Én általában levesben főtt húshoz szoktam készíteni. Kis világos rántás, tűzről levéve bele a zúzott fokhagyma, és felengedem húslevessel. Jól összeforralom, majd tejföl, kis só, kis cukor... Ugyanígy készül nálunk a torma- vagy kapormártás, de azokba még pici ecet is kel.
Sajna a zasszony nem szeret süteményt sütni, még egyszerű dolgokat sem. Nekem meg nincs időm és energiám ilyesmire.
Hm. Palóclevest viszont szokott főzni, pontosabban valami ahhoz nagyon hasonló saját változatot, de nem kaporral, hanem tárkonnyal. Legközelebb kipróbáljuk kaporral is.
Érdekes lehet kaporral a sült apróhal! Sajna mi csak a piacon tudunk "horgászni", így ritkán jutunk ilyesmihez, mert nagyon drága a folyami/halastavi hal. De kipróbáljuk tengeri hallal. (Elgondolkodtató, hogy az felébe-negyedébe kerül, mint az édesvíziek... 2500,- kilója az aránylag olcsó halastavi pontyszeletnek, a hasonlóan alsókategóriás tengeri halfilének meg 800-1000,-Ft)
Naja. Jobb ötletem nekem sincs. Majd turkálok, és összehozok belőle valamit. :o)
Ahogy írtam, kissé szkeptikus vagyok a netes recept-gyűjteményekkel szemben. Jobb szeretek a garantáltan kipróbált dolgokból kiindulni.
Félreértés ne essék, szoktam (főleg a "mindmegettéről") recepteket keresni. Leginkább olyanokat használok kiindulási alapnak, amihez sok hozzászólás van, mert azokból ki lehet szűrni, hogy valójában hogy is lehet elkészíteni az adott kaját... Vagy olyat, aminek sok változata van fenn, mert azokból az átfedések alapján ki lehet hámozni a lényeget, és azt már lehet a saját ízlés szerint alakítani, ha szükséges.
"Így főz anyátok"... Hm... Reklám szlogennek nagyon jó... De több mint 900 recept... Még egy luxus-étteremben sem használnak ennyit...
Jó (-nak tűnő) receptek vannak ezen a blogon, be is tettem a kedvenceim közé, érdemes keresgélni benne.
De hogy ezt egy háziasszony hagyná örökül a lányaira, mint saját receptek... Hááát... Lehet, hogy valamikor így indult, de ez most már olyan "Nagymama lekvárja" dolog... :o)))
Ja, a blogban "alap muzsdéj" néven emlegetett dolgot én úgy hívom, hogy fokhagymakrém...
Ebből most is van eltéve több kisüvegnyi, és sokat használunk belőle, de csak fűszerként, fokhagyma helyett. Kicsit több olaj van benne, mint amit a receptben írnak, az eltarthatóság végett, mert nem szoktam hőkezelni. Nameg nem mozsárban zúzom, hanem botmixerrel. Már csak az egyszerre elkészített mennyiség miatt is.
Az eddig nem jutott az eszembe, hogy ha ezt felfűszerezem, és/vagy tejföllel kikeverem, akkor mártogatósnak, vagy öntetnek is használható...
Kösz! Ez jól hangzik! Te készítettél már ilyesmit?
Amit keresek, talán ennek a tejfölös változatához hasonlít. Mindenesetre nem mártogatósként, hanem szószként ettük. (Konkrétan: hatónkra jutott úgy jó két liternyi a kumpripüré meg a rántotthús mellé.) Nem valószínű, hogy ez csaknem tömény fokhagyma zúzalék lett volna, mint a blogolt receptek, mert abból lehetetlen megenni ekkora dózist. (Márpedig egy csepp sem maradt meg belőle sosem...) De nem is "fokhagymás tejföl" volt, hanem valami harmonikus ízű cucc.
Az általad linkeltek nagyon tetszenek, ha legközelebb grillezünk vagy tárcsázunk, tuti csinálok belőle két-három változatot. Illetve jó lehet kiindulási alapnak is, az általam keresett szósz kikísérletezéséhez.
Én szendvicshez is elrágcsálom a kaprot. Ha lemegy a retek (napokon belül), és elfogy az üvegházból a 10 fej saláta, egy darabig nem is lesz más nyers zöldség, hacsak nem kezdek el gazokat rágni.
A zellert viszont semmilyen formában nem eszem meg. Szerencsére a férjem sem hiányolja, így nem kell bajlódjak vele.
Ebben a nagyváradi verzióban éppen az volt a jó, hogy nem volt annyira brutálisan fokhagyma szagú, ugyanakkor kellemesen fokhagyma íze volt. Ha az ember lenyom két-három fokhagymás pirítóst, akkor egy ideig nem mehet emberek közé, ez viszont nem hagyott ennyire erős utóízt-illatot. (Persze, azért nem ebédelnék ilyet a munkahelyemen...)
Lehet, hogy tejszínnel lágyították ki, de asszem, ennél a kajánál rendkívül fontos a megfelelő arányok betartása, és az elkészítás módja.
"Fogok majd halat is sütni hamarosan, sütőben, kaporral."
Na, ezt gyorsan fejtsd ki bővebben! :o)
Nagyon szeretjük a kapor ízét és illatát, de nem tudjuk, hogy a kovászos uborkán és a tökfőzeléken kívül mivel harmonizálna még. Mivel rendkívül markáns, sőt agresszív, így aztán kísérletezni sem nagyon merünk vele...
Én a fokhagymás kajákkal óvatos vagyok, mert nagyon behatárolják a családon kívüli emberi kapcsolatokat, de a fokhagymaszószt én biztos tejszínnel húznám fel, teljesen más állagot ad, mint a tejes besamel.
Igen, a zeller-krémleves is bejön nálunk is. Brokkoliból viszont csak a krémsajtos változat nyerte el a kölyök (meg az apja...) tetszését, de az nagyon.
Másfélét eddig még nem főzött a zasszony, de ezeket nagyon szeretjük.
Kiváltképpen jó látni, hogy a kiskölök milyen jóízűen tolja a fejébe ezeket (is). Felneveltünk már két fiút, de ők rendkívül válogatósak voltak. A fene se érti ezt. :o)
De ha már krémek és szószok:
Jó régen Nagyváradon ettem nagyon finom fokhagymaszószt. Ez hogyan készül?
Nem egyszerűen fokhagymával ízesítet beshamell volt, az biztos, de fogalmam sincs, mi lehetett a trükkje.
Tudom, keressek rá a neten, de én jobban szeretem a valakinél már bevált recepteket kipróbálni, (és aztán átvariálni...), mint az esetleg közlési kényszertől hajtva kitalált elméleti ötletbörzéket...
Tavaly mondjuk több volt, mert több volt az eső, és sajnáltam is őket kiszedni. Egyik ismerős kért pár csokorral, kapott egy vödörnyit :). Azt mondta erre, nem vagyunk normálisak. De ő nem tudta, hogy még 10x annyi maradt :).
Fogok majd halat is sütni hamarosan, sütőben, kaporral.
Lucskos káposztába is lehet tenni, egész más lesz az ízvilága.
Én is szedhetném ölszám. Bár az idén csak két-három szál kelt vadon, de három menetben jó sokat vetettem. A legkorábban elszórt már virágszárat hoz, az uccsó még ki sem kelt.
Szóval ha jól értem, akkor kísérletezzük ki, hogy nekünk mi jön be. :o)
Hét végén nekifutunk. Ha nem sikerül sem vész kárba, legfeljebb darával keverve megeszik a tyúkok... :o))
A spenót-krém is olyan, mint a medvehagyma krém, paprika krém, fokhagyma krém, stb... Csak teljesen más. :o))
Megdinsztelve, olívaolajjal, fűszerekkel összeturmixolva, kis üvegekbe forrón kiporciózva, szárazdunsztban hőkezelve. A végtermék pl. pirítósra kenve nagyon finom. Csak a fűszerezés nagyon nem mindegy. Kóstolgatással nehéz eltalálni, mert a besűrített, összeért ízek mások lesznek. (Pl. a megfelelő fokhagyma-arányt nehéz eltalálni, de a túl sok vagy túl kevés borssal is el lehet cseszni.)
De majd improvizálunk az idén, és most leírjuk az arányokat.
Nálunk a spenót-krémlevesnek van még nagy keletje, pirított kenyérkockával. Hétéves kisfiam is felnőtt dózist szokott belőle betolni, és még képes vacsorára is azt kérni, már ha marad ebédről...
(A spenótkrémnek semmi köze a spenót-krémleveshez!!!)
Pont 2 napja csináltam kaporszószt. Semmi faxni, csak besamelmártás kaporral. (Gyengébbek kedvéért a besamel receptje: 5 dkg vaj/margarin, ebbe dobtam a kaprot, 5 dkg liszt picit megpirítva, 5 dl tejjel felengedve, ill. kicsit többel, mert hígabb állag kell ebben az esetben, só, pici bors.)
Az egyik szakácskönyvem hagymát is ír bele, de úgy nagyon tökfőzelék-ízű lett.
Szintén érdekelne jól bevált spenót-krém recept. Tavaly a zasszony nagyon finomat készített, valami netes recept alapján, de természetesen nem írta le. Mostmeg ott a sok spenót, és nem találja a receptet.
