"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
A férfiak komfortzónája szélesebb, gyorsabb az anyagcseréjük stb.
Például, mikor lemegyünk a tengerpartra, én egész nap elvagyok egy nadrágban és pólóban, míg a feleségem 2-3 pulóvert, kabátot pakol magára és vesz le-fel a nap folyamán.
Szerintem ne menj bele a vitába, ha nem tudsz érdemben reagálni az újságcikk felvetéseire :-)
Az legalább is tény, hogy az erőszak egyes formáit korlátozzák és büntetik, míg a rejtettebb (és a nők által preferált) formáit nem. Ez az egyenlőtlenség volt Endrebá eredeti felvetése is, amire a cikket hoztam.
Az sajnos tény, hogy a ballib oldal kedveli a sunyi módszereket, a hangzatos jelszavak mögé rejtett aljas szándékokat, az orwelli 'duplagondol'-t és társait. Rossz dolgokat propagálnak nagyon rafinált és ügyes módon. Oké, a jobboldal se sokkal jobb, ők meg a jó dolgokat propagálják a nevetségességig túlzásba vitt módon. Aztán ebből lehet választani, tisztára mint egy Szondi-teszt... :-/
A záró bekezdés pedig a topik alapkérdésére adott választ vázolja, ami teljesen kibontva valahogy úgy hangozhatna, hogy a nőhatalmi (feminista) ideológia voltaképpen annak a nyilvánvaló ténynek a tagadása, hogy a nőknek is megvan a maguk hatalma, csak rejtettebb módszerekben. Ezért követelnek egyenlő (vagy még nagyobb) részt a nyílt hatalomból, miközben a rejtettről eszük ágában sincs lemondani. Ők ezt értik egyenlőség alatt.
Sokat agyaltam, hogy belemenjek-e ebbe a vitába, de úgy látom, nagyon a hatása alá kerültél ennek a széljobbant agyamenésnek. így nem párbeszéd lesz, hanem kölcsönös kinyilatkozgatások.
Az első bekezdéshez: a pofon azonnali, és bizonyítható "eredményt" produkál, amit a törvény jogosan büntet. Az általad feltételezett férfiakat ért károsodás, csak feltételezés, a férfiak egészségtelenebbül élnek, nagyobb kockázatokat vállalnak életük során, ami jobban koptat minket. Ezek eredménye a korábbi halálozás, nem a hisztis feleségeké. De aki ezt nem bírja, ne házasodjon. De amúgy mintha a házasságban élő férfiak mégis magasabb kort élnének meg, mint az agglegények, ha jól emlékszem.
A második bekezdés tényleg agyatlan fröcsögés, ilyen mihazánkos hőzöngésnek hangzik.
A harmadik meg szinte szót sem érdemel...
Jó nagy ostobaság az istenhitet ide keverni, mert ha valaki tiszteletben tartja mások hitét, még akkor is kiröhög egy ilyen légbőlkapott érvrendszert. Hová vezet ez, ha a nők továbbra is "engedetlenkednek"? Az istenkére hivatkozva lecsukjuk a házasságban élő, de a férjükkel szájaló nőket? Meg kéne próbálni törvénybe pikkelyezni, hátha még ennyi házasság sem köttetne, s a világ magányos macskatartó nőkre, meg dühös rejszoló incelekre bomlana a családok helyett. Akkor lenne csak igazán élhetetlen a világ.
Senki nem tiltja meg senkinek, hogy a saját világnézetét megvalósítsa a házasságában, FELTÉVE, hogy talál maga mellé olyan nőtársat, aki ezt önként, és dalolva, ezt kényszerítés nélkül szintén kívánatosnak tartja.
Gondolj bele, csak a nők mindig fáznak ott, ahol a férfiemberek egy szál ingben is jól elvannak, praktikus gondolat lenne hát a konyhába menniük, a jó melegbe-gőzbe :-)))
Nem érdekes téma, hanem divatos. Része a mainstream-nek, politikailag korrekt és jó pontokat szerez a róla való beszélés. Csak annyira alapul a valóságon, hogy része a valóságnak - de korántsem túlnyomó vagy jellemző része. Érted, mint mikor a náci propaganda mindig csak a szegény németeket kiszipolyozó zsidó bankárokról csinált filmet. Biztos volt olyan is, mégsem az volt a tipikus.
Manapság az lenne tabudöntögető, ha egy nő által bántalmazott és hazug módon erőszakkal vádolt férfi kálváriáját mutatná be valaki. Mondjuk, Johnny Depp történetén keresztül.
Egyetlen egy filmben láttam némi realitást megcsillanni. Valami könnyed vígjáték elején volt: a férj hazajött és megkérdezte a feleségét, hogy elintézte-e, amire reggel megkérte. Mire a nő feldühödött és ököllel kiütötte a pasit. Snitt, a nő törölgeti a férje vérző száját és azt mondja:
- Jaj, ne haragudj... Igazán nem akartam... Nagyon sajnálom. De neked eszedbe ne jusson ilyesmi, mert azonnal kihívom a zsarukat!
Pozsonyi Ádámnak volt erről egy nagyon jó kis írása:
"...Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.)
Ezekről természetesen nem beszélnek, mert korunk a baloldali eszmeiséget „tolja” előre. És a baloldal lényege a rejtett, sunyi módszerekben rejlik. És érthetően azokat támogatja, míg a nyílt eszközöket igyekszik felszámolni. A baloldal azt mondja: felszabadítás, a gyakorlatban megszállást jelent. A baloldal azt mondja, tiszteld a másságot, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy börtönbe mész, ha más a véleményed. Azt mondja: sokszínű világ, valójában uniformizált egyöntetűség. Azt mondja, védjük a nőket, valójában a család maradékait verik szét.
Mert a reakciós, eredeti (isteni rend szerinti) világban mindennek helye van és arányos. A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik."
Ha nem akarsz rá válaszolni, akkor mondd azt hogy erre nem válaszolsz.
Szerintem az a szalmabáb-típusú érvelési hiba, amikor a saját feltételezésével vitázik a veled szembeálló szereplő. Én a kérdésemből nem vontam le hibás következtetést, és nem tettem eléd bizonyítékképpen.
Ha emlékszel a tanulmányainkra, akkor tudhatod hogy régen a királyok voltak a birodalmuknak a leghatalmasabb emberei.
Ebből a hatalmukból juttattak a nekik hasznos embereknek részeket, és akik részei lettek a hatalomnak, azokra más törvények vonatkoztak mint a hatalom nélküliekre.
Aztán eljött 1793.
És a gyengék tömege elvette a legyengült és ellenérdekektől szabdalt erősektől a kiváltságaikat.
Azóta az erőseknek.. hm.. a hatalomra vágyó erőseknek a gyengék tömegei mögé kell rejtőzniük - hogy mindenkinek diktálhassanak.
Ez alapján mondom azt hogy a demokrácia az a gyengék diktatúrája az erősek felett.
