A genetika hibájiba vagy inkább marhaságaiba nem belemenve, azt lehet kérdezni mi a magyar?
Az eredeti Germagyarok nem álltak messze a svábtól, vagy a szlávtól. Miért idegen az mi indogermán, vagy germán? Én nem látok különbséget az eredeti Magyarok és a mai Magyarok között.
Mily naiv elképzelés ez a beolvadás dolog, meg az asszimiláció.
Hát és mi van a Szkíta 2.0-val? Mi van a Gótokkal, a Gemánokkal? Időszámításunktól kezdve a Szkíta az 2.0 lett, mégpedig a Germán. Még Procop is kitér erre a jelenségre, hogy a Gótok miért is lettek Szkíták, persze a tendenciával, hogy a Gótoktók megvonja a szkítaságot, nem úgy mint Cassiodor-Jordanes, és itt nem rémlett neki, hogy ugyanez történhetett a hunn ethnikonnal. Szerintem a Kutigurok és az Utigurok nem voltak eredetileg Hunnok, hanem átment rájuk a név, hasonlóan mint a középkorban vagy az újkor kezdetén a Német-Birodalomra a Római Birodalom. Láttál térképet a Vesztfáliai Béke után? Nem vicces, hogy egy Birodalmat neveznek Szent-Rómainak, aminek csak ici-pici területe a régi Római Birodalom? A rómait a régi Római Birodalmon belül nem használják, de használjákazon kívül.
De persze Szkítia a Görögöknél a Rajnáig terjed, míg a Rómaiaknál olykor Keltia az Elábig, sőt a Visztuláig, ez a két forrás megvan Jordanes művében, a görög és a római, és igen zavaros világleírást ad így.
Ami hiba a Képes a Krónikában van, az mind az időhamisításból adódik. Atilla nyilvánvalóan nem élt 120 évig, csak le kell vonni belőle a Julián és a Krisztusi időszámítás közti különbözetet, ami 44 év. Mindjárt másként fest.
Valójában az évszámok, amiket a Képes Krónika megad Juliánban értendők, a Kézai Krónika évszámai az úgynevezett Nagy Sándori időszámítás szerinti évszámok (azaz -321 év és akkor megvan a krisztusi dátum), és minden a helyén van.
A magyar krónikák igazságát cáfolni nem tudod, soha nem is tudta senki. Erről megy ennyit.
"Mindenki" hun volt, meg szkíta, adott korban. - tipikus hazugság. Nagyon jól tudod, hogy korabeli forrásokban soha senkit se neveztek se hunnak, se szkítának, csakis azt, aki tényleg az is volt. A korai középkorban kizárólag és csakis a magyarokat hívták hunnak és szkítának, de gyakorlatilag mindenki, frankoktól az oroszokig, a pápától a királyokig, a magyar jobbágytól, a magyar királyig MINDENKI. Szóval hazudozz csak összevissza, de normális ember úgyse hisz neked.
Csak hogy a filológusok nem a laikusok szintjén datálnak. Sok okos és képzett ember kontrollja, analógiák, nyelvfejlődésbeli párhuzamok, stb. alapján datálnak."
A régészek meg a cölöpnyom agyagnyom elszíneződéséből Zalaváron...
Amikor Bakay még nem önjelölt főszittya volt:
Bakay Kornél: A magyar államalapítás (Gondolat, 1978, 106. oldal):
"A magyar régészeti kutatás hosszú évek óta nagy gondot fordít a Balaton melletti Zalavár -- a 9. századi Mosaburg feltárására. Ez a hely a szláv Pribina egykori székhelye volt, templomokkal, temetőkkel és egyéb objektumokkal. Zalavárott bizonyosan szláv fejedelmek éltek -- habár nem önálló "szláv állam" élén állva, hanem mint frank határgrófok ...."
Csak hogy a filológusok nem a laikusok szintjén datálnak. Sok okos és képzett ember kontrollja, analógiák, nyelvfejlődésbeli párhuzamok, stb. alapján datálnak."
A régészek meg a cölöpnyom agyagnyom elszíneződéséből Zalaváron...
Retrográd Bakay buggyanata.
Nézd csak meg a friss kaposszentjakabi karoling feltárásokat, vagy a Zalavárott a nyáron talált frank harcos sírját, éremlelettel. No meg az impozáns zalavári romokat. Nem szent-istvániak, azok külön vannak, és szintén kiválóan datálhatók.
két egymásnak ellentmondó forrás közül a saját szája izének megfelelőt fogadja el, sőt "valóságnak" titulálja mindenféle érv/cáfolat nélkül.
(most itt Ungariai származására utalok)
Ha hiteles is volna a késői Viterbói, népnév/országnév NEM definiál ethnoszt/nyelvet.
Mert egy népet több névvel, egy névvel több népet illetnek a források.
(Le)származáshoz nyelvi adat kell, és a genetikai is (ha volna) önmagában még semmitmondó, mert adott (idegen) gén-pool nyelvi beolvadás következménye is lehet.
Ma, aki magyarnak vallja magát, mind magyarul beszél, pedig az egyes család történetekből tudható, hogy a mai magyarok többségének tót, sváb, délszláv stb. felmenői (is) voltak, azaz ők adják a mai magyar populáció "idegen" génjeit és embertani jellegeit. Nyelvileg magyarok viszont.
És régen sem volt ez másként, kunok, jászok, besenyők beolvadtak az ő "idegen" génjeiket hozták a magyarok közé, miközben nyelvünket átvették.
mi a baj? h nem jön ki a hiányzó 300 év, mert 670-es onogur dolgok cáfolják?
és az 590-est biztosra lehet venni, mert 430 v mióta már fogalom? és a többi dolog is krónikusan le van jegyezve?
ha jól tudom a az anonymus utáni krónikák közül csak egy pontatlan szkitahun mondahagyomány van. egyik se tárgyalja emliti a avar-onogur együttélést, az igaz. a 7+1törzs krónikás hagyománya egész más tartományokban mozgott, Atyástól - Árpádig. az avaronogur hagyomány Abatól - Bajánig, és Dulótol - Attiláig. Priszkosz is azt mondja, az onogurok a hunok meg a sharagurak.
Amit itt rigeroi és Bernát művel tipikusan a lógrásos hazugság este, amiről Pap Gábor gyakran beszél. A valóságra merőlegesen nyitottak egy hazugság tengelyt és mindegyik a saját hazugságait erőlteti és hirdeti, miközben lefedik az igazságot.
Egy igazság van, a Magyar Krónikák igazsága. Minden más csak kamu. Ez az egész álvita köztük csak terelés, BE NE DŐLJETEK NEKIK!
Csak hogy a filológusok nem a laikusok szintjén datálnak. Sok okos és képzett ember kontrollja, analógiák, nyelvfejlődésbeli párhuzamok, stb. alapján datálnak."
A régészek meg a cölöpnyom agyagnyom elszíneződéséből Zalaváron...
Az avarok ringjével — vezéri szállásával — kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy Szent Adalbert prágai püspök „szerint 9 ilyen gyűrű vette körül az avarok földjét"(179-180). Ez azonban téves interpretáció. Notker Balbulus Szent Galien-i szerzetes Nagy Károly fiának, Pippin itáliai királynak a 796. évi avarok elleni hadjáratával kapcsolatban ugyan valóban hivatkozik egy Adalbert nevű személyre, aki öregemberként számol be a hadieseményekről, amelyeknek maga is részese volt33 , de 35 nem azonos a 955/6-ban született prágai püspökkel.36
azért mert más a személy, az információ még valós, főleg, h létezik egy olyan személy, Adalbert aki részese volt a hadieseményeknek, azaz saját maga láthatta az avar gyűrűket.
ez szándékos megtévesztés, Balogh tudatában van annak h hazudik, és direkt a 9 avar gyűrűt testii idézőjelbe, miközben nem azt cáfolja.
Viterbói Gottfried a Pantbeon című művében megemlíti, hogy Pippin frank uralkodó elvette az Ungariából jött Bert(rad)át, Hérakleios bizánci császár (610-641) unokáját. Király úgy vélte, hogy ez a forráshely a 740-es évekbeli kárpát-medencei magyarságra utal (152). A valóság azonban az, hogy Pippin felesége Heribert laoni gróf leánya volt,32 és egyszerű kronológiai megfontolásokból is bajosan lehetett volna unokája a száz évvel korábban elhunyt bizánci uralkodónak.33
két egymásnak ellentmondó forrás közül a saját szája izének megfelelőt fogadja el, sőt "valóságnak" titulálja mindenféle érv/cáfolat nélkül.
Orosius VII. könyvében 5-ször vannak említve a hunok, és 3-szor a szkíták
(alfrédnál nincsenek)
9 Tertio decimo autem anno imperii Valentis, hoc est paruo tempore postea quam Valens per totum orientem ecclesiarum lacerationes sanctorumque caedes egerat, radix illa miseriarum nostrarum copiosissimas simul frutices germinauit. 10 siquidem gens Hunorum, diu inaccessis seclusa montibus, repentina rabie percita exarsit in Gothos eosque passim conturbatos ab antiquis sedibus expulit. Gothi transito Danuuio fugientes, a Valente sine ulla foederis pactione suscepti ne arma quidem, quo tutius barbaris crederetur, tradidere Romanis. 11 deinde propter intolerabilem auaritiam Maximi ducis fame et iniuriis adacti in arma surgentes, uicto Valentis exercitu per Thraciam sese, miscentes simul omnia caedibus incendiis rapinisque, fuderunt. 12 Valens egressus de Antiochia cum ultima infelicis belli sorte traheretur, sera peccati maximi paenitentia stimulatus episcopos ceterosque sanctos reuocari de exiliis imperauit.
[34] Anno ab urbe condita MCXXXII Gratianus quadragesimus ab Augusto post mortem Valentis sex annis imperium tenuit, quamuis iamdudum antea cum patruo Valente et cum Valentiniano fratre regnaret. 2 qui cum adflictum ac paene conlapsum reipublicae statum uideret, eadem prouisione, qua quondam legerat Nerua Hispanum uirum Traianum, per quem respublica reparata est, legit et ipse Theodosium aeque Hispanum uirum et restituendae reipublicae necessitate apud Sirmium purpura induit orientisque et Thraciae simul praefecit imperio, 3 in hoc perfectiore iudicio, quia, cum in omnibus humanae uitae uirtutibus iste par fuerit, in fidei sacramento religionisque cultu sine ulla comparatione praecessit; siquidem ille persecutor, hic propagator Ecclesiae. 4 ita illi ne unus quidem proprius filius, quo successore gauderet, indultus est; huius autem orienti simul atque occidenti per succiduas usque ad nunc generationes gloriosa propago dominatur. 5 itaque Theodosius adflictam rempublicam ira Dei reparandam credidit misericordia Dei; omnem fiduciam sui ad opem Christi conferens maximas illas Scythicas gentes formidatasque cunctis maioribus, Alexandro quoque illi Magno, sicut Pompeius Corneliusque testati sunt, euitatas, nunc autem extincto Romano exercitu Romanis equis armisque instructissimas, hoc est Alanos Hunos et Gothos, incunctanter adgressus magnis multisque proeliis uicit. 6 urbem Constantinopolim uictor intrauit et ne paruam ipsam Romani exercitus manum adsidue bellando detereret, foedus cum Athanarico Gothorum rege percussit. 7 Athanaricus autem continuo ut Constantinopolim uenit, diem obiit. uniuersae Gothorum gentes rege defuncto aspicientes uirtutem benignitatemque Theodosii Romano sese imperio dediderunt. 8 in isdem etiam diebus Persae, qui Iuliano interfecto aliisque imperatoribus saepe uictis, nunc etiam Valente in fugam acto recentissimae uictoriae satietatem cruda insultatione ructabant, ultro Constantinopolim ad Theodosium misere legatos pacemque supplices poposcerunt; ictumque tunc foedus est, quo uniuersus oriens usque ad nunc tranquillissime fruitur. 9 interea cum Theodosius in oriente subactis barbarorum gentibus Thracias tandem ab hoste liberas reddidisset et Arcadium filium suum consortem fecisset imperii, Maximus, uir quidem strenuus et probus atque Augusto dignus nisi contra sacramenti fidem per tyrannidem emersisset, in Britannia inuitus propemodum ab exercitu imperator creatus in Galliam transiit: 10 ubi Gratianum Augustum subita incursione perterritum atque in Italiam transire meditantem dolis circumuentum interfecit fratremque eius Valentinianum Augustum Italia expulit. Valentinianus in orientem refugiens a Theodosio paterna pietate susceptus, mox etiam imperio restitutus est.
[37] Interea cum a Theodosio imperatore seniore singulis potissimis infantum cura et disciplina utriusque palatii commissa esset, hoc est Rufino orientalis aulae, Stiliconi occidentalis imperii, quid uterque egerit, quidue agere conatus sit, exitus utriusque docuit, cum alius sibi, alius filio suo affectans regale fastigium, ut rebus repente turbatis necessitas reipublicae scelus ambitus tegeret, barbaras gentes ille inmisit, hic fouit. 2 taceo de Alarico rege cum Gothis suis saepe uicto, saepe concluso semperque dimisso. taceo de infelicibus illis apud Pollentiam gestis, cum barbaro et pagano duci, hoc est Sauli, belli summa commissa est, cuius inprobitate reuerentissimi dies et sanctum pascha uiolatum est cedentique hosti propter religionem, ut pugnaret, extortum est: cum quidem, ostendente in breui iudicio Dei et quid fauor eius possit et quid ultio exigeret, pugnantes uicimus, uictores uicti sumus. 3taceo de ipsorum inter se barbarorum crebris dilacerationibus, cum se inuicem Gothorum cunei duo, deinde Alani atque Huni uariis caedibus populabantur. 4 Radagaisus, omnium antiquorum praesentiumque hostium longe immanissimus, repentino impetu totam inundauit Italiam. nam fuisse in populo eius plus quam ducenta milia Gothorum ferunt. 5 hic supra hanc incredibilem multitudinem indomitamque uirtutem paganus et Scytha erat, qui, ut mos est barbaris huiusmodi gentibus, omnem Romani generis sanguinem dis suis propinare deuouerat. 6 hoc igitur Romanis arcibus imminente fit omnium paganorum in urbe concursus, hostem esse cum utique copia uirium tum maxime praesidio deorum potentem, urbem autem ideo destitutam et mature perituram, quia deos et sacra perdiderit. 7 magnis querellis ubique agitur et continuo de repetendis sacris celebrandisque tractatur, feruent tota urbe blasphemiae, uulgo nomen Christi tamquam lues aliqua praesentium temporum probris ingrauatur.
8 Itaque ineffabili iudicio Dei factum est, uti, quoniam in permixto populo piis gratia, poena impiis debebatur oportebatque permitti hostes, qui insuadibilem in plurimis et contradicentem ciuitatem seuerioribus solito flagris coarguerent, non tamen eos, qui indiscrete cunctos intemperata caede delerent - duo tunc Gothorum populi cum duobus potentissimis regibus suis per Romanas prouincias bacchabantur: 9 quorum unus Christianus propiorque Romano et, ut res docuit, timore Dei mitis in caede, alius paganus barbarus et uere Scytha, qui non tantum gloriam aut praedam quantum inexsaturabili crudelitate ipsam caedem amaret in caede, et hic iam sinu receptus Italiae Romam e proximo trementem terrore quassabat. 10 itaque si huic ultionis potestas permitteretur, quem Romani ob hoc praecipue timendum arbitrabantur, quia fauorem deorum sacrificiorum obsequiis inuitaret, et immoderatior caedes sine fructu emendationis arsisset et error nouissimus peior priore creuisset; quandoquidem in pagani et idololatrae manus incidisse, non solum paganis residuis de instaurando cultu idolorum esset indubitata persuasio sed etiam Christianis periculosa confusio, cum et hi terrerentur praeiudicio et illi confirmarentur exemplo. 11 quamobrem iustus dispensator humani generis Deus perire paganum hostem uoluit et Christianum praeualere permisit, ut pagani blasphemantesque Romani et illo confunderentur perdito et hoc punirentur immisso; maxime cum imperatoris Honorii admiranda in rege continentia et sanctissima fides non parum diuinae misericordiae mereretur. 12 conceduntur quidem aduersus immanissimum illum hostem Radagaisum aliorum hostium cum copiis suis inclinati ad auxilium animi. adsunt Uldin et Sarus, Hunorum et Gothorum duces, praesidio Romanorum; sed non sinit Deus rem potentiae suae uirtutem hominum ac maxime hostium uideri. 13 conterritum diuinitus Radagaisum in Faesulanos montes cogit eiusque - secundum eos qui parcissime referunt - ducenta milia hominum inopum consilii et cibi in arido et aspero montis iugo, urguente undique timore concludit agminaque, quibus dudum angusta uidebatur Italia, latendi spe in unum ac paruum uerticem trudit. 14 quid multis morer? non disposita in bellum acies fuit, non furor timorque incerta pugnae praetulit; non caedes acta, non sanguis effusus est, non postremo - quod felicitatis loco deputari solet - damna pugnae euentu compensata uictoriae: edentibus bibentibus ludentibusque nostris tanti ilii tamque immanes hostes esurientes sitientes languentesque confecti sunt. 15 parum hoc est, nisi captum et subiugatum sciant, quem timuere Romani, illumque idololatram suum, cuius sacrificia se magis pertimescere quam arma fingebant, sine proelio uictum ac uinctum sub iugo catenisque despiciant. igitur rex Radagaisus solus spem fugae sumens clam suos deseruit atque in nostros incidit: a quibus captus et paulisper retentus ac deinde interfectus est. 16 tanta uero multitudo captiuorum Gothorum fuisse fertur, ut uilissimorum pecudum modo singulis aureis passim greges hominum uenderentur. sed nihil superesse Deus de eodem populo sinit. nam ilico cunctis qui emebantur morientibus quod improbi emptores eorum non impenderunt turpiter pretiis, expenderunt misericorditer sepulturis. 17 igitur ingrata Roma, quae sicut nunc sensit non ad remittendam sed ad reprimendam idololatriae praesumptionem iudicis Dei obliquam misericordiam, ita continuo propter uiuorum mortuorumque sanctorum piam recordationem Dei iram passura non plenam, si forte confusa paeniteat et per experientiam fidem discat, ab incursu Alarici regis et hostis sed Christiani aliquantulo ad tempus spatio differtur.
[41] Multa nunc mihi de huiuscemodi rebus loquendi facultas foret, si non secundum omnes homines apud unius cuiusque mentem conscientia secreta loqueretur. 2 inruptae sunt Hispaniae, caedes uastationesque passae sunt: nihil quidem nouum, hoc enim nunc per biennium illud, quo hostilis gladius saeuiit, sustinuere a barbaris, quod per ducentos quondam annos passae fuerant a Romanis, quod etiam sub Gallieno imperatore per annos propemodum duodecim Germanis euertentibus exceperunt. 3 uerumtamen quis non se, qui sui suorumque actuum uel etiam cogitationum conscius iudicia Dei metuit, iuste omnia passum uel etiam parua sustinuisse fateatur? aut qui se non intellegit Deumque non metuit, quomodo non iuste ista et quidem parua sustinuit? 4 quae cum ita sint, illud tamen clementia Dei eadem pietate, qua dudum praedixerat, procurauit, ut secundum euangelium suum, quo incessabiliter commonebat: cum uos persecuti fuerint in una ciuitate, fugite in aliam, quisque egredi atque abire uellet, ipsis barbaris mercennariis ministris ac defensoribus uteretur. 5 hoc tunc ipsi ultro offerebant; et qui auferre omnia interfectis omnibus poterant, particulam stipendii ob mercedem seruitii sui et transuecti oneris flagitabant. et hoc quidem a plurimis factum est. 6 qui autem non crediderunt euangelio Dei quasi contumaces, uel si etiam non audierunt dupliciter contumaces, non dederunt locum irae, iuste a superueniente ira conprehensi et oppressi sunt. 7 quamquam et post hoc quoque continuo barbari exsecrati gladios suos ad aratra conuersi sunt residuosque Romanos ut socios modo et amicos fouent, ut inueniantur iam inter eos quidam Romani, qui malint inter barbaros pauperem libertatem, quam inter Romanos tributariam sollicitudinem sustinere. 8 quamquam si ob hoc solum barbari Romanis finibus inmissi forent, quod uulgo per orientem et occidentem ecclesiae Christi Hunis Suebis Vandalis et Burgundionibus diuersisque innumeris credentium populis replentur, laudanda et adtollenda misericordia Dei uideretur, quandoquidem, etsi cum labefactione nostri, tantae gentes agnitionem ueritatis acciperent, quam inuenire utique nisi hac occasione non possent.9 quid enim damni est Christiano ad uitam aeternam inhianti, huic saeculo quolibet tempore et quoquo pacto abstrahi? quid autem lucri est pagano in medio Christianorum aduersus fidem obdurato, si paulo diutius diem protrahat, quandoque morituro, cui desperata conuersio est?
az Orosiusnál a VII. könyv 22. fejezetében kvádok és szarmaták
ha nem tévedek, ez a részlet
Germani Alpibus Raetia totaque Italia penetrata Rauennam usque perueniunt; Alamanni Gallias peruagantes etiam in Italiam transeunt; Graecia Macedonia Pontus Asia Gothorum inundatione deletur; nam Dacia trans Danuuium in perpetuum aufertur; Quadi et Sarmatae Pannonias depopulantur; Germani ulteriores abrasa potiuntur Hispania; Parthi Mesopotamiam auferunt Syriamque conradunt. 8 exstant adhuc per diuersas prouincias in magnarum urbium ruinis paruae et pauperes sedes, signa miseriarum et nominum indicia seruantes, ex quibus nos quoque in Hispania Tarraconem nostram ad consolationem miseriae recentis ostendimus.
