Végre torna! A sanyakuk jó része számára elég csúfosan indult ez a basho, Takayasu-n kezd sajnos úrrá lenni a "Kisenosato szindróma". Azaz, sérüléséből visszatérve, felkészüléseken jól szerepel, egészsége állítólag rendben van, de aztán dohjo-ba lépve egyszerűen árnyéka önmagának. És megint csak lehet gondolkodni, hogy vajon mentális vagy fizikális visszaesésről beszélhetünk. Az Enho - Takarafuji meccs valóban a nap fénypontja volt, Takarafuji taktikusan, megfontoltan próbálta legyőzni Enho-t, de ezúttal nem jött össze. Végig azt néztem a meccs alatt, hogy Takarafuji miért nem próbálta lenyomni Enho-t a földre, mikor másodpercekig fölötte tehénkedett? Ha felugrik, egész testsúlyát Enho-ra helyezi, akkor abból a pozícióból nem tudta volna lenyomni a földre sokkal kisebb ellenfelét? Vagy Enho-nak van erre is egy csapdája? Mindenesetre jó meccs volt. A Tochinoshin - Shouhozan meccset is megemlíteném még, mint látványos és vehemens küzdelem. Akik így az első nap alapján ténylegesen jó formában látszanak, az Hakuho, Asanoyama, és Takakeisho. Jó kis torna lesz ez, ha megússza a mezőny sérülés nélkül.
A nap meccse számomra a Takarafuji - Enho összetűzés volt, két relatíve alacsonyabb rangú Rikishi küzdelme. A 17 cm -el alacsonyabb és majd 70 kg -al könnyebb tömegű Enho úgy verte a nyeretlen kétévesnek nem tekinthető ellenfelét, hogy végig aktívan küzdött - kontrázott és legvégül egy igen látványos külső combdobás - szerű figurával vitte földre az ellenfelét. Igen meggyőző és látványos győzelem volt.
Takayasu szemmel is jól láthatóan nem találta meg önmagát Tamawashi ellen. Igazán nem tudom, hogy ez csak a kezdeti bizonytalanság (láthattunk már ilyesmit több alkalommal is tőle a korábbi tornák alkalmával is), avagy valahol - máshol keresendő a probléma.
Asanoyama egyre látványosabb és szinte dagad az önbizalomtól. Ma úgy seperte ki Mitakeumit, ellenfelét a dohyo - ról, hogy a korábbi Sekiwake - t szinte észre sem lehetett venni.
Hokutofuji is nagyon gyorsan elbánt Goeido - val, akiről szintén nemigen lehetett észrevenni azt,
hogy számára is elkezdődött a mai nap a torma. Pedig Goeido igencsak szakadék szélén táncol,
hiszen ezen a tornán éppen-hogy kado ban Ozeki.
Takakisho gyorsan elbánt Myogiryu - val a szokásos, igen brutális módszerével. Nem voltak egy súlycsoportban (semmilyen tekintetben sem).
Érdekes meccs volt a Kakuryu - Endo összecsapás. Endo látszólag szerencsével nyert (kinboshi)
ámde az is látszott, hogy a Yokozuna szinte teljesen elképzelés nélkül állt oda Endo elé. Abszolút megérdemelte a vereségét. Remélem, hogy sak pillanatnyi (elme)zavar volt, mert ha nem, úgy az
az egész torna színvonalának rovására mehet.
Ezzel szemben Hakuho szabályosan lelépte az előző tornán épp vele szemben kinboshi-t szerző Daieisho-t. A Yokozuna esetében már a tachiai -hoz odaálláskor lehetett látni, hogy ez most egy presztizsmeccs lesz, éppen a Kyushu-n bekövetkezettek miatt. Így is alakult. A friss Komusubi-t a fasorban sem lehetett megtalálni. Ma esélye, momentuma sem volt a Császár ellen.
Szóval ez egy jó kezdőnap volt (legalábbis számomra).
Igen, bár sokkal kevésbé lesz látványos, de valószínűleg több-esélyesebb lesz és könnyen lehet, hogy akad olyan fan is aki ezt preferálná. Másrészt pedig - éppen a mostani Ozekik és stb Sanyaku - beliek sebezhetősége okán változatosabb, több - esélyesebb lehetne minden torna és ez azután módot adna néhány valóban tehetséges és legfőként a stíluson - technikán újítani / változtatni akaró fiatal számára az előre-jutásra. A "Császár hány évesen is került fel a Sanyaku - ba (még nem volt 20 sem), az Ozeki rangcsoportba (21 év és 2 hónap), végül a Csúcsra (22 év és 4 hónap). Talán valami ilyesmit is lehetne remélni ettől. Tudom, hogy az ilyen villám-karrier nem megy végbe naponta, sőt lehet, hogy év-tizedet várhatunk addig is, amíg egy ilyen új fenomént kitermel magából valamelyik iskola és legfőként maga a Sumo - sport. Én nagyon bízom ebben.
Tartok tőle hogy most egy olyan korszak jön, ami bár izgalmas, és változatos tornákat fog hozni egymás után, de ez inkább egy olyan "megdöglött a macska, elszabadulnak az egerek" szintű őrületnek tudnám vizionálni, mintsem egy nemes korszaknak. Olyan lenne, mintha a jelenlegi francia bajnokságból kivennénk a PSG-t. Vagy mintha 2000-2004-es F1-es szezonból kivennénk Schumachert, vagy mintha a jelenlegi F1-ből kivennénk Hamiltont. Tény, hogy sokkal szorosabb és izgalmasabb lenne úgy a bajnokság, de ez így egy keserédes siker. Nem így kéne hogy izgalmas legyen valami, hanem kell az élmezőnybe egy 3-4 igazi top vezér, és még rajtuk kívül is vagy 3-4 ritkás megvillanásra képes tehetség, mint amilyen a kései 90-es évek volt a szumó világába.
Valahogy van egy olyan érzésem, hogy a Sumo - sportnak eddig kétfajta, egymástól alaposan eltérő arcát ismertem meg, már ami azt illeti, ami a sportág leges - legtetején, azaz a fellegekben történik. Csakis a legújabb kort (talán éppen a Chiyonofuji által fémjelzett, illetve az azt közvetlenül megelőző kort véve kiindulási pontnak, viszonyítási alapnak, voltak olyan időszakok, amikor egy - egy nagyon emblematikus figura határozta meg szinte mindazt, amit egy rajongója számára nyújthat ez a sport legfőképpen látványként - élményként, izgalomként. A másik fajta kor pedig az, amelyben egyszerre több, akár két, három, vagy akár négy ilyen emblematikus figura fémjele nyomódik rá egyidejűleg a sportágra.
A "csoportos hősök" ideje talán a leges - legjobban a Kitanoumi - Wajima korszakra, majd később az Akebono - Takanohana - Musashimaru - Wakanohana korszakra és végezetül a Hakuho - Harumafuji - Kakuryu és nyomokban Kisernosato - korszakáról mondható el.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy a leges - legutolsó időkben eddig hazavitt 60 Yusho - ból a "mongol császár" egymaga 43 - at, az időközben gyakorlatilag kényszer - vissza vonultatott (talán jobb sorsra érdemes) Ama-Harumafuji 9 - et, a még ringben lévő Kakuryu 6 - ot és a már ugyancsak "nyugdíjas" Kusenosato csak 2 - t cipelt haza, talán több joggal sorolhatnánk ezt a korszakot is akár a "magányos farkas" korszakok közé, hiszen gyakorlatilag egy harcos határozza meg a kor aeculatát.
A magányos farkasok kora pedig éppen a Kitanoumi - t megelőző Taiho - korszak, majd azt követően a Choyonofuji - korszak és végül az Asashoryu korszak volt.
Hát szomorú hír hogy Hakuho nemsokára visszavonul, már most hiányzik pedig van még hátra pár tornája. Ki fogja betölteni az utána maradó felmérhetetlenül óriási űrt? Várok egy messiást, aki vagy újoncként feltűnik, vagy valahogy a jelenlegi mezőnyből beérik úgy, mint ahogy tette Chiyonofuji. Ő is 25-26 év körül lehetett, mikor behúzta a legelső tornagyőzelmét, amit aztán további 30 követett kései fénykorú pályafutása során.
Nagyon ütős volt ez a "dohyo - építés-püfölés-tömörítés" - link és ráadásul most volt szerencsém első ízben láthatni ilyen műveletet. Köszönet érte.
Ami magát a különféle építési munkákat illeti (anyagbehordás, felületképzés és simítás - döngölés) ez is nagyon látványos. Emlékszem, hogy akadt olyan torna, amelynek közvetítése során, a sokadik nap valamelyikén jól azonosíthatóan lehetett látni repedéseket is, kiváltképp a ferde (piramis) oldalfalakon,
sőt nemrégiben még olyasmit is lehetett látni, ahol a dohyo egyik ferde oldalfala beomlott
Off.
Még egy dolog jutott eszembe erről a munkáról, illetve erről a csonka piramis - küzdőtér - látványáról.
A "Sissi" c. osztrák történelmi film-trilógia egyik fontos részlete volt, amikor 1867. - ben, Pest - Budán előkészültek Ferenc József császár, a későbbi magyar király uralkodóvá megkoronázására - uralkodói eskütételére, ahol a hagyományok szerint magyar földből (a történelmi tények alapján az akkori nagy Magyarország (a Wikipédia szerint 72) összes vármegyéjének földjéből összehordott dombot építettek fel a Lánchíd pesti hídfőjénél.
mindkét yokozuna nagyon eredményes felkészülésen van túl, a hétfői YDC Sokenen hibátlan 12/12-vel zártak.
Kakuryu a szokásos januári influenzájával küszködik, szóval a torna előtti napokban inkább a gyógyulásra fog koncentrálni.
Takayasu végre ígértetes formát mutat, míg Asanoyama elég megdöbbentő betlisorozaton van túl, melyek között eléggé rikító az Araiso oyakata (ex-Kisenosato) ellen elért 1-16-os eredménye.
Takakeisho hibátlan, igaz, eddig főleg makushita rikishikkel edzett, átlagosan 2 mp-es meccsidővel.
Terunofuji is ígéretes formát mutat, célja, hogy a tokioi olimpia előtt visszatérjen a makuuchiba.
és végül a breaking news: Hakuho idén visszavonul.
egy japán tv showban, (amiben Hakuho erőnléti edzését mutatták be) mindenkit megdöbbentve tette ezt a váraltan bejelentést. korábban még azt mondta, hogy szeretne 50 tornagyőzelmet elérni, de ez a fentiek ismeretében már elég valószínűtlen.
mindazonáltal a számmisztika feketöves mesterei tudatták, Hakuho édesapja 44 éves volt amikor Hakuho megszületett, ahogy a nagyapja is 44 éves volt amikor az apja született, és Hakuhonak már csak egy győzelem kell a 44 tornagyőzelemhez, ami után visszavonul.
Egyszer valakitől azt hallottam, (talán Takanohana, vagy valamely más nagy név nyilatkozta) hogy a rikishik mind büszke és magányos emberek, egymás VÉRESEN komolyan vett konkurenciáik, és főleg azok, akik eljutnak magasabb szintekre, egyszerűen nem tűrhetik hogy bárki is az önbecsülésükbe tiporjon. Másként ez az út nem sikerülhet, csak komoly egóval. Persze e mellé életvitelszerűen tanulják meg a tiszteletet is, de még ez a szintű, úgymond beléjük vert tisztelet sem mindig elég ahhoz, hogy megfékezze a bennük felgyülemlett indulatokat. Ez azért valahol érthető is, meg nem is. Főleg a Mongoloknál jelentkezik ez sűrűbben, ők kevéssé tudják kontrollálni magukat, még akkor se mikor pontosan tudják hogy egy balhé a karrierjükbe is kerülhet. Ezek után sejthetjük, hogy miken mehet keresztül az, aki végül felverekedi magát a Makuuchi osztályba. És mennyire tiszteletre méltó az, ha egy szumóbirkózó példamutatóan tud végigvinni egy sikeres karriert, ilyen és ehhez hasonló afférok nélkül.
Ha nem hangzana rosszul, legszívesebben azt mondanám most, az általad ismertetett affair kapcsán, hogy tulajdonképpen nem is olyan probléma látni ilyesmit, konstatálva, hogy ezek az izomemberek sincsenek fából, nekik is vannak (egész pontosan időről - időre elfogynak az) idegeik.
banzuke kérdésekkel kapcsolatban nem merek semmit sem biztosan állítani. ez egy komoly "szakma" a tachi-ai blogon van egy srác, aki ezt elég ügyesen csinálja, minden egyes basho előtt elkészíti a saját banzukéjét, ami aztán a hivatalos megjelenése után általában pontosnak bizonyul, de telitalálata még sosem volt.
szóval egyértelmű szabályok nincsenek, nem is lehetnek, mert nincs két egyforma basho eredmény, ami alapján lehetne valami automatizmust ráhúzni a banzuke készítésére, és mivel nem lehet olyan banzuke, ahol a kiadó helyek nincsenek betöltve, az előlépések/visszaesések dinamikája, mértéke is eltérő.
egyes szituációkat a rikishi eredményén felül a többi rikishi teljesítménye (akár a juryos eresmények is!) befolyásolják.
talán ezzel lehet magyarázni a nagy eltéréseket.
más
újabb botrány van kialakulóban, aminek két főszereplője ishiura és hokaho (nem, nem hakuho, bár neki is lesz némi szerepe a sztoriban)
a miyagino beya edzésén, ishiura és hokaho (makushita 16) küzdött egymással, és az egyik küzdelem végén, amit ishiura elveszített ököllel próbált elégtételt venni, amit hokaho nem tűrt tétlenül, csatlakozott az ökölpárbajhoz.
a két verekedőt a jelenlévő hakuhonak kellett szétválasztania.
az incidenst az oyakata jelentette a JSA-nak. ha lesz fejlmény, akkor írok majd róla.
Még mielőtt elfeledkeznénk róla, Ura (a Kyushu-n, az ott szerzett 6 - 1 kachikoshi-jával Jonidan 106-ról alaposan előrelépett, egészen Jd 28E-ig. Talán, ha a Hatsu-n hasonlóan jól, avagy esetleg még jobban jönne neki ki a lépés, akár fel is kerülhet már a Sandamme osztályba és ha 2020.-ban a továbbiakban is hozni tudná ezt a formáját, év végére már, akár a Juryo - ba is visszaérhetne. Minden esetre nagyon drukkolok neki is és kívánom, hogy annyi szívás és balszerencse után köszöntsön rá is végre egy jobb kor. Igazán megérdemelné.
Todom, hogy általában kissé akadékoskodó az alaptermészetem, mégis böködi valami a csőrömet.
Ez pedig a következő :
Tomokaze (M3W) - sérülése okán - 0 3 12 - vel zárt a Kyushu Basho - n. Jól megérdemelt jutalmául a 2020. Hatsu Banzuke - készítói ki is pottyantották a Makuchi - ból. Egészen Juryo 1E - ig esett vissza.
Kérdésem : Mire ez a nagy szigor ? Indokolt - e ez egyáltalán ?
Példaként megpróbálok egy - egy "majdnem hasonló" esetet ideidézni ugyancsak 2019. - évből.
Ichinojo (M2E) az Aki Basho alkalmával ugyancsak ilyen okok miatt 1 4 10 - eredménnyel zárt. Ez nem annyira gyászos, mint a 0 3 12, de azért nem sokkal szebb. Vele sokkal megértőbbek voltak a Kyushu Banzuke készítői és "csupán" Maegashira 12E - ig sorolták vissza, ami azért egyáltalán nem ugyanaz, mint rangosztályok közötti visszasorolás Juryo 1E - be.
Vagy ugyanezen a tornán ott volt Chiyotairyu (M5E), aki szintén "parádésan" zárt, 2 - 13 Makekoshival. Az Ő jutalma a Kyushu-n induláskor ugyanezen Banzuke szerint ugyancsak Maegashira 11W volt, tehát őt sem pottyantották vissza a Juryo - osztályba.
Mi okoz ekkora lényegbeli különbséget eset éa eset között. Előre is megköszönöm a választ.
És emellett Terunofuji is éppenhogy befért a Juryo - ba a Kyushu - n megszerzett hibátlan Yusho - jával. Mindkettőjüknek (Ikioi - val egyetemben) nagyon drukkolok egy eredményes Hatsu - évnyitóért.
És milyen szokatlan gyorsasággal született. Úgy tudtam, hogy a torna kezdetét megelőzően két héttel teszik közkinccsé. Ha ez ma látott napvilágot, úgy is legkevesebb 17 naptári nappal előbb jelent meg. Nyilván okkal.
Egyébként pedig minden topiklakónak Békés Boldog Karácsonyt és Sikeres Új Évet kívánok és emellett nagyon jó Tormákat, mindenekelőtt Kiváló Hatsu-t.
És a "régi nagyok" esetében még az is emelte az ilyen "sokszoros bajnok" - minősítés értékét, hogy az 1957. évvel bezárólag zárult le a sumo történelem azon szakasza, amikor évente még "csak" 2 - 4 számú "Nagy Tornát" rendeztek és csak 1958. januárjától alakult ki a mai rendszer, amelyben évente kéthavi rendszerességgel, azaz összesen 6 alkalommal rendezik ezeket a Nagy Tornákat. Arra azért kíváncsi volnék, hogy ez a korábbihoz képest +50 - 200 % - os többlet - verseny - terhelés (verseny - igénybevétel) mégis mennyiben lapátolt rá a versenyzők sérülékenységére egy amúgy is rendkívüli fizikai igénybevétellel járó sportban. A végeredmény (sorozatos és súlyos sérülések) ma a lehető leg-szembetűnőbb módon látható az egymást követő tornákon jelentkező folyamatos visszalépésekben.
Igen, beleszámít az alsóbb rangokban szerzett yusho is. Fontos még megmelíteni, hogy a dai yokozuna (great yokozuna) nem hivatalos cím, ez afféle elterjedt "sportszleng" japánban.
És igen, azért 10 yushot (vagy annál többet) nem sokan tudtak szerezni, szóval szerintem nem túlzó a "nagy jokozuna" jelző azoknak, akiknek ez sikerült.
Ha ez annyit tesz, hogy egy olyan Yokozuna rangot elért versenyző, aki pályafutása folyamán mind-összességében 10, avagy ezt meghaladó számú Yusho - t ért el (azaz ebbe beleszámít(anának) az alacsonyabb rangban szerzett cím(ek) is (mint, ahogy szinte mindegyikük szerzett ilyen rangban (is), még így is igencsak alacsony a számuk. Van egy erre nézve vezetett statisztikám, ami szerint :
Pontosan 10 Yusho - t szerzett 5 Yokozuna,
(Okido, Tsunenohana, Tochinishiki, Wakanohana I. és Kitanofuji (mind japán)),
10 - 20 közötti számú Yusho - t szerzett ugyancsak 5 Yokozuna,
(Wajima, Futabayama (j), Musashimaru (US), Tachiyama (j) és Akebono (US)),
21 - 30 közötti számú Yusho - t szerzett 3 Yokozuna (Asashoryu (m), Kitanoumi és Takanohana (j)),
31 - 40 közötti számú Yusho - t szerzett 2 Yokozuna (Taiho és Chiyonofuji (mind a kettő japán)) és
41, vagy afeletti számú Yusho - t szerzett egyetlenegy Yokozuna (Hakuho (m)).
Ez mindösszesen : 16 Yokozuna (12 japán és 4 külhoni),
Ha ez a szám csupáncsak a Yokozuna - rangban szerzett Yusho - kat tartalmazza, úgy egy kevéséét megváltozhat ez a kimutatás, mert így a legtöbbjük egy számosság - csoporttal visszalép. Ugyanis a kimutatásban szereplő szinte mindegyikük (így például a listavezető Hakuho is) már Ozeki, vagy még akár valamelyik az - alatti rangcsoportbeli - ként is már több Yusho - t is szerzett.
teljesen egyetértek azzal, hogy a mai mezőny nem igazán tűnik olyan erősnek, mint a 2008-2013 körüli. nekem nagyon hiányzik harumafuji, szerintem bőven lenne még keresnivalója ebben a mezőnyben. a kikényszerített intai szerintem túl szigorú büntetés volt, pláne, hogy csak egy győzelemre volt a "dai yokozuna" státusztól.
jó hír, hogy januártól nattosumo csatornáján a makuuchi mellett lesznek juryo összefoglalók is. ez azért is örvendetes, mert "mtfuji" (a kyushu alatt ő készítette a juryo összefoglalókat és előtt még senki nem csinált ilyet) már nem biztos, hogy tud foglalkozni ezzel.
A legutolsó meccs valami elképesztő volt. Hakuho milyen lehetetlen pozíciókból táncolt még vissza... Kicsit szomorú lettem mert ilyen nagyágyúk jelenleg már, és még nincsenek a mezőnyben. Hakuho már egy megfontolt, taktikus bölcs lett, aki néha azért erőből is meg tudja oldani a meccseket de legtöbbször már inkább a rutin segíti győzelemhez, míg Kisenosato, és Harumafuji nem túl szép körülmények között távoztak már. Érdekes, mennyi európai birkózó járta meg a Makuuchi-t akkoriban, egyik-másik még komolyabb rangig is eljutott, mégis iszonyú hamar kiégtek. Ezt megfigyeltem már, hogy Ázsián kívül nem igazán bírják a terhelést hosszú távon. Jóval fiatalabban vonulnak vissza.
Yoshikaze nagy küzdő volt valóban, hozzá jelenleg talán Hokutofujit tudnám hasonlítani, mint óriási vehemenciával csatába induló birkózó. Esetleg Shohozan.
Köszi az összeállítást! Jók ezek a meccsek így két torna között, Takayasu milyen setesuta volt még. Én Kaio visszavonulásától Kisenosato Jokozuna kinevezéséig nem követtem a sportot, így különösen érdekes ennyi számomra új nevet látni. Kegyetlenül kicserélődött a mezőny pár év alatt.
