TT: "A manysik ősei lehettek ősei a hf-nak, de viszont nem." (16:26)
Ez teljességgel ellentmond a Pamjav – féle genetikai eredményeknek. A Pamjav vizsgálatok szerint a manysi érfiak 87% - egy olyan Y-DNS - gént hordoz ( N-P43 ) amelyet sem a mai, sem a hf. magyarokban egyálltalán nem találtak. Természetesen lehetséges, hogy a HF – ig az N – genetika kihalt… no de miért pont az N…
Még a TT – tanulmány szerint is az 50% . nyi N (szamojéd gén) … fogyatkozott meg 13% - ra… miközben a mezsovszkja maradt ugyan úgy 50% - körüli, mint az elváláskor.
Pamjavék, kijelentették, hogy a genetikai eredményeik nem igazolják a manysi-magyar „kulturális közösséget”… együttélést… az is elképzelhető, hogy csak „egymás közelében” – éltek.
Az tehát teljességgel kizárt, hogy a manysik lehetnének a magyarok ősei… a magyaroknak és a manysiknak lehetnek közös ősei… ennyi … a TT – itt hibás logikát alkalmaz.
"A nyelvészetileg rekonstruált ugor alapnyelvet a genetikailag rekonstruált proto-ugor ősnép beszélhette." [24:58]
"Mindenesetre nincsen semmi komolyabb probléma, mert a mezsovszkaja eleve ugor nyelvű..." [30:28]
Kérdezem én... hogy miféle nyelvi modell az, amelyet Törökék um. - genetikailag igazoltak?
A tanulmány szerint a "proto-ugor” népesség az ugor nyelvet beszélte, amely tehát TT – szerint s mezsovszkaja nyelve is volt. Ha tehát a genetikei szerint a prot-ugor=mezsovszkaja+szamojéd… kérdezem, hogy mellik nyelvészünk írta le azt, hogy a magyar nyelv és nép és a manysi nyelv és nép úgy alakult ki, hogy az ugor nyelvhez és néphez … hozzáadódott egy szamojéd nyelv és nép.
A finnugrisztika szerinti elfogadott nézet az, hogy a magyarelőd uráli alapnyelvből a szamojéd nyelv ie.4000 körül elvállt. Ha a TT szerint – a genetikai manysi (akik egyben a magyarok ősei is…??? ) ősök kialakulásához a genetikai szamojéd ősökre volt szükség akkor nyilván a manysi nyelv és így a magyar nyelv létrejöttéhez is szükséges volt a szamojéd (nganasszan) hatás. A finnugrista nyelvi modellben azonban ennek nyoma sincs. A szamojéd – nyelv „urálosítása”.. csak a legújabb kor terméke… és oly távoli nyelvi kapcsolatot tételez fel, hogy az teljességgel kizárja az 50% mezsovszkaja + 50% nganasszan = szamojéd összefonódást.
Egy esetben képzelhető el a genetikai és a nyelvi modell azonossága, ha az összeolvadó mezsovszaja és nganasszan - ősök (genetikai különbözőségük ellenére) egy és ugyanazon nyelvet ( az ugor nyelvet ) – beszélték.
Ekkor azonban az a nyelvi modell lett igazolva, hogy a magyar nyelv valóban a sztyeppei nyelvek alapnyelve… vagyis a szkíták nyelve volt (nyelvészetileg a uráli-alapnyelv) amit aztán erős hun (török) nyelvi hatás ért…. vagyis a magyar nyelv (eredete) igen is a szkíta-szarmata-hun-avar- gyökerekből nevelkedett „magyar nyelvcsaládfává”…!!!!
A szkíták- szarmaták... tehát nem iráni nyelvűek voltak, hanem bégsősoron "magyar"... nyelvűek...!!!
( Vagyis a Törökék a G. S. Krantz eredeti elképzelését igazolták - mi szerint a magyar egy mezolítikus nyelv) - tehát egy ősi "kárpáti nyelv"...!!!... amelyet ma "magyar" - nak hívunk...!!!
A "nyelvrokonság" értelmezése valóban régóta vitatott téma, de a manapság elfogadott tézis szerint az alábbi:
„A nyelvrokonság azt mutatja meg, hogy az adott nyelv mely nyelvből ered, amelyet az alapszókincs mutat meg, azok a szavak, amelyek a legkevésbé hajlamosak a változásra, amelyeket a leggyakrabban használunk. A közös ősre visszavezethető nyelvtani elemek és a szerkezeti hasonlóságok legfeljebb megerősíthetik a már megállapított rokonságot" - Fejes László
A nyelvrokonság fogalmának átértelmezése - "IS" - persze lehet, legitim téma... !!!...???
A magyar nyelv besorolása, azonban a manapság érvényes terminológia alaján is kétséges, miután a magyar nyelvészet a mái napig, nem volt képes összeállítani a "magyar nyelv lapszókincse" - című szókészletlistát - amely a sajátmaga felállította követelményrendszer szerint is, az alapját képezi a nyelveknek, nyelvcsaládokba történő besorolását.
Pusztay János - „A magyar nyelv szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű, középeurópai nyelv.” - Tehát "keverék nyelv"... ha úgy tetsztik "karaván nyelv"... vagy mások megfogalmazása szerint a "proto-kárpáti" - nyelv.
* Épelméjű nyelvész nem állítja, hogy a magyar valami kevert nyelv lenne."
* Ha a magyar ilyen lett volna -- mondjuk komolyabb mennyiségű grammatikai szerkezetet kölcsönzött
volna más nyelvekből --, akkor ezt már régen észrevette volna a tudomány.
Teljes félreértése a nyelvészet állításának. Minden nyelv így a magyar nyelv is "kesvert" - nyelv ahogyan a genetikánk is kevert!
Ami a finnugor nyelvészet véleménye szerint "nem kevert" az a magyar nyelv eredete...!!!
Éppeszű nyelvész legyen aki kimerné jelenteni, hogy az 500-uráli, a 300-török, a 700- IE és a több ezer "ismeretlen eredetű" - szókészletű magyar nyelvről, hogy az nem kevert szókészletű. A nyelvtanáról, a mondatszerkezetéről, vagy a tipológiájáról már nem is beszélve.
Éppen ezek miatt van az, hogy a nyelvrokonság kimodásához, az alapszókincsre van szükség.
„A nyelvrokonság azt mutatja meg, hogy az adott nyelv mely nyelvből ered, amelyet az alapszókincs mutat meg, azok a szavak, amelyek a legkevésbé hajlamosak a változásra, amelyeket a leggyakrabban használunk. A közös ősre visszavezethető nyelvtani elemek és a szerkezeti hasonlóságok legfeljebb megerősíthetik a már megállapított rokonságot" - Fejes László
Az épelméjű finnugrista nyelvészek, tehát már régen észrevették, hogy a magyar IS - kevert nyelv... mint a világon minden nyelv... ezért ennek az ellenkezőjét nem is állítják... természetesen... ezt csak a hozzánemértő finnugrisztikusocskák terjesztik.
( Már többször leírtam, hogy a magyar nyelv nem "finnugor nyelv" - hanem - finnugor eredetű nyelv. A finnugor nyelv úgy ie. 4000 - körül megszűnt létezni, amikor felbomlott finn-permire, és ugorra.)
Ezeket azért már illene tudni, ennyi év őstörténeti fórumozás után, még akkor is ha tudjuk, persze hogy laikus vagy.
„Veszem fel a tyeplákit meg a botászkit, oszt reggelire benyomok három párkit horcsicával, meg csinálok magamnak egy sumenkát.”
Teszem fel a kérdést... naivaként - "magyarul" van- é ez a mondat!... értié eztet egy alföldi betyárok szülötte, villamosmérnök?
Meg merem kockáztatni, hogy egy árva kukkot sem... !
Valóan úgy tűnik, mintha itt magyar beszédet hallanánk!... no de az szavak... számunkra "alföldi betyárok számára".... teljességgel érthetetlenek. Szerintem ez az a "köztes nyelvi állapot... amikor a ma még magyarnak tekintett nyelv ... átfordul... szlávba... románba... szerbbe... németbe.
Mi lészen az a pillanat, amikor eldől, hogy ezek a nyelvek, vagy a magyar egy "leánnyelve" lesznek... vagy azt fogjuk mondani... hogy "kihalt" - nyelvekké válnak... de ugye mi fog itten kihalni... a magyar nyelv ( reméljük nem ) de ollant meg, hogy "felvidéki-kárpátaljai-székely-délvidéki-burgerlandi" - magyar meg azértnem bír kihalni mert nem is volt.... vagy mégis csak van – vagy majd lesz…???
Egészen biztos, hogy ezek a "felvidéki-kárpátaljai-székely-délvidéki-burgerlandi" - nyelvek, majd, jobban fognak hasonlítani a "szláv-román" - IE - nyelvekhez... de nem leszenek vele azonosak... tehát végül is a magyar nyelv leánnyelvei lesznek... a finnugrisztikus todomány szerint... hiszen abból származnak... ennek ma már írott forrásai lesznek. De mi "alföldi betyárok"... egyikből sem fogunk megérteni egy árva kukkot sem.
A kérdés viszont tehát az.... hogy ki is beszél itten akkor magyarul???... mi a "betyárok"... vagy azok a leánnyelvű "kintiek"... ???... vagy esetleg még azt is kilehet hozni, a mi - a betyárok nyelve - a "leánnyelv.
( Tételezzük fel, hogy a "székely-románt"... lesz aki a magyar nyelv rokonaként ismeri el.. és azt bizony 30-milliónyian beszélik... a "betyár-magyart"... meg csak 10- millió...!!!!)
Ön a sumért, a tokhárt és a hurro-urarti nyelveket említi, amelyek tudomásom szerint kihalt nyelvek. Ön nyilván a fennmaradt nyelvemlékek, alapján, kívánja megállapítani ezen nyelvek rokonságát a magyarral.
A ma élő egyik legjelentősebb finnugrista véleménye erről a témáról:
„Ha összevetjük a magyar és a sumér nyelv alapszókincsét, amely réteg a nyelvhasonlítás alapja, egyértelműen kiderül, hogy a két nyelv között semmiféle genetikai kapcsolat nincsen.” - ( Pusztay János )
Kérdezem én – mint laikus – hogy akár ÖN, vagy akár Pusztay összeállította- é, azt a bizonyos „alapszókincs”-listát, amelyre a rokonítás közben hivatkozni méltóztatnak?
A két nyilatkozat egyikében sem találtam arra utalást, hogy a rokonítás alapját képező alapszókincslistát bármelyikőjük összeállította volna.
Márpedig, mind a nemzetközi, mind a magyar nyelvészet azt állítja, hogy a nyelvek nyelvcsaládokba sorolását, kizárólag az „alapszókincs” – elemzése alapján lehet megtenni.
Ha azonban, sem önnek… sem a „magyar finnugrisztikus todománynak” nincs egy konszenzusos alapokon, megállapított – a magyar nyelv alapszókincse – és a sumer nyelv alapszókincse - nyelvtőlistája… akkor hogyan képzelik el önök a vitának már csak a megindítását is, a magyar és a sumer ( vagy bármi más – finn…török…vintu… stb.) – nyelvekkel?
Sajnos ki kell ábrándítanom, mivel a vintu-magyar közös szavak megfelelōi nem a szamojedban vannak, hanem a sumérban, a tokhárban és a hurro-urartiban, de nem a szóegyezések száma a döntō. A könyvemben (Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között) bemutattom a magyar nyelv morfológiai és fonológiai kapcsolatait is a vintu nyelvvel. Sajnos a finnugor nyelvek SOV szórendūek, a magyar fōként SVO, a vintu szintén . Az, hogy ano 2.000 éve a magyar szintén SOV volt csak nyelvészeti fikció. A tények a vintu nyelv által használt hangok több, mint 80%-os egyezést mutatnak, illetve megmagyarázhatóak, amig a legjobban hasonlíto finnugor nyelv jó túlzással és ferdítéssel maximum 50%-ban. A nyelvtani igei, fōnév és melléknév ragozásban is nagyon a kapcsolat a vintu és a magyar között és hozzáteszem az amerikai kutatások szerint a penutok , így a vintuk ōsei maximum 6.000 éve lehetnek jelen Oregon államban....
"A mai Mongólia területén elhelyezkedő Xiongnu birodalom csaknem három évszázadon keresztül irányította a kelet-eurázsiai sztyeppét és a környező régiókat Észak-Kínában, Dél-Szibériában és Közép-Ázsiában, kb. i.e. 209-től az időszámításunk előtti első század végén bekövetkezett végső szétesésükig. Tetőpontján a Xiongnu mélyen befolyásolta Közép-, Belső- és Kelet-Ázsia politikai gazdaságát, a birodalmi Kína egyik fő politikai riválisává vált, és távoli kereskedelmi hálózatokat hozott létre, amelyeken római üveget, perzsa textíliákat, egyiptomi fajanszot, görög ezüstöt cseréltek, kínai bronzok, selyemek és lakkáruk ellenében."
László Gyula ezt így fogalmazta meg:
"Nem az a helyzet tehát, hogy a művelt népek a Mediterráneum körül csoportosulnak, s őket a barbárok gyűrűje veszi körül. A görög "tudományosság és irodalom" észak barbárjaiban, az ideális társadalmat, és a jó embert állította példaképül a kortársak elé. Mi ezen régi görög szemlélet, szerint, az egyenrangúság alapján, szeretnők szemlélni az egykori eurásziai népeket."
Bár az emberiség ma egységesen egyetlen nyelven beszél, a történelmi időkben azonban ez nem így volt. Az emberiség ( az emberi csoportok - később "népek" ) különböző - egymást nem értő - nyelveken beszéltek. Ezeket a különböző nyelveket - több ezer létezett - az akkori tudomány megpróbállta csoportosítani. Ezeknek a "nyelvcsoportoknak" - volt az egyik tagja az uráli vagy finnugor nyelvcsoport. Kezdetben úgy képzelték, hogy a nyelvek eredete meghatározza a "nyelvet beszélők" eredetét is. Az archeognetika azonban bebizonyította, hogy az emberiség ( és így a beszéd, a nyelv is ) - egyetlen közös alapból kiindulva fejlődött. Kezdetben, így az ember fejlődése "genetikailag" - és nyelvészeti szempontból is ( a környezeti hatásoknak megfelelően ) széttartó hatású volt - az emberiség belakta a földet... és így biológiailag, és nyelvében is némileg különbözővé fejlődött. Az emberiség azonban elért egy olyan technikai szívonalat, amikor a távolságok lecsökkentek, és így a kutúrális különbségek és geetikai különbségek eltűntek, az emberiség újra egyetlen nyelvi és kultúrális közösséggé alakult. Hogy ez a mai - emberi nyelv - melyik "történelmi nyelvcsoport"-nak az "utóda"...vagyis hogy melyikből ered (származik) - teljesen tudománytalan ( a múltbéli téves felfogásból eredő ) kérdésfeltevés - hiszen mai nyelvünkben mindeggyik nyelvcsoportól, származó elemeket fel lehet fedezni benne!
A "füttynyelvben" a füttyöt... és a nyelvet...ugyan úgy nem szabad ketté választani, és külön-külön értelmezni, mint a "nyelvrokonságban" - a nyelvett és a rokonságot. ( Szoktam volt hozni példaként a "borsót"... amit senki sem próbál meg mint a "bor" - és a "só" - valamiféleképpeni összekapcsolásaként értelmezni. Ugyan így nem szabad a "nyelvrokonság" - kifejezést értelmezni a "nyelv+rokonság" - összetételében. A nyelvrokonság kifejezést soha nem szabad felbontani mint "nyel+rokonság" - azt csak is és kizálólag "nyelvrokonság"... formában szabad alkalmazni. Minden más forma tudománytalansághoz vezet.
"Például a történészek közt nincs olyan aki elfogadná Illig fanzáziálását, a kitalált középkort."
OHHH!... azért ez picit túlzás... Illig ugyan valóban "erőset"- állít, de állításainak legfontosab tartama inkább az, hogy a tárgyalt kor, egy valóban információszegény, hamisításokkal, és tudatos (vagy igazságképzelgésekel teli) korszaka az emberiség történetének.
"Kevered a szavakat, a konszenzus nem egyszerű többséget jelent, hanem hogy mindenki elfogadja az adott álláspontot."
Szó sincs róla. A demokráciában a "konszenzust" - az-az a "mindenkori töbséget" - legyen az a szabályok szerinti bármiféle "többség ( feles, kétharmados, ... stb)" ... jelenti. A "konszenzus után" - megszülető "TÖRVÉNY" - azonban indenkire érvényes. A "tudományos konszenzus" azonban nem így működik...!!!
Itten tehát azon eset forog fennen, hogy a "poitikát" - tetszik keverni, a todománnyal...!!!
Amíg a "politikai konszenzus = törvény"... addig a tudományos konszenzus = gittegylet...!!!... sajnos!!!!
"Egyszerűen nem tudsz mutatni olyan friss -- nem 150+ éves -- szakirodalmat, ahol valaki komolyan érvelne a magyar nyelv "többgyökerűsége" mellett és a szakik többsége elfogadnák ezt az érvelést."
Természetesen nem tud. mert ha tudna, akkor elfogadták volna az elméletét, és így nem kellene itt vitatkoznia... !!!
Ha a magyar nyelvban van 500 Uráli - 700 IE - 300 Török és több ezer ismeretlen eredetű szótő... akkor miért is nem "keverék" - vagy akkor mi a - keverék = ???? - definíciója?
Vagy ha B és C nyelvek rokonok, azért mert A - ból fejlődtek ki... akkor mi is a rokonság pontos kritériuma. Miből is tudjuk, hogy A - ból fejlődtek ki? Hát onnan, hogy C- ben vannak olyan nyelvi elemek amelyek nincsenek meg B - ben, és mivel A még közös volt... hát ezek szerint ... szétválltak!... széválltak???... honnan tudjuk??? - hát onnan, hogy már nem egyformák...!...pedig valamikor egyformák voltak!... egyformák voltak???
Nem is lennék mérnök, ha nem próbálnék meg – némi gyors fejszámolással – holmi „létszámellenőrzést” végezni az MKI – tanulmánya alapján.
A „protougor” – kor után tehát – leegyszerűsítve a számítást – az alábbi létszámok állhattak elő. A számítást, a tudományos konszenzus szerint akár „ezer” – főben is lehet értelmezni (vagy is 1=ezer – vagyis 50% = 50 ezer fő )
Manysi = 50 (magyar) + 50 (szamojéd)
Honfoglaló = 85(magyar) + 15(szamojéd)
A tanulmány értelmezése szerint, tehát a „honfoglaló” – genetika úgy is kialakulhatott, hogy az 50+50 protougor népesség kettévált, az egyik rész a mai manysik ősei, a másik rész pedig beolvadt a magyarságba, és így a honfoglalók részévé vállt.
Gyors fejszámolással, tehát a honfoglalók létszáma így nézett ki
( Az leginkább elfogadott nézet szerint a honfoglalók létszáma 500 ezer fő )
A mai genetikai adatok alapján, az 15(SZAM) leginkább a székelyekben maradhatott fenn – ma úgy 6% - (magyarokban 0.5%) – szinte semmi… akkor ez némi történeti áttekintésekre is adhat alapot.
Az MKI - tanulmány éppen arra világít rá, hogy a mai "ugor nyelvek" - úgy is létrejöhettek, hogy egy kissebb magyar nyelvű közösség találkozott egy kissebb szamojéd nyelvű közösséggel, összeolvadtak majd kettéváltak - a nagyobbik rész végül csatlakozott a többségi magyarokhoz ( ezt látjuk a genetikai kapcsolatnak ) ... a kissebik részt, pedig ma, a manysi nép alapítóinak tekintjük. Ebből pedig az következik, hogy olyan nyelv, hogy "ugor" (vagy protougor) soha nem is létezett, mégis létrejöhetett az "ugor-nyelvcsalád"... jelentse ez most a magyar+manysi - nyelveket, követve az MKI - tanulmány logikáját.
"Ott, ahol a közös ős megismerhetetlen, annak rekonstrukcióval történő „ismerté tétele” rendkívül sok manipulációra ad lehetőséget"
Ha tehát nem tudunk közös őst felmutatni, akkor nincs nyelvrokonság. A szláv vagy a iráni nyelvek attól nem lesznek nyelvrokonai a magyar nyelvnek, mert vannak közösen ( mindkét nyelvben ) használatos, szavak, vagy nyelvtani elemek. Ha meg "kibővítjük a nyelvrokonságot" - akkor meg szinte a világ összes nyelve az... A finnugrisztikával nem az a baj, hogy használ egy bizonyos definíciót, a nyelvrokonságra... hanem az, hogy ennek a bizonyítására manipulál... ez nem oldódik meg azzal, hogy másképen értelmezzük a nyelvrokonságot... vagy hogy "kibővítjük"...!!! A nyelvrokonságot eleve azért találták ki, hogy közelebb kerüljenek a beszélők "származásának" megismeréséhez... aztán kiderült, hogy ez nem sikerült... ezért a nyelvrokonság keresgélése egyszerűen értelmét vesztette... először az lett nyilvánvaló, hogy a beszélők őseit... így nem lehet visszakeresni... ma meg már az is világos, hogy a nyelvek őseit sem.
A nyelv kialakulását egy "ősből kiindulva" módszerrel való tárgyalása zsákutca... egy olyan út, amely lehet, hogy létezik ... de nem járható...! Gondolkodjunk el... száz év múlva lesz székely nyelv... amire azt mondjuk, majd hogy a magyarból alakult ki... mond-e ez bármit az akkori székely nyelvről, és az akkori székelyekről...????
Mondjuk azt a székely nyelvet már a románok is értik, a magyarok meg már szinte egyálltalán nem. De "boldogok vagyunk"... mert mégis csak "magyar nelvrokon" - hiszen a magyarból alakult ki. De mondhatjuk azt is, hogy az már román nyelv s így a magyar nyelvrokon székely nyelv kihalt... de mikor halt ki... melyik az a pillanat amikor már románul beszélnek a székelyek????... és így azt mondhatjuk hogy ... nyelvet cseréltek... az ő szép magyar édes anyanyelvüket felcsrélték románra... lehet, hogy el sem ismernék... és a vasvilla után kapkodnának... aki illent mert mondani nékik...!!!
„nyelvrokonság akkor áll fenn, ha az egy közös ősi nyelvre vezethető vissza”.
Ez egy olyan tudományos axióma amelynek az érvénytelenítésére tett kísérlet eleve kudracra van ítélve, mert hogy ennek a axiómának is mint ahogyan a többinek is...a mai tudásunk szerint nincs alternatvája. Ez egy olyan állítás (axióma) amelyet nem kell bizonyítani... nem is lehet... az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság. Az az elképzelés tehát, hogy ezt az axiómát "átdefiniálni"... ???...???... szerintem teljesen értelmetlen, és lehetetlen vállalkozás. Ráadásul (én azt gondolom) hogy, nem is ez a szándék. A szándék (szerintem) a magyar nyelv kialakulásának, tudományos alapokon történő feltárása. A nyelvrokonság axiómájának, azonban az égadta világon semmi köze sincs a történeti összehasonlító nyelvészet, szerinti nyelvtörténethez. A nyelvészet... történeti ismeretek nélkül.... nem tud nyelvtörténetet elmesélni.... ezt már számtalanszor bizonyítottam. Nyeltörténet nélkül pedig nincs nyelvrokonság...!
"... amerikai jelenléte minimum 5.500-6000 évre nyúlik vissza már ez magában kizárja ezen szavak "finnugor" voltát..."
Az összehasonlító nyelvészet, nyelvtörténeti álláspontja szerint sem zárja ki a "finnugor" - eredetet bár a nyelvtörténet szerint valójában inkább az "uráli - nyelvcsalád" - ba tartozást nem zárja ki. A nyelvtörténet szerint az uráli alapnyelvből úgy ie. 4000 - körül vállt ki a szamojéd nyelv... amelyel kb. ugyan úgy valami 100 - körüli szótőeggyezés mutatható ki a magyar nyelvben. A tudományos igényű nyelvvizsgálatoknak, tehát elsősorban a szamojéd- vintu kapcsolatokat kellene megvizsgálni... hiszen "történeti tudásunk" szerint - ez az a nyelv ( a genetikai vizsgálatok szerint ez az a nép amely a leginkább megőrizhette az ősi "uráli-nyelvet" bszélő népei géneket ) - amely talán megőrizhette az ősi uráli alapnyelv jellemzőit, szókészletét, és egyéb nyelvi jellemzőit.
Véleményem felül kellene vizsgálni ezeket az ún. "finnugor" eredetūeknek nevezett szavaink valós eredetét, melybōl 113 megvan a kaliforniai vintu nyelvben. A vintu (egy penuti nyelv) amerikai jelenléte minimum 5.500-6000 évre nyúlik vissza már ez magában kizárja ezen szavak "finnugor" voltát..
A finnugrisztika tehát először kulturálisan, majd genetikai származás tekintetében volt kénytelen „lemondani a magyarokról” – ma már csak a nyelv maradt – ez sem lesz sokáig. Mert ugye ellentétben Klíma László állításával – igen is vannak tudományos viták és így vannak tudományos ellenvélemények is - és nem csak a „Szíriuszos -marháskodás” - László Gyula, Pusztay János, Szilágyi N Sándor, Mátéfy Attila, Kalevi Wiik – ( és persze, hogy ki ne maradjon - GéKI )
„A ma finnugrisztikájának legfontosabb mondanivalója, hogy a nyelvünk ugyan finnugor eredetű, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak”
Ettől kezdve, viszont teljességgel érthetetlenek a nyelvészek kirohanásai a „krónikáinkban” megfogalmazott származással kapcsolatban, hisz ezek szerint a honfoglalók elődei között igen is lehettek, szkíták, médek, hunok, szavardok, hiszen nagyjából fogalmunk sincs, hogy egyébként akkor kik is voltak. A genetikai eredmények szerint legalább 30% R1a – ami ugye egyértelműen óiráni-szkíta eredetre utal – Árpád-házi királyaink is ezt a gént hordozták.
A TESZ szrint a „finnugor eredetű szótövek" – a biztos etimológiák száma kb.500 ami így már „összevethető” a 400 török plusz a 100 óiráni szótővel, ami így kb 50%-50%.
Nehéz nem látni, hogy az egyébként „nem finnugor” magyarok - ezek szerint - úgy jutottak mai finnugor nyelvükhöz, hogy a régiből is megtartottak ugyanannyi szótövet, mint amennyit „átvettek” – valakiktől, akikről egyébként fogalmunk nincs hogy kik is voltak, és miért is vették át tőlük az uráli szókincset.
Amíg erre nincs válasz, addig, ha százszor leíródik is egy cikkben, hogy – a magyar nyelv finnugor – az akkor sem több egyszerű feltételezésnél – de semmiképpen nem tudományos tény.
A legújabb genetikai eredmények függvényében nagyon úgy tűnik, hogy László Gyula közelítette meg jobban a valóságot, mert, hogy igazolódni látszik az a feltevése, hogy „olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltesz nem volt”…!
A magyar nyelv beszélői tehát nem lehettek ott, ahol-, és amikor-, az uráli alapnyelv-, és nép-, kialakult – ez szinte már bizonyosnak tekinthető. A magyar nyelv tehát, vagy nem uráli, vagy nem úgy alakult ki, ahogyan azt eddig feltételezték. Ha pedig nem úgy alakult ki, akkor a magyar nyelv és az uráli nyelvek kapcsolata sem fejezhető ki az eddig használt „rokonság” fogalmával – tehát másmilyen kapcsolatnak kell lennie.
Azért ez sem „kisebb blama” – mint azt feltételezni, hogy „ősnyelv”…!
Thomas S. Kuhn szerint akkor lesz újra egységes egy tudományos közösség, ha minden tudós csatlakozik az új paradigmához. Néhányan életük végéig ragaszkodnak nézeteikhez, de egy idő után az ilyen tudósok meghalnak. Az új paradigma tagjai pedig újra írjak a kézikönyveket, s úgy állítják be a régi korok tudósait, mintha azok az új módszerekkel dolgoztak volna ugyan ezeken a problémákon.
Egy új paradigmának tehát csak akkor lehet esélye, ha a régit - és a régi követőit - „zárójelbe teszik”… és ez a „kultúrált” megfogalmazása annak mi valójában történik - mint láthatjuk.
Az összehasonlító nyelvtudományban ma már ott tartunk, hogy maguk a nyelvészek pocskondiázzák saját elődeik tevékenységét, hol hazugságokkal, hol pedig elődeiket leostobázva.
„A finnugor nyelvrokonság eszméje kezdetektől fogva ellenérzéseket váltott ki Magyarországon. Ennek okozói részben a nyelvészek voltak: eleinte maguk sem látták tisztán, hogyan függ össze nyelvek, népek és kultúrák rokonsági rendszere. Sajnovics János 1770-ben arról írt, hogy a magyarok, a finnek és a lappok egyetlen ősnéptől származnak.
A nyelvészek később sem segítették a tisztánlátást, mert ahogy napjainkig keverik az „uráli” és „finnugor” terminológiákat, úgy keverik a „rokonság” és „nyelvrokonság” fogalmát is. Zsirai Miklós még 1937-ben is a Finnugor rokonságunk címet adta alapvető összefoglaló művének a pontosabb, csak éppen nehézkesebb „Finnugor nyelvrokonságunk” helyett.”
Zsirai valóban ezt írta:
„Eleve valószínű, hogy a magyar nyelv sem holmi „nyelvi elsőszülött” a magyar is valamilyen nyelvegység felbomlásából keletkezett. A nyelvi eredet kútfejét, a rekonstruált alapnyelvet vallatóra fogva igyekezzünk az ősnép életformáját művelődési viszonyait, lakóhelyét – tehát a mi életformánkat, ősműveltségünket, őshazánkat – földeríteni.
Ha a nyelvek rokon volta azt jelenti, hogy ősi előzményükül ki kell következtetnünk egy közös nyelvi alapot, egy un. alapnyelvet, akkor következtetéseinkben továbblépve, föl kell tennünk egy olyan népet is, amely az alapnyelvet beszélte. Kikövetkeztetjük a finnugor alapnyelvet és beszélőjét, a finnugor ősnépet.
A finnugor ősnép szervezetlensége, valamint kezdetleges életmódja szükségszerűen vezetett a népközösség csoportokra különülésére, majd szétszakadására. Ennek a népi elkülönülés lefolyásának vizsgálatához sem hagy bennünket egészen cserben a nyelvtudomány.”
Látszik tehát, hogy Zsira nem tévedésből – vagy pontatlanságból, netán nemtörődömségből beszélt „finnugor rokonságról”… hanem meggyőződésből hitte, hogy a nyelv vizsgálata vezeti a tudósokat a nép eredetének megoldásához.
Akiről egyszerűen hazudnak:
„A nyelv- és néprokonság fogalma tehát a tudományos kutatás kezdetei óta keveredett. A magyar társadalom valójában a távoli, ismeretlen és idegen népek rokonná fogadása ellen tiltakozik. A 19. század végén Szinnyei József már hiába írt arról, hogy a finnugor rokonság csak nyelvrokonság, a közvélemény tudatában a kettő véglegesen és végzetesen összemosódott.”
Szinnyei azonban így fogalmazott:
„Bármilyen idegen elemekkel gyarapodott is tehát a magyarság, annyi bizonyos, hogy az „igazi magyarok” az ős-finnugoroknak egyenes leszármazottai. Ennyit vall a nyelv. Aki ennek alapján áll, az erős alapon áll. Ezen kívül csak ingovány van, s arra rálépni nem tanácsos.”
Mint látjuk Szinnyei sem „segítette” a nyelv- és néprokonság fogalmának tudományos szétválasztását, sőt kifejezetten óvott attól, hogy bárki ebbe az „ingoványba” tévedjen.
De nyugodtan hozhatjuk a többi finnugrista „mogul” álláspontját is:
Raguly Antal:
„De mivel, ahol a nyelv rokon, ott a népnek is, amely azt beszéli, rokonnak kell lennie, tehát a lingvisztikai út – mint biztos, csalhatatlan és egyetlen régen elvállt népeknek rokonsága megmutatására – alapja, egyszersmind a históriai vizsgálatnak.”
Hunfalvy Pál:
„A rokon nyelvek ti. egymást értelmezik, felvilágosítják, egyszersmind az illető nemzetnek eredetét és művelődését mutatják ki… a rokon nyelvek ismerete nélkül tehát egy nemzetnek őstörténetét sem lehet világosságra hozni. A magyar nemzetnek származási időszaka okvetlenül rokonainak közelében, hogy ne mondjam, társaságában folyt le. A nemzetnek etnikai eredetét, csak az illető nyelv határozhatja meg. A nemzetnek etnikai eredetét az illatő nyelv eredetével kell egynek tartani.”
Szó sincs tehát arról, hogy a történészek „sara” – lenne az, hogy a nyelvtörténetből kreáltak őstörténetet – a nyelvészek tiltakozása ellenében – hanem az igazság az, hogy nyelvészek voltak azok, akik el sem voltak kepések beszélni a nyelvtörténetet, a beszélők története nélkül, sőt kifejezetten azért akartak nyelvtörténetet írni, hogy ezzel egyszer és mindenkorra megoldják a népek eredetének kérdését.
Bátran kijelenthetjük, hogy katasztrofális (finnugrizmus) lett a végeredmény!
Egy "ifjonc nyelvész" - itt megpróbállta a nyelvészeti szómágiát a "szó etimológiát" - is bevonni az "őstörténet" forrásainak lehetséges táborába... SB - úgy "leoltotta" - hogy a szerencsétlen iffjonc, azóta is a kapcsolót keresi.
A legújabb MKI - tanulmány pl. ezt a "nyevészeti modellt" támogatja...
Azt talán még egy laikus is látja, hogy ennek semmi köze a finnugrisztika tudománya szerinti "nyelvcsaládfához"... ami így néz ki:
A hagyományos nyelvészeti modellben, tehát az ugor nyelv és az ugor nép kialakulásához semmi köze a szamojédoknek, azok már évezredekkel korábban kiváltak a nyelvi közösségből. Olyan régen, hogy sokáig nem is tartották a nyelvcsalád részének - sőt amikor megtörtént a "befogadás"...akkor az csak úgy volt lehetséges, hogy egy új (uráli) alapnyelv létét kellett bizonyítani.
A szamojédok "befogadásáig" csak a finnugor alapnyelv léte volt bizonyítva.
