Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta"
----
Érintetlen, tehát a SZÉPség magában foglalja az ÉP-ség fogalmát is.
Maga az is épség az, ha valaki/valami jól fel van építve, vagy épp felépült, hiszen aki ép, az épületes. Az épület pedig az egészség fogalmát rejti. SZÉP, ÉP, ÉPÜLETES, = Egészséges, Rontatlan,Tiszta
Látszik, hogy a szláv veszítette el az elsődleges jelentését, nem pedig fotdítva. Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta". Maga szín szó is tisztát, tündöklőt is jelent, mert minden szín, tisztán különbözik a másiktól, azért egy külön szín. Mint ahogyan a magasságban a szintek is fokozatosan következnek. A szintek ugyanis egymás fölött elhelyezett fel-színek.
Mert a tűz tisztította ki a salakot a fémből. Ami különösen fényes, az a tűz, mert Tündököl.
A tűvel, vagy tüskével tűzni, azaz döfni lehet, mert hegyes. A dísz is valaminek a csúcsán van, ezért ékes. A tő elvékonyodik. Magas hangrendű magánhangzót kap.
Valami azért tud eltünni, mert hirtelen elfogy, mint a tű hegye.
Igen, a folyóneveinkbe annak jellemző tulajdonságai vannak beleépítve. Magyarul mindez természetesen...
És az értelmezés szerintem nagyjából jónak is látszik így első ránézésre, még nem néztem át jobban.
Annyi hogy a ZALA formát azt tudom hogy annak SZALA elődje volt utalva a sebes SZALA(DÓ) felső részére.
A többi jónak néz ki, a TISZA TISZTA-ságával a KÖRÖS körzésével és a többivel egyetemben.
Valószínűleg a magyar nyelv köti össze Pokljukát az Üüreg tóval .)) Ajkán van barlang ilyen, meg Tatán is van Öreg-tó, már ha a mongol tó nem "üreg" éppen...
Természetesen ezek a szavaink olyannyira magyarok, hogy bennük hordozzák már a nyelvünk egyedi toldalékolását/ragozását is.
GEREBEN és GEREBL(Y)E közt mindössze annyi csak a különbség hogy épp GÖRBÉN állnak benne a fogak vagy GÖRBÜLŐ fogak vannak benne. )) Nézzük ezt meg a GARABOLY szavunknál, és hogy hangzanak ezek más nyelvekben.
GARABOLY is GÖRBÜL alapfogalma szerint (G_R_B_L), de így már egy pontos szó egy dologra, egy icipici apró lépéssel a tágabb értelmű igénk egy pontosan behatárolható főnevet mutat meg így már :
Egy gömbölyű, kerek fonott kosarat, ami amúgy tényleg GÖRBÜL(Ő) külalakú használati eszközünk. És ez a GÖRBÜLŐ alapfogalom képezve/ragozva ott van más nyelvekben :
Német Korb még csak GÖRB(E) . Latin CORBIS már GÖRBÉS. Olasz CORBA még csak GÖRBE, de a CORBELLO már GÖRBÜLŐ ! . Ahogyan a "francia" CORBEILLE mögött is a GÖRBÜLŐ hangalakot fedezhetjük fel. Valóban ilyen a fonott kosár, elég csak a fonást nézni vagy a tárgy egészét, ahogyan jólesik.
A szavak nyelvünkön értelmezhetőek. A magyar ad rá teljes magyarázatot.
Szlovákok még egy kósza ötlet sem voltak ezen a világon mikor ezen GÖR-BE értelmű szavainkat már felruházta a magyar képzésekkel és ragokkal, sőt új és új szavakat létrehozva tárgyakra, földrajzi nevekre alkalmazva. Puszták/hegyek/dombok/patakok nevében utal GÖRBEségre. Eleve a "szlovák" szó is magyarul ragozott (és készített ) szó már, hát nézzük már meg a végét.)) Annyi mint SZLÁVOK, és valóban azok. Két magánhangzója van mindössze kicserélve és ez most a mai alakja.))
Nemhogy a szótő nem fiktív, hanem nagyon jól azonosíthatjuk a GÖRBE szót és a magyar toldásait.
GÖREB (edény) is annyi mint GÖRBE. De a GÖRÖB mögött is az áll hogy GÖRBE. A GÖRBEC is az, meg a családnévként ismert GÖRBICZ is ide tartozóak , van egy kicsinyítő C rátét, az alapunk itt is a GÖRBE...
A finnugristék a gereben-gereblye szavakat szlávnak veszik, a gerinc szavunkat viszont belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszónak.
Nos, annyira fiktív ez a tő, hogy ez a gereben, gereblye szavak alapja is. Ha finnugor szavak lennének, már lobogtatnák az egyező töelemeket.
Egy másik fórumon találtam, bemásolom, mert jónak találom:
"Duna ősibb neve Ister, amiben összetér a többi folyó (Ísztér). Túr- Tura, durva-Dráva (a szemcsék lehettek durvák), marós-Maros, mar-Mura, marva-Morva, vág-Vág, szemes-Szamos, zagyva-Zagyva, bódorog-Bodrog, tiszta-Tisza, körös-Körös (A Körös elnevezés latin és görög nyelvhez hajlított alakja a népvándorlás idején bukkant fel: Gresia (Ravennai Névtelen Geográfus), Grisia (Iordanes), Kriszosz (VII. Konsztantinosz bizánci császár). Kniezsa István szerint e név egy régi, talán még a római idők előtti Krisus szóalak fejleménye. ), Kőrös város Horvátországban latinul Crisium. Körözne-Kraszna, köröm-Garam. Varasd-várasd Várad, Várda. Bős tér-Bösztör, bős teres-Beszterce, Beszterec, sebes ló-Szoboszló. A szkíta világ határ sávja a Száva. Szála alá Zala vize. Zala, Sajó, Sió egymás nyelvi változatának tűnik. Olt-folyó oltja, oltványozza a tájat. Szeret-Szeret folyó. Emlékeim szerint ezeket többségében szláv eredetűnek tartják!!!!! A mar, vág, túr, dúr, durva, szemes, köröz, bódorog, tiszta, zagyva, olt, összetér ez a tájban élő folyók működését írják le. Kérdés, mi és ki köti össze Pokljukát ÜÜreg-tóval?"
"gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg":
GERECSE - ősi magyar elnevezés lehet, gyakorlatilag egyezik egy a gerinc szavunkból lett névvel. Magyarul ma Gerence lenne, de simán el tudok képzelni egy archaikus, -n nélküli szót is, azonos jelentéssel.
Gerecse:
"A középkorban Hegyes-hegy, illetve Csúcsos-hegy néven ismerték; első írásos említése egy 1212-es határjárás adataiból származik Mons Hyges formában. A 18. században egyes térképeken Gercse-hegy(Mons Gercse) néven említik, a délnyugati lejtőjén fekvő Gercse falu miatt."
Itt egy másik helynév, nem messze a Gerecsétől:
"Grébics (Gerebecs) az Árpád-kor-ban még virágzó település volt. Neve kun (kabar) eredetű, s nagy valószínűséggel a honfoglalás korában a került gróf Cseszneky család ősatyja, az Anonymus krónikája által említett Ketel fia Alaptolma birtokába. Nevét az oklevelek 1237-ben említik először, Grebuch,1284-ben Guerebuch alakban."
Ha ez kun eredetű, akkor ezek a kunok "magyarul" beszéltek.
Tovább is van:
Grébics-hegy Tatán...
----
Figyeljük meg, mi lehet a közös a gerinc és a gerblye szavakban: A gereben-gerebje fokai hasonlóan nyúlnak ki, mint a gerinc fokai, vagy a grádicsban a fokok, amelyek összekötik a két egyenest.
Szerintem ez nem lehet véletlen.
A gyertya gerjeszthető is, és girnyó, azaz vékony is.
Czuczorék le is írják a GER-gyöknél, ám pl. külön a gerblyét már nem elemzik.
CzF.:
GER v. GÉR, elvont gyök, mely többféle szók alapját teszi. Ilyenek: gernye, geher (= gerh), s talán gerény is, melyekben szár-az, sovány jelentéssel bír. 2) Gerj, gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg, s rokon közelebbről a latin germen, német gähren, Gier, gerne, begehren, héber (ingerel), hellen χρηζω (kivan), szanszkrit gardh (kiván) stb. szókkal. Ide tartozik gerjed azon értelme is, midőn ez gyúladást jelent. 3) Geréb, gereben, gereblye, gerely, gerezd, gerincz, melyekben a ger valamely sértést, szurást, karczolást jelent, s rokon vele ez értelemben a hellen χραυω, χραω (karczol), szanszkrit garh (megfog; körülvesz). 4) Gerle, gerlicze hangutánzók. Valamennyiben fő és alaphang az r. (V. ö. R), melynek érteményei némileg a g, vagyis görbeség, görbedés érteményével módosúlnak.
--
Gondoljuk tovább. K-hanggal is hasonló jeletéseket kapunk.
A Karunkat is ki tudjuk nyújtani és karolni is tudunk, ami egy görbedő mozgás. A körömmel - karommal karmolunk.
Ez jó megfejtés ! Biztos vagyok benne hogy a GÖRBE szóhoz lesz köze. Azaz GIRBE--GURBA--GÖRBE . A szláv nyelvekben mindenütt jelen van, persze nem csak ott. A latin nyelvben is jelen :
GIBBUS vagyis GÖRBÉS már kiesett R hanggal. Rövidebben GIBBA is van nekik, ez a GIRBE--GÖRBE megfelelője, persze az R hang már itt sincsen meg. Bolgár GÁRBICA , olasz GOBBA, japán KOBU (gobu), lombard GÖBA / GOEUBA alakokba már csak az R hangot kéne visszatenni .))
Aztán van "occitan GIBA", ősszláv GRUBU, szorb GJARB, és egyéb variációk, mind a magyar hangalak elváltoztatott megfelelői lehetnek...
Doppler féle elv, miszerint a hozzánk közeledő tárgy/élőlény stb. magas hangot ad, mg a távolodó meg mélyet. Kiss Dénes írt erről többször is , példaszavakkal bemutatva a történetet...
"A hangoknak vannak tulajdonságai, tehát jeleznek számunkra valamit. Ezek tehát jelek csupán."
Így is mondhatjuk, de pontosabb, ha a jeleket jelentésnek mondjuk... Ui. a leírt hangok a jelek... (írásjelek) Kiejtve jelentésük van.
Az útJELZŐ táblák ábrái jelek, de minden ilyen jelnek jelentése van. A jelzésnek mindig van valamilyen jelentése. (mondanivalója, tartalma)
"Akkor lesz jelentés belőle, ha az összefüggéseik között alkotunk tudatosan egy hangképletet, amiben aztán megegyezünk."
Valóban azt gondolod, hogy őseink megegyeztek valamilyen hangsorban egy szó megalkotásakor? Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Főleg,mikor még beszélni sem tudtak... Leírnád egy-két mondattal? Nagyon kíváncsi vagyok rá!
"Önálóan a hangok nem állnak össze nyelvvé "
Márpedig önálló hangokból áll a nyelv, ez tagadhatatlan tény.
"A hangok jelentése nem elég. Különben csak egyetlen nyelv lenne a világon. A te álláspontod szerint mindenképp."
A hangok jelentéséből ez egyáltalán nem következik.
- Előfordul, hogy egy természetes hangot két, esetleg háromféle egymáshoz közeli hanggal is lehet utánozni, így különböző területeken máris különböző hangalakú gyökök jönnek létre.
- Az összetett gyökkel valamilyen új dolgot akarunk megnevezni, s ehhez a meglévő ősgyököket úgy használjuk föl, hogy a megnevezni kívánt dolog két-három számunkra fontos tulajdonságának megfelelő jelentésű ősgyököket ragasztunk össze. Mivel az adott dolognak jóval több jellemzője van, területenként eltérő lesz a 2-3 kiválasztott tulajdonság. Így a területenként megalkotott gyökökbe már koránt sem biztos, hogy azonos hangok kerülnek. Jó, ha egy-ritkábban kettő azonos.
- Egy-egy nyelvben kb 25-40 hang van, de kb. száz ismert hangot használunk, így sokkal nagyobb a variációs lehetőség a többhangú gyökök megalkotásánál.
- Nálunk a háromhangú gyök a legjellemzőbb, más nyelvekben ez a szám minden további nélkül eltérő lehet.
- Vannak olyan nyelvek, ahol toldalékolás helyett hangmagasság - és/vagy hangsúlyáthelyezéssel is adnak új jelentést ugyan annak a szónak.
Tehát nagyon kicsi az esélye annak, hogy két különböző területen teljesen azonos jelentésű szó azonos hangokból épüljön föl. Viszont gyakran előfordul, hogy azonos jelentésű szavakban egy-két hang azonos.
"Miért a lágyított "átmeneti" formula lett volna előbb?"
Nem lágyította azt senki. A lágyság az átmenet, a köztesség miatt van. A két hang (mely közt az átmeneti hang van) közül legalább az egyik amúgy is lágy.
Átmeneti hang azért datálható korábbra, mert "billegő" hangokról van szó. A GY hang vagy ide, vagy oda billen, ill. mindkét irányba, s nehezen igazolható, hogy két hang váljon eggyé. Ezt semmi nem indokolja az említett DJ párosítás kivételével. (ha e két hang egymás mellé kerül toldalékolásnál.) Egy új hang megszületése nem így történik, annak sokkal nyomósabb oka van, történetesen a szükségszerűség, ha valamit ezzel a hanggal akarunk kifejezni, megnevezni.
A kezdetekben nyilván csak néhány hangunk volt, s ahogy egyre többmindent kívántunk hangok által kifejezni, úgy nőtt a darabszámuk, ezzel együtt a kiejtés is "finomodott", tisztábban tudtunk hangokat kiejteni, egymástól elkülöníteni.
Természetesen ez csak egy feltevés, amit a "szaporodás törvénye", az osztódás motivál.
Ennek ellene szól a GY hang hiánya sok más nyelvben, valamint a D hang a leggyakoribb, utána a J, s csak ezután jön a GY hang. (A sorrendnek GY-vel kellene kezdőódni.)
Elvben annak sem látom akadályát, ha két hang közé később egy harmadik is bekerül, amit utóbb köztes hangnak gondolunk...
Valószínűleg át kell még ezt gondolni, és más összefüggéseket is alaposabban meg kell vizsgálni...
Kényszeres kötekedés ez, semmi több... Érthetően leírtam, a JÖN szó az nem egészen a JÁR, de JERE/JERJ és ebből a GYERE szavunk nagyon is passzol a JÁR-áshoz..
"A JÁR felszólító módja a JÁRJ" ---------- 2024-ben)). Régebbről meg ott a JERJ és a rövidebb JER formák is erre. Képezve is vannak mint például JER-JÜNK (járjunk), tehát a szótő megvan nekünk, az pedig így JER, és a JER-J képzet már a felszólító J hangja. Viszont a JERJ nem túl kényelmes beszédben, így rövidült JER . Majd mára GYERE
De amúgy a JÁR--JER kapcsolatot az bizonyítja még hogy amíg a MEGY, (men) , JÖN szavakra használatos hétköznapi helyre hívó felszólítások léteznek mint MENJ IDE vagy JÖJJ IDE, viszont ez a JÁR szó esetén teljesen hiányzó, nem szokás mondani hogy JÁRJ IDE ! .)) És vajon miért nem ?...
Mert a GYERE elődje a JER(J) már elvégezte ezt a feladatot, ebben van benne az hogy : JÁR(J) . Van értelme ?... Mindent megmagyaráz, annyira van. De lehet "csakazé" is kötekedni.))...
És mégis ez mit jelent?... Mert szerintem így még semmit, akkor meg mitől volna ősgyök?... Persze belemagyarázható valami elvont zavaros eszmefuttatás, de azt most hagyjuk ki hacsak nem egy minden kétséget kizáró kiváló magyarázat. Akkor érdekel, a spekulatív zavarosban halászás más műfaj.
Egy SZÁ dolgot teljesen alapjaiban fog meghatározni a rá következő mássalhangzó, ott válik értelmes szóvá mind amit most ide írok le : Ebből a SZÁ dologból folytatásként mind és mind lehet :
SZÁJ SZÁK (ZSÁK szóhoz köze)
SZÁL SZÁLL SZÁM SZÁN (1) mint sajnál SZÁN (2) mint havas jármű. SZÁN (3) mint SZÁNDÉKOZ (épp neki szántam az ajándékot SZÁNT szándékkal)
Már ez a három egyazon hangalak forrása sem egy !...
a magyar alapvetően rögtön használta a magas mássalhangzóit a szavainak megnevezésére
ezt az urali térséghez tehetjük, a szkita volgaria, a szkita őshaza, a mai kazahsztán környékére
attól délre, keletre meg nyugatra is nem jellemző a magas mássalhangzók használata (csak a szlávok, és az északra vándorolt szarvasok népe nyelvében jellemző)
a jár az alapszó (ahogy az altaiban is) a szkitahun alapnyelvben
a török jarat illik/megfelel nem alapszó, hanem ahogy a magyarban értelmezés, asszociáció, csak mi a megy szóval fejezzük ki: illik, megy hozzá
a tatár kéktürk jarat gyárt, ahogy az ómagyarban járat, járt
.....
hangtanilag meg
mivel a T magas párja a Ty, az S magas párja a Cs,
úgy értelemszerű lógikus, azaz összefüggő, h
a D párja a Gy, a G párja a KH
Így lett a GYÁRT szóból a török-tatár nyelvekben JAR(a)T (YAR(a)T)
a magyar és a tatár azaz a mongol egy időben élt, egymás mellett de legalábbis egy közös nyelvet beszélve, hiszen ez egy nyelvjárásbeli eltérés (szkíta időkről van szó, a Kr.u. 5.évszázadig, aztán a nyugati hun idők után más felállás volt) nem volt semmiféle átvétel. nomád idők voltak szkitia sok-sok nemzetséggel, annyi sok későbbi csatlakozott / meghódított nemzettel, h a széleken még indoeuropai nyelveken is beszéltek, indogörög meg hindu, meg keleti hun, kinaikoreaijapán, ott már nem úgy mondját a jár-t, csak a japán maradt meg a járkál hangtani változat mint aruku sétál értelemben
Azért, mert ott nem szerepel D-J mássalhangzó "ütközés". Ellenben számos gyökben van GY hang. Ami nem DJ. Néhány azonos jelentésű szóban legföljebb D, vagy J, de általában GY hang fordul elő.
"(Mert az ide - magashangrendű, az oda pedig mély, ezért változik e-re az á magánhangzó)"
Amit a következő hozzászólásodban meg is magyarázol. - Helyesen...
De ugye, a következetesség valahogy megint elmaradt: "JER(e) forma, úgyis fordíthatnánk hogy JÁRJ/JÁRULJ ide"
Mert ugye, a JER gyök a közelben, vagy közeledést fejez ki, a JÁR pedig egy távolabbi cselekményre utal, akkor eleve nem lehet azonos jelentése a két gyöknek.... IGAZ?
Amúgy a 'JÁRJ ide' nem használatos formula, a JÁRULJ (ide) pedig nem azonos a JÁR(J) igével.
A JÁRUL szó jelentése: Valaki valakihez, vagy valamihez (pl. intézmény, oltár, urna,) valamilyen magasztosabb cél (kérés, tisztelet, ünnep) érdekében közeledik. Illetve valaminek, valakinek a gyarapodását anyagilag, munkával segíti elő.
A JER pedig gyakorlatilag köszönő viszonyban sincs a JÁR/JÁRUL ige jelentésével.
