Szerintem is ez orvosfüggő és empátiafüggő! Nem szeretném a topikot elárasztani olyan esettanulmányokkal, ahol még az én elmém és pszichém is néha megingott!
Csak itt most nem egy daganatos beteg elengedéséről van szó! Durva leszek, de ő is kimondta! Meg fog fulladni, és mindezt tiszta tudattal fogja megélni!
Persze, lehetne neki is segíteni, de az már törvénybe ütköző! Amíg ez egy daganatos betegnél megengedett, ebben az esetben már aktívnak számítana....
Morfin tapaszt ismerjük sajnos. Nem sokat használ.:-(
Viszont férjem aki nonhodkinsban szenvedett, morfin tablettát kapott., miután az orvos szólt, hogy beszéljem meg vele ha még van mit. A második nap már seg0tett.
Élettársam aki sima daganatos beteg volt, megbeszélte az orvossal, hogy,neki elege van a dologból. Akkor már tényleg nagyon rosszul volt. Ő injektiot kapott, ami hatott. Nagyon hálás vagyok mindkét orvosnak.
A szarkazmus nem áll tőlem távol, ezért nem kell bocsánatot kérni!
Vannak morfin tapaszok, a legkissebb dózist teszik fel, majd ha már nem használ, akkor emelik a hatóanyagot, és így tovább! De még használatban van az injekció! Aki ismeri a gyógyszertant egy kicsit, az tudja, hogyan hat ez a szer! Nem írom le, mert ezért már egyszer törölték egy hasonló hozzászólásomat!
A pályám során, három ALS beteg halálánál voltam jelen, az minden volt, csak nem méltósággal elmenni! A legutolsó volt a legmegrendítőbb, mert atípusos volt, nem bénult le, nem volt járóképtelen, de a diagnózis az volt! Beszélni nem tudott, de a szemében látni a halálfélelmet, azt az érzést nem kívánom senkinek! Főleg úgy, hogy te vagy a segítő!
Ott voltam mellette, nem egyedül ment el....:(
Aki azt írja, hogy az eutanáziával vissza lehet élni, az nincs tisztában azzal, hogy a beteg még tiszta tudattal kéri ezt a lehetőséget! Ergo, saját döntés! Én döntök és nem helyettem döntenek!
Más!
Volt egy különleges kérés felénk, vegyünk fel egy negyven éves beteget, aki végstádiumos rákban szenvedett, csont áttételekkel!
Úgy nyúltunk hozzá, hogy előre bocsánatot kértünk, mert az érintés is fájt neki!
Tudta, hogy nincs már sok idő, de ezt tiszta tudattal szerette volna megélni, addig amíg a végrendeletét le tudta diktálni, az ügyvédnek, aki ott a kórházban tette ezt meg!
Amint ez a procedúra megtörtént, másnaptól kérte a morfiumot! Egy kórtermet kapott meg ő, és a rokonai barátai! Soha nem volt egyedül! Három nap múlva elment, ahogy a morfiumot elkezdtük!
Borász volt!
Amikor végleg elaludt, a barátai felbontottak egy üveg bort, az ő tiszteletére, minket is behívtak, és egy kortyot ittunk!
Ez is eutanázia volt, csak passzív. De lehet, hogy mégsem?!
Arról ne mis beszélve, hogy itthon nincs is külön képzés palliativ ovislásra, fájdalom terápia kizárólag daganatos betegeknek, szóval abban se vagyok biztos, hogy fejlett orvosi technikával bárki is segít valakin.:-(((
Az is tévedés, hogy az emberek a haláltól félnek. Józanul belegondolva az odavezető úttól van félelmük, jogosan, csak talán ezt nem fogalmazzák így meg.
És külön kiemelek belőle két, nagyon lényeges gondolatot!
...az orvoslás műszerek segítségével meg tudja növelni az élet időtartamát, de lehet, hogy az élet minőségét nem tudja jobbá tenni, csak a gyötrelmeket húzza el.
Nem mindenki preferálja a lehető leghosszabb életet, vannak, akik kevesebb szenvedéssel járó életre vágynak, még akkor is, ha az rövidebb.
Az emberek nem tudnak az eutanáziáról semmit. Azt se tudják, hogy fejlettebb országokban már rég létezik.
Mjd ha az állami médiában feltűnik ez a lehetőség, rögtön többeket érdekelne. Meg lehet nézni az Örkény szinház honlapján az Isten c. előadás t, ahol a közönség a szünetben szavazhat, hogy igen vagy nem. Ott általában 60% körüli az igen, a többi a nem
Nem lenne kötelező . Aki elvan a pelenkázós/ágyban forgatós kilátástalanságban , az legyen !
De aki ezt nem szeretné se magának , se a családjának , annak legyen joga dönteni saját magáról ... előre , míg tiszta fejjel megteheti .
Amúgy nem is értem az egész állami hozzáállást . Arról dönthetek , hogy a testem megcsonkítva odaadjam az egyik vesémet akár egy idegennek is . Arról is , hogy műtétet megtagadjak , ami felérhet egy öngyilokkal is esetleg . A passzív eutanáziát is bőven elnézik . A végső szenvedéstől azonban eltiltanak , mert onnantól valamiért már nem az enyém a testem , ami addig az enyém lehetett . Hol van ebben a logika ?
A mai állapot még kibirható, eliente megalázó a pelenka, és mozgatás, de meg lehet valszeg szokni, Enni van mit és lehet tévézni, a fájdalom elviselhető.
Eutanázia eszükbe sem jut, vagy ha igen majd holnap.
Miután a hátramaradottaknak ebbe nincs beleszólásuk, nem értem a tépelődést. Egy felnőtt ember elhatározza mit akar, el is intézi, majd szól a hátramaradóknak és kész. Senkinek nincs és nem is lehet beleszólása ebbe az ügybe.
Én egyébként Svájcot követem, ahol huszonvalahány éve remekül működik a dolog. Ott se rohan mindenki a halálba. Akadt már rendkívül önző hozzá tartozó, de nem rá hallgattak, mert nem ő szenved, nem az ő ügye.
Új-Zélandot érdemes követni, ott vagy 2 éve legalizálták.
(-most eltekintve attól, hogy az emberi testtel és élettel Isten rendelkezik-)
Mondjuk rá, hogy a rendszer ott működik, évi 200-300 eset van. Az sem következett be, hogy tömegével "hajigálnák a teherré lett öregeket a Tajgetoszba". Viszont leginkább a "keserédes" jelzővel illetik a rendszert: nem hozott megnyugvást a hátramaradottaknak, sok a tépelődés, lelkiismeret-furdalás, mint valami PTSD. Nincs "eufória", hogy hú de megoldottuk a kérdést.
Nem azért kell, mindin hivatalos dolgot a cég intéz. De ha nincs kisérő, akkor akárki oda mehet és azt mondhatja, hogy ő vagyok én. Azon kívűl a kisérő a tanu, hogy mindent magam csináltam.
" Semmi esetre se az orvosokra kell várni, mert azok nem fogják soha megtenni.:-( "
Miért is ? Abba már bele mennek , hogy a beteg megtagadhatja a kezelést : passzív eutanázia .
Az is a halálba segítés egy formája . Csak hosszabb és fájdalmasabb , mint az aktív .
Álszenteskedés az egész cirkusz . Visszaélés meg úgy is lesz (mint minden másban is ) , de ha ténylegesen letöltendő életfogyt lenne az ára , meggondolnák ....
Amit a múltkor említettél, az a kapszula, amibe bele lehet feküdni, az (állítólag) nitrogénnel működik.
Olyan értelemben, hogy annak az arányát a belső légtérben fokozatosan növelik, és ezzel párhuzamosan az oxigéntartalom csökken, míg végül elalszik, majd meghal az illető.
Nem tudom hogy csinálják Svájcban. Az egy szervezet nonprfi egyesület. Vannak segítők és természetesen meg kell alapozni a kérésedet, van beszélgetés, ismételt beszélgetés stb. Végül valakiddel kell oda menni, jön a segítő megkapod ami kellés mehet. Nyilván a "cég" kap szert ha kér.
Állandó tévedésben vannak a nyilatkozó okosok. Senki nem veszi el valakinek az életét. Ha oda kerül a sor, magamnak kell elind0tani az infuziót vagy lenyelni a gyógyszert. Mostanában már valami kapszula is van, amibe feltehetően a paciens maga fekszik be.
Ha annyira rettegnek a dologtól tegyék elérhetővé a szert, aki akarja megveszi és kész.
Nem vagyok biztos a többségben. Talán itt Pesten és a belső kerületekben igen, de amúgy....
Nekem is van több ismerősöm, akik csak arra tudnak gondolni, hogy majd visszaélés lesz ebből. Sajnos mikor néhány éve valahol a facebookon felvetődött, hogy okos dolog az embernek eladni a lakását, megtartani az örökös használati jogot és a pénzzel megkönnyíteni az életét, rögtön heves vita alakult ki, az alaphang az volt, hogy aki megveszi majd a halálba küldi az eladót.
Sajnos a nagy népség lelke elég sötét, hogy mindjárt ilyen dolgok jutnak az eszükbe.
Olvastam erről a Gulyás-féle jókívánságról . Abban a cikkben még az is benne volt , hogy a jókívánság zárómondatában benne volt az is , hogy "bízzunk a csodában " ..... Mire a a beteg úgy reagált , hogy nem tud mit kezdeni a "csodával" .
Bunkóság volt ez a bízzunk csodában , de nagyon .
Továbbra sem értem , miért fekszenek keresztbe ennek a kezdeményezésnek . Szerintem az emberek többsége egyetért vele . Népszavazás kéne' !
Én is! De mi az, hogy a társadalomban nincs érdeklődés? Akik már hallottak róla, többnyire nincsenek vadul ellene. A többit meg lassan fel kellene világos0tani és levenni a témárol a szigoru Tabut.
