E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Ne légy nevetséges: az lenne terelés, amikor csupán felteszem azt az egy egyszerű kér(d)ést, hogy magyarázd meg bibliai szemszögből az áldozatkomplexus kifejezést, amit te gyártottál és alkalmaztál a hívőkre!?"
Kérdezni valamit, aminek vajmi kevés köze ahhoz, amit mondtam akár definíciója is lehetne a terelésnek, különösen ha azt heves, hamis rágalmazással tarkított, de tartalmatlan kritika előzte meg. Egyébként az első válaszodban egyetlen apró kérdésecske sem bújt meg, csak sárdobálás.
"...tehát tőlem nem várható el, hogy reagáljak bármi előzményre is, pláne érdemben!"
:-D
Ez talán az egyetlen őszinte és igaz mondatod volt. :-D
"Szociális jelenségekről nem a valfil-en illik vitázni."
A fél vallfil fórumban szociális jelenségekről van szó, jó reggelt! És nem is alaptalanul, mivel a vallásoknak ebben rendkívül erős hatása van. Az lehet, hogy a megjegyzésem offtopiknak minősül, de semmivel sem kevésbé, mint Propur "támadásos" tirádája.
Ha te szeretnéd boncolgatni az áldozatkomplexus bibliai alapjait hát nosza, hajrá! Ne kérd számon rajtam, mert nem én akartam belekeverni a Bibliát hanem te. És amíg nem fejtettem ki a témában a véleményemet ne ítélkezz a tudásom, vagy bármi más felett légy oly szíves... ugyanis nem ismersz, nem tudhatod miről vannak ismereteim és miről nem.
Ha kérdéssel nyitottál volna a vádaskodások helyett, akkor adtam volna egy választ, mert úgy gondolom hogy ha nem is közvetlen, de összefüggés van a vallás teológiája és az áldozatkomplexus közt (utóbbi amúgy egyáltalán nem egyedi a kereszténységre nézve), és átfedés van a történelemmel is. Ha őszintén és alapfokú tiszteletet mutatva közelítetted volna meg a kérdést most lehetne egy tartalmas beszélgetésünk, amiből talán mindketten tanulhatnánk.
"Emlékeztetlek: a vitád nem velem volt, én csak az "áldozatkomplexus" kifejezésre kaptam fel fejem. Úgy használod ezt a magad gyártotta és a Bibliára, valamint a keresztényekre erőltetni próbáló kényszerzubbonyt... "
Ez nálad érv akar lenni amúgy, hogy a szót én gyártottam? Egyébként nem én gyártottam, de ez nem tesz hozzá és nem is vesz el az igazából. Az ismét hazugság, hogy én bármit "ráerőltettem" volna a keresztényekre, hisz világosan leírtam, hogy "tisztelet a kivételnek, mert azért van bőven!" Az nem kényszerzubbony volt, hanem egy ing, amit te szépen magadra vettél.
"...közben még azzal is tetézed ezt gusztustalan tevékenységedet, hogy negligálod a Biblia legerősebb tartópillérének jelentőségét azzal, hogy visszataszítónak láttatod és komplexust vizionálsz a bibliai áldozattal összefüggésben."
Hogy negligálnám "a Biblia legerősebb tartópillérének jelentőségét" úgy, hogy egy szót nem ejtettem róla?! Mikor írtam egyetlen szót is a "bibliai áldozatról"?! Csak ásod bele magad mélyebbre az újabb és újabb rágalmazásokkal, hazudozással...
Kérdéseidre érdemi választ akkor kaphatsz, ha ezeken változtatsz, bocsánatot kérsz és konstruktív leszel. Ha továbbra is gerinctelen módon viselkedsz nem változik semmi.
Ne légy nevetséges: az lenne terelés, amikor csupán felteszem azt az egy egyszerű kér(d)ést, hogy magyarázd meg bibliai szemszögből az áldozatkomplexus kifejezést, amit te gyártottál és alkalmaztál a hívőkre!? Egyáltalán mitől terelnélek el, amikor nem is velem vitáztál, (én csupán belekérdeztem, ami egy vitatopikban nem főbenjáró) tehát tőlem nem várható el, hogy reagáljak bármi előzményre is, pláne érdemben!
Eszed ágában nincs az általad félredobott "áldozatkomplexussal" foglalkozni valójában, főként nem akként ahogyan én írtam róla: szociális jelenségként."
Szociális jelenségekről nem a valfil-en illik vitázni.
És hogy- hogy általam félredobott? Nemde én tartom a felszínen jelenleg, te igyekszel "félredobni", elterelni róla a figyelmet, behozva a vitába trágárságig menő személyeskedő, merőben hamis vádaskodásodat. Én immár harmadjára teszem fel a kérdést az általad kreált "áldozatkomplexus" kifejezés bibliai mibenlétét illetően, mert ez egy bibliai topik.
"Bibliai, teológiai területre akarod kisiklatni a beszélgetést, mert úgy érzed abban legyőzhetsz és így azt a hamis illúziót keltheted, hogy nem volt igazam, miközben valójában SEMMIRE nem reagáltál érdemben."
Nem kisiklatni akarom, hanem releváns mederben tartani a magam témáját, ez pedig az "áldozatkomplexus" mibenléte.
Amúgy magadból ítélsz, engem nem érdekel a harc, így a győzelem sem.
Emlékeztetlek: a vitád nem velem volt, én csak az "áldozatkomplexus" kifejezésre kaptam fel fejem. Úgy használod ezt a magad gyártotta és a Bibliára, valamint a keresztényekre erőltetni próbáló kényszerzubbonyt, hogy közben még azzal is tetézed ezt gusztustalan tevékenységedet, hogy negligálod a Biblia legerősebb tartópillérének jelentőségét azzal, hogy visszataszítónak láttatod és komplexust vizionálsz a bibliai áldozattal összefüggésben.
Ezek itt fentebb a vélekedésemet tükrözik. Meggyőzni engem könnyen lehet tévedésemről, erős érvekkel. De sértetten elfutni is lehet a válasz elől. Ezen a fórumon ez a két lehetőség áll fenn.
"No igen, gyakran így jár az ember ha megsért (akár akaratlanul is) vallásosakat."
Nem tudom, kire célozgatsz. Engem biza nem sértettél meg, amúgy sem vagyok vallásos.
Most már értem: terelni akarsz. Eszed ágában nincs az általad félredobott "áldozatkomplexussal" foglalkozni valójában, főként nem akként ahogyan én írtam róla: szociális jelenségként. Bibliai, teológiai területre akarod kisiklatni a beszélgetést, mert úgy érzed abban legyőzhetsz és így azt a hamis illúziót keltheted, hogy nem volt igazam, miközben valójában SEMMIRE nem reagáltál érdemben.
Az alaptalan rágalmazás (ami alsó hangon is kimeríti a pofátlan hazugság kategóriáját) az én állítólagos tudatlanságomról is pusztán aljas provokáció, amivel védekező állásba akarsz kényszeríteni. Csakhogy én nem vagyok köteles a vádaskodásaidra megfelelni. Majd akkor gyere azzal, hogy nem tudok semmit valamiről, ha bármilyen módon képes vagy a hozzászólásaimban hibát találni, vagy egyáltalán bármiféle érdemi reakciót adni a hozzászólásomra.
No igen, gyakran így jár az ember ha megsért (akár akaratlanul is) vallásosakat. Lehull a mosolygós álarc hamar...
Igazán? Akkor miért nem írod le, ha ismered? Ugyanis a kérdésem erre vonatkozott, mivel meggyőződésem, hogy fogalmad sincs sem neked, sem a "mind"-nek (jelentsen ez bármit is).
Engem pedig nem tesz áldozattá az, hogy az orrod alá dörgölöm: semmit nem tudsz a bibliai áldozat-fogalom valódi értelméről, és főleg annak szükségszerűségéről.
Ha tévedek, tévedésem cáfold meg azzal, hogy megfogalmazod a fent említett szükségszerűség mibenlétét.
Hangsúlyozom: nem azt várom, hogy ezt a szükségszerűséget tagadd, kétségeid felsorakoztatva utasítsd el, vagy negáld, hanem bizonyítsd, hogy megértetted miben is áll az áldozat bibliai szükségszerűsége (még ha nem is értesz vele egyet és tagadod alapjaiban).
A közbeszólásomat az indokolta, hogy vsz az alapokat nélkülözve a levegőt vagdosod..
A bibliai okot mind ismerjük nagyon is jól, a heves reakciód is mutatja, hogy érzékeny pontra tapintottam. Veled ellentétben én nem akartam közvetlenül összekötni a teológiát ezzel a jellemző viselkedési formával, de sokat elárul hogy megtetted te helyettem, ezek szerint te alapot látsz rá. Úgy látszik 2000 évnyi kőkemény elnyomás sem tántorít el egyes keresztényeket attól, hogy az áldozat képében tetszelegjenek...
Érdekes a lekezelő, fennhéjázó magatartást felhoznod mentségedül, miközben ismeretlenül és alaptalanul tudatlansággal, értetlenséggel vádolsz. Elég kétszínű dolog, nem gondolod? Egyébként abban is van nem csekély arrogancia, hogy feltételezed hogy aki nem ért veled egyet teológiai kérdésben az csakis tudatlan lehet, "még meg sem vizsgálta az okot". Ki is a lekezelő?
Azon nem lepődöm meg, hogy a zsigeri érzelmi reakciók eluralkodnak, de azért nézd már meg a beszélgetést. Egy kritikát fogalmaztam meg, a talán sértőnek tekinthető megjegyzést (már ha a mesét annak tekinti valaki, pláne mert a Biblia egy jó része definíció szerint az) is kifejezetten Propur hozzászólásából kölcsönöztem, azt tükröztem. A hozzászólás egy kritika volt arra nézve, hogy a valós helyszínek nem támasztják alá a megtörténtek hitelességét. Érdemi válasz HELYETT erre a nyolc alkalommal elhangzó "támadásos" szöveg volt a válasz.
Egyébként lehetsz elutasító, de az áldozatkomplexust te is alátámasztottad ezzel a tirádával. Nem kellett volna, mégis magadra vetted az inget. Nem voltam trágár, se sértő és igazából még csak hozzád se szóltam, mégis eljátszod az áldozatot.
A legvisszataszítóbb a kereszténységben az áldozatkomplexus.
"áldozatkomplexus"<---Gyártottál egy kifejezést, és azon lovagolsz. Eszedbe nem jut megvizsgálni az okot, ami miatt az áldozat léte kikerülhetetlenül központi kérdés a Bibliában. Értetlenségeben visszataszítónak minősíted azt, amiről fogalmad nincs! De nemcsak Te, hanem az összes evolucionista, akik mindeközben vidáman elvárják, hogy a keresztények naprakészek legyenek az evos meséből.
"Kritika, megkérdőjelezés, kételkedés mind "támadás". Igen alacsony az intellektuális színvonal."
Nem elsősorban a kritika, megkérdőjelezés, kételkedés, hanem a lekezelő , sértő, fennhéjázó sőt nemegyszer trágár stílus az, ami miatt támadásként éljük meg a Bibliát ért bírálatokat.
A legvisszataszítóbb a kereszténységben az áldozatkomplexus. (És tisztelet a kivételnek, mert azért van bőven!) Bár ahogy nézem ez mindhárom ábrahámi vallásra áll... Szinte nincs mondat amiben ne lenne benne a "támad" szó, döbbenet... Kritika, megkérdőjelezés, kételkedés mind "támadás". Igen alacsony az intellektuális színvonal.
Az idők során a szkeptikusok a Bibliát mitológiának tartották, de a régészet bebizonyította történelmiségét. Az ellenségei támadták, mint primitívet és idejétmúltat, de erkölcsei, törvénnyel kapcsolatos felfogásai és tanításai pozitívan befolyásolták a társadalmakat és kultúrákat az egész világon. Most is támadja a tudomány, a pszichológia és a politikai mozgalmak, mégis ugyanolyan igaz és hasznos ma, mint amikor írták. Számtalan életet és kultúrát megváltoztatott ez a könyv az elmúlt 2000 évben. Akárhogy támadták, próbálták elpusztítani vagy hiteltelenné tenni, a Biblia ugyanolyan erős, igaz és élő a támadások után, mint előttük. A pontossága, ami megmaradt minden támadási és hamisítási kísérlet ellenére, egyértelműen bizonyítja, hogy Isten szava. Nem lenne szabad meglepődnünk rajta, hogy bárhogyan is támadják a Biblia, mégsem változik, mégsem sérül. Végülis Jézus mondta “Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Márk 13:31) A bizonyítékok megvizsgálása után bárki kétségek nélkül kimondhatja, hogy “Igen, a Biblia valóban Isten szava.”
Honnan tudjuk, hogy a Biblia igaz? Nem csak mesék gyűjteménye?
Számtalan bizonyíték erősíti meg, hogy a Biblia megbízható. Először is a történelem és az archeológia támasztja alá a bibliai feljegyzéseket. Több mint 25000 bibliai vonatkozású lelőhelyet fedeztek eddig fel. Ahogyan Nelson Glueck, a híres izraeli régész mondta: "Kategorikusan ki lehet jelenteni, hogy nincsen olyan régészeti feltárás, ami kétségbe vonná a bibliai utalásokat." Habár a régészet nem vizsgálja a lelki igazságokat, a régészeti bizonyítékok nagyszerűen bizonyítják a Biblia pontosságát.http://albar.lapunk.hu/?modul=mcsop&a=35124
Pál Apostolnak Timóteushoz írt második levele » 3. fejezetDe te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad,15És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.16A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,17Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
A pszeudotudományos maszlagot kilométerekről fel lehet ismerni a maszatolós fogalmazásról, pontatlan, meghatározatlan fogalmak használatáról és persze meg nem nevezett emberek meg nem nevezett kutatásairól, pont mint az általad idézettek. Tudod az az érdekes, hogy ha ilyen színvonalú írást találnál az evolúció mellett akkor oldalakon keresztül fröcsögnél rá, de mivel illeszkedik a prekoncepciódhoz így benyeled mint kacsa a nokedlit.
Mint több kutatás utal rá: „A szív valójában egy nagyon komplex, önszervező információfeldolgozó központ, saját »aggyal«, amely kommunikál a koponyában elhelyezkedő aggyal, illetve befolyásolja is azt az ideg- és hormonrendszeren, valamint egyéb csatornákon keresztül. E behatások alapjaiban befolyásolják az agy működését és a főbb szerveket, és végső soron meghatározzák az élet minőségét.”
A HeartMath Intézet munkatársainak kutatásai szerint a szív elektromágneses mezőkön keresztül is kommunikál az aggyal.
"A Biblia 3000 évvel előbb “tudta”, mint a pszeudotudomány! – széljegyzet a szívről"
Kijavítottam neked. De higgy annak a "kutatóintézetnek" amelyiknek a weboldala a főoldalon pólókat árul és akik publikációja közt egy sincs ami akár csak érintőlegesen is említene olyasmit, amit a cikk ír.
A Biblia 3000 évvel előbb “tudta”, mint a tudomány! – széljegyzet a szívről
A Biblia, az ókori tudományok és a szentimentális irodalom is a szívhez társította a bölcsességet, az értelmet vagy az érzelmeket is. A modern kutatások során a tudósok felfedezték, hogy szívünk valóban jóval több, mint egy izompumpa. Létezik benne ugyanis egy 40 ezer neuronból álló „miniagy”, amely saját intelligenciával rendelkezik. Egyes tudósok szerint az intuitív megérzések és gondolatok mögött rejlő intelligens erő a szívben rejtőzik, és nem biológiai agyunkban.
„Megfigyeléseink során azt láttuk, hogy szívünk úgy viselkedik, mintha saját értelemmel rendelkezne, és alapvető módon befolyásolja azt, hogy hogyan fogjuk fel a világot, és hogyan reagálunk rá” – állítja a szív működésének kutatására szakosodott kaliforniai HeartMath Intézet weboldala. „Lényegileg úgy tűnik, hogy a szív befolyásolja az intelligenciát és a tudatot.
"Tehát azért nem köti az orromra ezeket, mert nincs rá szükségem, vagy mert nem tudnám úgysem elhordozni azokat."
Igen, az embernek meg kell érnie egy bizonyos tudás megszerzésére, különben nem tud vele bánni, vagy nem tud vele semmit kezdeni, mert nem épül rá a korábbi ismeretekre. De ez nem azt jelenti, hogy a tudás megszerzésének egyébként bármi akadálya lenne. A lényeg az egymásra épülésben van.
"Persze, kíváncsi vagyok erre-arra, a kérdés az, mit teszek ezekkel a kívánásokkal! Hagyom, hogy eluralkodjanak fölöttem, elvegyék a figyelmemet, lefoglaljanak a fontos dolgok elől,..."
Eddig rendben.
"...vagy Atyám elé viszem, esetleg leteszem Krisztus keresztjénél?"
Mit értesz ezalatt a fellengzős, de semmitmondó félmondat alatt?
"Akár. Te így látod?"
A végtelen tudáshoz képest annak ismert kicsiny szeletkéje közel áll a nullához.
Ha pedig számolunk annak lehetőségével, hogy még ez a tudás hamis is lehet, akkor már akár nulla is lehet ez az ismeret.
"Szentlélek az Atyával és a Fiúval egyenlő valóságos és örök Isten,..."
Szinte tökéletes, mindössze két betűt kell a végére írni: nő. (Isten-nő, más néven Anya)
"aki nekem is adatott, hogy igaz hit által engem Krisztusban s minden Ő jótéteményében részeltessen, vigasztaljon és mindörökké velem maradjon."
Nos, ebben a mondatodban fellelhetők az anyai (női) jellemzők, de jó tudni, hogy ennél sokkal több van benne, aminek valamilyen szinten mindenki részese vallástól, nemtől, hovatartozástól függetlenül. A dolog lényege, hogy ezek a jellemzőink teszik emberségessé viselkedésünket, általuk cselekszünk belátásaink szerint. Elég, ha csak ránézünk az alábbi felsorolásra:
Vesd össze a bibliai Szentlélek ajándékaival. (ott egy része, de főleg lényeges rész hiányzik)
Összehasonlításként álljanak itt a férfi jellemzők is:
cselekvés, kiáradás, testiség, fizikai világ, alkotó erő, teremtés, fantázia, logikus gondolkodás, fizikai nyers erő, akaratosság, harciasság, versengés, hatalom- és nyereségvágy, bőség, gazdagság, dicsőség, elszántság, céltudatosság, szeretet, káosz, pusztítás, halál, szigor, erőszak, düh, bosszú...
Az összevetésből lesz látható, hogy az iménti férfi jellemzők mellé miért olyan nagyon szükségesek a nőinek tulajdonítottak, hiszen ez utóbbiak nélkül a mai világunkra jellemző - ideálisnak egyáltalán nem nevezhető - egyensúlyát vesztett, diszharmonikus állapot alakul ki.
"Az Atya küldi Krisztus nevében, hogy eszembe juttassa, amit mondott. Dióhéjban."
Miután mindhárman egyenlők és egy-ek is, így egyikük sem küldözgeti a másikat egyikük nevében sem.
Tehát gyakorlatilag semmit nem tudsz Isten szándékáról, mert fogalmad sincs arról, mit titkolt el.
Isten azt titkolja el a szándékából, ami nem rám tartozik. Ha tudnám, mi ez, akkor nem lenne titok. De valószínűleg nem lennék ettől a tudástól sem boldogabb, sem alkalmasabb arra, amire Atyám jó terve szerint elhívott. Tehát azért nem köti az orromra ezeket, mert nincs rá szükségem, vagy mert nem tudnám úgysem elhordozni azokat. Persze, kíváncsi vagyok erre-arra, a kérdés az, mit teszek ezekkel a kívánásokkal! Hagyom, hogy eluralkodjanak fölöttem, elvegyék a figyelmemet, lefoglaljanak a fontos dolgok elől, vagy Atyám elé viszem, esetleg leteszem Krisztus keresztjénél? Látod, sok mindent kezdhetek vele, még ha nem is tudom, mi is ez a titok! Megbízok Istenben, hogy amire szükségem van, azt a szükséges időben megadja, és rábízom, mikor minek lesz ideje.
Csak azt tudod/ismered, amit közölt.
Ez így van.
Az meg akár a nullával is lehet egyenlő.
Akár. Te így látod?
Ha már ilyen mély a hited, megkérdezhetem, hogy ki az a Szentlélek?
Szentlélek az Atyával és a Fiúval egyenlő valóságos és örök Isten, aki nekem is adatott, hogy igaz hit által engem Krisztusban s minden Ő jótéteményében részeltessen, vigasztaljon és mindörökké velem maradjon. Az Atya küldi Krisztus nevében, hogy eszembe juttassa, amit mondott. Dióhéjban.
"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.
Ezek Jézus Krisztus szavai, melyek a János 17,3-ban vannak lejegyezve. Én Neki hiszek."
Ez csak látszólagos elszakítottság, mert az Atya, a Szentlélek és a Fiú "egy", attól függetlenül, hogy melyikük éppen hol bóklászik.
Azt tudjuk, hogy testünk Isten "ajándéka", a lelkünk meg maga a Szentlélek (része):
1Kor6:19 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”
Sőt, Jézussal a Fiu-val is egyek vagyunk, és még az Atyával is:
Jn 14:20 „… én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.”
A Szentháromságtól függetlenül is egyek vagyunk Istennel. - és egymással is:
Rm12:5 „Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk"
Ezt az apokrifek is megerősítik:
Tamás ev. 77. Jézus mondta: „Én vagyok a fény, mely mindenek fölött van. Én vagyok minden: minden belőlem származik és minden hozzám tér vissza.
Hasíts el egy fát; ott vagyok. Emeld fel a követ és megtalálsz ott engem.”
Mária Magdolna Evangéliuma
22.) A Megváltó azt mondta: „Az egész természet, minden forma és valamennyi teremtmény egymásban és együtt létezik, és ismét feloldódik majd saját gyökereiben.
Az Istentől való elszakítottság az Ószövben érhető tetten, mikor Isten az embertől teljesen külön- és fölötte-álló entitásként jelenik meg.
"Van, amit kijelentésében adott tudtunkra, és van, amit imádságban Rá figyelve személyesen hozzánk szóló szava helyez a szívünkre, és van, amit nem köt az orrunkra. Ez utóbbiról azt mondja, hogy titkok,..."
Tehát gyakorlatilag semmit nem tudsz Isten szándékáról, mert fogalmad sincs arról, mit titkolt el. Csak azt tudod/ismered, amit közölt. Az meg akár a nullával is lehet egyenlő.
"Akárhogyan is, hálás vagyok mindazért, amit Atyám jó terve szerint Szentlélek segített megértenem a kijelentéséből, és hálás vagyok, hogy az élő Istennek van szava hozzám!"
Ha már ilyen mély a hited, megkérdezhetem, hogy ki az a Szentlélek?
Azért kérdezem, mert általában kevesen vannak vele tisztában, s ha valóban érdekel, szívesen megosztom Veled az eddigi kutakodásom eredményét.
"A bűn az Istentől való elszakítottság, amit a Biblia halálnak mond." Hol van ez leírva? - kérdezed
"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust." Ezek Jézus Krisztus szavai, melyek a János 17,3-ban vannak lejegyezve. Én Neki hiszek.
Honnan tudod, mi az Isten akarata? - kérdezed
Van, amit kijelentésében adott tudtunkra, és van, amit imádságban Rá figyelve személyesen hozzánk szóló szava helyez a szívünkre, és van, amit nem köt az orrunkra. Ez utóbbiról azt mondja, hogy titkok, melyek nem ránk tartoznak, és ne kívánjuk, ami nem a miénk, de ragadjuk meg örömmel, ami viszont a miénk, mert számunkra jelentette ki, és Krisztusban nekünk adta! Vannak dolgok, melyeket most még nem tudunk, de növekedve a hitben és szeretetben, amint Isten munkája megérik bennünk, akkor majd az Úr az általa rendelt időben tudtunkra hozza azokat. Aztán vannak dolgok, ami majd előtte megállva világos lesz, de ebben a testi létben elrejtve marad előttünk, ezeknek ott kell majd világossá válniuk. És vannak, melyeket ott sem fogunk megtudni, megérteni, mert talán azok nem fontos kérdések, talán most piszkálják a képzeletünket, most kívánkozunk bekukkantani a kulisszák mögé, meglesni olyan dolgokat, melyek nem ránk tartoznak. Annyi sok megismerni való van körülöttünk, annyi mindenre rácsodálkozhatunk az Isten csodálatos bölcsességéről bizonyságot tevő világban, annyi minden felfedezni valót hoz elénk az Úr, hogy felismerjük a teremtett világban az Ő munkáját és tevékeny jelenlétét! Akárhogyan is, hálás vagyok mindazért, amit Atyám jó terve szerint Szentlélek segített megértenem a kijelentéséből, és hálás vagyok, hogy az élő Istennek van szava hozzám!
„Így már értem! A bűn fogalma nem etikai vagy morális kérdés, hanem egy viszonyt jelent.”
Nem viszonyt jelent! Nem lehet a szavak értelmét tetszés szerint megváltoztatni! Aki ezt teszi (nem Rólad van szó) az szándékosan félrevezeti társait.
„A bűn az Istentől való elszakítottság, amit a Biblia halálnak mond.”
Hol van ez leírva?
Pál szerint - erős túlzással - bűn bármilyen emberi cselekedet:
1Kor 6:18. „…Minden bűn, melyet az ember cselekszik,…”
Közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk; törvényszegés.
1Jn 3:4. „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”
Nincs semmilyen elszakítottságról szó.
„A Biblia alapján a bűn fogsága az, hogy semmilyen cselekedetünk, de még gondolataink sem olyanok, hogy Isten igazságos ítéletét kiállnák,”
Hova van ez leírva? Sehova! Merő kitaláció.
A Biblia és az apokrifek egybehangzóan állítják, hogy (Isten előtt/Isten szemszögéből) nincs bűn:
Mária Magdolna Evangéliuma 4.26.) „A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.”
1 Jn3:9 „Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
Márpedig mindenki Istentől született:
1Kor6:19 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”
2Kor 13,5 „…nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?”
„semmi olyat nem tudsz tenni, amire Isten azt mondhatná, íme, ez mindenestül rendben van,”
Már hogyne tudnék?! Minden cselekedet, amelyet kellő belátással (körültekintéssel, mérlegeléssel, a környezet és magam legkisebb sérelmével) hajtok végre, az teljesen rendben van.
Nem Istennel, hanem a környezettel való viszony a mértékadó.
„A Biblia az egészen romlott természetünkre ébreszt rá!”
Az Ő alkotása vagyunk. Nem?
„Szabadításra van szükség, mert mi magunk nem tudjuk magunkat újjászülni.”
Aki nem tud önmaga újjászületni (megváltozni) akkor annak valóban segítségre van szüksége, de vajon tényleg meg kell változtatni azt, aki nem akar megváltozni? A nem-tudás lényegében (tudat alatti) nem-akarás. Neki arra a megtapasztalásra van szüksége, ezért nem akar változtatni sorsán, életmódján.
Csak annak van/lesz bölcsessége, akinek van élettapasztalata, mint Mária Magdalénának, aki keményen bűnös asszony hírében állt. De ő volt a bölcsesség "Nagyasszonya":
A Pistis Sophia-ból: (19. fejezet)
"Well said, Mary, for thou art blessed before all women on the earth, because thou shalt be the fulness of all fulnesses and the perfection of all perfections."
"Nos, mondta [Jézus], Mary, áldott vagy te, az összes nő előtt a földön, mert te leszel a teljessége minden teljességnek és a tökéletessége minden tökéletességnek."
Nem véletlenül volt Jézus társa, párja...
Tulajdonképpen ez is egy jézusi tanítás, mely arról szól, hogy minden utat be kell járni, bűnöst és bűntelent ahhoz, hogy kellő tapasztalatot, s ennek megfelelő bölcsességet szerezzünk.
Véső soron aki önmaga, vagy segítséggel, de megváltozik, annak elegendő volt (már) az, amit megtapasztalt, s tovább tud lépni.
„Te azt mondod hamis önképnek, amikor a Biblia szerint az ember teljes romlottságáról beszélek,”
Azt gondolom, ha valaki az embert (a világot) Isten teremtményének tartja, akkor ne ítélje el Isten művét, de még véleményt se nagyon alkosson róla, ha nem tudja (és honnan is tudná) Isten szándékát...
„Nos, a szabadság az, hogy késszé és képessé váltál Isten akaratának engedni,”
Honnan tudod, mi az Isten akarata?
„De mindeközben maradsz ebben a bűnökkel terhelt létben, maradnak a betegségek, a kísértések, tehát nem szűnt meg a bűn, csak éppen olyan bűnös vagy, aki bocsánatot nyert.”
Bocsánatot a sértettől nyerek. Ahhoz meg annyi köze van Istennek, hogy ha rendezzük dolgainkat (én és a sértett) akkor az az Ő törvényei szerint történt, s ennek megfelelően „mindenestül rendben van”.
„Van aki nem tartja magát bűnösnek”
Aki nem vét az nem bűnös, aki rendezte dolgait az sem. Lásd Jézus tanítását.- Igazak és bűnösök.
„Ez a szabadulás Jézus Krisztusért van.”
Jézus ilyesmiről nem beszélt, ilyet nem tanított.
„Jézus Krisztus és Pál apostol szembeállítása számomra értelmezhetetlen, mert a Bibliában mindketten ugyanazt mondják.”
Abba most nem kívánok belemenni, hogy olykor miért egyeznek Jézus és Pál mondásai, de az egészen biztos, hogy minden jézusi tanításra van egy ellentétes páli reflexió.
Jézus elutasította Mózes törvényeit, Pál hirdette.
Jézus szerint csaka törvénybe ütköző cselekedetek tekinthetők bűnnek, Pál szerint mindegyik.
Jézus az apostolait a pogányok tanítására rendelte, ezzel szemben Pál a zsidók között forgolódott.
Jézus férfiakat és nőket egyaránt tanított, Pál az utóbbiak tanítását tiltotta.
Jézus szerint mindenki egyenrangú, Pál szerint nem.
Jézus szerint nem szükséges az igazak megtérése, Pál nem tesz kivételt.
Jézus nem akart áldozat lenni, Pál viszont annak tartotta Jézust.
Az evangéliumokban Jézus mindenki bűneit elvitte, Pálnál csak a zsidókét.
stb… (Minden állításomra van bőven idézet, ha kéred…)
„Arról nem is szólva, hogy más baj is van az állításoddal, hiszen senki nem képes sem önerejéből, sem Istenbe vetett hite által újjászülni önmagát!”
Most már az is kérdés, mit értesz újjászületés alatt?
Én azt, amikor valaki gyökeresen megváltoztatja, új alapokra helyezi korábbi életfelfogását, életvitelét, szemléletét. Ezt bárki bármikor megteheti, ha eléggé akarja.
„Továbbá hiszem, a Bibliában van megírva Isten kijelentése,”
Ettől a pillanattól kezdve bárki bármit mond a Te szemedben az valótlanság (ha nem egyezik a Bibliában leírtakkal) jóllehet bizonyítani nem tudod az állításod.
De ha már itt tartunk, szerinted két, egymásnak ellentmondó bibliai állítás közül melyik az igaz? Pálé, vagy Jézusé? Pl. a fentiek közül...
„ha ugyan van hited szerint kijelentése Istennek.”
Szerintem Isten nem személy. Annyiban lehet valami Isten kijelentése, hogy mindannyian részei vagyunk Istennek, így bármelyikünk kijelentését legalább részben Isten kijelentésének tekinthetjük.
Isten megszabadított a bűntől/ből, vagy továbbra is foglyai vagyunk? - írod
Így már értem! A bűn fogalma nem etikai vagy morális kérdés, hanem egy viszonyt jelent. A bűn az Istentől való elszakítottság, amit a Biblia halálnak mond (mert nem csak testi halál van, amikor a biológiai lét befejeződik, de van olyan is, hogy valaki azt gondolja, hogy él, pedig halott). Amit bűnnek mond a legtöbb ember, az nem más, mint ennek az Istentől elszakadt állapotnak a következménye. Milyen is lenne, ha egy orvos a tünetet kezelné a betegség helyett, és a "mennyei orvos" nem betegséget gyógyít, hanem halálból szül újjá, új teremtés által élet lesz ott, ahol addig nem volt élet. Ezt jelenti Isten szabadítása.
A Biblia alapján a bűn fogsága az, hogy semmilyen cselekedetünk, de még gondolataink sem olyanok, hogy Isten igazságos ítéletét kiállnák, tehát semmit sem tudunk produkálni, ami megállhatna Isten előtt, vagy hivatkozási alapunk lehetne bármire (gondolok itt azokra, akik valami jutalom reményében fáradoznak bármi kiérdemléséért - szóval ha ez nem inged, akkor ne vedd magadra, de még ha nem is vársz semmit Istentől bármi dolgodért cserébe, akkor is szembe kell nézzél azzal a ténnyel, hogy semmi olyat nem tudsz tenni, amire Isten azt mondhatná, íme, ez mindenestül rendben van, még ha ez nem is érdekelne téged - márpedig szerintem érdekel).
A Biblia az egészen romlott természetünkre ébreszt rá! Pedig gonosz létünkre tudunk jót cselekedni, de ez kevés a bűnből való szabaduláshoz, hiszen jó cselekedeteink lennének a nulla állapot, ezek természetes dolgok kellene legyenek, amiért semmit sem várhatunk. Sokan szeretnének egy passzív állapotot, amikor jól megvannak magukban, úgy gondolják, nem keresztezik Isten útjait, és elvárják, akkor Isten se szóljon bele az életükbe, mert majd boldogulnak, ahogy tudnak, a maguk erejéből, vagy nem, de ekkor is hadd legyen ez a saját dolguk! Ezzel ott a probléma, hogy nem a nulláról indulunk! Bár van aki így gondolja, hogy kezdjük a nullán, aztán rontunk a helyzetünkön, majd kijavítjuk azokat jó cselekedetekkel, de ez tévedés. Szabadításra van szükség, mert mi magunk nem tudjuk magunkat újjászülni.
Ez hit kérdés, ami azért fontos, mert nem mindegy, hogy reálisan látod-e önmagadat, vagy hamis önképed van! Nyilván Te azt mondod hamis önképnek, amikor a Biblia szerint az ember teljes romlottságáról beszélek, ám én ezt értettem meg, miután megtapasztaltam a szabadítást. De mi is ez a szabadítás, ha a bűnös természetünk mégis megmarad?
Nos, a szabadság az, hogy késszé és képessé váltál Isten akaratának engedni, örömmel keresed Isten hozzád szóló szavát, amivel megszólít téged, és szeretetből engedelmeskedsz, nem kényszerből vagy számító jutalomvárásból, és hálás vagy mindezért. De mindeközben maradsz ebben a bűnökkel terhelt létben, maradnak a betegségek, a kísértések, tehát nem szűnt meg a bűn, csak éppen olyan bűnös vagy, aki bocsánatot nyert. Van aki nem tartja magát bűnösnek (sokan ide sorolják magukat, és ez nem meglepő, mert ez valóban megalázza az embert, viszont aki számára nagyobb ajándék, hogy megismerheti és dicsőítheti Istent, az kész és képes lesz szembe nézni ezzel, főleg, hogy egyúttal a szabadítást is megismeri). Ez a szabadulás Jézus Krisztusért van.
Következésképp nem általában bárkire, hanem csak a héberekre, vagy ahogyan írva vagyon; Izraelre. - írod
Jézus Krisztus és Pál apostol szembeállítása számomra értelmezhetetlen, mert a Bibliában mindketten ugyanazt mondják. Ha Te a Biblián kívül egyéb források alapján úgy látod, mégis ellentmondások vannak, sőt, egymást kizáró tanításokról van szó, ez a Te problémád. Ahogyan én látom a dolgokat, arról beszélek neked, sőt, arról is beszéltem, miért így látom ezeket!
Izrael Isten népe. Az ószövetség idején sem csak a hébereket sorolta ide az Úr, úgy most sem csak a héberek Isten népe! Hit által - Isten kegyelmének ez az Igében sokszor visszatérő motívuma muzsikáljon a füledben, amikor Isten népére gondolsz!
Hogyan kerültél kapcsolatba Jézus vérével? Ez komolyan érdekel! - kérdezed
Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem halt meg, hogy élhessek. Ennyi.
Ebből egy mukkot sem értek...
Sebaj! Kissé túldíszítettem a mondatokat, itt-ott bele is gubancolódtam, majd máskor igyekszek átláthatóbban fogalmazni.
van aki önerejéből képes újjászületni, s vannak akik Istenbe vetett hitük által. A végeredmény lényegileg ugyan az. - írod
Ez így biztosan nem igaz, mert kell legyen egy harmadik kategória is, konkrétan az, amibe én is tartozok! Ugyanis én sem a magam erejéből, sem az Istenbe vetett hitem által nem voltam képes újjászületni. Ezt remélem nem vonod kétségbe, és ennyit elhiszel nekem! Engem Isten szült újjá, nem én magamat bármi által. Mivel hiányos a listád, ezért hibás az általánosításod.
Arról nem is szólva, hogy más baj is van az állításoddal, hiszen senki nem képes sem önerejéből, sem Istenbe vetett hite által újjászülni önmagát! Ám ez hitbeli kérdés: én így hiszem Isten kijelentése által, Te pedig mást hiszel más alapra építve, de most nem hitünk különbözőségéről beszélek, hanem állításod hiányosságából felismerhető hibás általánosításodról! Továbbá hiszem, a Bibliában van megírva Isten kijelentése, amit nem kell apokrifokkal és egyéb emberi elgondolásokkal vagy hagyományokkal kiegészíteni - de elfogadom, bár helytelenítem, és semmi esetre sem tartom követendő példának, hogy Te másként tekintesz a Bibliára, és mást tekintesz Isten kijelentésének, ha ugyan van hited szerint kijelentése Istennek.
"Fogalmam sincs, mire gondolsz! Azt írtam, hogy Isten a bűnt nem megsemmisítette, hanem korlátot szabott pusztításának, és szabadítást adott belőle."
Igen, ezt írtad, de a következő mondatban meg azt, hogy:
"Isten nem "csak" etikus magatartást vár tőlünk (pedig ez lenne a legnormálisabb - és mégis képtelenek vagyunk erre, nos, itt nyakon csíphető, mennyire a bűn fogságában vagyunk,”
Akkor most mi az igazság? Isten megszabadított a bűntől/ből, vagy továbbra is foglyai vagyunk?
"Feltűnt, hogy általános megváltásról egyedül csak Te beszélsz?"
Nem értetted meg, amit írtam.
1./ Jézus nem beszélt megváltásról.
2./ Pál megváltás-elképzelése meg csak a héberekre vonatkozik.
Következésképp nem általában bárkire, hanem csak a héberekre, vagy ahogyan írva vagyon; Izraelre.
"Én nem voltam igaz ember, mert Isten nélkül éltem a világban,..."
Az igaz ember akkor is igaz ember, ha Isten nélkül él. A kettő nem függ össze, ahogyan maga Jézus is állítja. Idézem még egyszer: Lk15:7 „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.”
Úgy is fogalmazhatnám, hogy aki Istennel él még nem biztos, hogy igaz ember... Az igaz ember ismérve nem az, hogy Istennel él.
Íme:
Jak 1:27. "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."
"...közel kerültem Krisztus vére által,..."
Ezt hogyan kell érteni? Hogyan kerültél kapcsolatba Jézus vérével? Ez komolyan érdekel!
"Szóval nekem szükségem volt, hogy Atyám jó terve szerint Szentlélek által belépjen az életembe, és újjászüljön Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem elszenvedett kereszthalálának váltságáért, és Krisztus feltámadásának halott állapotom fölött aratott győzelméért én is élhetek Őbenne Atyámat dicsőítő szabad és boldog életet."
Ebből egy mukkot sem értek...
Az első sor rendben, de kit szül újjá Jézus Krisztus (te)érted? Mindezt az Ő kereszthalálának a váltságáért?! Ez utóbbi fordítva van a dogmatikában is: A bűnök váltságáért volt a kereszthalál...(És nem a kereszthalálnak a váltságáért...)
Krisztus feltámadásának példája sem igazán lehet győzelem a halott állapotod felett, hiszen az Jézusnak nem jelentett semmilyen megerőltetést, semmilyen áldozatot, még kicsit sem volt példaértékű viselkedés, vagy valami hasonló, amiből erőt meríthettél volna. Ő - mint Isten - még újjá sem születhetett, hisz' örökkévaló... (Ez a feltámadás történet már ezért is sántít)
Azt sem értem, hogyan lehet szabad életed, ha egyszer Te már nem rendelkezel a saját életed felett (Ez utóbbi félmondat az előző mondatod kijelentése)
"De azt tudod-e, hogy van különbség Isten által megigazíttatottság és önigazultság között?"
Elismerem, van, de csak annyiban, hogy van aki önerejéből képes újjászületni, s vannak akik Istenbe vetett hitük által. A végeredmény lényegileg ugyan az.
"Jogos! Te hozakodtál elő a búcsúcédulákkal, én csak példaként felhasználtam, lám, egy nyilvánvalóan erkölcstelen dologból is hozhat ki Isten jó dolgot, de valóban kár volt belebocsátkoznom ilyesmibe!"
"...itt nyakon csíphető, mennyire a bűn fogságában vagyunk,..." Akkor miféle bűnmegsemmisítésről szólt az előző mondat? - kérdezed a tőlem idézett mondat után
Fogalmam sincs, mire gondolsz! Azt írtam, hogy Isten a bűnt nem megsemmisítette, hanem korlátot szabott pusztításának, és szabadítást adott belőle. Még idézted is! Ha már nekem címezted a hozzászólásodat, akkor miért nem arra reagálsz, amit írok neked? Van-e értelme így beszélgetni, ha fújod a magadét, függetlenül attól, amire válaszolsz?
Nincs itt semmiféle általános megváltás - írod
Feltűnt, hogy általános megváltásról egyedül csak Te beszélsz? A megváltás, Isten újjászülő kegyelme egészen személyes, hiszen személyes kapcsolatról szól! A világot teremtő, azt azóta is fenntartó és bölcsen igazgató korlátlan hatalmú Úr belép övéi életébe, és mennyei Atyánknak ismerhetjük meg Őt a kegyelméből bennünk végzett újjászülő munkája nyomán, mely késszé és képessé tesz arra, hogy felismerjük és szeretettel tudjuk felelősen elvégezni a számunkra elkészített és egyedileg személyre szabott feladatainkat. Röviden, a helyünkre kerülünk, és betölthetjük a rendeltetésünket, amit szabad és boldog, Krisztusban kiteljesedő életnek élünk meg, és ezért hálásak vagyunk. Dióhéjban ennyi, nem kell túlgondolni és elmisztifikálni!
Tehát az igaz embernek nincs szüksége megtérésre! - írod
Én nem voltam igaz ember, mert Isten nélkül éltem a világban, de most pedig Krisztusban én, aki egykor távol voltam, közel kerültem Krisztus vére által, mert az életem felett nem én rendelkezek többé, hanem elismerem, Krisztusé vagyok. Szóval nekem szükségem volt, hogy Atyám jó terve szerint Szentlélek által belépjen az életembe, és újjászüljön Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem elszenvedett kereszthalálának váltságáért, és Krisztus feltámadásának halott állapotom fölött aratott győzelméért én is élhetek Őbenne Atyámat dicsőítő szabad és boldog életet.
Amúgy igazad van, az igaz embernek nincs szüksége megtérésre. De azt tudod-e, hogy van különbség Isten által megigazíttatottság és önigazultság között? Mert az általad idézett igerész (persze, nem kiszakítva a szövegkörnyezetből) éppen erről szól!
"De én mégsem ezt gondolnám a búcsúcédulák legnagyobb hasznának..." Hanem?...
Jogos! Te hozakodtál elő a búcsúcédulákkal, én csak példaként felhasználtam, lám, egy nyilvánvalóan erkölcstelen dologból is hozhat ki Isten jó dolgot, de valóban kár volt belebocsátkoznom ilyesmibe!
"Ugyanis van, amikor nem tudjuk jóvá tenni amit vétettünk, vagy nem nyerünk megbocsátást és akkor jól jön egy pót személy, akin "le lehet vezetni" a lelkiismereti gondjainkat - ez Isten."
Igen, de ez egy rendkívül álságos dolog, ugyanis Istennek ehhez semmi köze. Nem ő a sértett, így nincs jogalapja a megbocsájtáshoz. Attól, hogy azt hisszük, hogy el van sikálva a dolog (Isten megbocsájtott) valójában semmi nem történt. Semmi nincs jóvátéve, semmi nincs megbocsájtva az egyedül érintett sértett által. Ez egy önbecsapás, és még a sértett is becsapva érezheti magát, tegyük hozzá, joggal.
(Én is ki lennék akadva, ha valaki a fejem fölött átnyúlva helyettem bármit is elengedne az én jóváhagyásom nélkül...)
Valóban vannak olyan esetek, amikor nem lehet semmit jóvátenni, és a sértettnek sincs módja megbocsájtani, de ebben az esetben sem Isten a megbocsájtó, hanem a saját lelkiismeretünk, ha mindent megtettünk a dolog rendezése érdekében. Természetesen ilyenkor mindig maradnak elvarratlan szálak, ez benne van a pakliban.
Az egész megbocsájtás-kérdéssel kapcsolatban az egyház nem törődik a sértett lelki problémájával, holott az legalább olyan fontos tényező a dolgok rendezésében, mint a vétkes őszinte megbánása. Ti. Megbocsájtani sokkal nehezebb, mint bocsánatot kérni/jóvátenni.
Nem véletlenül tette Jézus erre a részletre a hangsúlyt! - Nem a bocsánatkérésre, hanem a megbocsájtásra! Ezen belül nem az isteni megbocsájtásra, hanem a vétkes megbocsájtására.
Mt6:14-15. "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
(A fontosságát jelzi, hogy a Hegyibeszédben négyféle megfogalmazásban fordul elő ez a tanítás. Mt 5:24, 6:12 és a fenti kettő)
Az egész folyamat (bocsánatkérés-megbocsájtás) akkor lesz teljesen lezárt, akkor lesz a múlté, ha mindkét érintett fél őszintén és valóban rendezési szándékkal áll a kérdéshez. Ebben egy harmadik személynek semmi keresnivalója nincs!
"De a bocsánatot nem lehet előre adni, még ígérni sem, hisz ez egyes embereknél máris résnyire nyitja az ajtót a bűnök elkövetéséhez."
Ezen túlmenően az isteni megbocsájtás hangsúlyozása szándékos félrevezetés, aminek kizárólag a hívők és a papság közötti lélektani függőségi viszony fenntartása az alapja. Ugyanis az isteni megbocsájtás kérvényezése és megadása természetszerűen a papság - mint "hivatalos" közvetítő - révén juthatott el a címzetthez. Lásd bűnmegvallás-feloldozás...
A helyes dátum 2015 és adódnak aktuális gondok lásd paphiány lásd cölibátusz. Ezeken lehet segiteni"
- A jelen problémái, gondjai múltban gyökeredznek. Kifejezetten igaz ez a kereszténységre, mely nem tud(ott) megszabadulni mindattól, amitől Jézus is óvva intette tanítványait:
Mt 16:6 "Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától." [tudományától]
- Nemcsak paphiány van, hanem egyre nagyobb hívőhiány is, amin nem lehet csodálkozni. El kellene dönteni, hogy Jézus, vagy a judaista Pál a kereszténység Szentje... A kettő kizárja egymást.
Valóban, van veszély ebben a gondolkodásban. Az isteni megbocsátósdi valójában egy lelkiismeretünket elrendező mechanizmus a hívőkben. Ugyanis van, amikor nem tudjuk jóvá tenni amit vétettünk, vagy nem nyerünk megbocsátást és akkor jól jön egy pót személy, akin "le lehet vezetni" a lelkiismereti gondjainkat - ez Isten.
De a bocsánatot nem lehet előre adni, még ígérni sem, hisz ez egyes embereknél máris résnyire nyitja az ajtót a bűnök elkövetéséhez.
