"Ezt egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy emberhez méltó szociális körülmények. "
Ez bizony pénz kérdés. Az adófizetők pénzének kérdése. Én pedig nem vagyok hajlandó a családomtól elvenni azt a kevés együtt töltheő időt, és nem vagyok hajlandó még több túlmunkát vállalni azért, hogy azok aki ketten tengődnek a 80 ezres nyugdíjból és a 30 ezres ápolási díjból jobban élhessenek a szenvedélyeiknek. Egyszerűen már több elvonást nem bír ki ez a társadalom. Csak azt tudjuk elosztani amit megtermelünk. Nincs több. Ezen nem segíthet semmiféle több ezer oldalas drágán elkészített tanulmány sem.
Igen. Szokott ilyesmi rámjönni. Azonban az, hogy ezt bevallom, nem jelenti azt is egyben, hogy MINDIG van ilyenem, illetve azt sem, hogy MÁSOKRA, pl. rád nem jöhet ilyesmi.
Nyilván ki lehetne fejteni többtízezer karakteren keresztül. A gugli a barátod. Szociológiai tanulmányok tömkelege áll a rendelkezésedre CsBE-vel, azon belül pedig az idősgondozással -bántalmazással kapcsolatban. Ezt egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy emberhez méltó szociális körülmények. Amik mivel neked megvan, lózungnak nevezel. Grt! Kár belém állnod, mert nincs miért... Látom, hogy szeretnéd, meg nagyon kéne neked ez... Huzigáld a macskáid farkát...
Ha mindketten rendszeresen italozgatnak nincs mit tenni. Ők választották ezt az életmódot. Nem is értem ebben a sztiuban milyen fiú általi zaklatásról beszélünk. Milyen segítség jöhet számítása? Felnőtt emberek saját döntése. Részegek elfajult veszekedése.
Mindenféle beavatkozási kísérlet nagy feldemhedést váltana ki mind az érintettekből, mind a libsi médiából. Most képzeld el ha elvennék tőlük a tütüt és mától fogva rendszeresen ellenőriznék a békés és józan életvitelt....
Az idősbántalamzás az egyik legnehezebben felderíthető, tisztázható CsBE műfaj. Az áldozat talán még jobban szégyelli, mint bármelyik másik áldozat, mivel erős az a trsdlmi attitűd - ami itt is fellelhető - , hogy dehát miért nem nevelte meg a felnőtt kölyköt. Tehát egyrészt szégyelli. A másik aok az anyagi kiszolgáltatottság, h soxor a 40-50-80 E Ft-os nyugdíjból nem tud megélni, ha kiváltja a gyóccereit, kifizeti a rezsit... Tehát rá van szorulva a bántalmazójára.
A másik oldala az ügynek, h a sokszor gondozó-ápoló rokonnak tropára mennek az idegei a zsémbes, házsártos, feledékeny Alzheimeres tatterektől, nyannyerektől... Nem kapnak segítséget, a 80 000 Ft-os nyugdíjból, és a 30 000 ft-os ápolási díjból tengetik ketten az életüket a nyomor faszán. Ez önmagában, alzheimeres gondozott nélkül is előbb-utóbb őrületbe kerget...
Nekem úgy rémlik , hogy mindketten ittasak voltak . No most ilyenkor mit tud segíteni a jogsegély szolgálat ? Aszongyák' : ne tessék alkoholizálni párban a gyermekkel ?
Ha tudnék , most nem adó folyószámlát egyeztetnék , hanem a várban rendelnék ....:-))
Szerintem nincs kaptafa . Ahány ember , annyiféle sors . A szerencsések/mentálisan erősek képesek feldolgozni az őket ért bajokat , idővel felejteni .
A legnagyobb baj az , hogy nem érünk rá segíteni , közömbösek lettünk a más bajával szemben , még ha egyértelműen látszik is , hogy segíteni kéne' valahogy . Lehet , hogy nem tudunk , de meg se próbáljuk .
Aztán lehet , hogy semmi baj nem volt a neveléssel .
Csak menet közben valami nagyon megváltozott a körülményeikben . Pl.-ul meghalt /elhagyta a felesége , nem a legjobb társaságba keveredett , meghalt a gyereke/anyja .. valamilyen trauma érte ,
amit nem tudott feldolgozni . Ez igaz lehet akár az apára , akár a fiára , vagy is-is .
Az egyszerű/nehezebb anyagi körülmények között élők pedig nem rohannak pszihomókushoz az emészthetetlen problémájukkal . Pláne felnőtt korban .
Semmit nem tudni róluk , csak azt , hogy együtt élhettek , és nem kiegyensúlyozott békében .
