Csak hogy a filológusok nem a laikusok szintjén datálnak. Sok okos és képzett ember kontrollja, analógiák, nyelvfejlődésbeli párhuzamok, stb. alapján datálnak."
A régészek meg a cölöpnyom agyagnyom elszíneződéséből Zalaváron...
Az avarok ringjével — vezéri szállásával — kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy Szent Adalbert prágai püspök „szerint 9 ilyen gyűrű vette körül az avarok földjét"(179-180). Ez azonban téves interpretáció. Notker Balbulus Szent Galien-i szerzetes Nagy Károly fiának, Pippin itáliai királynak a 796. évi avarok elleni hadjáratával kapcsolatban ugyan valóban hivatkozik egy Adalbert nevű személyre, aki öregemberként számol be a hadieseményekről, amelyeknek maga is részese volt33 , de 35 nem azonos a 955/6-ban született prágai püspökkel.36
azért mert más a személy, az információ még valós, főleg, h létezik egy olyan személy, Adalbert aki részese volt a hadieseményeknek, azaz saját maga láthatta az avar gyűrűket.
ez szándékos megtévesztés, Balogh tudatában van annak h hazudik, és direkt a 9 avar gyűrűt testii idézőjelbe, miközben nem azt cáfolja.
Viterbói Gottfried a Pantbeon című művében megemlíti, hogy Pippin frank uralkodó elvette az Ungariából jött Bert(rad)át, Hérakleios bizánci császár (610-641) unokáját. Király úgy vélte, hogy ez a forráshely a 740-es évekbeli kárpát-medencei magyarságra utal (152). A valóság azonban az, hogy Pippin felesége Heribert laoni gróf leánya volt,32 és egyszerű kronológiai megfontolásokból is bajosan lehetett volna unokája a száz évvel korábban elhunyt bizánci uralkodónak.33
két egymásnak ellentmondó forrás közül a saját szája izének megfelelőt fogadja el, sőt "valóságnak" titulálja mindenféle érv/cáfolat nélkül.
Orosius VII. könyvében 5-ször vannak említve a hunok, és 3-szor a szkíták
(alfrédnál nincsenek)
9 Tertio decimo autem anno imperii Valentis, hoc est paruo tempore postea quam Valens per totum orientem ecclesiarum lacerationes sanctorumque caedes egerat, radix illa miseriarum nostrarum copiosissimas simul frutices germinauit. 10 siquidem gens Hunorum, diu inaccessis seclusa montibus, repentina rabie percita exarsit in Gothos eosque passim conturbatos ab antiquis sedibus expulit. Gothi transito Danuuio fugientes, a Valente sine ulla foederis pactione suscepti ne arma quidem, quo tutius barbaris crederetur, tradidere Romanis. 11 deinde propter intolerabilem auaritiam Maximi ducis fame et iniuriis adacti in arma surgentes, uicto Valentis exercitu per Thraciam sese, miscentes simul omnia caedibus incendiis rapinisque, fuderunt. 12 Valens egressus de Antiochia cum ultima infelicis belli sorte traheretur, sera peccati maximi paenitentia stimulatus episcopos ceterosque sanctos reuocari de exiliis imperauit.
[34] Anno ab urbe condita MCXXXII Gratianus quadragesimus ab Augusto post mortem Valentis sex annis imperium tenuit, quamuis iamdudum antea cum patruo Valente et cum Valentiniano fratre regnaret. 2 qui cum adflictum ac paene conlapsum reipublicae statum uideret, eadem prouisione, qua quondam legerat Nerua Hispanum uirum Traianum, per quem respublica reparata est, legit et ipse Theodosium aeque Hispanum uirum et restituendae reipublicae necessitate apud Sirmium purpura induit orientisque et Thraciae simul praefecit imperio, 3 in hoc perfectiore iudicio, quia, cum in omnibus humanae uitae uirtutibus iste par fuerit, in fidei sacramento religionisque cultu sine ulla comparatione praecessit; siquidem ille persecutor, hic propagator Ecclesiae. 4 ita illi ne unus quidem proprius filius, quo successore gauderet, indultus est; huius autem orienti simul atque occidenti per succiduas usque ad nunc generationes gloriosa propago dominatur. 5 itaque Theodosius adflictam rempublicam ira Dei reparandam credidit misericordia Dei; omnem fiduciam sui ad opem Christi conferens maximas illas Scythicas gentes formidatasque cunctis maioribus, Alexandro quoque illi Magno, sicut Pompeius Corneliusque testati sunt, euitatas, nunc autem extincto Romano exercitu Romanis equis armisque instructissimas, hoc est Alanos Hunos et Gothos, incunctanter adgressus magnis multisque proeliis uicit. 6 urbem Constantinopolim uictor intrauit et ne paruam ipsam Romani exercitus manum adsidue bellando detereret, foedus cum Athanarico Gothorum rege percussit. 7 Athanaricus autem continuo ut Constantinopolim uenit, diem obiit. uniuersae Gothorum gentes rege defuncto aspicientes uirtutem benignitatemque Theodosii Romano sese imperio dediderunt. 8 in isdem etiam diebus Persae, qui Iuliano interfecto aliisque imperatoribus saepe uictis, nunc etiam Valente in fugam acto recentissimae uictoriae satietatem cruda insultatione ructabant, ultro Constantinopolim ad Theodosium misere legatos pacemque supplices poposcerunt; ictumque tunc foedus est, quo uniuersus oriens usque ad nunc tranquillissime fruitur. 9 interea cum Theodosius in oriente subactis barbarorum gentibus Thracias tandem ab hoste liberas reddidisset et Arcadium filium suum consortem fecisset imperii, Maximus, uir quidem strenuus et probus atque Augusto dignus nisi contra sacramenti fidem per tyrannidem emersisset, in Britannia inuitus propemodum ab exercitu imperator creatus in Galliam transiit: 10 ubi Gratianum Augustum subita incursione perterritum atque in Italiam transire meditantem dolis circumuentum interfecit fratremque eius Valentinianum Augustum Italia expulit. Valentinianus in orientem refugiens a Theodosio paterna pietate susceptus, mox etiam imperio restitutus est.
[37] Interea cum a Theodosio imperatore seniore singulis potissimis infantum cura et disciplina utriusque palatii commissa esset, hoc est Rufino orientalis aulae, Stiliconi occidentalis imperii, quid uterque egerit, quidue agere conatus sit, exitus utriusque docuit, cum alius sibi, alius filio suo affectans regale fastigium, ut rebus repente turbatis necessitas reipublicae scelus ambitus tegeret, barbaras gentes ille inmisit, hic fouit. 2 taceo de Alarico rege cum Gothis suis saepe uicto, saepe concluso semperque dimisso. taceo de infelicibus illis apud Pollentiam gestis, cum barbaro et pagano duci, hoc est Sauli, belli summa commissa est, cuius inprobitate reuerentissimi dies et sanctum pascha uiolatum est cedentique hosti propter religionem, ut pugnaret, extortum est: cum quidem, ostendente in breui iudicio Dei et quid fauor eius possit et quid ultio exigeret, pugnantes uicimus, uictores uicti sumus. 3taceo de ipsorum inter se barbarorum crebris dilacerationibus, cum se inuicem Gothorum cunei duo, deinde Alani atque Huni uariis caedibus populabantur. 4 Radagaisus, omnium antiquorum praesentiumque hostium longe immanissimus, repentino impetu totam inundauit Italiam. nam fuisse in populo eius plus quam ducenta milia Gothorum ferunt. 5 hic supra hanc incredibilem multitudinem indomitamque uirtutem paganus et Scytha erat, qui, ut mos est barbaris huiusmodi gentibus, omnem Romani generis sanguinem dis suis propinare deuouerat. 6 hoc igitur Romanis arcibus imminente fit omnium paganorum in urbe concursus, hostem esse cum utique copia uirium tum maxime praesidio deorum potentem, urbem autem ideo destitutam et mature perituram, quia deos et sacra perdiderit. 7 magnis querellis ubique agitur et continuo de repetendis sacris celebrandisque tractatur, feruent tota urbe blasphemiae, uulgo nomen Christi tamquam lues aliqua praesentium temporum probris ingrauatur.
8 Itaque ineffabili iudicio Dei factum est, uti, quoniam in permixto populo piis gratia, poena impiis debebatur oportebatque permitti hostes, qui insuadibilem in plurimis et contradicentem ciuitatem seuerioribus solito flagris coarguerent, non tamen eos, qui indiscrete cunctos intemperata caede delerent - duo tunc Gothorum populi cum duobus potentissimis regibus suis per Romanas prouincias bacchabantur: 9 quorum unus Christianus propiorque Romano et, ut res docuit, timore Dei mitis in caede, alius paganus barbarus et uere Scytha, qui non tantum gloriam aut praedam quantum inexsaturabili crudelitate ipsam caedem amaret in caede, et hic iam sinu receptus Italiae Romam e proximo trementem terrore quassabat. 10 itaque si huic ultionis potestas permitteretur, quem Romani ob hoc praecipue timendum arbitrabantur, quia fauorem deorum sacrificiorum obsequiis inuitaret, et immoderatior caedes sine fructu emendationis arsisset et error nouissimus peior priore creuisset; quandoquidem in pagani et idololatrae manus incidisse, non solum paganis residuis de instaurando cultu idolorum esset indubitata persuasio sed etiam Christianis periculosa confusio, cum et hi terrerentur praeiudicio et illi confirmarentur exemplo. 11 quamobrem iustus dispensator humani generis Deus perire paganum hostem uoluit et Christianum praeualere permisit, ut pagani blasphemantesque Romani et illo confunderentur perdito et hoc punirentur immisso; maxime cum imperatoris Honorii admiranda in rege continentia et sanctissima fides non parum diuinae misericordiae mereretur. 12 conceduntur quidem aduersus immanissimum illum hostem Radagaisum aliorum hostium cum copiis suis inclinati ad auxilium animi. adsunt Uldin et Sarus, Hunorum et Gothorum duces, praesidio Romanorum; sed non sinit Deus rem potentiae suae uirtutem hominum ac maxime hostium uideri. 13 conterritum diuinitus Radagaisum in Faesulanos montes cogit eiusque - secundum eos qui parcissime referunt - ducenta milia hominum inopum consilii et cibi in arido et aspero montis iugo, urguente undique timore concludit agminaque, quibus dudum angusta uidebatur Italia, latendi spe in unum ac paruum uerticem trudit. 14 quid multis morer? non disposita in bellum acies fuit, non furor timorque incerta pugnae praetulit; non caedes acta, non sanguis effusus est, non postremo - quod felicitatis loco deputari solet - damna pugnae euentu compensata uictoriae: edentibus bibentibus ludentibusque nostris tanti ilii tamque immanes hostes esurientes sitientes languentesque confecti sunt. 15 parum hoc est, nisi captum et subiugatum sciant, quem timuere Romani, illumque idololatram suum, cuius sacrificia se magis pertimescere quam arma fingebant, sine proelio uictum ac uinctum sub iugo catenisque despiciant. igitur rex Radagaisus solus spem fugae sumens clam suos deseruit atque in nostros incidit: a quibus captus et paulisper retentus ac deinde interfectus est. 16 tanta uero multitudo captiuorum Gothorum fuisse fertur, ut uilissimorum pecudum modo singulis aureis passim greges hominum uenderentur. sed nihil superesse Deus de eodem populo sinit. nam ilico cunctis qui emebantur morientibus quod improbi emptores eorum non impenderunt turpiter pretiis, expenderunt misericorditer sepulturis. 17 igitur ingrata Roma, quae sicut nunc sensit non ad remittendam sed ad reprimendam idololatriae praesumptionem iudicis Dei obliquam misericordiam, ita continuo propter uiuorum mortuorumque sanctorum piam recordationem Dei iram passura non plenam, si forte confusa paeniteat et per experientiam fidem discat, ab incursu Alarici regis et hostis sed Christiani aliquantulo ad tempus spatio differtur.
[41] Multa nunc mihi de huiuscemodi rebus loquendi facultas foret, si non secundum omnes homines apud unius cuiusque mentem conscientia secreta loqueretur. 2 inruptae sunt Hispaniae, caedes uastationesque passae sunt: nihil quidem nouum, hoc enim nunc per biennium illud, quo hostilis gladius saeuiit, sustinuere a barbaris, quod per ducentos quondam annos passae fuerant a Romanis, quod etiam sub Gallieno imperatore per annos propemodum duodecim Germanis euertentibus exceperunt. 3 uerumtamen quis non se, qui sui suorumque actuum uel etiam cogitationum conscius iudicia Dei metuit, iuste omnia passum uel etiam parua sustinuisse fateatur? aut qui se non intellegit Deumque non metuit, quomodo non iuste ista et quidem parua sustinuit? 4 quae cum ita sint, illud tamen clementia Dei eadem pietate, qua dudum praedixerat, procurauit, ut secundum euangelium suum, quo incessabiliter commonebat: cum uos persecuti fuerint in una ciuitate, fugite in aliam, quisque egredi atque abire uellet, ipsis barbaris mercennariis ministris ac defensoribus uteretur. 5 hoc tunc ipsi ultro offerebant; et qui auferre omnia interfectis omnibus poterant, particulam stipendii ob mercedem seruitii sui et transuecti oneris flagitabant. et hoc quidem a plurimis factum est. 6 qui autem non crediderunt euangelio Dei quasi contumaces, uel si etiam non audierunt dupliciter contumaces, non dederunt locum irae, iuste a superueniente ira conprehensi et oppressi sunt. 7 quamquam et post hoc quoque continuo barbari exsecrati gladios suos ad aratra conuersi sunt residuosque Romanos ut socios modo et amicos fouent, ut inueniantur iam inter eos quidam Romani, qui malint inter barbaros pauperem libertatem, quam inter Romanos tributariam sollicitudinem sustinere. 8 quamquam si ob hoc solum barbari Romanis finibus inmissi forent, quod uulgo per orientem et occidentem ecclesiae Christi Hunis Suebis Vandalis et Burgundionibus diuersisque innumeris credentium populis replentur, laudanda et adtollenda misericordia Dei uideretur, quandoquidem, etsi cum labefactione nostri, tantae gentes agnitionem ueritatis acciperent, quam inuenire utique nisi hac occasione non possent.9 quid enim damni est Christiano ad uitam aeternam inhianti, huic saeculo quolibet tempore et quoquo pacto abstrahi? quid autem lucri est pagano in medio Christianorum aduersus fidem obdurato, si paulo diutius diem protrahat, quandoque morituro, cui desperata conuersio est?
az Orosiusnál a VII. könyv 22. fejezetében kvádok és szarmaták
ha nem tévedek, ez a részlet
Germani Alpibus Raetia totaque Italia penetrata Rauennam usque perueniunt; Alamanni Gallias peruagantes etiam in Italiam transeunt; Graecia Macedonia Pontus Asia Gothorum inundatione deletur; nam Dacia trans Danuuium in perpetuum aufertur; Quadi et Sarmatae Pannonias depopulantur; Germani ulteriores abrasa potiuntur Hispania; Parthi Mesopotamiam auferunt Syriamque conradunt. 8 exstant adhuc per diuersas prouincias in magnarum urbium ruinis paruae et pauperes sedes, signa miseriarum et nominum indicia seruantes, ex quibus nos quoque in Hispania Tarraconem nostram ad consolationem miseriae recentis ostendimus.
(dehát honnan is tudnád, ha logikából nem értesz semmit, könnyen megvezethető vagy, és azért is vagy előítéletes. folyamatosan hazug dogmákat ismételsz, nemcsak itt. hazudsz)
Itt van az eredeti Orosius, te félcédulás, a latin könyvtárból, ha már magad képtelen vagy forrás keresésre, még ha meg is adtam az elérhetőséget:
"34Lepido et Mucio consulibus Basternarum gens ferocissima auctore Perseo Philippi filio praedarum spe sollicitata et transeundi Histri fluminis facultate sine una pugna uel aliquo hoste deleta est. nam tunc forte Danuuius, qui et Hister, crassa glacie superstratus pedestrem facile transitum patiebatur. 35 itaque cum inprouide toto et maximo simul agmine inaestimabilis hominum uel equorum multitudo transiret, enormitate ponderis et concussione gradientum concrepans gelu et glacialis crusta dissiluit uniuersumque agmen, quod diu sustinuerat, mediis gurgitibus uicta tandem et conminuta destituit atque eadem rursus fragmentis inpedientibus superducta summersit. pauci ex omni populo per utramque ripam uix concisis uisceribus euaserunt."
NINCS HUNGEREI BENNE, csak Alfrédnél ("NU" Hungerei).
semmi sem cáfolja benne az 590-es avar-onogur történetet ...
deliriumos beképzeltség kell ahhoz, h valaki azt higyje fél mondattal cáfol tucatnyi történelmi forrást, hivatkozást, ahol az onogurok szerepelnek
???
Mi a szösz ez? Hol volt ez vitatéma köztünk?
Balogh László szegedi kutató MAGYAR nyelvű munkájára hivatkoztam, mely szerint:
"A Király Péter által idézett források egy jelentős és igen fontos része tehát nem használható fel annak igazolására, hogy a magyarság már a 6-8. században megtelepedett a Kárpát-medencében. Annak eldöntéséhez, hogy a szerző elméletének egyéb pillérei mennyiben tekinthetőek maradandóaknak, még további vizsgálatok szükségesek."
A latin könyvtárban. Ha szépen megkérsz, eléd teszem.
mi alapján mondod azt, h "Alfrédnél ott van, Orosius eredetijében meg nincs ott."
Mert megnéztem.
The manuscript you can see here is the earliest surviving version of Orosius’ work in Old English
úgy értelmezhető, h nincs is
Te szerencsétlen: az az ALFRÉD féle átdolgozásra vonatkozik ("in old English"), az eredeti Orosius meg latin 417-ből.
nulla bizonyíték alapján állítasz valamit és te csodálkozol?
Nulla bizonyíték??? Hát a magad is idézte Alfréd passzus neked "nulla" ??? És hogy tőlem várod el, hogy kontrázzam magam az eredeti (417-es) Orosius szöveggel?
semmi sem cáfolja benne az 590-es avar-onogur történetet
(dehát honnan is tudnád, ha logikából nem értesz semmit, könnyen megvezethető vagy, és azért is vagy előítéletes. folyamatosan hazug dogmákat ismételsz, nemcsak itt. hazudsz)
deliriumos beképzeltség kell ahhoz, h valaki azt higyje fél mondattal cáfol tucatnyi történelmi forrást, hivatkozást, ahol az onogurok szerepelnek
és funkcionális analfabétának kell lenni, h azt bevegye
mi alapján mondod azt, h "Alfrédnél ott van, Orosius eredetijében meg nincs ott."
nulla bizonyíték alapján állítasz valamit és te csodálkozol? az értelmi képességeid nulla.
nincs rá szó, fölösleges vitatkozni előitéletessel, aki a bizonyíték, tény fogalmát, lényegét nem ismeri, hanem a saját kitalált teóriáját nézi ténynek... tényleg fölösleges.
és mivel
The manuscript you can see here is the earliest surviving version of Orosius’ work in Old English
Hát ha Alfréd munkájában ott van, hogy "most Hungerii-nak hívják", és Orosiuséban meg nincs ott, akkor azt bizony Alfréd mondta. És nem "érv" ez a részemről, hanem IGAZOLÁS. Akár érted, akár nem.
Mit is "hazudtam"?
Alfrédnél ott van, Orosius eredetijében meg nincs ott.
Dehogynem. Kérdésessé tetted, hogy mi van, ha a Hungerei ott van az eredeti Orosiusban is. Erre mondtam, hogy nézd meg, mert a tudomány és szerénységem azt Alfrédhoz köti, láthattad, még Sudárt is idéztem ehhez.
nagyon jól tudod, h arról volt szó, mi benne Alfred betoldása
Pontosan, esetünkben a Hungerei.
és te tényként kezelted a saját elképzelésedet...
Hát miután ezt az eredeti Orosiusban nem tudtad felmutatni, az e miatt is "tény".
és már akkor tudtam, h nem fogsz bemutatni semmilyen Orosius eredetit, már akkor tudtam h hazudsz, nincs semmilyen bizonyítékod, csak a szádat jártatod.
Ez nem az én feladatom: én "elhiszem" -- no meg a tudomány is -- Alfréd betoldását. Ha nem tetszik, mutasd be a kontrát Orosiusnál, fenn van a Latin Libraryban.
szóval jó akár az arab fordítás is, ha be tudod mutatni, h nincs ott a hungerei
De hát te akarsz kontrázni egy állítást, nosza.
csak azután lesz bizonyított.
A tudomány bebizonyította már, olvashattad a MÖT kötetben is.
a sok beképzelt üres szájalás az nem az. szánalmas, h magyarázni kell. szánalmas, h rám akarod kenni, h "nem fogadtam el alfred fordítását".
Most akkor elfogadod vagy sem? Ha igen, miről vitázunk, ha nem, kontrázd a 418-as eredeti Orosiusszal.
Csak hogy a filológusok nem a laikusok szintjén datálnak. Sok okos és képzett ember kontrollja, analógiák, nyelvfejlődésbeli párhuzamok, stb. alapján datálnak.
ex has ala Kristó...
Én meg aszondom, hogy 15. századi...
Kizárólag a magánügyed, a tudományt nem érdekli, halad, építkezik.
590: Patrícius episcopus Aemonienis. Civitas ab Ungaris destructa. Sedes ad Citta Nuova translata
Patricius episcopus] Aemoniensis, quae sedes, ab Ungaris postea destructa, transiit ad Citta Nuova.
mondanak mindenfélét, h ezek magyarok meg összekevert mondatok
csakhogy ezek az onogurok ([utigurok] az avarok szövetségesei)
és az első mondat nem a második átemelése
az évszám megegyezik
____________
egy "nagyszerű" hamisítási kísérlet
: noha a ljubjana név nincs említve sehol, csak 600 évvel később, mégis azt sugalmazza, h szlávok már ott voltak, és úgy is nevezték már Gregentios idejében
(a szlávok megjelenésének valószínű ideje a 600-as évek eleje)
ANNO DOMINI CCCC LXXVII ODOACER REX RHUTENORUM GEPPIDI GOTHI UNGARI ET HERULI CONTRA ECCLESIAM DEI SEVIENTES BEATUM MAXIMU CUM SOCIIS SUIS QUINQUA GINTA IN HOC SPELEO LATITANTIBUS OB CONFESSIONEM FIDEI TRUCIDATOS PRECIPITARUNT NORICORUM QUOQUE PROVINCIAM FERRO ET IGNE DEMOLITI SUNT.
Hát ha Alfréd munkájában ott van, hogy "most Hungerii-nak hívják", és Orosiuséban meg nincs ott, akkor azt bizony Alfréd mondta. És nem "érv" ez a részemről, hanem IGAZOLÁS. Akár érted, akár nem.
nagyon jól tudod, h arról volt szó, mi benne Alfred betoldása
és te tényként kezelted a saját elképzelésedet...
(ami hazugság, h a funkcionális analfabéták is értsék)
és már akkor tudtam, h nem fogsz bemutatni semmilyen Orosius eredetit, már akkor tudtam h hazudsz, nincs semmilyen bizonyítékod, csak a szádat jártatod.
pontosan itt hazudtál (és most megint újra h elkend)
valami protoárja szkíta (heraklida:) elöszóval, meg taglalva a kultúrális, (föleg nyelvi) genetikai megfelelések különbözöségét és egységét =) aztàn a következtetések levonását az olvasóra lehet bízni.
persze - folyamatosan vegyülö öslakosokat nem birizgálva
