Oh, ha eljönne Melániám,
Kiélvezném a mániám!
Hajába túrnék, ölelném vállát,
Blúzán kigombolnám gombját,
Felemelném szoknyáját,
Megcsókolnám a combját,
Minden dombját bejárnám,
S végül megkeresném száját,
Ujjammal ajkát pengetném,
Blblblblbl, de szeretném:DDDDDDDDDDDDDDDD
Hiányod hozzám tartozik,
mint a két kezem.
Mégis félkarú óriás vagyok csak
Nélküled.
Befejezetlen mondat vagy,
félbehagyott levél,
hirtelen eloltott világ.
S mégis élek még,
csak mert emlékszem
mosolyod melegére.
Szemed szavaira.
Halkuló hangodra.
Reggel hétkor sötét az ég
Csillag se fénylik, dermedt a lég...
Merre megyek, lábam tudja csak,
Visz, és én megyek hallgatag
Előre, hol várnak tán sokan,
vagy nem vár senkise boldogan,
Csak remegve, félve ott időz,
hol lassan párolog a sűrű gőz
ki fejükből, tudva már,
hogy ellenem is vétettek talán,
nemcsak én ellenük, oktalan,
meggondolatlanul, harcosan
hangoztatva igazam, védve
másokat is, érdeküket nézve…
S míg bandukolok előre mégis
Világosodik lassan az ég is,
Vidámabb légkör vesz körül,
Majd csak mindenre fény derül
odabent is, hisz láttunk már csodát!
S vidámabban baktatok tovább.
Három Királyok-furcsa egy horda,
messziről jöttek, s siettek tova.
Fényes csillag az égen vezérelte őket,
köszönteni mentek egy újszülöttet.
Azóta eltelt kétezer év alatt
sikerült elfelednünk, mi volt az alap,
mire hitünk szerint épült ünnepünk,
s manapság nem adja más a "fényét" csak a pénzünk.
Ha jó Ember vagy, drágán veszel,
s majd végül Te is elveszel
sok olyan dolgot, mi felesleges,
de a pénz beszél: Szeress!
Nem számít a lélek, a lelkiismeret,
A pénz lesz majd az új Istened.
De remélem Te még tudod, miről szólnak az Ünnepek
És nem adod el soha a Lelkedet!
Nem volt harc, nem volt küzdelem,
csak feladat volt s az értelem.
Minden, amiben idáig hittem,
szerelem, barátság, sivár életem,
értelmét vesztve hullt le a mélybe.
belémmart a látomás képe,
s magával rántott volna e vízió,
de láncaimat dühöngve téptem,
mert közben végre ráébredtem,
hogy egy ésszerű világban, hol nincsen kétely,
az élet sivár, csupa métely.
S korántsem olyan szép minden,
mint ahogy azt eleinte hittem,
mert mit ér az élet, ha nincsen baj,
mi egy családot szörösan összetart.
Ha nincs nélkülözés és nincs kín,
ha nem állhatsz bosszút valamin,
nincs értelme a létnek,
s lelked az enyészeté lesz.
És az, ki sivár-szürke Emberek közt felnő
s nem tudja, mi az: fa, erdő,
játék, fájdalom,
azt én sajnálni nem tudom,
s még ha léte "ideális" lenne eme síkban,
akkor sem érne annyit, mint korcs világunk
bármely torzszülötte,
pedig itt szenvedünk,
küzdünk,
harcolunk igazunkért,
életünkért.
De legalább él bennünk a remény,
hogy egyszer talán jobb lesz;
Nem kapjuk elveinket készen,
nem nem nézzük a másik világot egy beszűkült résen
át.
Onnan lenézik e világi létünk,
de a másvilág steril élete nem vonz senkit,
s még ki ott él, az is lépne onnan.
Hát ilyen világban jártam én.
Álmomban.
Reggel Hétkor sem szikrázik a napfény,
Csak éppenhogy oszlani kezd a köd,
A fejemben lévő marad még egy kicsit ez tény,
Miután a munka utáni vágy az utcára lök.
Autós Emberként én sem csípem a havat,
S csak a reggeli fagy csípi arcomat.
De mégis milyen jó játszani a fehér hóban,
S látni a kipirult vidám gyermekarcokat.
Az ünnepi varázst megteremrheti egy szál gyerta is,
S emeli fényét egy jó társaság;
Reszketeg lángja csodás tájakra visz,
S bearanyozza a Kedves arcát.
Jó Neked, hogy szemed, oh DarkSide,
Reggel 6-kor még álmot lát!
Amikor én kelek,
Még vív a sötét sereg:((((((
Hogy nincs hó? Hála az égnek!
Kelhetnék korábban végleg:(((((
Lapátolhatnám a gyöngyszínű áldást,
Moshatnám kocsiról a sáros mártást:(((((DDDDDDDDD
Az nem baj, hogy tél ül egymagában!
Csak ne rúgjon az ember valagába, (bocsánatot kérek, de a Rím és a Mondanivaló, úgye?)
Duruzsoljon meleg parázs,
Hidd el, megjön az ünnepi varázs!:)))))
Lángolva száguldó szán!?
Tök égő lehet ez az új Télapó!
12. 24. Aranyos szám,
De hol van már az a fránya hó!
"Sötétben fekszel,
Sötétben kelsz fel"?
Az igaz, hogy sötét szobáben fekszem,
De világos van már, mikor kelnem kell.
Miért baj, hogy a tél marad egymagában?
Eltűnnek legalább az alkalmi érdekek,
S egyszer talán, ha nem pénzben mérik az értéket,
visszakapják régi fényüket az Ünnepek.
Mikor halott Angyalok hullnak az égből,
Elfojtott vágyak törnek fel a mélyből,
Félelmem szörnyei lépnek elő az éjből,
Kezek nyúlnak felém a hamis fényből,
Mikor álmodnom kéne valami szépről,
Utam állják megáradt folyók vérből,
Csupa halott Ember néz ezernyi képről,
Szavuk hangtalanul üvölt rám a csendből,
Mikor szabadulnék végre a szennytől,
Fájdalom űzi ki lelkem ebből a testből,
Visszarettenek e csodálatos lénytől:
Jót nem csikarhatsz ki az Emberből!
Mikor üvöltve szabadulnék e testből,
Kín tépi ki gyökereim a földből,
Gyötrelmem táplálkozik a sok emlékből,
Félholtan taszítanak ki a nyeregből,
Mikor csak egy ölelést remélek szívből,
Megsimogatod fejem, s mosolyogsz fentről,
Hazug szavad után vérzek ezer sebből,
Padlón vagyok, s nincs erőm feljönni lentről,
Akkor kezek nyúlnak felém a fényből,
Félelmem szörnyei előlépnek az éjből,
Elfojtott vágyaim feltörnek a mélyből,
S halott Angyalok hullnak alá az égből.
Nem jól fogalmaztam, a belebújsz egy lélekbe arra vonatkozott, hogy először kivülről láttatsz egy embert, aki néz ki a vonaton, majd az érzéseit, az adott lelki állapotát mutatod be, tehát kivülről belebújsz. És azért filozofáltam rajta mert tetszett.
Tényleg ez a kedvenc topicom!
Kedves confS!
Ha már egyszer elküldöm vállalom is, amit írtam, sőt!!! Alig várom, hogy meglegyen a side!
Még valami, ha lehet ilyesmit mondani, javasolni és te még nem mondtad, mert lehet, hogy nem figyeltem! Mi lenne, ha lennének írások, olyan újságcikk szerűen aktális témákról. Ahogy itt szoktuk!
-Doktor Űr! Doktor Űr!
Sejtszöveti röhögésben szenvedek
S unom kedvesem vörös köpetét
-Agya mogorva, úgy értem harag-gubóba ágyazott?
-Nem, határozottan nem lágyan ringatózik habos zsilipketrecében.
-A diagnózis áll, most már minden világos igen:
ha a halvaszületett est megtrágyázza az éji lepleket lenullázza a szellem szinkjait a szélben.
Tedd ki bátran, Liva1,
Itt minden egyre megy!
Ne maradjunk ki semmiből,
Ugyis túl rövid az egyidő:(((((
25-ből 50 lesz hamar,
A hó mindent betakar:(((
Mire a kikelet lemossa,
Már senki sem olvassa!
Írj, olvass és énekelj!
Lássa mindenki, létezel!!!:))))))))
Kedves Liva! Örülök, hogy elolvastad, s filozofálgattál rajta. Egy valamit helyesbítenék: ahogy néztem ki a vonat ablakán, nem kellett más lelkébe bújnom, hiszen a helyzet is valóságos volt - útban Eger (illetve Miskolc)felé a vonaton -, s a gondolataim is, ahogy kavarogtak bennem, valóságosak voltak. A végét a mai eszemmel nem így írnám meg. De akkor valóban úgy gondoltam, hogy a létezés vitatható.
Üdvözlettel:
MaTeo
Nyugodtan küldheti bárki a verseket, novellákat, karcolatokat, tehát mindent! Ha kéred, akkor még a (nick)nevedet sem írjuk ki, de szerintem nyugodtan vállalható :)
1980??? Én akkor 5 éves voltam!!! Érdekes, amit írsz, nagyon egyszerű a téma, mégis kihoztál belőle valami...., szóval nem nagyon tudom megfogalamzni, de annyira nyitott.. Remélem érted mire gondolok. Szóval egy teljesen természeti kép, majd átmész a lélekbe. Az ilyen írásokban az a szép, hogy látom, ahogy kinézel az ablakon, majd "belebújsz" egy ember lelkébe!
Az hiszem, amit én írtam az nem volt ennyire szeretetteljes. Inkább a félelem volt az uralkodó benne. Te valahogy elfogadtad, hogy "védelmet ad az öreg kéz"! SZörnyű érzés lehetett, de nagyon szépet hoztál ki belőle
Nekem nagyon tetszett!
Én is megnéztem, tetszik. Bár én nem vagyok nagy verstermelő, inkább karcolatokat, novellákat szoktam írni, de azokat nem nagyon merem kitenni. Bár ki tudja, lehet, hogy lesz, akinek tetszik!
De az ötlet jó! Ha szívesen fogadod egy-két verset én is küldök majd!
