A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Sajnos semmit nem értesz a relativitáselméletekhez.
Például halvány lila fingod nincsen arról, hogy a "fénysebesség állandósága" csak fix görbületlen minkowski-téridőben érvényes, és az áltrel éppen arról szól, hogy a tömeg és az energia hogyan GÖRBÍTI meg a téridőt. A görbe téridőben tehát NINCS "fénysebesség állandósága", nota bene a téridő görbülete olyan is lehet, hogy a nyugalomban lévő dolgok között idővel feszt növekszik a távolság, viszont mivel ez nem térbeli mozgás, ezért erre a dologra semmiféle "fénysebesség határ" nem érvényes.
Ez kérlek, alapszintű áltrel ismeretterjesztő előadás anyaga. És te ennyit sem tudsz a témáról, de van a képeden bőr beleugatni...
Szerintem a végtelen potencia maga lét, ami a végtelen kiterjedésű, de mérhetetlenül parányi diszkrét elemekből kitevődötttéridőben mutatkozik meg. Ami nem a semmi, hanem az anyag esszenciális alapja. Mivel közvetlenül nem látható, érzékelhető, a szellemi létezőnek, vagy akár Istennek is nevezhetjük. Ahogyan Isten a hit által létezik, úgy a diszkrét elemekből álló téridő kvantumai is csak a hit által léteznek. Ami bizonyosság, tény a téridővel kapcsolatban, az a kvázi üres hely, a távolság és az idő fogalmainak gyakorlatban érvényes felhasználhatósága az anyag megtapasztalása számára. Mivel az anyag elemi részecskéje is rendelkezik érzékelhető hatásokkal, elektrosztatikus taszítás, vonzás, (gravitációs vonzás, taszítás) és ezekből adódó helyváltoztatás, az érzékelhető mozgás, jogosan feltételezhető az, hogy ezeket a tulajdonságokat a téridő kvantumától örökölték. A kvantumok egyidejű együttműködése, a szinergia hozza létre az anyag elemi részecskéjét, amely attól válik megmaradóvá, hogy a téridő kvantumai átjárhatók egy anyagi részecske burkolatán. Az átjárhatósággal biztosítva van a burkolaton belüli kötelező kvantumszám, ami a részecskét alkotja. Ez a szisztéma vonatkozik a fotonra is, amíg az úton van, vagyis nincs detektálva. Mivel a burkolaton belüli kvantum kicserélődés is időbe kerül, ez teszi véges sebességűvé az anyag-anyag közötti kölcsönhatást. Innentől fogva kaszkádszerűen bonyolódik az anyagi létformák fel, illetve leépülése, aminek taglalásába nem bocsátkozom.:)
A filozofálás szabad tevékenység mindenki számára. Íme:
Szerintem a végtelen potencia maga lét, ami a végtelen, de diszkrét elemekből álló téridőben mutatkozik meg. Nem a semmi, hanem az anyag alapja, eszenciája. Mivel nem látható, a szellemi létezőnek, akár Istennek is nevezhetjük. Ahogyan Isten a hit által létezik, úgy a diszkrét elemekből álló téridő kvantumai is csak a hit által léteznek. Ami bizonyosság a téridővel kapcsolatban, az az üres hely, a távolság és az idő fogalmainak gyakorlatban érvényes felhasználása a tapasztalás számára.
"Amennyiben képzeletben annyira leszűkítjük a lokalitás fogalmát, hogy még a Plank-időnél is kevesebb kell az egyenes út leméréséhez, akkor a távolság és idő egyenértékű, felcserélhető lesz, ami a téridőnek egy kvantumát képezi."
"Az időt (és a hosszt) a görbült téridőben mindig csak LOKÁLISAN lehet helyileg mérni."
Ebben az esetben az idő üteme állandó, mert lokálisan nem állapítható meg változás.
A görbült téridőben található, kimérhető görbületlenség lokalitásnak minősül? Ha egy lokalitásnak van hossza, azt már időbe telik lemérni. Minél kisebb a hossz, annál rövidebb a mérési idő és így a lokalitás. A globális téridőben lévő tömegek körül görbül el a téridő. Minél nagyobb a tömeg, annál jobban. Ahol nagyon távol van egymástól két tömegpont, ott sem egyenes a téridő, mivel még az anyagtalan téridőnek is van görbülete (Riemann-tenzor). Amennyiben csak Eukleidész és Minkowski szerint van egyenes, akkor csak az általuk leírt lokalitásban mérhető órávalaz idő? A görbült útvonalon, (trajektórián) mért idő eltér az egyenesen mérttől ezért korrekcióra szorul.(a dilatáció miatt)
Amennyiben képzeletben annyira leszűkítjük a lokalitás fogalmát, hogy még a Plank-időnél is kevesebb kell az egyenes út leméréséhez, akkor a távolság és idő egyenértékű, felcserélhető lesz, ami a téridőnek egy kvantumát képezi. :)
"Jó lehetséges, hogy nem "áll", csak "végtelenül le lassul"."
És még ez sem igaz.
Sajnos azt képtelen vagy megérteni, hogy a görbült téridőben az "Innen megmérem, hogy ott messze a távolban hogyan telik az idő", az NEM IDŐMÉRÉS.
Az időt (és a hosszt) a görbült téridőben mindig csak LOKÁLISAN lehet helyileg mérni. Amit a távolból mérnek az nem idő lesz, hanem valami "izé". (Valójában ez már a speciális relativitáselméletben is megvolt: mindenki csak a saját óráján tudja mérni az időt, hogy más óráját NÉZVE hogyan LÁTSZIK telni az idő ott, az nem számít.)
Jó lehetséges, hogy nem "áll", csak "végtelenül le lassul".
Lokálisan ez nem érzékelhető, de a külső megfigyelő számára, mivel túl rövid ideig figyeli meg,
úgy tűnik, mintha állna.
Az adott esetben a múltba kéne vissza követni az eseményeket, de egy bizonyos határnál soha (emberi léptékben) nem akar eltelni az adott másodperc, s így korábbra nem lehetséges a visszalépés, még akkor se, ha volt korábban.
Mi az idő? A 4D téridőből elvont idődimenzió, ami ugyanúgy ki be terjedés, mozgás, mint a térdimenzióknál, ahol a távolság értékét a ki/oda, vagy be/vissza adja. Viszont az időnél egybeszámít a ki és be, ami a mozgástartam értéket illeti. /nem egyirányú utca/ Így lesz a téridőnek olyan kvantuma, ami saját kiterjedtséggel, azaz térfogattal és saját időtartammal, az ideiglenes létezéssel rendelkezik. Még az a szerencse, hogy végtelen sok keletkezik és eltűnik belőle. Ezekből áll össze a diszkrét téridő, amit mi csak egy folytonos háttérnek, végtelennek érzékelünk mérhetetlensége miatt. A benne lévő megmérhetők az anyagi dolgok, amik kitakarják a hátteret előlünk. Ebből közvetve a kitakart háttér mérete is adódik. ;)
Manapság a hidrogénnek el kell jutnia egy böhöm nagy csillag gyomrába, ahol nagy nyomáson és hőmérsékleten héliummá olvad össze. De ha az ősrobbanást követően a hőmérséklet és a sűrűség sokkal nagyobb volt, miért nem vas keletkezett egyből?
&
Meg kellene vizsgálni, hogy a részecskék ütközésének szempontjából mi a különbség a hőmérséklet és a nyomás között.
* Ha ugyanolyan térfogatban a hőmérséklett növelem, a részecskék nem kerülnek egymáshoz közelebb, csak gyakrabban ütköznek - viszont a nyomás is növekszik.
* Ha csökkentem a térfogatot adiabatikusan, akkor a nyomás azért növekszik, mert közelebb kerülnek egymáshoz a részecskék, de a sebességük nem változik.
Ha ezt a két dolgot összevetjük, akkor az jön ki, hogy kezdetben az univerzum túl forró volt, de nem volt elegendő a nyomás. Vagyis a csillagokban (viszonylag) "hideg" fúzió zajlik - a kezdeti őslecsóhoz képest.
"A fekete lyuk esetében, az eseményhorizonton az idő hogy telik?"
Az eseményhorizonton felvett megfelelően kicsi LOKÁLIS vonatkoztatási rendszerben az idő ugyanúgy telik, mint idekint a távolban felvett LOKÁLIS vonatkoztatási rendszerben. Csak nem UGYANABBAN AZ IRÁNYBAN telik az idő az eseményhorizonton, mint idekint a sík téridőben!
Hogy értsed is: az eseményhorizonton átzuhanó megfigyelő precízen ugyanúgy egy másodpercet tapasztal meg egy másodperc idő eltelésekor, és egyáltalán nem "áll meg" számára az idő, sőt pikk-pakk áthalad az eseményhorizonton , és megy tovább a saját "jövő"-je felé, ami speciel a fekete lyuk "közepén" lévő téridő-szingularitás.
El tudnám mondani miért, de hosszú lenne, és nem értenéd, mert elég sok előképzettség szükséges hozzá. Ugyan mindezt meg is tanulhatnád, de a korábbiakból kiderült, hogy sohasem fogod, mert túl nagyra nőtt az egód, és ennél sokkal egyszerűbb dolgokat se vagy képes megérteni.
A fekete lyuk esetében, az eseményhorizonton az idő hogy telik?
Egy bármilyen rezgő rendszer ami az ismétlődő ciklusaival, akár órának is tekinthető, milyen ütemben rezeg az eseményhorizonton (beljebbről nem nagyon van infó)?
"Arról viszont tudjuk, hogy a kvantumos méretek tartományában már alkalmatlan a dolgok leírására."
Az állításommal szerintem ezeket nem cáfoltam, hiszen azt írtam, hogy időben vissza követhetetlen a fekete lyuk esetében is, miközben tényként kezelik, hogy megfelelő nagy tömegű csillagokból az életük végén kialakulhatnak.
Egyszerű logikai következtetés, hogy azért mert valami időben vissza követhetetlen, még nem bizonyítja, hogy nem volt előzmény. Hiszen a fekete lyukak esetében bizonyíthatóan volt.
Ez nem érinti Penrose és Hawking munkásságát, hisz az csak a szingularitáson "innen" van, s ebben az esetben még a szingularitást se vontam kétségbe.
"Ugyan így az Univerzum esetében, ha ténylegesen egy szingularitásból indult, akkor se bizonyítja, hogy nem volt előzménye. Még akkor se ha ott és akkor nem telt az idő, illetve a "robbanáskor" indult el."
Mi van akkor, ha nem egy, hanem végtelen sok szingularitás létezik, de nem mindegyik alakul azonnal anyaggá? Első lépésben a tér-idő parányi kvantumait képezik, majd az egy-időben egzisztáló kvantumok "összegződnek" egy-egy helyen, az anyag elemi részecskéit alkotva. Majd ezek összegződnek egy-egy helyen, összetett anyaggá. De mivel egy szimmetriasértés miatt az elektromosság és a gravitáció hatása több nagyságrenddel különbözik, a gravitáció hatása csak kozmikus méretekben, az összes anyag "globális egyben tartásában" válik egyenlővé az elektromosság (vonzó-taszító) hatásaival. A sötét anyag és energia feltételezése azt jelenti, hogy még számunkra ismeretlen tulajdonságai is vannak az anyagnak, mint például a taszító gravitáció. Illetve a diszkrét téridőnek, amiből az anyag előbukkant.:)
Na, hát ebben több a hiba és a laikus félreértés, mint ami egyáltalán jónak nevezhető.
Javasolnám, hogy ismerkedj meg Penrose és Hawking szingularitás-tételével, ha már az áltrel két neves szingularitását próbálod elemezni, de mivel egyetemi szintű matek, egy szót nem értenél belőle. Fogadd el azt, hogy nálad nagyobb koponyák kimatekozták a téridő áltrel egyenleteiből, hogy ha összezuhan az anyag, akkor nem kerülheti el a fekete lyuk szingularitását, ha meg az összezuhanás időben visszafelé "történik", akkor nem kerülheti el az Ősrobbanás szingularitását.
AZ ÁLTALÁNOS RELATIVITÁSELMÉLETEN ALAPULÓ TÉRIDŐ-MODELLBEN.
És itt a lényeg fent.↑
Mind a kettő következménye a szingularitás tételnek csak és kizárólag az áltrelen belül számol. Arról viszont tudjuk, hogy a kvantumos méretek tartományában már alkalmatlan a dolgok leírására. Úgyhogy a jelen állás szerint a dolgokat biztosan csak a Planck-tartományig lehet az áltrellel modellezni. Ez alatt az áltrel szingularitást ad meg, de hogy valójában mi történik, azt nem tudja senki, mert ahhoz egy működőképes kvantumgravitációs elmélet kéne. És az a te tarsolyodban sincs.
A fizikusok a galaxisok egymáshoz képesti távolodásából arra következtettek, hogy régebben közelebb voltak egymáshoz.
Időben visszafele lépegetve eljutottak egy szingularitásba, ahol természetesen az idő is megáll, s így nincs előtte semmi.
Egy fekete lyuk is (szerintük) egy szingularitást alkot, ahol szinten végtelenül lelassul, megáll az idő.
A következtetésük természetesen hibás.
Száguld felénk egy vonat.
A sebességéből időben vissza tudjuk számolni, hogy bizonyos idővel korábban állt egy állomáson, s onnan indult el.
Következik-e ebből, hogy az állása előtt biztos nem mozgott? Természetesen nem következik belőle.
A fekete lyuk esetében is, jelenleg hiába áll az idő, s látszólag nem tudunk korábbra lépni, ha a kialakulásuk a jelenlegi elképzeléseknek megfelelően alakult, akkor kijelenthetjük, hogy biztosan nem a semmiből keletkeztek.
Ugyan így az Univerzum esetében, ha ténylegesen egy szingularitásból indult, akkor se bizonyítja, hogy nem volt előzménye. Még akkor se ha ott és akkor nem telt az idő, illetve a "robbanáskor" indult el.
A fekete lyuk esetében se lehet vissza lépegetni a keletkezésének az előzményére.
Én eddig ténylegesen nem foglaltam állást a vitátokban.
uvw9 viselkedése zavart, de a további hozzászólása(i) se győztek meg, hogy elolvassa, illetve megérti a válaszokat. Kezdve a tieddel.
Ha most elkezded védeni, akkor valószínű provokáló módon magaddal beszélgetsz, különböző nickek mögé bújva.
Az eredeti állításod: "minden N dimenziós tér tökéletesen leírható pusztán belülről, anélkül is, hogy be kellene ágyaznunk bármi N+1 dimenziós térbe" (1331)
Talán pontosabb lenne, hogy az N dimenziós tér leírható az N-1 dimenzióban is,
vagy az N+1 dimenzió leírható az N dimenzióban is.
Ez nem cáfolja az N+1 dimenzió létét, de leírás szempontjából nem szükséges N+1 dimenzió, s ezért uvw9 elképzelése, s magyarázata eleve hibás.
