Construkt 3614 " Szerinted lehetetlen, hogy valaki értse, amit te nem értesz? "
De igen, tudom, hogy van ilyen, de ha a fizikai valóság leírására van pl. két modell (ami 'állítólag' mindkettő működőképes) akkor az 'Ockham borotvája filozófiai elv 'értelmében', az egyszerűbbet kell elfogadni. (pláne!, ha az még 'közérthetőbb' is... ! ;)
De ha tüzetesebben megvizsgáljuk a két rivális 'valóság leírást', és az egyik 'egyszerű', -kvázi- 'mechanikus' elveken alapuló magyarázatokat ad az ismert jelenségekre, míg a másik pedig olyanokat, hogy pl,: "egy háromszög átfogója hosszabb lehet mint a háromszög befogóinak összege", akkor azt kell mondanom, hogy: "ez az ami nem lehetseges fizikai valosagban, hanem csak egy matematikai modell."
;-(
Más ! (" Ugoorgyunk ! " ;)
Vajon miért van az, hogy cseik sorozatos! felhívására ('kihívására' .. ?! ;) Construkt, Run like hell, és a többi.. nagytúúdású rel.elm. hívő, sohasem tudományos, 'tényalapú' 'ész-érvekkel' reagálnak, hanem 'ex-katedra' kijelentésekkel, de azokat is csak a 'pszichiátriai' témakörből vett jelzőkkel... ("Badarság!"; "hülyeségeket beszéltél"; "görcsös tagadásba kezdtél"; "kisebbrendűségi komplexusban szenvedő beképzelt buta emberek tipikus önámítása"; )
Tudod mire emlékeztet engem ez a 'helyzet' ?! Arra amikor a palotapincsi kutyát és a kaukázusit egy kerítés választja el, és a pincsi 'habzó szájjal' acsarkodik a kerítés túloldalán lévő kaukázusi kutyára, ("mert a pincsi hardverben, egy pitbull szoftvere van".. ;) de egy lépést sem tesz 'oldalirányban', mert nem sokkal odébb ott van, a nyitott kapu... ;-/
Ezzel meg az a nagy baj, hogy az egyenes vonal fogalma is relatív a relativitáselméletben, mert ami az egyik vonatkoztató testhez viszonyítva egyenes vonal, az egy másikhoz képest már görbe vonal.
Einstein szerint a testek sebessége csakis relatívan értelmezhető.
A relativizmus abból indul ki, hogy nincs abszolút mozgás, mert a mozgás csakis relatíve értelmezhető. Ha valaki nem hinné, akkor idézzük a relativizmus prófétájának szavait:
"Nem hiszem, hegy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, mikor a mozgás természete szerint nem lehet más, mint valamihez viszonyított. " (Albert Einstein)
Einstein számára már maga a "abszolút mozgás" kifejezés sem értelmes.
Ezzel gyakorlatilag hülyének nyilvánítja mindazokat a tudós elődöket, akik hittek a valóságos (abszolút) mozgásban. Newton, Maxwell, Lorentz, Mach, Eötvös, Jánossy és még sokan mások a valóságos mozgás hívei voltak.
De nem csak ez a baj.
Az itteni beszélgetések során is kiderült, hogy a forgómozgás nem lehet relatív, mert belső méréssel kimutatható a forgás ténye.
Ugyanez igaz a gyorsuló mozgásra is.
Vagyis a mozgások nagy része nem relatív mozgás.
Ugye azt tudjuk, hogy a fényterjedés is egy mozgásfajta, nevezetesen hullámmozgás. A relativitáselmélet szerint azonban a fénysebesség sem relatív, mert minden rendszerben ugyanannyi az értéke, vagyis abszolút állandó. Tehát a fényterjedés sem relatív mozgás.
Ezek után felvetődik a logikus kérdés, hogy ha sem a forgómozgás, sem a gyorsuló mozgás, sem a fényterjedés nem relatív mozgás, akkor melyik az? Melyik mozgás a relatív?
Már csak egyetlen mozgásfajta maradt: az egyenesvonalú egyenletes mozgás. Mert ez sem nem forgó sem nem gyorsuló mozgás.
Ezzel meg az a nagy baj, hogy az egyenes vonal fogalma is relatív a relativitáselméletben, mert ami az egyik vonatkoztató testhez viszonyítva egyenek vonal, az egy másokhoz képest már görbe vonal. (A mozgó vonatból kiejtett kő példája). Tehát a relativitáselméletben eleve nem létezhet egyenesvonalú mozgás.
De ilyen egyenesvonalú egyenletes mozgás a természetben sem létezik. Ugyanis ez lenne az erőmentes mozgás, de olyan meg a természetben nincsen, mert a gravitációs erő mindenütt jelen van, és minden testre hatással van.
Összegezve: valójában egyik létező mozgás sem relatív.
Amikor elmagyarázták neked azt a középiskolai geometriai fogalmat, amivel kapcsolatban hülyeségeket beszéltél, és rájöttél, hogy nagyon benéztél valamit, akkor jött a kognitív disszonancia és görcsös tagadásba kezdtél.
mert bekak a fazekban. elkezdik tanulni a specrelt. igazandibol nem ertik meg, de azt hiszik h ertik, mert nem latjak meg a 'csapdakat'. igazandibol nem is gondolkoznak el rajta, mert nem analitikus hanem befogado tipusuak. erre az ismeretre alapozva tanuljak tovabb igen nagy energia befektetessel. aztan amikor szembesulnek valahol h mennyire beneztek, akkor jon a kognitiv disszinancia ami gorcsos tagadasba viszi oket minden eszerv ellen. es minel jobban ravilagitnak nekik az ellentmondasokra, annak erisebben tagadnak.
"a teridoben a mozgas (szakasz meredeksege) megvaltoztatja a tengelyek egyseghosszat, vagyis a kovetkezmeny visszahat a forrasra,"
"a kovetkezmeny visszahat a forrasra"
'Lefordíthatom' 'magyar'-ra ? A "kovetkezmeny visszahat a forrasra" magyarul 'annyit tesz', hogy a jelen megváltoztatja a múltat. (... ?? .. !)
Erről Orvell, 1984 c. regénye jut eszembe, ahol az "igazság"-ügyi minisztérium egyik alosztályán mindig a napi politikai helyzethez 'igazították' a 'történelmet', retusálásokkal, kivágásokkal, 'be-tétekkel'... (hmm...) ;-/
"ez az ami nem lehetseges fizikai valosagban, hanem csak egy matematikai modellkent."
Igen, így van, de ha ez mind igaz amit leírtál, akkor ezt 'hogy' nem ismerik fel a nagytúúdású rel.elm. hívők, vagy ha felismerik, akkor 'hogy könyvelik el' magukban... ?!
a terido egy olyan matematikai rendszer, ahol a harom terdimenzio es az egy idodimenzio egymas alapegyseget meg tudja valtoztatni. vagyis akoordinata tengelyek egysegbeoeztasa attol fugg, h a benne vektorkent ertelmezett mozgasnak mi az iranya.
peldaval konnyebb lesz.
legyen csak ket terdimenzionk, x es y. ha ebben abrazolunk egy elmozdulast akkor megadjuk a kezdo es vegpont koordinatait. pl 0:0 - 2:2. ez egy 1 meredeksegu vektor. aztan ennek folytatasa legyen egy 2 meredeksegu vektor. (meredeksegkent ertelmezzuk az y/x erteket, vagyis h hany egyseget halad y iranyban amig egy egyseget halad x iranyban) ekkor eljutunk mondjuk a 3:4 pontba. es igy tovabb. akarhogy valtozik a szakaszok merolegessege, az x es y koordinata egysegkiosztasa nem valtozik.
legyen x a terdimenzionk es y az idodimenzionk. ugyan ugy 0:0 - 2:2 az elso szakasz, 1es meredeksekkel. viszont amikor a masodik, 2es meredeksegu szakaszt rajzoljuk be, mivel a meredekseg az a sebesseg reciproka (v=x/y, meredekseg=y/x) es a relelm szerint a sebesseg idodilataciot es hosszkontrakciot okoz, at kell szerkesztenuni mind az ido mind a terdimenzio egysegkiosztasat.vagyis a terdimenzio koordinata tengelyen a kiosztasokat at kell szerkeszteni 1rol mondjuk 1.2re ez a tengely megnyulik, az idodimenzio koordinata tengelyet pedig mondjuk 0.8ra ez a tengely zsugorodik.
belso nezetben, vagyis a koordinata rendszerben egy adott szakasznal, nem erzekelheto ez a nyulas-zsugorodas, mert a meredeksege a szakasznak nem valtozik, mert az 1 meredekseg is valtozik, mint a feny sebessege es a belso nezeti meredekseget ehhez az 1es meredekseghez kepezt merjuk.
viszont ha mar ket kulonbozo meredeksegu szakaszt rajzolunik akkor mindkettohoz tartozik egy egy ter es egy egy ido tengely, amiknek a kiosztasa kulonbozo. tehat attol fugg, hogy mihez merjuk a szakaszt, h annak meredeksege mekkora.
a teridoben a mozgas (szakasz meredeksege) megvaltoztatja a tengelyek egyseghosszat, vagyis a kovetkezmeny visszahat a forrasra, az ido es a ter egyenertekuen valtozni kepes entitasok, egymasra is hatassal vannak.
ez az ami nem lehetseges fizikai valosagban, hanem csak egy matematikai modellkent.
en ertem amit mondasz, a relelm fogalmat es annak kenyszeru kiegesziteseit probalod ertelmezhetove tenni. rossz az ut. vagy hasznald az eredeti elvonatkoztatott fogalmakat vagy materializald a rendszert, a ketto egyutt tenyleg csak egy kusza valami.
Az univerzum lételméleti szempontból egy negatív nyomású skalármezőből, spontán módon keletkezett. Tehát volt előtte valami, ami nem a semmi. Mi lehetne ez a valami, ha nem a potencia, a lehetőség, ami az univerzummal vált valósággá. Amennyiben a végtelen fizikai mennyiségeket vizsgáljuk, a (renormálás), más néven kvantálás, mérhető mennyiségekre darabolás elkerülhetetlen.
Ha az energia, anyaggá konvertálódik, (E=m c2) akkor minden formája leredukálható egy legkisebb egységre, vagy olyan adagokra, amik a kölcsönhatásban részt vesznek.(foton, elektron, stb.) Amennyiben az energia legkisebb megnyilvánult formáját keressük, az a téridőnek a kvantuma. A téridő struktúra, pedig a legnagyobb (végtelen nagy) megnyilvánulási formája. A téridőből, a vákuumenergiából, vagy erőtérből csapódnak ki az anyag elemi részecskéi, amik a testeket alkotják. Az anyagi megnyilvánulás másik formája a sugárzási, vagy kölcsönhatási mezők. Mindeközben, az alapstruktúra, a téridő megmarad annak ami. A megnyilvánult univerzumot magába foglaló szuperhalmaz.;-)
Megkérdeztem a férjemet. Ő azt a választ adta, hogy egy térben lezajló idő. Ha atól béig megyek két óra alatt, akkor ez lehet egy téridő.Ha két órakkor indulok és négy órakkor érkezem. Mind a két óra mind a négy óra lehet egy téridő . A föld kűlönböző pontjain mért idő szintén téridő.
Aki elvonatkoztat, a konkrét összefüggések összességéből kiválaszt, külön, önállóan elképzel valamit, ami csak összefüggésben létezik, hasonlóan cselekszik. Amikor a kiemelt téridőt körülményesen próbálom értelmezni, ilyen sül ki belőle. /eszi, nem eszi, nem kap mást/;-)
Szerinted mi a téridő?Ezt azért kérdezem tőled, mert az utóbbi két napban a hozzászólásaidat olvasva, arra a következtetésre jutottam,hogy a hozzászólásaid valamelyest érthetőek.
"A téridőt csak a végtelen sok, mérhetetlenül kicsi kvantumok struktúrája, a dinamikusan fluktuáló vákuum, a „nullponti” energia, a mindent magában rejtő Minkowski monolit, a múlt, jelen, jövő egybegyúrása teszi elfogadhatóvá,logikailag létező valósággá."
Ja, peersze. a diliházban ! ;-(
'Miért van az', hogy ha cseik 'fejtegetéseit' olvasom, azt (általában ;) azonnal, és könnyen megértem, de ha a Te 'agyszüleményeidet' olvasom kedves őszszakál, akkor --ha bár megértem a szavakat, szókapcsolatokat amiket leírsz, de mégis-- összességében, nem találok értelmet bennük, és olybá' tűnik nekem, mint ha egy 'erősen "füves" ember' 'látomás-töredékeit' hányná ide elém valaki... ;-(
(azért tudom ez utóbbi hasonlatot használni, mert 'volt szerencsém' olyan valakivel beszélgetni, aki saját bevallása szerint, az azt megelőző két évben, naponta legalább két "dzsointot" elszívott. na, ennek az embernek volt olyan a 'beszéde', hogy különálló, egymáshoz semmiképpen sem kapcsolható szavakat, fogalmakat sorolt - 'értelmes mondatként'... legalábbis ő, meg volt róla győződve, hogy a beszéde teljesen értelmes és logikus !) ;-(
„azt kene feldolgozni, h az ido egy kovetkezmeny nelkuli kovetkezmeny.”
Az idő a fizikai folyamattal együtt jelentkező tényező. Az ok és okozat láncát, a kauzalitást nem lehet kizárólag lineárisnak venni, mert az egy 3D kusza hálózat inkább. Ha ebben a hálóban elveszted a fonalat, akkor megesik, hogy előbb érsz oda, minthogy elindulnál.
„„onmagaban ero nem letezik. az ero annak a hatasnak a merteke, amit egy mozgo vagy egy nem mozgo, de erovel terhelt anyagi entitas egy masik anyagi entitasra gyakorol.”
Amikor az erő önmagában létezik, akkor mozdulatlan potenciának, lehetőségnek nevezik. Ha a fizika beszél végtelen nagy hőmérsékletről, sűrűségről, távolságról, stb. akkor miért ne beszélhetnénk végtelen nagy erőhatásról? Persze hozzá kell tennem, hogy ez csak lehetőségként létezik. A megnyilvánult erőhatás, végtelen sok parányi téridő kvantumban értelmezhető. Még csak nem is megmérhető, mert nincs hozzá fogható kis időnk. A téridőt csak a végtelen sok, mérhetetlenül kicsi kvantumok struktúrája, a dinamikusan fluktuáló vákuum, a „nullponti” energia, a mindent magában rejtő Minkowski monolit, a múlt, jelen, jövő egybegyúrása teszi elfogadhatóvá, logikailag létező valósággá.
„kiterjedes nelkuli pont nem letezik. a ter egy tetszolegesen kis reszet vizsgalhatjuk (bar nem zarhato ki, h a kiterjedes is kvantumos) de az soha nem lehet zero kiterjedesu.”
Pontosan erről beszélek. A valóság a megnyilvánult erőből létezik. Nincs kiterjedés nélküli valami. Amit kiterjedés nélkülinek tartunk, az a lehetőség, a potencia, ami viszont van. Azért van, mert a téridő kvantumok parányi létezési idejének lejárta után, az erőhatás megszűnése potenciába vált. Újra lehetőséggé lesz. Olyan ez, mint amikor a fekete lyuk elnyelője, a fehér lyuk meg forrása a megnyilvánulásnak.
„nem az a lehhetelen, hogy a mozgast egy ido es 1-3 terdimenzioval abrazoljuk, hanem az, h az idodimenzio onmagaban is valtozzon.”
Az idődimenziót úgy képzeljük el, mint egy folyót, amely nem folyhat csak lefelé. A folyó sebességéről érzéki csalódásokkal teszünk kijelentéseket, miközben pontosan mérhető, a dolgok periodikussága alapján. Vagyis támpontokat, jelzőkarókat kell használnunk hozzá, mint az óraszámlap rovátkáinál tesszük. Ha az idő dilatációról beszélünk, akkor léptékváltásról van szó a karók közti távolságot illetően. A távolsággal úgy növekszik a karók közötti távolság, ahogy a fény hullámhossza nyúlik. A gravitációs vörös eltolódás, a térerő léptékváltásából származik. (a távolság négyzetével csökkenő) Ez is azt jelzi, hogy a tér és az idő egyformán van kitéve a léptékváltásnak a téridőben.
onmagaban ero nem letezik. az ero annak a hatasnak a merteke, amit egy mozgo vagy egy nem mozgo, de erovel terhelt anyagi entitas egy masik anyagi entitasra gyakorol.
kiterjedes nelkuli pont nem letezik. a ter egy tetszolegesen kis reszet vizsgalhatjuk (bar nem zarhato ki, h a kiterjedes is kvantumos) de az soha nem lehet zero kiterjedesu.
ha az ido nem nyilvanul meg, akkor ero sincs, mert mindketto a mozgas elkerukhetetlen kovetkezmenye.
a terido nem az. a terido a harom ter es egy idodimenzio egyenerteku egyuttese, ahol a mozgas mint vektor hatarozhato meg es barmely dimenzio megvaltozasa megvaltoztatja a mozgasvektort. a teridoben megengedett, hogy qz idokoordinata onmagaban is valtozzon.
tehat nem az a lehhetelen, hogy a mozgast egy ido es 1-3 terdimenzioval abrazoljuk, hanem az, h az idodimenzio onmagaban is valtozzon.
azt kene feldolgozni, h az ido egy kovetkezmeny nelkuli kovetkezmeny. vagyis fizikai valtozasok meg tudjak valtoztatni az idot (a fizikai folyamatok lefutasanak a sebesseget), de az ido nem tud ugy valtoznik h ezzel befolyasolja a fizikai esemenyeket. tehat ne keverjuk az okot es az okozatot.
Pontosan erről beszélek. A potenciából megnyilvánul az erő, kiterjesztve a teret, ami csak egy időtartamig létezik. Nálam ez a legkisebb formájában a téridő kvantuma. Mivel ez nincs egyedül, vagyis végtelen sok létezik belőle, egy dinamikusan vibráló, rezgő struktúrát képez, aminek a kiterjedtsége és létezési ideje végtelen. Csak így tudom elképzelni a végtelen téridőt, amiben véges kiterjedtsége van a lokalitásoknak. Azoknak a lokalitásoknak, amit anyagi részecskéknek, korpuszkuláknak nevezünk. Ha azonban, az anyagi korpuszkuláknak mezőket alkotó hullám formátumai vannak, amit sugárzási térnek, vagy erőtérnek, esetleg fényközegnek nevezünk, akkor ez a két formátum kovariáns, ami normálassal, korrelációba kerül. (a normát pedig az Isten, vagy az ember határozza meg) ;-)
