Igen, ez általában így van, a szőnyeg alá söprik a szemetet, pedig attól nem lesz tisztább a szoba. Viszont sokkal egyszerűbb, mint kényelmetlen dzsungelekben nyomozgatni.
Tegnap kiolvastam Székely Tibor: "Brazilía őserdeiben" c. útleírását, amelyet az újvidéki Forum kiadó adott ki 1970-ben. Szerepel benne néhány rejtélyes állat.
"Egy reggel ébredés után azt láttam, hogy Adonio és Raimundon mintegy száz méternyire tőlem az erdő peremén állnak, s hevesen társalogva a talajt vizsgálgatják. Odamentem hozzájuk, s megkérdeztem, mi történt.
-A boiuna!-felelte Raimundon.
-Hol van?Mi van vele?
-Itt járt az éjjel-szólt ismét Raimundon, és nem titkolhatta, hogy a félelem teljesen átjárja.
Nem csoda.A boiuna hatalmas és szörnyűséges vízi állat. Vannak, akik már látták a belső-brazíliai folyókban. Néha csónakot borít föl, legtöbbször pedig csak nagy távolságból lehet megpillantani, amint kígyózó teste több méternyire felcsapódik a vízből. A beavatottabbak úgy tudják, hogy a boiuna egész csónakot lenyel. Mások a parti homokban fedezték fel nyomait, s a caboclókat már ez is rettegéssel töltötte el.
De hát nem a boiuna az egyetlen szörnyeteg ezen a babonás vidéken. Tábortűz mellett töltött hosszú éjszakákon sok történetet hallottam a fekete vízi szörnyről is. Ez meglepi az elővigyázatlan utasokat, s a csónakból a mélységbe rántja őket, vagy fölborítja a csónakot. Alkalmam volt beszélgetni egy öreg evezőssel, aki azt állította, hogy két ízben is látta.
(...)
A capilobo óriás majom, vagy pontosabban körül nem írható állat. Mindenütt felbukkan, de leginkább az őserdőben, és harcba száll az emberekkel. Megismerkedtem egy gyémántkutatóval, aki állhatatosan bizonygatta, hogy egy capilobo úgy fejbe kólintotta, hogy elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, a capilobo már eltűnt."
Az Info rádióban csak most hallottam erről, megnéztem az oldalukat de szerintem ott még nincs róla semmi, illetve én nem találtam cikket persze lehet, hogy rossz helyen kerestem.
Bizonyíték a jeti létezésére
2008. július 29., kedd 07:47
Hosszas elemzés után arra jutottak egy brit egyetem kutatói, hogy az Indiában talált szőrszálak egyik ismert fajhoz sem köthetők.
A neves oxfordi Brookes Egyetemen két, Indiában talált szőrszálon elvégzett vizsgálat táplálhatja a jetihívők reményét.
A két - egy 44 és egy 33 mm hosszú - szőrszálat öt éve lelték a Garo folyó völgyében Északkelet-Indiában. Az oxfordi tesztek szerint egykori viselőjük egyik ismert fajhoz sem tartozik. A helyiek azt állítják, hogy a szőr a mande barungé, azaz a vad erdei emberé, akinek himalájai változata a jeti.
"A szőrszálak eleddig a legmeggyőzőbb bizonyítékot szolgáltatták a jeti létezésére" - mondta Ian Redmond, a vizsgálatok kutatásvezetője, az oxfordi egyetem majomszakértője a brit The Independent című lap vasárnapi kiadásának.
A kutatók most a Brookes laboratóriumában és Cardiffban további elemzéseket végeznek. Genetikai vizsgálattal igyekszenek az ismeretlen állat más élőlényekkel való esetleges rokonságát kideríteni."
ennél több kellene már, ilyen hírt többet lehetett olvasni, Shuker többször emlegetett könyvében is van ilyen bizonyíték...
Fekete anakonda létezhet, miét ne, ahogy albínók előforulnak az állatvilágban (erős túlzással) mindenütt, úgy olyanok is, melyek a normálisnál jelentősen több pigmenttel rendelkeznek. Egyébként a témáról eszembe jut az egyik kedvenc képem, mely egy hófehér hollót ábrázol. EZt a madarat valahogy "nagyon megkedveltem". Persze, figyelembe véve az említett nevet, korántsem biztos, hogy tényéleg megfigyelt akár egyetlen ilyen sötét példányt is, ettől függetlenül könnyen kifejlődhetett, kifejlődhetett volna, vaygh kifejlődhet egy populáció,, fekete, a normálisnál ötéttebb példányokkal, vagy a normálisnál sokkal több ilyen egyeddel. A horkoló hangról nem tudok mit mondani, de ilyesmi származhatna valamiylen szélfutta üregtől is, véletlenpl pont a kígyók élőhelyén, de azért ez érdekes egybeesés lenne.
P.H.Fawcett ( hiába, már megint ő ) is megemlít egy fekete színű anakonda változatot (?) ,amely az Araguaya és a Tocatina medencéiben él, és amelyet az indiánok Dormiderának, az "alvó"-nak hívnak, és zajos,horkoló hangot hallat.
Ír ezenkívül egy olyan mérgeskígyóról- ő maga persze sose látta- amely állítólag támadás előtt visszahúzódik saját magába, úgy mint egy teleszkópos távcső.
Azt viszont Fekete István írja valahol, hogy igen érdekes síró hangot hallott, megnézte, mi adja ki. Egy nagy varangy nyelt be egy kisebb békát, és a nagy siránkozott, mert a falat csak nehezen kart lemenni...
A második fejezet is igen érdekesnek bizonyult. Nagy méretű, furcsa kígyókról szól, melyek több szempontból is hátborzongatóak. Egyrészt mert tarajuk és lóganytúszerű lebernyegük van, másrészt mert a beszámolók szerint kakaskukorékoláshoz hasonló éles hangot adnak ki. Ez első hallásra kissé humorosnak tűnik, a szerző azonban a világ számos pontjáról szóló esetleírásokat tesz közzé a könyvben Afrikától jamaikán át Szamoáig. Érdekes, hogy a legtöbb esetben az őslakos népek nagyon jól ismerik ezeket a különös tarajos kígyókat, melyek a sziszegésen kívül különféle mekegéshez, kukorékoláshoz, vísításokhoz hasonló hangokat képesek kiadni. Egy Charles Pitman nevű kutató az 1940-es évek elején állt elő egy igen bizarr hipotézissel amely szerinte megmagyarázhatja a kígyók állítólagos hangkibocsátásait. Ő úgy véli, hogy ezekben az esetekben nem a kígyó, hanem a még élő de már lenyelt áldozat utolsó visításai hallhatóak. Elméletének alátámasztására megemlít egy esetet, amikor egy afrikai természetjáró hátborzongató vinnyogó sírást hallott a közelben. legnagyobb meglepetésére egy kígyótól származtak (Causus rhombeatus - egy nyílvipera-faj) amelyik éppen egy köves területen feküdt összetekeredve. Mégnagyobb megdöbbenésére, a kígyó szájában pont akkor tűnt el egy kisebb -még élő- varangy, és amennyire emberünk meg tudta állapítani, a fülsértő hangokat a varangy adta ki magából a kígyó torkában.
Az ellenvélemények szerint (akik úgy vélik, a kígyók képtelenek hangokat kiadni a sziszegésen kívül) két fő érvvel hozakodnak elő, miszerint:
1: A kígyók teljesen süketek, és képtelenek érzékelni a levegőben terjedő hangokat (a legutóbbi idők kígyókon végzett vizsgálatainak eredményei ezt egyre inkább megcáfolják)
2: A kígyók azért nem képesek hangokat kiadni, mert - nem rendelkeznek hangszálakkal. (Az énekesmadarak sem rendelkeznek hangszálakkal, az ő esetükben egy speciális szerv segíti a hangkibocsátást, tehát ahhoz, hogy egyes állatok hangokat tudjanak kibocsátani, nem feltétlenül szükséges hangszálakkal rendelkeznie.)
Azonban a tarajos és kukorékoló kígyók esete marad a kriptozoológia megoldataln esetei között.
Elkezdtem egyébként olvasni az alább említett könyvet és már túljutottam az első fejezeten, mely nagyobb részben a földimalaccal foglalkozik, mint az állatvilág egyik igen különös képviselőjével. Többek között röviden elmeséli, hogy milyen tudományos viták folytak az állat rendszertani besorolását illetően. Először például azt vélték, hogy a dél-amerikai hangyászokkal lehet közelebbi rokonságban, ám ezt később természetesen elvetették, majd szóba kerültek a tobzoskák is, amelyek már jobban passzoltak volna mint lehetséges sógorok, ha csak a zoogeográfiát és a táplálékot vették volna alapul. Később azonban a földimalac fogazatának részletesebb tanulmányozása vezetett oda, hogy önálló rendbe sorolták (Tubulidentata - Csövesfogúak).
De hogy legyen egy kis kriptozoológia is, ebben a fejezetben említi meg a szerző, hogy egy bizonyos Marquis of Chatteleux, vagyis Chatteleux márkija az 1951-ben megjelent "Loin des Sentiers Battus" című visszaemlékezéseiben - amik a 20. század első felében tett afrikai utazásait és vadászkalandjait mesélik el - leírja, hogy élve elfogott egy különös állatot amit ő egyértelműen Myrmecophaga tridactylának (Sörényes hangyász) azonosított. Ez az állat, mint tudjuk, kizárólag Dél-Amerikában őshonos. Dr. Bernard Heuvelmans, a kriptozoológia atyja, amikor tudomást szerzett a dologról levélben kért bővebb információkat, a márki válaszolt is, és megerősítette, hogy az általa elfogott és "Honoré-nak" elnevezett állat valóban egy Sörényes hangyász, amit az afrikai vadonban kapott el. Heuvelmans az gyanította, hogy a márki valójában brazíliai kerskedőktől vehette az állatot valamelyik afrikai kikötőben.
Sajnos a könyv nem említi azt, hogy végeredményben mi lett az állat sorsa. Én magam feltételezem, hogy hangyászok nem éltek és nem is élnek a fekete kontinensen, bár ki tudhatja biztosan?
A könyvben említés történik egy maya szoborról, ami egy ilyen, túlfejlett csiklóval rendelkező majmot ábrázol, amint egy kölyköt szoptat. De ez legföljebb közvetett bizonyíték.
De Loys ( az állat elejtője ) , úgy mondta, hogy egy hím és egy nőstény majom támadt rá. Ő felkapta a puskáját és lőtt. " A nőstény- mesélte később- testével fedezte a hímet, és a lövéstől összeesett: a hím utána elmenekült, és eltűnt a dzsungel növényzete között."
A kétkedők később éppen a fotónak az általad említett részével próbálták cáfolni azt a feltevést, hogy a képen látható lény egy ismeretlen emberszabású majom, mondván, hogy az nem más, mint a pókmajmok nőstényére jellemző túlfejlett csikló.
Én erről az esetről eddig semmit sem tudtam. Ha jól látom a képen, a lába között ott fityeg a pénisze, tehát hím példányról van szó. Pókmajomra egyátalán nem hasonlít, mert azok igen karcsúak és a testfelépítésüknek köszönhetően az életük java részét a fák koronájában töltik. Elnézve ezt a majmot, ennek is hosszú és lelógó karjai vannak valamint a bal lábon jól láthatóak a kulcsoló mozdulatot mutató ujjak, ami utlahat fán (is) lakó életmódra. Nem tudom igazán, eléggé bizarr kinézetű majom.
Számomra ez elég erőltetett magyarázat, hogy egy olajkutató a dzsungelben hegesztőapparátot cipel magávl, és előre látja, hogy szükség lesz rá a hamisításhoz. De van aki mindent meg tud magyarázni. Eszembe jut egy Omar Khajjam vers:
főleg azért volt nagy vita belőle mert a méretét a kanna alapján amin ül (szabványméretű volt tán az olajiparban) jól meg lehetett határozni, és az nem illett bele semmilyen elképzelhető fajba.
végül azt sütötték ki. h. kannát elfűrészelték, később öszehegesztették, így kisebb lett mint kellett volna lennie, és így valamilyen nagytermető pókfajom legnagyobb példánya már lehetne.
hát ez elvileg elképzelhető, de elég nevetséges magyarázat, ilyen erővel a valós és hitelesnek elfogadott tudományos megfigyelések jelentős százaléka kétségbe vonható lenne.
Most bánom csak igazán, hogy nem tanultam meg angolul! A címlapon látható élőlényről futólag már írtam, szerepel a Herbert Wendt-féle könyvben. Ez egy Venezuelában elejtett majom, ami az újvilági majmok között a főemlősök megfelelője lenne. Egy olajkutató lötte le, és nem lévén szakember, nem tudta preparálni, csak lefényképezte, A koponyát kifőzte, de az meg egy indián támadás során eltűnt.
