk,hogy bemegyünk megnézni Anconát.Mikor a jegyet indultunk venni,az egyik srác elkezdett morogni,hogy most már ő akar tolmácsolni,mert hogy ő is tud annyit angolul,mint én,meg különben is...kézségesen előreengedtem,ő határozottan odalépett a jegyárus csaj elé.Azt hittem,legalább valami többszörösen összetett,barokk körmondattal fog rendelni,de csak lecsapta a pultra a bankjegyet,majd rávakkantott a kislányra:
-"Ticket!Ancona!"
Sartiban is volt egy hasonló eset.Egyik srácot némi félreértésből kifolyólag kb.20-30 görög kergette végig a strandon. Gyorsan visszarohantunk a kempingbe a kenubajnok,herkulesi erővel bíró ismerősért,hogy szükség esetén legyen "közvetítő".Namost a srác egyrészt eléggé be volt nyomva,másrészt úgy nem lehetett agyoniskolázottnak tekinteni.A helyzetet azért nagyon élvezte,színlelt felháborodással rohant végig a parton,és minden szembe jövőre ráordított.
"-I'm the Zsolti,wo ist die(!)Karcsi?"
Majd megígérte,hogy minden göröget felaprít.Az első,aki szembe jött,eltakarta a holdat,akkora volt.Emlékeztettük ígéretére,erre csak annyit szólt:
-"Ez rendes görög...":-)
idén végig szerbián és bulgárián az úton halálra idegeltek az OSZTRÁKOK, NÉMETEK és a GOLFOSOK, utóbbiak nemzetiségtől függetlenül
Azért mert az autónak van rendszáma, abból még lehet következtetni a bennülö nemzetiségére. Föleg nem a Balkánon. Azok helyi + török vendégmunkások voltak.
Sokat gondolkodtam, hogy írjak e, közben kitakarítottam a fürdőt és úgy döntöttem, hogy igen, írok.
Eléggé elharapózott, hogy bunkó e, aki konzervet visz. A magam véleményét szeretném még egyszer - és ígérem utoljára- megosztani.
Az, aki befizet 2 felnőtt, 2 gyerek részére félpanzióval egy repülős utazást, majd a 4 csillagos szállóban a vacsihoz lehozza a szobi almalevet, hogy ne kelljen pár dínárért üdítőt vennie, az szerintem szégyellnivaló.
Akinek nincs más lehetősége, mint lemenni Sartiig és ott otthonról hozottat enni, ám tegye. DE! Nem hiszem, hogy a téliszalámi olcsóbb lenne (mondjuk 2 hétig egy családot etetni téliszalámival), mint venni egy joghurtot vagy bármit kint.
Személyes véleményem pedig az, hogy ha nekem csak ennyi pénzem lenne, akkor lehet, hogy nem utaznék el tízezrekért a tengerpartra, hanem keresnék itthon egy kellemes panziót és ott nyaralnánk - mi ezt tettük, amikor nem volt pénzünk.... (szállás kis apartmanház, reggelivel 33 000 /hét)
Természetesen mi is viszünk magunkkal olyat, ami kint naggggyon drága, egy ilyen tétel volt, Tunéziában a szesz. Kint 21 000 Ft-ra jött ki egy üveg, ezt még mi is vittük.
Mikor anno a 70 évek második felében Olaszországban jártunk, nem tudtunk olaszul, és sok helyen semmiféle más nyelven nem értettek. Viszont az olaszoknak megvan az a jó szokásuk, hogy mindent gesztikulálnak, mutogatnak. Kb. két nap alatt átvettük ezt a szokást, nem mondom, volt néhány röhejes esemény emiatt, de végül is mindenhol meg tudtuk értetni magunkat.
(Volt pl. egy olyan eset, hogy a -természetesen lehető legolcsóbb - szálló portásától kérdeztünk valamit, amit ő nem értett. Viszont hatalmas gesztikulálások közepette kb. a következőket válaszolta nagy udvariasan mosolyogva: nem értem mit akarnak kérdezni, de délután 5-től itt a váltás, a kolléga tud négy nyelven: franciául, angolul, németül és spanyolul, ő majd mindent megmagyaráz. Érdekes, hogy én ezt nagyjából értettem, bár a férjem, aki bírta az angolt meg az oroszt, csak állt mint borjú az újkapunál. Mivel akkoriban még el se tudtam képzelni, hogy ne neki legyen igaza idegenben, kérdőleg hozzá fordultam: mit mondtak? Ő azt válaszolta, hogy délután 5-re itt kell lennünk a szállóban. NO eltöltöttük a délután további részét, bár magamban kissé furcsálltam, hogy ugyan mitől rendel vissza minket egy portás délután 5-re a szállóba - de hát akkor cucializmus volt még, az ember nemigen csodálkozott semmin, legokosabb volt kérdezés nélkül azt tenni amit megparancsoltak. No végül is lihegve beestünk 5-kor a szállóba, nem volt ott senki, úgy kellett elővakarni a portást aki tök értetlen volt, mikor azzal kezdte a férjem, hogy itt vagyunk, remélem nem késtünk sokat... no akkor mertem szerényen megjegyezni neki, hogy a déleőtti portás szerintem mit is mondhatott.)
helyszín:Sharm el sheik
csajszi a pincérnek magyarul,tagoltan:"már kértünk ásványvizet két pohárral"
Miből gondolják az emberek, hogy ezt szegény arab pincér megérti?
aztán reggelinél apuka:"négy tojásból omlett háromszor"
szintén magyarul persze.
a legaranyosabb:csajszi a bárban:"two cocktails and two something please"
+a szokásos charter feeling,vagyis vigyük ami mozdítható,műanyag villa,kés,vaj,lekvár..stb.
Szvsz nagyon igazad van. Attól, hogy minden sarkon pózba vágják magukat, még lehetnek rendes emberek, és ugye mindenkit más érdekel, és ezt gyakran dokumentálni is szeretnék. A férjem pl. minden számára érdekes dolgot lefényképez, mások viszont feltehetően falra másznának a húszféle szögből fotózott kutyákról, siklókról, tengeri herkentyűktől. (Én mondjuk attól kapok hülyét, hogy engem is megpróbál lencsevégre kapni, mert jobban szeretem nem rongálni a képek esztétikumát.)
Bunkó sztori (sajnos a családból): Öreganyám reggelente a szállodában felpakolt a svédasztalról. Vitt mindent, amit talált, semmi könyörgés nem segített. Aztán a főtt tojást úgy kellett napok múlva kihajítani a táskájából, meg nem ette... A nagynéném ugyanezt adta elő Ausztriában egy tanfolyamon, de nem volt egyedül, mert pár nap múlva szóltak reggeli előtt, hogy a csoport visszafoghatná magát. (Csak tudnám, mit csináltak a lekvárokkal, meg pláne a vajakkal.)Tömény égés.
Alice! Igazad van. Tényleg nem úgy indult ez a topic, és nem is személyeskedőnek.
De a konzervet magát nem is cikizi senki, főleg nem azokat, akik RÁKÉNYSZERÜLNEK a konzervre, stb. Csak akkor ment/megy a kifigurázás, amikor valaki nagyon fogtechnikus (fogához veri a garast, pedig megengedhetne magának dolgokat).
Azt a felvetést, miszerint az ide beírók mind gazdagok, rázzák a rongyot, ők a viselkedés példaképei, azért utasítom vissza, mert lejjebb többen beírtuk "ifjúkori" meggondolatlanságból/pénztelenségből/tapasztalatlanságból eredő "bűneinket".
Azt hiszem, itt senki nem ma született bárány, mindenkinek megvannak a maga "bűnei".
CSAKHOGY mi mindannyian tanultunk a magunk vagy a mások hibáiból.
Szerintem Széllovasnak ugyanúgy megvan itt a beíráshoz, egyet nem értéshez való joga, mint bárki másnak.
Lehet, hogy néha félreérthető, amit a régebbi hozzászólók írnak, de lassan fél szavakból is megértjük egymást...
Nem egészen azt olvastad, amit írni szándékoztam. Idézem magamat korábbról: Hangsúlyozom, attól, hogy nekünk ez jó, másoknak még nem muszáj feltétlenül így élniük.
Azt se részleteztem, mennyi plusz melónk fekszik abban, hogy ezt megengedhessük magunknak, szerintem azokat se fikáztam, akik másképp szervezik a nyaralásukat, viszont minden - valós és vélt - toleranciám ellenére továbbra is szórakozni fogok azokon, akiket a bevásárláson kívül semmi nem érdekel külföldön, a kultúráról meg azt hiszik, hogy kirándulás hideg tájakon.
Egyébként nagyon sok mindenben igazad van, ez a topic úgy indult, hogy milyen bunkó módon képesek hazánkfiai VISELKEDNI külföldön, aztán sajnos elment abba az irányba, hogy bunkó az is, aki konzerevet visz magával az útra, avagy éppenséggel azért spórol a kaján, hogy több pénze maradjon másmire. (Jelzem az ilyen cikizések is bunkóságok ez én szememben.)
És az sem bunkóság, ha valaki mindenütt lefényképezteti magát. Már írtam vagy fél méterrel alább, hogy vannak ilyen emberek, akiknek fontos, hogy ha mással nem, de a fényképen megjelöljék azt a területet ahol jártak. Ezzel nem járatják le az országot, legfeljebb egyfajta turistafazont képviselnek. Ettól még nem lesz roszabb hírünk külföldön.
(Ja, és akartam írni, hogy azokat a baráti estéket, mikor azzal hívnak meg, hogy elmeséljük a külföldi utunklat, általában valami betegség-ürüggyel lemondom - kiütést kapok a nagymennyiségű fényképektől, a videonézéstől - régebben még diafilm vetités volt a divat, hát rohadtul rosszul éreztem magam. Még azt is utálom, ha valaki a gyerekéről vagy az unokájáról sorba mutat nekem vagy 4 tekercsnyi képet - ki a francot érdekel? Legfeljebb akkor érdekelne, ha előtte 2 feje lett volna, és az egyiket leoperálják róla, akkor érdekes lenne, hogy nézett ki előtte - után stb... :-((( )
