Én ma már túl vagyok egy zöldön, egy feketén, és az előbb töltöttem ki az utolsó cseppet is a szürkéből...
Nem bontok újabb üveget. (Végül is ma egész visszafogott voltam, nem ittam meg egy munkanélküli havi járadékának megfelelő összeget.)
Elmék aludni. Plédestül... ki tudja mit és kivel fogok álmodni, legyen mit szorongatnom útközben...
Sose mondtam, hogy nem kellesz, de hát annyian vannak a te nagy szívedben, hogy akkor is lenne még ott jelölt bőven. :-)
Csé? Hát, hogy is mondjam... Szóval a Dávid-szobrot a Buonarotti-gyerek vagy nem róla mintázta, vagy ha igen, akkor nagyon fakezű egy szobrász volt.
Persze a nőknek lehet, hogy ez kell, fura népség, én azt se értem, amelyik engem akar...
Azt koptatsz a műfűvel, amit akarsz, úgyse leszek ott :-) Vagy vigyél plédet.
Én most kezdtem el egy ZC VZ-t. Kippis!
Hát, ha már Neked nem kellek, ráfanyalodok bármilyen betűre is, akár...:))
Egyébként se degradálj senkit, nem tudhatod, milyen az esetem. :))
(Miért, olyan randa a CS? Vagy annyira hűséges a partneréhez?)
Érdekes látvány lennétek együtt :-) (mármint te meg a Csé, huh, ha nem ülnék, le kéne ülnöm a röhögéstől)
egyébként nem tudom, ő-e naughty, akár ő is lehet
Ki mondta, hogy neked kell alul lenni?
Gratulálok a jubileumhoz, ez volt az 1000. hozzászólásod. Igyunk rá?
Egy fikszrádiós, aki x-szel írja a rádió nevét? Na, majd jól beárullak a Csének, oszt az nóti lesz, amit tőle kapol :-)
Psyche:
Sajnos, kicsi az a stúdió, még szék sincs benne elég, nemhogy kanapé :-) (padlószőnyeg nem jó? tudod, az a jó szúrós műanyag, mint a rövidre vágott műfű, az van :-)
Bár sem költő, sem kisasszony nem vagyok, mégis az vagyok, kire gondolsz.
További infók magamról: utálok utazni (Baranyában lakom); lámpalázas típus vagyok, ebből kifolyólag a nyilvánosság előtt nagy baromságokat szoktam mondani (voltam már rádióban-TV-ben, elhiheted, hogy így van), ezt továbbgondolva nem hiszem, hogy sok mindent tudnál velem kezdeni a rádióban (bár, ha van nálatok széles, nagy kanapé, esetleg...:)))
Ha még fentiekkel sem riasztottalak el kellőképp magamtól, írj emilt.
Remélem, a költő kisasszony az akire gondolok.
Ha igen, márpedig a versekből úgy találtam, hogy a SzebbSzavak fórumain is szereplő hölgy személyét lelhetem benned, szóval akkor...
Emlékszel még a fix-es meghívásra? Most már én is ott vagyok. Én is meghívnálak sok szeretettel rádiózni. Hmm?
Pötty,
Pöttty,
Pöttty,
Csengve pötyörög
Pötty,
Pöttty,
Pöttty,
Csendben lepötyög
A sós vizes könny.
Nézed erődet,
Sajna nem mered,
Pedig a vágy előtted hempereg.
Pólójával törli arcod,
S mondja, ne vívd harcod!
Itt van égő szám,
Érzem, neked nem nagy szám,
De talán erőt ad
S fenekem a párnába ragad !
Nedves a szemed,
Fényes cseppje kezemre esett,
Mindjárt változik viasszá,
Gyere, ölemben vígadjál!
Ne sírj, próbáld,
Egy kicsit lóbáld,
Vagy inkább én?
Éled újjá a remény!
Plötty,
Plötty,
Plöttty,
Vigyázz, mindjárt csöpörög!
Élet pöttyek,
Ránk röhögnek,
Győzött a tavaszi vágy,
Plöty,
Plötty,
Plöttty,
Recsegve leszakad az ágy:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Üdv Mindenkinek!
Az alant következő verset még 1995-ben írtam, amikor egy nagyon kedves barátomat csalódás érte a szerelem terén, és írt néhány fájdalmas sort - hogy kinek, azt nem tudom, talán önmagának, talán a világnak, mindenesetre úgy éreztem, hogy egy-két gondolata nekem is szól...
Válasz helyett D. P.-nek
Az élet ezer apró lüktetése
Hatol agyadba és zavar,
Minden tűszúrása fényes fájdalom,
S villámával ölni akar.
Körötted siető emberek
Tükör-arccal és kőszemekkel,
Szembe jönnek veled, de
Nem érzik, hogy ölni volna kedved.
Vagy csak lehúnyni a szemed egy kicsit,
És képzelni egy szebb világot,
Hol templomi csönd van és szeretet,
De a tárgyak is életet lehelnek.
Nem a te világod ez,
Korlátok az utcák szélén,
Mosoly, ami nem szívből jön,
És semmi sincs a szemek mélyén.
Idegen vagy közöttük.
Akarattal lettél idegen.
Már tudatos közönnyel óvod magad
Érzéstől és reménytől idelenn.
Megújuló reményeid halva születnek,
Könyörgő karú vágyaidért semmit sem teszel,
Félrelököd a feléd nyújtott kezet,
Másokban s már magadban sem hiszel.
Mert tudod: ha alkotsz külön világot tenmagadban
Hol nyugodtan élhetsz, senkitől sem zavartan,
Vértezed magad a külvilágtól,
Bár kiszárad szíved a meztelen fájdalomtól.
Kérded: "Miért nem felelsz, ha kérdelek?
Miért hallgatsz, ha szükségem van rád?"
Mert belém kövesült, megtestesült a gondolat:
Saját végzeted könyörtelen végrehajtója vagy.
S járj bár fenn a fellegek között,
Lábaiddal csak a földet taposod.
Eszméid ébrednek kábult álmukból,
Látod, mi vagy: független de elhagyatott.
Egy pillantás
mi meghatároz, s visszakérdez
múlszagú jelenszövő pillantás
képekkel mintha itt lenne
lelketlen hova talán tovább
mámorba mártózott meghasadás
És nézem
kuszán kúszik be a sötét
átölelve éveim, s a távol
kicsinnyé zsugorodva pihen meg ölemben
Már nem szólok, hogy hangom
kínálja élő magam
Hagyom, mit is tehetnék
átjárt s belém ivódott
sejtelmes sóhajok óhaja
s nem kutatom
volt-e rég csak egy pillanatra épp
hogy megszülje magát kínjaimnak
vagy a fájdalom formázta alakká
hogy legyen
mit sirassak semmitérő sodródásaimban
váltott vágyak csodás csókjaival.
Sima hó
csak saját lábnyomom még mindig
kapcsolatvégérzet
holnap már tudat
Látványbefolyásokban megvilágosodás
leküzdhetetlenséghez
túlsikerült szenvedés vágy
Szenvedély?
Mosolyfuttatás
jó XX. század máglya nélkül
Nem égetnek el, tudom
az öngyógyítás dívik
vágyabortusz
egészségügyi alapon.
S az izzadság neked is ugyanúgy
folyik le a hátadon.
Néha megérint egy angyal szárnya,
kertek esti szótlansága,
egy virág mosolya,
a Kedves illata,
s tán észre sem veszed,
míg az Élet filmje pereg,
a Boldogság perce körülölel,
egyetlenegyszer szívedre lehel,
tapogatod kelyhét,
hallod ígéretét,
árnya játékosan
int, majd tovasuhan.
Önfeledten fekszem a virágos réten,
Szemem a felhőt kutatja az égen!
Naphosszat nem csinálok semmit,
De reggel, délben, este szoktam enni!
Kerülgetem a lányokat,
Hátha akad egy-egy falat:))))
Aztán megint csak fekszem,
S az életen járatom az eszem............
Én fontos egyede vagyok a társadalomnak,
Hisz ujjaim rengeteg verset írogatnak:DDDDDDDDDDDDDDDDDD
Az évszakokról:
Szeretem mind a négyet
A vers is erről állít
Emléket
Vagy talán csak rólad szól L. K. ?
Tavasz. Főként a tavasz lánya
Hűsítő patakban arany csillogása
Patak partján friss paták nyoma
Szellőben szárnyaló virágpor illata
Nyár. A sugárzó nap koronája
Föld alá bujjon el ki fényét nem állja!
Meleg színek békés harmóniája
Tiszta fényű szőke felhő átsugárzó bája
Az ősz. Most hol a sötétben zavartan kullogok
Fekete felhőben gondok, gondolatok
Szolni tán ha mernék de testem csak remeg
Komor szellők fujják el a sebzett reményeket
Tél. A hóban fekszem fagyott testem romjain
Szánkó-kutyám nyaldossa csonká fagyott tagjaim
Szégyelem magam nyugodtan,
De nem azért mert pokolra jutottam
