A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Ennek a globálisan szimmetrikus kvantumgravitációnak a lokális megsérüléseiből keletkeznek az elemi részecskék elektromos töltései, és a részecskékhez felhasznált téridő kvantumok halmazából pedig a részecskék tömegei, tömegpontjai."
A részecskék tömegei az elemi gravitációs töltésekböl erednek, az elemi töltései meg a részecskék elemi elektromos töltéseiböl. A részecskéknek két fajta elemi töltése van.
"Ha azt is feltételezzük, hogy ezek a nagyon parányi taszító-vonzó hatások a téridő kvantumaihoz köthetők, akkor a gravitáció kvantumos eredetéhez jutunk."
Abszolút nem! A taszító-vonzó hatások az elemi gravitációs töltésekhez kell kötni, ez okozza a kvantumos gravitációt!
„És ha a tér kis darabkáit részecskéknek tekintjük, akkor ezek egymásrahatása részecskefizika.”
A diszkrét téridő feltételezése megnehezíti a folytonosságra épülő analízist, az integrálást. Egy darab téridő kvantumot nem tekinthetünk öröktől fogva létezőnek, mivel saját (nagyon rövid) idővel és ezáltal (nagyon kicsi) térfogattal egzisztál. Azonban tekinthetjük egy határértéknek, amihez a folytonosságot viszonyítjuk. A végtelen potenciából felbukkanó, majd abba alámerülő téridő részecskék, megszámlálhatatlanul végtelen számossága egy nyílt „folytonos”halmazt képez, amit az éppen egzisztáló határértékhez közelítve lehet integrálni. Ezzel elkerülve a harmad kvantálást, ami a téridő kvantumára irányulna. Mivel ezzel a téridő kvantum egy kiterjedt pontnak, a Minkowski téridő eseményének minősül, topológiailag a rendezetlen párokból álló, fluktuáló nyílthalmaznak számít. A kvantum fluktuáció már dinamikus jelenség, ami taszító és vonzó erőhatásokat feltételez. Ha azt is feltételezzük, hogy ezek a nagyon parányi taszító-vonzó hatások a téridő kvantumaihoz köthetők, akkor a gravitáció kvantumos eredetéhez jutunk. Ennek a globálisan szimmetrikus kvantumgravitációnak a lokális megsérüléseiből keletkeznek az elemi részecskék elektromos töltései, és a részecskékhez felhasznált téridő kvantumok halmazából pedig a részecskék tömegei, tömegpontjai.:)
Tudja-e a fizika mi a tömeg (amit Einstein sem tudott és tök mellé interpretált), mi a neutron, mi a neutrínó, miböl állnak az atomok?
Mik a mezonok, a bárionok (de ne jöjjön nekem senki a kvarkokkal, a gluonokkal, a partonokkal, meg mit tudom én milyen csudákkal), meg erös- és gyenge kölcsönhatással.
A részecskefizikában majd minden ostobaság, még a gravitáció sincs beépítve.
Azok akik nem értették meg, hogy fizikailag mit jelentenek az elemi töltésekböl kiinduló, c-vel terjedö mezök, azok, mint te is, ne is szólaljanak a tudományhoz.
Sajnos semmit nem értesz a relativitáselméletekhez.
Például halvány lila fingod nincsen arról, hogy a "fénysebesség állandósága" csak fix görbületlen minkowski-téridőben érvényes, és az áltrel éppen arról szól, hogy a tömeg és az energia hogyan GÖRBÍTI meg a téridőt. A görbe téridőben tehát NINCS "fénysebesség állandósága", nota bene a téridő görbülete olyan is lehet, hogy a nyugalomban lévő dolgok között idővel feszt növekszik a távolság, viszont mivel ez nem térbeli mozgás, ezért erre a dologra semmiféle "fénysebesség határ" nem érvényes.
Ez kérlek, alapszintű áltrel ismeretterjesztő előadás anyaga. És te ennyit sem tudsz a témáról, de van a képeden bőr beleugatni...
Szerintem a végtelen potencia maga lét, ami a végtelen kiterjedésű, de mérhetetlenül parányi diszkrét elemekből „kitevődött”téridőben mutatkozik meg. Ami nem a semmi, hanem az anyag esszenciális alapja. Mivel közvetlenül nem látható, érzékelhető, a szellemi létezőnek, vagy akár Istennek is nevezhetjük. Ahogyan Isten a hit által létezik, úgy a diszkrét elemekből álló téridő kvantumai is csak a hit által léteznek. Ami bizonyosság, tény a téridővel kapcsolatban, az a kvázi ”üres hely”, a távolság és az idő fogalmainak gyakorlatban érvényes felhasználhatósága az anyag megtapasztalása számára. Mivel az anyag elemi részecskéje is rendelkezik érzékelhető hatásokkal, elektrosztatikus taszítás, vonzás, (gravitációs vonzás, taszítás) és ezekből adódó helyváltoztatás, az érzékelhető mozgás, jogosan feltételezhető az, hogy ezeket a tulajdonságokat a téridő kvantumától örökölték. A kvantumok egyidejű együttműködése, a szinergia hozza létre az anyag elemi részecskéjét, amely attól válik megmaradóvá, hogy a téridő kvantumai átjárhatók egy anyagi részecske „burkolatán”. Az átjárhatósággal biztosítva van a burkolaton belüli kötelező kvantumszám, ami a részecskét alkotja. Ez a szisztéma vonatkozik a fotonra is, amíg az úton van, vagyis nincs detektálva. Mivel a „burkolaton” belüli kvantum kicserélődés is időbe kerül, ez teszi véges sebességűvé az anyag-anyag közötti kölcsönhatást. Innentől fogva kaszkádszerűen bonyolódik az anyagi létformák fel, illetve leépülése, aminek taglalásába nem bocsátkozom.:)
A filozofálás szabad tevékenység mindenki számára. Íme:
Szerintem a végtelen potencia maga lét, ami a végtelen, de diszkrét elemekből álló téridőben mutatkozik meg. Nem a semmi, hanem az anyag alapja, eszenciája. Mivel nem látható, a szellemi létezőnek, akár Istennek is nevezhetjük. Ahogyan Isten a hit által létezik, úgy a diszkrét elemekből álló téridő kvantumai is csak a hit által léteznek. Ami bizonyosság a téridővel kapcsolatban, az az ”üres hely”, a távolság és az idő fogalmainak gyakorlatban érvényes felhasználása a tapasztalás számára.
"Amennyiben képzeletben annyira leszűkítjük a lokalitás fogalmát, hogy még a Plank-időnél is kevesebb kell az egyenes út leméréséhez, akkor a távolság és idő egyenértékű, felcserélhető lesz, ami a téridőnek egy kvantumát képezi."
"Az időt (és a hosszt) a görbült téridőben mindig csak LOKÁLISAN lehet helyileg mérni."
„Ebben az esetben az idő üteme állandó, mert lokálisan nem állapítható meg változás.”
A görbült téridőben található, „kimérhető görbületlenség” lokalitásnak minősül? Ha egy lokalitásnak van hossza, azt már időbe telik lemérni. Minél kisebb a hossz, annál rövidebb a mérési idő és így a lokalitás. A globális téridőben lévő tömegek körül görbül el a téridő. Minél nagyobb a tömeg, annál jobban. Ahol nagyon távol van egymástól két tömegpont, ott sem egyenes a téridő, mivel még az anyagtalan téridőnek is van görbülete (Riemann-tenzor). Amennyiben csak Eukleidész és Minkowski szerint van egyenes, akkor csak az általuk leírt lokalitásban mérhető „órával”az idő? A görbült útvonalon, (trajektórián) mért idő eltér az egyenesen mérttől ezért korrekcióra szorul.(a dilatáció miatt)
Amennyiben képzeletben annyira leszűkítjük a lokalitás fogalmát, hogy még a Plank-időnél is kevesebb kell az egyenes út leméréséhez, akkor a távolság és idő egyenértékű, felcserélhető lesz, ami a téridőnek egy kvantumát képezi. :)
"Jó lehetséges, hogy nem "áll", csak "végtelenül le lassul"."
És még ez sem igaz.
Sajnos azt képtelen vagy megérteni, hogy a görbült téridőben az "Innen megmérem, hogy ott messze a távolban hogyan telik az idő", az NEM IDŐMÉRÉS.
Az időt (és a hosszt) a görbült téridőben mindig csak LOKÁLISAN lehet helyileg mérni. Amit a távolból mérnek az nem idő lesz, hanem valami "izé". (Valójában ez már a speciális relativitáselméletben is megvolt: mindenki csak a saját óráján tudja mérni az időt, hogy más óráját NÉZVE hogyan LÁTSZIK telni az idő ott, az nem számít.)
Jó lehetséges, hogy nem "áll", csak "végtelenül le lassul".
Lokálisan ez nem érzékelhető, de a külső megfigyelő számára, mivel túl rövid ideig figyeli meg,
úgy tűnik, mintha állna.
Az adott esetben a múltba kéne vissza követni az eseményeket, de egy bizonyos határnál soha (emberi léptékben) nem akar eltelni az adott másodperc, s így korábbra nem lehetséges a visszalépés, még akkor se, ha volt korábban.
