Nos, krisztus nem tudom, hogy ki lehet, de gondolom Jézus lenne, aki nem volt semmiféle megváltója senkinek, hinni persze lehet....., az...., akiről nem igazán mondható el az evangéliumok írói által szerkesztett karakterére a tiszta erkölcsi jellem!
Bűneit senki nem bocsájtotta meg...., csak olvasni kellene értelemszerűen tetteit, amiket persze írók szerkesztettek, hisz valódi történelem nem ismeri Jézust sem emberi mivoltávbabn, sem megváltóiban, sem semmifélében!
Tehát a Nemecsek Ernőhöz hasonlóan irodalmi alak!
Erkölcse az írói képzelet szüleményeszménye inkább!
A borrról annyit, hogy nem kell szeszteleníteni, mert anno, akkoriban volt alkoholos erjedettség mionden bornak, sőt minden gyümölcs jellemzője is egyben, talán több szakkönyvet kellene elolvasni a gyümölcsök összetételét, kémiáját, tulajdonságait illetően!
Az alkoholos kefirről miért is nem írnak?
Az erjesztett ecetesről?
A gyomorban végbemenő erjedéses alkoholos folyamatokról, amik sok esetben rosszabb, mint egy kiforrt, már nem erjedő 50%-kos alkoholtartalmú féldeci megivása!
Talán kutatni kellene azt, hogy mennyibe került anno, az ókorban ott ahol sok esetben 50 fokos meleggel is számolni lehetett, egy liter lefojtott szőlőlé előállítása, tárolása és ezt ki tudta volna megfizetni?
Mikor is volt a kánai menyegző?
Melyik hónapban?
Persze az adventista szakemberek tudomákonyálása lenyűgözően tárja elénk, hogy mit is kelljen értenie az olvasóknak?
:)
Csak azt nem értem, hogy miért nem tartanak a modern korban, hogy aki betér adventistának, egy mikrocsippet ültetnéne bele, mindenféle integrált agyalásos teológiált adattal telien és nem lenne kérdésük többet, hogy mi is az igazságrész a sok sok összetevője, hogy egy nagy és tiszta képet kaphasanak.....
Ezt a Tafkó által linkelt könyvben találtam. (Samuele Bacchiocchi: A BOR A BIBLIÁBAN)
A sokat idézett, és cincált kánai mennyegzős igeszakaszt boncolgatja:
„Megittasodtak”
A vizsgált feltevések sorában a végső a „megittasodott” kifejezéssel kapcsolatos, amit a násznagy használt. A teljes mondat így hangzik: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor az alábbvalót, te a jó bort ekkorra tartottad.” (Jn 2,10)
A feltevés: mivel a görög methusthosin (megittasodott) szó részegséget jelez, és a részegséget – a násznagy állítása szerint – a szokásosan először felszolgált „jó bor” váltotta ki, akkor az a „jó bor”, amit Krisztus állított elő, ugyancsak részegítő kellett legyen, mert összehasonlíthatták az ünnep kezdetén felszolgált jó borral.Néhány szakértő szerint, mivel a görög methusko szó jelentése: „megrészegíteni”, így ez megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a bor, amit Krisztus teremtett, alkoholos jellegű volt.
Például John Ellis: The Wine Question in the Light of the New Dispensazion (A borkérdés az új rendelkezés világosságában) c. könyvének tudományos áttekintői azt mondják: „A szakaszban van egy másik megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a Krisztus által teremtett bor alkoholos volt.
A methusko szó a görögben »ittassá tenni, lerészegíteni« jelentést hordoz; passzív alakjában »megittasodni«.
Nos, ezt a kifejezést sohasem alkalmazzák semmi másra, csak a részegítő italoktól származó hatások jelölésére.”
Ez az érvelés félremagyarázza, helytelenül alkalmazza a násznagy megjegyzését, és figyelmen kívül hagyja az ige szélesebb körű értelmét.
A kérdéses megjegyzést nem a különleges összejövetelre, hanem az ünneplők között meghonosodott általános gyakorlatra való hivatkozással tette. „Minden ember először a jó bort szolgálja fel, és amikor az emberek megittasodtak, akkor a gyenge bort.” (Jn 2,10).
Ezzel a megjegyzéssel, ahogy sok kommentátor elismeri , egy felkért násznagy a raktárkészletre, nem pedig a lerészegedés állapotának tényleges jellemzésére utal egy kivételes együttléten.24Egy másik fontos megfigyelés, hogy a görög methusko szó azt is jelentheti: „korlátlanul inni”, anélkül, hogy részegségre utalna.
Erről az igéről szóló, a Theological Dictionary of the New Testament (újszövetségi teológiai szó-tárban) megjelent cikkében Herbert Preisker megjegyzi, hogy a methuo és methuskomai szavakat az Újszövetségben többnyire a „megittasodni, megré-szegedni” szó szerinti értelemben használják.
Jn 2,10-ben a methushomai szót etikai vagy vallásos ítéletalkotás nélkül alkalmazzák azzal a szabállyal kapcsolatban, hogy a gyengébb bor csak akkor szolgálható fel, amikor a vendégek már jól megittasodtak.
A Parkhurst görög lexikon a methuo szócsoport Septuaginta-beli haszná-latát idézi az ószövetségi szakaszokban, amelyek a „korlátlanul inni” jelentést illusztrálják: „A methuo szó általánosságban azt jelenti: korlátlanabbul inni a bort, mint általában, akár részegségig, akár nem. Szenvedő igealakban: bő-ségesen inni, a megvidámodásig, noha nem a részegségig… (Jn 2,10).
Ebben az értelemben a LXX (Septuaginta) egyértelműen használja ezt az igét 1Móz 43,34-ben, Én 5,1-ben, és úgy gondolom, 1Móz 9,21-ben is.”26 Az utóbbi jelentést részesíti előnyben az RSV (Revised Standard Version), amely sokkal célratörőbben fordítja: „amikor a férfiak bőségesen ittak már”.A methusko szót Jn 2,10-ben a megelégedés értelmében használják.
Egyszerűen az ünnepen elfogyasztott nagy mennyiségű borra utal, tekintet nélkül a részegítő hatásokra. Azok, akik szeretnének kitartani amellett, hogy az ünnepen használt bor alkoholtartalmú volt, és Jézus alkoholtartalmú, noha jobb minősé-gű bort állított elő, arra a következtetnek, hogy Jézus további nagy mennyisé-gű részegítő borról gondoskodott, így az esküvői együttlét a gondtalan élvezet jegyében folyhatott tovább.
Az efféle következtetés árnyékot vetne Krisztus erkölcsileg sértetlen, tiszta jellemére.
Neked még bibliaismereted is kevés, nem hogy ismernél egy valódi élő istent, amiről csak eme könyv mítoszai beszélnek. És ti ez alapján tiltjátok a husi evést meg a borocska ivást, ami pedig jó öregkori elbutulás ellen is. És ha nem lett volna bor, a középkorban több ember pusztult volna el a fertőzött vizek megivásától. Többek között.
Ha az én válaszaim nem kielégítőek, akkor majd mástól kapnak életvezetői tanácsot!
:)
It nem az a kérdés, hogy hitetésből hány kis és nagy doktorija van valakinek, hanem az, hogy milyen tantárgyakból is szerzett ismeretet, mert könnyű irodalomtörténész, történész, matematika, fizika, kémia, vegyészet, biológia, művészt, gazdaságtuidományok, természettudományok, bölcsészettudományok, szakmérnöki diplomát szerezni egy istentudományteóriai elmeintegációk mellé és adni a nagy okostojást!
Közben meg az istenismeretük egyenlő a bibliaolvasásból értelmezett hiedelmi kultuszfilozófiáéval, szólengetés a szélben mesei fantáziákkal!
