Az "átkos" előtti átkosban és a megelőző "boldog békeidőkben" az értelmiség, a hivatalnokok, az állami nyugdíjasok kiköltöztek a polgári bérlakásokból és nyugdíjas éveiket jóval kisebb bér- vagy magántulajdonú lakásokban, szép vidéki kisvárosokban élték!
Németország mindkét felén is cca 150 éve ez a szokás!
Az idős emberek lakásai tele vannak szarokkal. Amik kétségtelenül nekik kedves emlék, viszont, ha megjelenik az Alzheimer, azzal együtt jár az emlékezetvesztés, illetve a "pakolás". Az idézőjelbe tett ügy azzal jár, hogy megfogják azt a valamit (valamiket) nem tudják mire vélni sem a funkciójukat, sem azt, hogy egyáltalán hogy került az hozzájuk, és ide-oda pakolgatják. Ezért fordulhat elő pl. melltartó a cukortartóban, stb. A felhalmozott tárgyak között nem igazodnak ki, elveszettnek érzik magukat, ugyanakkor meg is ijednek, ha jön vki (gondozó/családtag) és rendet akar vágni a kupiban, mert akkor attól érzik elveszettnek magukat. Az ügy nem könnyű. Mindenesetre egy ilyen állapotban az a jobbik választás a két rossz közül, ha az idős ember környezetét kevés tárgy alkotja, az jól átlátható. A falon lehetnek emlékképek, sok-sok fiókos szekrényben rendszerezett holmik, de a lehető legkevesebbre kell redukálni a pakolófelületeket. A konyhát biztonságossá kell tenni, lehetőleg fel kell hagyni a főzéssel, egy-két kedvenc étel elkészítéséhez használatos eszközöket meg kell hagyni, a többi felhalmozott csetreszt be kell dobozolni, és feltenni a padlásra. A fürdőt szintén akadálymentesíteni, csúszásmentesíteni kell. A ruhákból évszak szerint 3-4 váltást, + az alkalmi öltözeteket meg kell hagyni, a többi ---> zsákba. Azért, mert olyan "pakolást" le tud vágni, hogy maga fulladhat bele a káoszba...
Nem jó átültetni, de szerencsés, ha a "csemete" a közelben van, mert ilyenkor már bármi megtörténhet, és akkor tud ugrani az ifjúság.
Az önálló apartmanok viszont határozottan sokba kerülnek. Ez itt csak egy példa de a kereső nagyon sokat kidobott. Nem írják ki az árakat de úgy hallottam hogy a belépő kb. 5 millió Ft és az ellátás alatt a nyugdíj 80%-a. Vagy ha a nyugdíja nem üti meg a kívánt mértéket akkor a rokonság ki kell, hogy pótolja.
Ha valaki 50 évet leélt egy faluban, ahol ismeri a környezetét, a szomszédait,kertészkedik, ezer emlék köti oda, az nem fog beköltözni Szegedre egy kis lakásba, önként.
Az idősekre jellemző, hogy ahol leélt 30-40-50 évet azt a környezetet nem hagyja el. Ezért van, hogy nagyon sok esetben célszerű volna a lakást amelyben egyedül maradt egy kisebbre cserélni alacsonyabb rezsi költséggel nem adják el mert nem képes megválni a megszokott környezetétől. Ha mégis megtörténik a váltás az majd minden esetben külső kényszer hatására történik.
Ez a történet sajnos sok hasonló eset eseményeivel azonos.
Kb 41 éves pasit , nője kirúgja.
Vissza költözik a szülőkhöz.
Ekkor még dolgozik, de bánatos.
Munkahelyét elveszti. (oka van ennek is)
Inni kezd.
Jövedelme nincs.
Szülőkön élősködik.
Agresszívvá válik.
Bántalmazással szerez pénzt a piára.
Nos akkor az az ideiglenes távoltartás semmit sem ér. 30 napot gugolva is kibír valahol és kezdődhet elölről.
Ilyenkor kellene valami hatóság, hivatal aki segítene a szülőknek.
Ha kell, kilakoltatni a gyermeket, függetlenül attól, hogy van-e hová mennie. Ezeknek az idős embereknek valamiféle védelemre volna szükségük, nem megvárni amíg bordatöréssel mag ki tudja mivel kórházba juttatja drága gyermeke. Valami olyan hivatalra gondolok ahová akár egy szomszéd is bejelentést tehet ha ilyet lát, mert tudjuk, hogy a szülő gyakorta inkább tűr mint, hogy feljelentené az ő magzatát. Jelenleg úgy látom, csak a rendőrség meg a véget nem érő jogi eljárások vannak, de amíg az lezajlik igen sok pofon elcsattanhat. Nagyon remélem, hogy a jog és hatósági infrastruktúra követi a való élet kihívásait. Pl. hosszú távú távolság tartás intézménye ( akár örökre), idősek védelmi hivatala ( ezt a megnevezést csak most találtam ki ne ezt cikizzétek). Azonnali intézkedési lehetőségek, ne kelljen a pereskedés ideje alatt további sérelmeket elszenvedni.
"ott helyben ököllel többször megütött. Ennek ellenére a volt élettársak végül együtt mentek el a férfi lakóhelyére, "
Nem értem. Már elköltözött. Menekült a szülőkhöz.A piacon találkoztak,a volt pasija, akkor is bántalmazta miért ment vele a pasi lakására? Ezek után csodálkozik, hogy ismét bántják?Normális?
