Nézzük meg mit írt buzikról a közismert Tomcat!
tomcat blog
„Úgy szeretem, amikor valahol valami rendszergazda elkezd kísérletezni, és ezért időnként nem jönnek be a külföldi oldalak, néha meg a magyarok egy része sem. Az ilyet okvetlenül hétköznap, napközben kell ám csinálni, a rendszergazdának is jár a pihenés. No, de legalább nem állt le teljesen.
Mesélhetnék most megint a PHP rejtelmeiről, de az még engem se érdekelne. Inkább válaszolok nektek egy, az utóbbi napokban többször feltett kérdésre, melynek veleje az, hogy miért vagyok én pont olyan, mint amilyen, helyesebben hogyan lettem ilyen, ha két éve például még ilyeneket írogattam a blogomba:
"Itt jegyezném meg, hogy a hangulat tényleg jó volt. A színes ruhák, a táncosok, a jól összeválogatott zenék tényleg vidámmá tették a felvonulást. Ez az egész nem arról szólt, hogy most akkor a buzik egymást nyalják az utcán, meg arról sem, hogy berángatják a járókelőket a kamionok mélyére, hanem egy csapat vidám ember önfeledt ünneplése volt. Azoknak, akik magukat mélymagyarnak és hazafinak titulálják, tanulhatnának a lenézett melegektől, hiszen ha ők is ilyen boldogan tudnák ünnepelni Szent István napját vagy március 15.-ét, sokkal boldogabb nemzet lennénk, és nem az lenne minden gondolatunk, hogy jaj, istenem, ki fogunk halni. Mert így bizony ki fogunk."
Ez természetesen a két évvel ezelőtti buzifelvonulásról szól, ahol, ha még emlékeztek, egy jókora, ÉN NEM feliratú táblával jelentem meg. Ennek kapcsán kérdezgetik néhányan, miért változott meg a véleményem, mitől lettem, úgymond, turbómagyar, miért utálom ezt a felvonulást hirtelen ennyire.
Nos, nem hirtelen. Tessék visszalapozni a két évvel ezelőtti riporthoz, és elolvasni mindjárt az első bekezdést. Akkor is ugyanaz volt a véleményem, mint most: hogy ez így, ebben a formában nem jó. Annyi a különbség, hogy akkor még nem ástam bele magam annyira a dolgok hátterébe, és feltételeztem, hogy igenis az a hülye, aki a dolgoknak jelentőséget tulajdonít, és itt nem többről van szó, mint hogy felvonul pár homokos, akik közül néhányan kissé el vannak szállva, és ez tükröződik az öltözékükön.
Hogy nincs összefüggés, nincsenek, úgymond, társadalmi összeesküvések, nincs egyre több deviáns, csak egyre több turbómagyar, a drogozást támogató tüntetések valójában tényleg ártalmatlan dolgokról szólnak, és a nőnek joga van eldönteni, akar-e abortuszt...
Aztán kimentem a tüntetésekre. Megnéztem jobban ezt a buzifelvonulást. És mit láttam? Nejlontangában ugrabugráló, AIDS-től rohadó bőrű buzeránsokat, akik büszkén vonaglottak a kamera előtt.
Öntudatos melegaktivistákat, akik kerek perec kijelentették, hogy igazából ők a többség, és a heterók hülyék, ugyanúgy lenézve bennünket, mint a homofóbok őket. Hasonló ez, mint ahogy a rasszizmusról sipákoló cigányok utálják a magyarokat.
Elmentem a drogtüntire, és ott nem azt hallottam, hogy nem kéne 16 éves kishülyéket évekre lecsukni egy szar joint miatt, hanem azt láttam, hogy kiállt a színpadra egy médiasztár, és ékes szavakkal előadta, hogy mindenki cuccozzon, mert a füvet Isten adta nekünk.
Aztán jött a többi: megtudtam, hogy Magyarországon mindenki antiszemita, hogy ez egy fajüldöző ország, és így tovább.
Egyszerű, alapvetően liberális gondolkodású ember voltam és maradtam. Ma sem gyűlölök senkit. Jelenségeket, divatokat és hiedelmeket tartok károsnak, és ezek ellen tiltakozom.
Mert sokkal több van a háttérben, mint egyesek hiszik. Két éve még én sem hittem, hogy például az abortusz szabadsága nem csak azt jelenti, hogy néhány nem kívánt babával kevesebb lesz, és ha felvonulnak a melegek, az ebben a formában a társadalom bomlasztását szolgálja.
Bizony pontosan úgy van minden, ahogy a konzervatív tanok tartják: ha a nőknek megengedjük, hogy megöljék a gyermeküket, pusztán sejtcsomónak nyilvánítva azt, akkor azok nem fognak felelősséggel gondolkodni, nem fogják megérteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy most aztán szabad a vásár, lehet összevissza baszni, nem kell anyává válni, családra, tisztességre ügyelni, hanem mint a cigányok, lehet pasiról pasira szállni, majd az orvos megoldja.
Jó, tudom, hogy te, kedves olvasó, nem ilyen vagy, te természetesen okosszép, természetesen. De nem te vagy a többség.
Nem a te családod fog felbomlani, nem te fogsz eggyel több defektes, csonka családban felnőtt gyerekkel többet lőcsölni a társadalomra, akiből aztán ki tudja, mi lesz. De sokan fognak.
A nagy-nagy szabadsággal már sikerült elérni, hogy a mai nők egy virslit se tudnak megfőzni, de kikérik maguknak, ha nem lökhetnek fel mindenkit a metró ajtajában, pláne ha valaki meg meri jegyezni, hogy végtelen jogaik mellé talán kötelességek is járnak.
Na, hát ez nem az abortusz és a melegfelvonulás egyenes következménye, de nyissuk már ki a szemünket, hiszen van: ez egy rendszer eredménye, amibe a fentiek szervesen betagozódnak.
S ez a rendszer egyetlen alaphangra épül: mindenki legyen más! Ebből aztán egyformán ostoba emberek születnek.
Aki most felháborodottan sipákolni kezd, hogy kikéri magának, hülye ez a Tomcat, biztos a nőket is utálja, ostoba zsebnáci, azzal nem kívánok a fentiekről vitázni, úgyse értené.
A vadliberális eszmék legfőbb tulajdonsága, hogy aki hisz bennük, megdönthetetlen dogmaként, egyedül üdvözítő, haladó eszmerendszerként gondol rájuk. A libertariánus ember torz és nagyképű.
Tudniillik a szerénység sem libertariánus érték. De ez érthető, hiszen egyetlen eszmerendszer sem döntötte ilyen szellemi sivárságba követőit.
Nem látják át, hogy ami vidám felvonulásokkal és lazának szánt, nyegle megjegyzésekkel kezdődik, az a jakobinusok és a szabadkőművesek tombolásával végződik, mint a nagy francia forradalom idején, vagy a XIX. század végén Chicago-ban.
Éppen úgy, mint ahogy állítólag a rendre és a becsületre való törekvés a vadliberálisok szerint a fasizmus előhírnöke. No, hát akkor ki a náci?”
|
