A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem tértem én át sehonnan sehová, hisz a Newtoni mechanika nyilván mechanikai módszerekkel foglalkozik, tehát csak azokról tehet kijelentéseket.
De épp a relativitáselmélet ismerte fel, hogy más belső módszerekkel se lehet kimutatni az egyenesvonalú egyenletes mozgást. S ezt a felfedezést történetesen az elektrodinamika inspirálta.
Tíz éve hisztizel itt a világ ellen, ami mára már egy gyógyíthatatlan betegséggé súlyosodott.
De teljesen hasztalanul ágálsz, a fizikai műveletlenséged pár mondat után világossá válik minden hozzáértő előtt.
"A tengelyforgás nem transzlációsmozgás,hanem gyorsuló mozgás. Ezt nem igazán értem ."
Nem csak te nem érted, hanem mások sem.
Az egyenletes tengelyforgás nem gyorsuló mozgás. A Föld forgása sem az.
Sőt az egyenletes keringőmozgás sem gyorsuló mozgás, ha a keringés az erőcentrum körül történik. Ilyen pl. ha egy égitest körül egyenletes sebességgel kering egy űrállomás, mert a vonzóerő centruma az az égitest, ami körül a keringés történik. Ezt centrális erőtérnek hívják.
Ugyanez helyzet, amikor az atommag körül kering egy elektron.
Ezek valójában nem gyorsuló mozgások, mert a fenntartásukhoz nem kell energiát befektetni.
A tengelyforgás nem transzlációsmozgás,hanem gyorsuló mozgás. Ezt nem igazán értem . Hogy lehetne a Föld tengelyforgása gyorsuló mozgás? Nem mindig ugyanazzal a sebességgel forog? Elég furcsán hangzik.
Ez történik, amikor a tényeket akarod a relativitáselmélethez igazítani.
"A Newtoni mechanika szerint lehetetlen belső mérésekkel kimutatni egy rendszer egyenesvonalú egyenletes mozgását."
Eddig arról beszéltél, hogy a haladó mozgás nem kimutatható belső mérésekkel, most már áttértél a mechanikára. De lássuk tovább!
" Sőt ezt magyarázta már korábban Galilei is, dialógusai híres hajós példájával."
Erről kiderült, hogy nem igaz, mert az Eötvös hatás segítségével kimutatható a hajó mozgása.
Szóval ezzel megbuktál, csak a laikusokat tudod vele megetetni.
"Pontosan azért, mert itt megjelent egy olyan sebesség, az EM hullámok vákuumbeli sebessége, aminek meghatározásában nem szerepel semmiféle vonatkoztatási objektum..."
Újabb hazugság. Maxwellnél az éter volt a vonatkoztatási objektum. Ahogyan Lorentznél is.
Nincs olyan, hogy vákuumbeli sebesség, mert a vákuumhoz, vagyis a semmihez nem lehet viszonyítani.
"...hanem az egy mindig és minden körülmények között érvényes természeti állandónak látszott."
Természetesen ez is hazugság. Maxwellnél még az éterhez képest mozgó rendszerekben a fénysebesség értéke változó volt. Egyáltalán nem látszott állandónak, és nem is az. Azt a baromságot, hogy minden mozgó rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, Einstein találta ki, amit persze soha nem ellenőriztek le méréssel.
"A megoldás 1905-ben született meg, a neve, speciális relativitáselmélet. "
Igen, megszületett egy tök rossz megoldás, amely abból indult ki, hogy nem létezik fényközeg (éter).
15 évvel később pedig Einstein megvilágosodott, és 1920-ban már ezt írta: "... a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Ezzel a relativitáselméletet saját maga buktatta meg.
Tudom, hogy neked ez nagyon kellemetlen, mert kiderül, hogy az összes tudásod, amelyre oly büszke vagy, a kukába való.
De hát ez van. Nem nyafogni, meg hisztizni kell, hanem szembe kell nézned a valósággal. Még akkor is ha elviselhetetlennek látszik.
Ilyen, amikor egy szegény pancser azt képzeli, hogy mások tőle lopkodják a szakmai alapvetéseket.
Tényleg azt hiszed, hogy te fújod a passzátszelet?
Másrészt ismét leleplezted, hogy nem csak a fizikához vagy kutyaütő, hanem a fizika történetét se ismered. A Newtoni mechanika szerint lehetetlen belső mérésekkel kimutatni egy rendszer egyenesvonalú egyenletes mozgását. Sőt ezt magyarázta már korábban Galilei is, dialógusai híres hajós példájával. A 19. sz. végén ez már nem csak a fizikusok között volt közismert, hanem sokkal szélesebb körökben is. Nem véletlen, hogy Michelson se mechanikai méréssel próbálta kimutatni a Föld abszolút sebességét hanem elektromágneses hullámok révén. Az elektrodinamika új jelenségei és Maxwell rájuk vonatkozó elmélete vetett fel új reményt akkoriban erre. Pontosan azért, mert itt megjelent egy olyan sebesség, az EM hullámok vákuumbeli sebessége, aminek meghatározásában nem szerepel semmiféle vonatkoztatási objektum, hanem az egy mindig és minden körülmények között érvényes természeti állandónak látszott. Éles ellentétben az addigra már évszázadok óta minden részletében kifejlesztett és ellenőrzött klasszikus mechanika összes sebességével.
Ez persze egy kellemetlen ellentmondást okozott a mechanikai jelenségek kinematikája és az elektromágneses jelenségek kinematikája között, amire évtizedeken keresztül nem is találtak feloldást, csak remélték, hogy egyszer majd megoldódik, s addig is megkönnyíti a kettő kényszerű együttélését az a tény, hogy az EM hullámok sebessége sok nagyságrenddel nagyobb, mint minden ismert mechanikai sebesség. A megoldás 1905-ben született meg, a neve, speciális relativitáselmélet.
"Csak arról van szó, hogy a forgó (és bármilyen gyorsuló) mozgás kimutatható belső mérésekkel, míg az egyenesvonalú egyenletes transzláció nem. Ezért zárult negatív eredménnyel az MM kísérlet, és pozitív eredménnyel a MG."
Ezt tőlem vetted, szinte szó szerint.
De legalább ragadt rád valami.
"De ez így van már a relativitáselmélet előtti Newtoni mechanikában is."
Hát persze, azért próbálták meg kimutatni a Föld haladó mozgását belső méréssel (MM kísérlet) a 19. század végén, mert már Newton óta (200 évvel korábban) is tudták, hogy ez nem lehetséges.
"a relativisták próbálják kimagyarázni azzal, hogy a forgásnál nem érvényes a relativitáselmélet."
Honnan veszed ezt a marhaságot?
Csak arról van szó, hogy a forgó (és bármilyen gyorsuló) mozgás kimutatható belső mérésekkel, míg az egyenesvonalú egyenletes transzláció nem. Ezért zárult negatív eredménnyel az MM kísérlet, és pozitív eredménnyel a MG.
De ez így van már a relativitáselmélet előtti Newtoni mechanikában is.
Amit te szintén nem értesz.
És természetesen bármilyen gyorsuló mozgás is tárgyalható a specrel alapján is, mint ahogy az áltrel alapján is. Noha közkeletű laikus félreértés, hogy a gyorsuló kizárólag az áltrelben volna tárgyalható. De a te tévedéseid még ettől is alacsonyabb szintűek.
Az előzőek alapján megállapítható, hogy sem a relatív mozgás nem állja meg a helyét, sem pedig az a tétel, hogy a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Mivel ezek képezik a relativitáselmélet alapjait, amelyre az elmélet épült, megállapíthatjuk, hogy a relativitáselmélet összességében is egy nagy tévedés.
A keleti-nyugati irányú fénysebesség a Föld saját tengelye körüli forgása miatt különbözik, ezt pedig kimutatta már a Michelson Gale kísérlet is. De a tengelyforgás nem transzlációs mozgás, hanem egy gyorsuló mozgás, s ennek kimutathatósága egyáltalán nem ellenkezik a specrellel.
Ezzel a blődlivel házaltál egy "Proffnál" is, amikor elegánsan elzavart.
A Michelson interferométer alkalmas arra, hogy kimutassa a fénysebesség különbözőségét kelet és nyugati irányban. Ha elvégeznék ezt a mérést, akkor ez közvetlenül cáfolná a relativitáselméletnek azt az alapfeltevését, mely szerint minden rendszerben, minden irányban ugyanannyi a fénysebesség.
Azonban ezt a mérést ma már viszonylag könnyen el lehetne végezni lézerrel. Mégpedig kék színű lézerrel, mert annak kisebb a hullámhossza, így nagyobb a pontossága.
A műszert vákuum alá kell helyezni, hogy a levegő ne zavarja a mérést.
A kísérletet az egyenlítőhöz közel kellen elvégezni, mert ott nagyobb a kerületi sebesség.
Ez ma már könnyen elvégezhető lenne.
Mégsem merik elvégezni, mert ez a sikeres mérés a relativitáson alapuló "modern" fizika végét jelentené.
Ha két egyforma szinű fényt különböző szögből, vetitessz egy pontba szerintem a szine nem változik meg. A fény szine a fény rezgésszámától függ. Szerintem tök mindegy milyen szögből vetited.
"A mozgó vonaton ülő utas nem látja egyidejűnek a villámokat, mert az egyik a fénysugárnak elébe szalad, a másiktól pedig eltávolodik. Ebből szűrte le Einstein, hogy az egyidejűség relatív."
Megint kevered a szezont a fazonnal!
A példa valójában úgy szólt, hogy ha a vonaton ülő utas a saját rendszerében mérve azt állítja, hogy egyidőben csaptak a vonat elejébe és végébe csapó villámok, akkora peronon ülő megfigyelő tiltakozni fog ez ellen, hisz az ő rendszerében mérve a vonat utasa elébe szaladt az elölről érkező fénynek és elszaladt a végéből érkező fény elől.
Ugyanez vica versa: Ha a peronon ülő megfigyelő találja egyidejűnek, akkor meg a vonaton ülő fog ez ellen tiltakozni. Hisz az ő rendszerében pedig a peron megfigyelője mozog.
Mind a vonaton mind pedig a töltésen tartózkodó megfigyelő számolása azon alapszik, hogy a fénysebessége az ő rendszeréhez képest egyforma minden irányban. Ezért mindkettő a másik érvelését tartja tévesnek. A távoli eseményekre pontosan ezért nem létezik a rendszerektől függetlenül megállapítható egyidejűség.
Szánalmas, hogy te ezt évtizedek alatt se voltál képes felfogni, noha megérti minden jobb képességű kamasz is.
Boncolgassuk még egy kicsit Einstein vonatos gondolatkísérletét!
A mozgó vonaton ülő utas nem látja egyidejűnek a villámokat, mert az egyik a fénysugárnak elébe szalad, a másiktól pedig eltávolodik. Ebből szűrte le Einstein, hogy az egyidejűség relatív.
Ezzel az a nagy probléma, hogy a relativitáselmélet alaptétele szerint a fény minden rendszereben, minden irányban ugyanazzal a fénysebességgel terjed, így a mozgó vonat rendszerében is.
Viszont ha ez valóban igaz lenne, akkor nem lehetne a fénysugárnak elébeszaladni, mert akkor a v sebességgel mozgó megfigyelőnek c+v sebességet kellene érzékelnie. De ez a relativitáselmélet szerint nem lehetséges.
Tehát Einstein olyan gondolatmenettel igyekszik bizonyítani az egyidejűség relativitását, amely ellentmond saját relativitáselmélete alapjának.
Idős korában Einstein azt mondta Leopold Infeldnek, hogy ezt a könyvet (amelyben a vonatos példa szerepel) "közérthetetlennek" kellene nyilvánítani.
