Igen, azért éltek még ősszel is, mert a nemes odaforradt egy pár mm-es részen, nagy hatalmas bokorrá nőtt, de nem bírta a mozgatást, és kitermeléskor letört. (Rengeteg ilyen volt, a gazda biztos seggberugdosta az oltványkészítőt.)
A legtöbbnek hatalmas, bozontos gyökere volt, aminek nem, azokat csak azért hoztam el, hogy legyen vékonyabb alanyom is.
Ezeknek az alanyoknak az oldaláról le szokták vágni a rügyeket, hogy ne ott hajtsanak, de már vagy 5 kihajtott a 12-ből. (Én meg ugye újra kivágom ezt a részt, kivéve, amelyiknek az oltása nem sikerült, hogy a kihajtást oltsam majd be.)
Van kallusz, de nem az egész felületen, legalábbis amiket eddig különböző okokból szétszedtem. (Pl. amit említettem, hogy vadat oltottam a vadalanyba.)
Különben ahol van helye, pl. nem tökéletes az illeszkedés, oda nagyon nyomja a kalluszt. Ha be van tekerve szigszalaggal, akkor a kérgen kívülre is csinál egy nagy csomót.
Az első képen az alany elvágása alatt látszódik mindkét oldalon egy kicsi, meg alul, az oltócsap alatt, ahol nem volt összehúzatva teljesen a két oldal.
A második képen ugye csak legalul, mert nem az oltócsap látszódik, hanem a másik oldalon a távtartó vessződarab.
en amit a kepeiden megfigyelni velek hogy szepek ez eggy de nem latszik kallusz ugy mint pl gyumolcsfaknal szerintem a szollo soka, keson kalluszosodik de attol jol taplalkozik az olvtany az alanyrol es szepen fejlodnek
Ha valakinek kedve van, még most is lehet fásba fásat oltani, bármilyen módon.
Idén csináltam egy pár kihajtás utáni oltást, és ez tűnik a legegyszerűbbnek, nem kell olyan óvatosnak lenni, mint a zöldhajtásnál, de ugyanolyan biztos - a tavaszival ellentétben.
Kb. a legerősebb szőlőhajtások 20-30 cm-es mérete körül lehet elkezdeni, amikor már nem levedzik olyan erősen az elvágott vessző.
Pár napja csináltam ugye ezt a flakonos átoltást, meg egy másikat, 3-4 cm átmérőjű alanyba, héj alá. Az is szépen barkásodik már, talán egy cm is van. (Ami még nem garancia a sikerre, de biztató.)
Jövőre főleg ezt akarom alkalmazni, letesztelendő a sikerességét.
Ősszel szedtem össze egy oltványtelepről rosszul forradt és letört nemes részű alanyokat, télen beültettem, februárban bevittem a 15 fokos pincébe, márciusban oltottam (párosítás és hasíték), áprilisban kiraktam őket, és hamarosan hajtani kezdtek.
12-ből 1 nem hajtott ki, 1 néhány hét múlva, 1 pedig egy hete elpusztult. 2-ről azt hittem, nem sikerültek, de két és fél hónap után hajtani kezdtek, és két hét alatt utolérték a többit.
A jól hajtók között volt egy, amit tévedésből kaptam (aki adta, véletlenül egy kihajtott alanyhajtásról vágta az oltóvesszőt), ezt vagy 5 napja levágtam, az alanyt újraoltottam, és már szépen barkásodik (bal oldalt).
Jobb szemű embernek talán feltűnik, hogy bár a nemes vékonyabb, de mindkét oldalon nagyjából színel az alannyal. Ez attól van, hogy a kötözőt ugye meg szoktam húzni, és akkor az alanynak azt az oldalát, ahová nem ér oda a hasítékban a nemes, ott összenyomja a kötöző, a másik oldal ettől megnyílik, nem simul össze a két növényi rész.
Ez ellen lehet vagy úgy védekezni, hogy a nemest úgy vágom, hogy vízszintesen is éket alkosson a két felület, vagy pedig ahogy a képen is látszódik, egy levágott ágdarabból faragok bele távtartót, ez úgyis kilökődik egy éven belül.
Tágul a fagél, de azért jó erős anyag, pl. a rügy nem is mindig tudja áttörni, ha nincs egy pici lyuk, ahol nekifogjon. A fás részen egész biztos nem lesz gond, a zöld résznél esetleg bevág, ha vastagon van kenve.
A zöldbe fás nálam is gyakran hoz gyökeret, de a következő évben ez megáll. Attól lehet, hogy a háncs lefelé nem folytonos. Más növényeknél is ez történik, pl. ha kis fáról az őz vagy a macska leszedi a háncsot, akkor felette tele lesz gyökérkezdeménnyel.
Meglátszik az amikor kezd belevágni a kötözés az oltásba, addig jobb nem piszkálni. Én egy erőbebb tőke átoltásakor, tavasszal, három ágba oltottam zöldbe fásat, gondoltam ha kettő sikerül, abból választom ki az erőssebbet amit végül megmarad. Mind a 3 oltás sikerült, ezért az egyiket letörtem és megvizsgáltam. Már elég jól meg volt indulva, de mikor a kötést levettem elég könnyen levált a nemes. Én nem bontanám ki még jó ideig, esetleg meg lehet lazítani, ha nagyon belevág.
ja igen a tobbi oltason ami csak kotozve van es nem szoros azoknal sem latszik vastagodas en nem lattam pedig neztem mig szepek nem merem annyira piszkalgatni de majd egyet megbontok kivancsisagbol mi an alatta
bekenttem nem merem leszedni az a legszebb de le fogom szedni de szerintem tud tagulni eleg gumis amugy egy novekvo jo eroben fejlodo kambium szerintem ugy le rugja mint a fene en igy gondolom lehet a sok esozes ilyesmit eloidezhet amugy a nemesbol fakadt ez ki
Tud az a fagél tágulni? Nem túl vastagon kented? Nem szorítja el az oltás környékét?
Én azt tapasztaltam, hogy az oltásnál meg szokott vastagodni, a fényképen meg úgy látom, mintha inkább vékonyabb lenne, mint másutt. Miért kellett bekenni??
Mi az a fekete rész a nemes aljánál? Nincs ott valami kéregelhalás féle? Akkor szokott gyökeret hozni igy levegőben, ha nem tudnak a nedvek visszaáramolni a kéreg részben a gyökerek felé. (Ha kötsz oda földet, belegyökeresedik és akárhova elültetheted ősszel.)
Oltáskor én is meghagyom az alsó leveleket, csak a levéltőben lévő hajtást, rügyet töröm ki. Jó az a levél, nem is kell feltétlenűl később se leszedni, csak a tövében és sehol a tőkefejben ne hajtson ki az alany. Minél inkább a beoltott rész dolgozik, annál erősebb lesz az alany és a nemes kapcsolata, biztosabb és télállóbb lesz a forradás.
