Jeff Waters - Megadave jófejsége [2008-06-03]
Jeff Waters az Annihilator frontembere szólt eképp zenekari fórumukban: “Egyik haverom felhívott, hogy meséljen egy sztorit két srácról, kik apjukkal együtt nézték volna meg a Gigantourt Calgary-ben. Sajnos az apjuk egy motorbalesetben elhunyt. Ugyanakkor a srácok szerintem ennek ellenére boldogok. Az édesanyjuk nevében szeretnék köszönetet mondani Dave Mustaine-nek, a turnémenedzsernek, Willie technikusnak, Shawn Drover dobosnak, az In Flames-es Jespernek és az összes bandának/roadie-nak, hogy segítettek elterelni a fiúk gondolatait erről a szörnyű tragédiáról. Tudom, hogy ez magánügy, meg rengeteg egyéb ember is segített már másokon, de például MegaDave egy órán át beszélgetett velük, megengedték nekik, hogy játszanak az ő és James Lomenzo hangszerein, megnézhették a teljes bulit a technikus állomásról, de legfőképpen biztosította őket arról, hogy bármiben segít nekik! És őszintén gondolta! Szívszorító történet ez, amely azt is bizonyítja, hogy bizony jólelkű emberek is részei ennek a kíméletlen zenei iparnak a sok deviáns között.”heavymetal.hu
Mellesleg szólva már a crypticen is megmutatkozott ez a fajta menedzsment szemlélet. Bár nekem nagyon bejött akkoriban az album a youthanasiás csalódásom után, de már a cryptic megjelenése előtt is azt nyilatkozta mustaine, hogy az album koncepciója a következő: 4 lassú, 4 közepes és 4 gyors szám és ennyi.
Valamelyik '97-es MH-ben ecsetelgette Mustaine, hogy valójában mennyire is okos, meg tanulékony...stb. Itt említette meg azt is, hogy folymatosan képzi magát, akkor például éppen üzleti menedzsmentet tanult. Hát, meg is látszik... Azt jól megtanulta, hogyan kell minimális erőfeszítéssel valami nagy dolognak tűnő fost lerakni a vásárlója elé. Nekem az utolsó 3 album közül még a system jött be leginkább. Az UA újbóli végighallgatására pedig egyszerűen képtelen vagyok magam rávenni.
Szerintem egy közepes lemez. Elsőre nem tetszett, aztán egy rövid ideig rajongtam érte, de ezután gyorsan beleuntam. TWNAH és TSHF albumokkal van egy szinten, azoknál talán csöppet jobb. Úgy érzem, egy ideje (szerintem '97 óta) eme kedvenc bandám nem tud újat felmutatni és már nem meghatározó tényezője a műfajnak. Sajnos. Szódával elmegy lemezeket csinál, saját magához mérten nem fejlődik.
Minap hallgattam az MD45-öt. Jó témák vannak rajta, csak a kidolgozottsággal van baj. Ha kicsit dolgozik még rajta Mustapapa és Megadeth címszóval adták volna ki, megkockáztatom jobb lett volna a Crytic Writings-nél is. A Risk-nél még így is jobb.
Mostanában kezdek rákapni a Slayer/Kreator vonalra. Csont száraz. Ehhez képest a Megadeth popdal műfajnak tűnik.
Szinte látom magam előtt, amint a stúdióban a mester és tanítványai szemezgetik a kávét, miközben a tagok azon bosszankodnak, hogy ez most benne van-e a szerződésükben vagy nincs... Ha a metallica helyében lennék, most szólnék be mustaine-nek, hogy inkább gyakorolni kellene kávészemezgetés helyett.
én a napokban hallgattam, és most jobban tetszett, mint korábban, bár lehet amiatt, h már rég hallgattam. VISZONT AZT NEM ÉRTEM, H MI A F@SZÉRT NEM ADTÁK MÉG KI A 'BODIES LEFT BEHIND' BÓNUSZ NÓTÁT? Erről tud valaki valami közelebbi info-t?
A Túlemann ezen verziója nekem túl sok. Máig nem értem miért került fel ez a nagylemezre. Inkább ezt adták volna ki bónuszként!
hú, ez a "vita" már szerintem lepörgött egyszer ebben a topicban. Azért érdekes az index-es cikkben, h a szemeket maga Mustaine válogatja. Aki ezt benyalja, az megérdemli. De egyébként, h egészen pontos legyen a dolog acéget Mustaine felesége vezeti, és csinálja, Mustaine csak egy jó név a kávé business-hez.
Egyébként tegnap 1 éve, h megjelent a United Abomination, arre lennék kíváncsi, hogy kinek mi a véleménye 1 év után, mennyire érett be/ vagy sem stb.
Jeremy Colson, aki Vainak is dobolt a pesti koncerteken. Amúgy meg tényleg lapos a lemez, két hallgatás után még elment, harmadik után elment, ma meg 1-2 szám után kikapcsoltam a francba. Inkább Metal Churcöt meg Morgana Lefayt hallgatok.
Ez stúdiólemez, Future Addict a címe. Kerrazyn ennyit írnak róla:
This Album contains new reworkd music from Marty's Old days all the way back from his first band up until now. Even has some megadeth songs too. Vocals are by Jeremy Colson as well as drums.
Colson amúgy jól dobol végig, hozza a Vai bandájában megcsodált energiát.
Meghallgattam ma is ezt a Friedman lemezt, langyos 7/10. Kellemes rutinmunka, kocsiban elleszek vele. Friedman ennyit bármikor tud, de egy extra pillanat sincs rajta.
Hát, nem vagyok behalva Martytól ezen a lemezen. De az, hogy a Tornado szólóját nem nagyon variálta meg, azt erősíti, hogy az eleve a tökéletes szóló. Most ha lehet, még friedmanosabb.
Friedman új lemezén megtalálható a Tornado of Souls, elég sajátos felfogásban. Közel sem olyan feszes, mint az eredeti, sokkal inkább olyan, mintha a Blink 182 akarná eljátszani a dalt. Mondjuk így is van húzása, és szerencsére Marty alig nyúlt a szólóhoz, úgyhogy jó volt meghallgatni.
