Ozeki Nem kaphat különdíjat, sose kapott. Ezen kívül az ozekibol kozvetlen visszacsúszott sekiwake se kaphat kulondijat (pl ha jajuarban takayasu , vagy most tochinoshin 14-1el végezne/végzett volna se kapnanak Semmit csak yushot vagy junyushot.)
tovabba az ozeki rangjukat elvesztett versenyzőket se nagyon szoktak díjazni, miyabiyama pl alig kapott díjat 2003/3 után, miután lecsuszott Ozekibol, pedig voltak szép Tornai. Dejimaval, takanonamival ugyanez volt a helyzet, és bár lehet terunofuji ez alól kivétel lesz, mert majdnem a kezdetekig visszaesett, ez akkor sem jellemző. a szumoban összefügg mindig mindenkinek a teljesítménye egy adott tornán. Eszerint mennek a különdíjak is. Kantosho-t az kapja, aki kitartó, elszánt, elhivatott. Shukunshot az, aki a legtöbb nala magasabb rangú versenyzőt veri, min.8 győzelemmel, és igen, általában mg2/3-sekiwake rangig szoktak kiosztani, de ha 12-14 győzelmet eler valaki újoncként, vagy úgy, hogy sose volt magasabb rangban mg10-nel, szinte biztosan megkapja. pl. Kotomitsuki 2000/11es tornája volt ebből a szempontból emlékezetes.
Asashoryu 2001/1-2002/7ig mondjuk nem értem, miért nem kapott sose Ginoshot, pedig megérdemelte volna.
ez azért van, mert az M1 rang különlegesnek számít a sumoban, sokan húsdarálónak is szokták ezt nevezni. ez ugyanis az a maegishira pozíció, ahol kb. azokkal küzdesz a teljes torna során, mint a sanyaku rangbéliek, beleértve a yokozuná(ka)t.
elérni ebbe rangba, majd egy tornán kinboshit szerezni és végül kachikoshival zárni, nagy teljesítmény, és ezt szokták honorálni különdíjjal. hogy ebből esetleg lesz-e komusubi előléptetés, az egy másik kérdés, elvileg lehetséges, de hogy gyakorlatban hogyan alakul majd a januári banzuke arra én nem merek tippelni se.
Néha én sem értem, ki miért kap különdíjat. Ha jól emlékszem, volt hogy Ozeki is kapott különdíjat. Ennek semmi értelme, ha valaki Ozeki, akkor kötelezően elvárható úgymond, hogy jól teljesítsen. Elnézést ha tévedtem, de én tényleg úgy emlékszem hogy Sanyakubélieknek is szoktak osztogatni különdíjakat, miközben például Ura, vagy Enho (emlékeim szerint) soha nem kapott. Ezen a tornán szerintem Ishiura, vagy Kagayaki érdemelte volna inkább meg a kitüntetést, úgy látszik az az arany csillag óriásit nyomott a latban.
Nagyon köszönöm a kiigazítást. Ám, sajnos, még ennek alapján sem igazán vagyok képes értelmezni
Daieisho (M1E) "Shukun Sho" (kiváló teljesítmény) - különdíját. Miért is ?
Lássuk csak. ?
Négy - önmagánál magasabb rang - besorolású Rikishi - t vert meg, Hakuho - t (Kinboshi), Mitakeumi-t,
Tochinoshin-t és Hokutofuji-t. Próbálom értelmezni, hogy mekkora "skalpok" ezek, mert - hogy végtére,
összességében 8 - 7 eredménnyel (éppen kachikoshi) végzett, tehát a többi esetében 4 - 7 a mérlege.
Hakuho-é volt a legnagyobb skalp (szerintem a Yokozuna kissé bealudt itt), lehetséges, sőt valószínű, hogy a torna egyetlen másik napján nem ez lett volna az eredmény, de rendben van - "kinboshi" volt.
Mitakeumi ezen a tornán (szem,-illetve homlok-sérüléssel küszködött mindvégig) szinte csak árnyéka volt önmagának. 6 - 9 - el végzett és szerencséje lesz, ha nem egészen a Maegashirá-ig esik vissza.
Tochinoshin csak szenvedett, amíg egyáltalában kiállt a dohyo-ra. Azután éppen az 5. napon (amikor különdíjasunkkal kellett volna meccselnie, be is dobta a törülközőjét. Ez egyszerűen csak mázli volt !
Hokutofuji-val a 7. versenynapon találkozott, amikor is az ellenfelének egy ötnapos "vesszőfutás" -
szériája kezdődött és a végén sikerült egy "éppen" Makekoshi-val végeznie, aminek következtében Ő
is komoly eséllyel, joggal pályázhat egy M1 - M2 - re történő visszalépésre.
Négy maradék Sanyaku - beli - től, közöttük az ugyancsak önmagával, illetve egészségi,. és kondíciós
problémával küszködő, majd később visszalépő Takayasu -tól és a többi három Komusubi-tól (Abi- tól,
Endo -tól és Asanoyama -tól szintén kikapott, így, ha jól számolom - a további hét - vele egyenrangú,
avagy nála valamivel alacsonyabb rangú - Maegashira esetében "csak" 4 - 3 mérleget hozott össze.
Szóval, lehet, hogy félrebeszélek, de engem valahogy nem igazán győzött meg ezzel a 8 - 7 - jével és
kiváltképp annak tartalmával (ami az eredménye mögött van) a különdíjra érdemességről. Volt itt más,
aki nálánál sokkal inkább rászolgált volna például egy ilyen különdíjra is. És végezetül, de nem utolsó
sorban - ráadásul, ha nem vigyáz magára - akár még meg is jelenhet a 2020. Hatsu Banzuke - táblán,
mint debütáló, "pályakezdő" Sanyaku. Erre minden esélye meg is van - az eredmények alapján joggal.
Hakuho-val kapcsolatban még annyit tudok mondani, hogy remélem aktív marad még addig, amíg össze nem tudok gyűjteni némi (plusz) pénzt egy japán utazásra, régi álmom élőben megnézni egy tornát, és szeretném még élőben látni a legendás Hakuho-t, mert ilyen nagybajnok szerintem már az én életemben nem lesz, de talán még hasonló se, pedig még elég fiatal vagyok. Ha minden 3. tornán vesz csak részt, azt se bánom. Hakuho ciklikusan bár, de még mindig a legkiegyensúlyozottabb birkózó ebben a kiegyensúlyozatlanul teljesítő mezőnyben. Gondolok itt főleg az Ozeki rangra, ami egy igazi átjáróház lesz lassan, épp csak többen távoznak belőle mint ahányan felérnek.
A Juryo-t én is nagy figyelemmel nyomon követtem, és nagyon örülök neki, hogy végre láttam egy 4-es play off-ot, amire a Makuuchi-ba, mióta az eszemet tudom, vágyok. Gagamaru és Toyonoshima nagy kedvenceim, utóbbi mert egy igazi veterán, és egyike azon keveseknek akiket még annó az Eurosporton követhettem gyerekként, és ennek különleges hangulata van számomra. Gagamaru pedig, mert olyan rettenetesen ronda. Egy katasztrófaturizmus a szemnek ez a figura, de olyannyira, hogy az valahol már mégis szép. Micsoda hihetetlen pech, hogy pont akkor vonul vissza amikor végre nézni tudnám a meccseit. Most is botrányosan szerepelt, a legkisebb fuvallattól is összerogyott, pedig nem kis darab. Kaisei-nek drukkoltam a végén, de így se bánkódok, mert nagyon jó volt az év utolsó Juryo tornája.
A Makuuchi-ból számomra Shodai volt a torna meglepetése. A végén még Asanoyamát is legyőzte, nem tudom hogy kapott e végül valami különdíjat, de szerintem mindenképp rászolgált legalább az egyikre.
a jövő nagy yokozunái már úton vannak, de olyan, mint hakuho, azért egy jó ideig nem lesz.
egyébként én bármennyire is tisztelem, nem bánkódnék, ha visszavonulva, (ez 2020 szeptemberéig biztosan nem fog megtörténni) épp ideje a generációváltásnak.
ahhoz, hogy ozekiből yokozuna legyél, kellenek a yusho győzelmek és ebből túl sokat elvett hakuho :-)
ha ő és kakuryu is visszavonul, egy nagyon érdekes időszak fog kezdődni, én már várom.
más
nagyon örültem, hogy "mt fuji" jóvoltából voltak juryo összefoglalók, mert a kyushu basho elképesztően jó és izgalmas volt a másodosztályban, egy csomó fordulattal, a fináléról már nem is beszélve (4-es playoff)
ikioi és kotonowaka, akik szinte végig vezettek, végül a playoff döntőjébe se kerültek be, kaisei majdnem yushot ért el, azumaryu élete első yushojával januártól maegashira 10-13 környékén fog visszatérni az első osztályba.
gagamaru valószínűleg végleg szögre akasztja a mawashit, (épp ideje, már csak attól fájt mindenem, felment a vérnyomásom és koleszterinszintem, ha ránéztem), toynoshima is amilyen jól indult az első héten, olyan csúnyát bukott a másodikon, make koshizott juryo 8-ból talán bentmarad.
hoshoryu, aki szinte berobbant az első öt meccsén a juryoba, szépen lassan elvesztette a fonalat és makekoshizott, szóval januárban irány a makushita, lehet újra próbálkozni.
terunofuji januárban már a juryoban lesz, szóval külön érdemes várni a juryo meccseket már csak emiatt is.
végezetül pedig egy olyan dolog, amit én még nem láttam, tokushoryu lebontott egy kicsit a dohyoból.:-)
szegény wakatakakage... élete első makuuchi tornáján 4:0-ás veretlen mérleggel, teljesen elkerülhető körülmények között 1 hónapra lesérült. mehet vissza a juryo közepe-alájára.
összességében így a két osztályt együttnézve, nagyon hamar eltelt ez a két hét, és még nagyon soká lesz január 12-e :-(
Igen, ebben igen nagy valószínűséggel minden benne van, csak épp az a külön-véleményem, hogy ez
legfeljebb a mongol szempontjából nézve tekinthető egy ideális, mondhatni "paradicsomi" állapotnak.
Maga, a sportág egésze és kiváltképp azon versenyzők, akiknek ilyen "köztes időszak"- ban (amikor a
"nagyember" nem indul, avagy éppen kondícionális okokból visszalép) van átmeneti esélye a sikerhez,
elismeréshez jutni, éppenhogy nem pozitív, hanem negatív impulzusokat kap(nak) azáltal, hogy maga
a szakma és a publikum is egyaránt elkönyveli, hogy ez a "királyság" egy lényegében normális állapot.
Emlékezetem szerint maga Hakuho egy rendkívül szerencsés időpillanatban és rendkívüli sebességgel
került fel a szinte legmagasabb polcra, ahol, a már lényegében a visszavonulás határállapotában lévő
Musashimaru és a fénykorában lévő "fiatal"- abb Asashoryu volt a tényleges konkurencia. Éppen öt év
telt el, mire a porondon történő megjelenésétől számítva (amikor egyébként szinte napra pontosan 16 évesen), teljesítette az Ozeki-promóció rögös feltételeit, azaz 21 évesen került Ozeki - státuszba.
Az sem tipikus, hogy innen eltelt bő egy év alatt Yokozuna lett. Az sem mellékes itt, hogy akkor, és az
azóta eltelt időszakban fizikailag szinte alig változott, csupán néhány kilót szedett fel, azaz a mozgás-
képessége szinte csakis az eltelt tíz-egynéhány év függvényében "kopott" valamit, ami közben fejben
viszont szinte behozhatatlan előnyt szerzett a többiekkel, közöttük az egyre-másra cserélődő Sanyaku
- beliekkel szemben. A sumo jelene szempontjából, és ismerve a mai állapotokat, szinte pótolhatatlan
veszteség lenne, ha egy ilyen óriás az egyik napról a másikra hip-hopp visszavonulna, mert borzasztó
űr keletkezne és a színvonalnak se nem használna, ha egy ilyen korszakos, meghatározó alak eltűnne
egyszer - csak az ősködben. Ezzel együtt, hogy mi lesz mondjuk 5 - 10 év múlva, az már egy egészen
más kérdés - probléma. Csak éppenséggel ez már nem a mongol problémája.
A jelenlegi Hakuho-ban azt szeretem, hogy egyáltalán nem indul minden tornán. Furán hangozhat, de ez végül is pozitívum. Vagy van hogy indul, de 2-3 nap után visszalép. Így lehetősége van ezeken a tornákon másoknak is nyerni, és elég színes a paletta az utóbbi időben, mindenfajta rangbéli és korú birkózók kaparintották meg a yusho-t. De viszont mikor Hakhuho úgy dönt, hogy komolyan részt vesz, az olyan, mint mikor az oroszlán hazatér a hiénák közé rendet csapni. Az a szintű elszántság, határozottság, és koncentráció amire Hakuho akkor képes, két egymás utáni tornán viszont már alig-alig jön össze, legalábbis az utóbbi idők tanulsága szerint. Hosszabb idő már, mire regenerálódik.
Hakuho olyan kegyetlen ezen a tornán, hogy igazából már inkább csak a Juryo tartogat komoly izgalmakat, mert ott eléggé nagy tumultus van a felső házban, ha a két éllovas veszít egyet-egyet, akkor sok résztvevős rájátszásra is lehetőség van. Kicsit mosolyogtam ma Hokutofuji megmozdulásán, mintha a tegnapi kipörgetős trükköt újra be akarta volna vetni, kissé indokolatlanul mert nem volt olyan pozícióba mint legutóbb, de most nem sikerült. Persze, gondolom hogy nem volt szándékos. Abi meg nagy riadalmába inkább kiugrott Hakuho elől, mert lelki szemei már látták a felé suhogó, Endo-t is kiütő kezeket. Közben azon goldolkodtam, hogy Japán mennyire hálás lehet hogy van egy ilyen Jokozunája a sportnak. Tekintélyt parancsoló, megtestesíti azt az erőt, amit a rang jelképez. Nélküle nem lenne olyan komolyan kire felnézni a jelenlegi mezőnyből. És azon is gondolkodtam, hogy Hoshoryu szereplésével vajon hogy vannak a japánok? Örülnének egy új Asashoryu-nak, aki nyilvánvalóan nagy show-elem lenne, és felpörgetné a sportot, de hiányzik nekik egy újabb mongol nagybajnok? Kíváncsi lennék, a japán közönség hogyan vélekedik erről.
egyetértek. egyébként tamawashi simán nyerhette volna meccset, hiszen 100% pontossággal lehet tudni előre, hogy abi mit fog csinálni, (csak és kizárólag egy dolgot tud, de azt az átlagnál jobban) a tachiai után a nyakra és fejre támadva, minél gyorsabban minél magasabbra helyezni az ellenfél súlypontját, majd kilökni a ringből.
természetesen most is ez történt, kivéve, hogy első blikkre tamawashi okosan, mélyen kezdte meg a tachiait, de nem volt elég erő benne, így abi rátért a szokásos pusher/thrusterek B tervére: menekülős hatakikomi.
tamawashi látszólag kivédte a hatakikomit, de ez pont arra volt elég, hogy elveszítse az egyensúlyát és ezért egy pillanatra meg kellett állnia, de elkésett, mert közben abi már ellentámadásban volt.
tamawashi ekkor talán egy gyors mozdulattal elléphetett volna előle, de igazábol ezt csak balra mozgással tudta volna hatékonyan alkalmazni, az meg a dohyo széle miatt nagyon rizikós volt.
így abi sikersen tudott visszatámadni a már álló, de egyensúlyát épp csak megőrző tamawashi ellen, aki ekkor már verve volt. kikozkáztam azt a képet, ami a döntő momentuma volt a meccsnek.
az akció folyamatában pedig innentől érdemes nézni.
Takakeisho ellen szemtől szembe menni hihetetlen nagy kihívás. Talán jelenleg nincs nála erősebb lökdösődés terén, szerintem még Hakuho is veszítene ellene, ha a Takakeisho stílusában mennének egymásnak. Ellene tényleg a kikerülés az egyetlen ellenszer, vagy a másik, egyben sokkal kockázatosabb, az övfogás. Nem valami elegáns a Henka, de végül is Takakeisho már Ozeki, Ryuuden pedig Maegashira, így némileg, de tényleg csak némileg el lehet nézni. Én is sokkal jobban örültem volna ha hosszabb a harc.
Számomra még Hokutofuji megmozdulása volt az "est" egyik nagy fénypontja, az a szintű előre gondolkodás, hogy miközben háttal van az ellenfelének, és a fogadóirodák pillanatnyi esélylatolgatás után kb 20-szorot odds-ot adnának a győzelmére, ő nemcsak hogy magát menti, de azonnal tovább forog, ezzel egy szemvillanás alatt védekezésből ellentámadásba csap át. Mindezt volt fél másodperce eldönteni, kilogikázni, és végrehajtani. Nem értem, hogy Hokutofuji miért nincs már réges rég Sanyaku szinten? Ő is rendszeresen sérülések hátráltatják? Olyan rapszodikus egy birkózó, néha a világot is legyőzi, máskor mert hiába ad bele mindent, a torna végén Make Koshi-val zár. De a küzdőszellemét azt tényleg semmilyen kritika nem érheti.
Hakuho pedig... Mielőtt még komolyan elkezdődött a harc, szó szerint kiütötte Endo-t. A torna elején egyáltalán nem nézett ki úgy hogy Hakuho sziporkázni volt, vagy hogy egyáltalán kibírja e a végéig, de most úgy néz ki, nincs földi lény aki megállíthatná.
A 11. napon is voltak nagyon jó meccsek, Shodai mentése például kegyetlen volt. Azt hittem először, a szokásos "kegyelempont" mikor nyitottan szeretnék tartani a tornát, és nem akarják hogy Hakuho túlzottal elhúzzon. De a visszalassításnál láttam, hogy tényleg Shodai nyert, nagy respect a játékvezetőnek hogy jól látta. Enho meccse is ismét látványosra sikeredett, ezek szerint mégsem tuti módszer ellene, ha egy helyben állva várják hogy majd ő rohamozzon. Mert veszélyes, ha rohamoz... Hakuho pedig egy igazi Jokozuna stílusú győzelemmel fényesítette az előnyét. Erőből, magabiztosan.
