"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
"Nincs baj, ne félj kedves! Nem vagy egyedül - a tömeg tagja vagy, s hogyha kiderül bármiféle saját, kósza gondolat, a csorda majd gyógyít, kezel s oltogat..."
Ismertem egy ilyen lányt, kamaszként tökéletes, szinte földöntúli szépség, és szomorúan mesélte, hogy míg a tökátlagos osztálytársnői fülig szerelmesen kavartak, 'neki úgysem én kellek' alapon a fiúk nem is próbálkoztak nála (én sem, úgyhogy majd a túlvilágon ezt is az orromra húzzák).
Nem tudom, mi lett vele, egy ilyen szép nő vagy luxuskurva lesz, vagy végül egy suttyóhoz megy feleségül...
Vers mindenkinek rovatunk következik :-)))
Lőwy Árpád:
HÓDOLAT A NŐI SZÉPSÉG ELŐTT
- megjegyzés:
nem árt arra is vigyázni, mikor kell a tiszteletnek "állj"-t parancsolni
Lőwy egy bájos ifjú hölggyel Enyelgett tegnap, s meg nem lőtte. Mert oly csodás, tündéri szép volt, Hogy farka meghajolt előtte.
A szépség nem nagyon szubjektív, könnyen átlagolható és csak viszonylag csekély egyéni kilengések vannak benne. Aki mást állít, azt vagy félrevezették a hülye posztmodern ideológiák terjesztői, vagy maga is terjesztője a hülye posztmodern ideológiáknak.
Modern világunkban a szépségversenyek 2 célt szolgálnak, amik közül egyiknek sincs semmi köze a szépséghez:
1. Terjesztik és népszerűsítik az olyan haladár hitelveket, mint pl. a migráció, LMBTP, feminizmus, "testpozitív" dagadtságfétis, a szépség szubjektivizálása, stb.
2. Megszégyenítik az adott nemzetet - pl. amikor egy ormótlan arab öregasszonyt tesznek meg a legszebb németnek, az konkrétan a németek szándékos megalázása.
Mikor nemrég Japánban egy szintén csúnya, szintén bevándorló zsidó nő nyert, annak is ugyanez volt a célja, a japánok arcul köpése.
Ugyanez van persze a eurovíziós dalfesztivállal meg minden hasonló szarral amire a haladárok rátették a kezüket. Conchita Wurst, ugyebár.
A nőknek olyan értelemben sosem volt kevesebb joga, ahogy azt (ezen szavaid alapján) képzeled. Amióta létezik konkrétan az emberi jogok koncepciója, azóta a nőknek csak több van, azelőtt pedig különböző jogaink voltak, de nem több vagy kevesebb, hanem mindenkinek olyan jogai voltak amivel a saját kötelességeit elláthatta.
- Aki vonzó, az vonz. Nyilván, legtöbbször ehhez mérten szép is, de nem az a lényeg. Még ha tárgyilagosan szemlélve teljesen átlagos és nem is szép, de olyan a kisugárzása, hogy (meg) akarod.
- Aki meg szép, annak szívesen kitennéd a fényképét a falra, megfestetnéd, alabástrom szobrot faragtatnál belőle és gyönyörködnél benne.
A német szépségkirálynő messze nem a légszebb nő, így méltatlan a címre, és ez mindenkinek nyilvánvaló, ezért születnek tömegével a mémek.
Az NEM szépségkirálynő, akinél a sarki kisbolt három pénztárosnője közül kettő is szebb.
Biztos nagyon haladó elvek alapján választották ki, de nehéz elhinni, hogy egy akora országban nem találtak nála SOKKAL szebbet. Hát nézz rá, a korán öregedő délszaki típus, húsz éves koráig bombázó, aztán pár év alatt vénasszony. Csak az ostoba feministák gondolják azt, hogy elő lehet írni a férfiaknak, hogy őt tartsuk a legszebbnek.
Igen, én is botlottam bele már olyan élménybe, mikor szép volt a leány, fiatal és termékeny - és nem állt föl rá.. és közben hibátlanul működtem mással (aki nem is volt se olyan, se olyan)
A szép a szemnek való ..hm.. én inkább azt mondanám hogy a szépséget lehet mérni és magyarázni. Az a németországi nemnémet de győztes nő erre is jó példa : az orra és a felső ajka olyan közel van egymáshoz, hogy biztos krrvanehéz dolguk volt a zsüriben őt kihozni győztesnek.. de megmagyarázták.
Nem tudom, hogy Magyarországon kívül más országokban engednek-e a nemzetközi szépségversenyhez kapcsolódó versenyeknél anyákat jelentkezni, így nem tudom, hogy csak Magyarország ilyen kirekesztő vagy mások is.
Semmiféle megbecsülést, szimpátiát nem érzek azok iránt a nők/anyák/lányok/asszonyok/libák, akik szépségversenyre jelentkeznek.
Negyvenes nő lehet szép, nem kétséges.
Én mindent elolvasok, ami elém kerül. Ha csak olyat olvasnék, ak(m)ivel teljes mértékben egyetértek, és szeretek, akkor semmilyen "újságot" nem olvashatnék. Egyébként is azt látom, hogy vannak hírek, amik csak egyik, vagy másik oldalon jelennek meg. Pedig hír, és engem érdekel.
Azt pedig kifejezetten szeretem, ha egy hírt mindkét oldal médiájában megírják és látni a különbséget.
Nem vitatva a meghatározásod, kiegészíteném egy rövid gondolattal :
Szép az a nő, aki a többi nőnek tetszik.
Amelyik nő csak a férfiaknak tetszik, az vonzó.
Mert a szépségbe bele lehet magyarázni egy csomó olyan adatot (millimétereket és dekagrammokat) amin a férfi elgondolkodik és legyint.
De a vonzerőt CSAK a hatékonysága minősíti.. ha az a nőnemű vonzza a férfiakat akkor a vetélytársak kiabálhatnak rá kígyót-békát, mert attól nem fogja kevésbé vonzani.
Szerintem ez egyértelmű. A nőséget ünnepeljük, annak még van értéke. Mármint a normális nőséget, ami a férfiaknak kell és aminek a férfiak kellenek. Mert mi már csak ilyen maradiak vagyunk :-)
Az egyenjogúság úgyis csak egy eredeti értelméből teljesen kiforgatott fogalom, már rég nem a törvény előtti egyenlőséget jelenti, hanem a többletjogokért és kivételezésért hisztizést, az egyenlő bért a kisebb értékű munkáért, a hátrányok csökkentését de az előnyök megtartásával.
Én szeretem, ha virágot kapok. Iskolás koromban is szerettem. Amelyik nő nem örül, és feminista önérzetre hivatkozik, az nekem nem nő. :)
Szerintem a férfiaknak is az általánosítás helyett inkább két csoportba kéne osztania a nőket. Érdemesek arra, hogy nőként lehessen rájuk "nézni", vagy nem érdemes.
Sajnos eredetileg a Nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja (bár ki emlékszik még erre a mostani férfiak közül?)
Ezt én annak idején nem értettem (suliban), most meg nem igazán ezt látom benne, hanem azt, hogy egy férfi nőnek néz, nőként kezel.
Nem tudom, hogy mostanában mit ünnepelnek a legtöbben. A nő-séget, vagy az egyenjogúságot.
Remélem, hogy az elsőt, és csak a kirívása miatt hangosabbak a másodikat tartók. :)
"Szép az, amit a széphez értők annak tartanak. Ez a nő pedig nagyon szép."
:-DDD
Persze, ez biztos így megy. Ja, nem.
Oké, inkább örüljünk, hogy legalább nő és nem egy túlsúlyos transznemű, ahogy valahol már az is megtörtént...
Lehetnek egyéni preferenciák, de a szépség alapvetően a fiatalság-egészség-termékenység látható jeleivel korrelál. Pont azért találjuk azt szépnek - és igen, a szépséget megbízhatóan jelzi a műszer ;-)
Nem úgy megy, hogy majd a politika megmondja, éppen kit kell szépnek tartanunk.
Alma az, amit az almához értők annak tartanak. Ez itt pedig egy alma:
Találtam neked Szibillia egy cikket, olvasd szeretettel!
Bár nem túl friss hír, de mivel még mindig ezen pörög a net, írok róla pár sort.
Apameh Schönauer, egy 39 éves iráni építész, két gyermekes családanya nyerte a német szépségversenyt, ami eléggé megosztotta a publikumot.
Részben persze az a baj, hogy miért nem eléggé német, mintha sok magyar szépségversenyző mondjuk nem egyértelműen szláv jegyeket viselne magán, vagy az USA esetében egyáltalán lenne értelme azon vekengeni hogy néz ki egy usák.
A másik agyalágyult banda (biológia értelemben férfi) pedig azon van kiakadva, hogy hogy a fenébe lehet szépségkirálynő egy 39 éves anya, akinek ráncai vannak, nincs gigantikus melle.
Grafikusként megszoktam, hogy a népesség 99 százaléka úgy viszonyul az esztétikához, mint én a kvantumfizikához. Azzal a különbséggel, hogy én nem nagyon fogalmazok meg sarkos véleményt kvantumfizikai kérdésekben, viszont a szépségről akár bővebben is hajlamos vagyok értekezni (de nem most).
Az egyszerű válasz az lenne, hogy bár a másik esélyes, egy transznő is gyönyörű volt, de az építész hölgy azért szebb nála.
Bővebben kifejtve meg az van, hogy bár a kinek mi tetszik eléggé szubjektív kérdés, a szépség ennél sokkal kevésbé. A férfiak (többsége) persze az átlagos pornócsillagokat tartják szépnek, de az esztétikához valamennyire konyítók inkább az átlagostól eltérő, de harmonikus, mégis érdekes jegyekkel rendelkezőket, akinek mondjuk tíz percig lehet tanulmányozni az orra ívét, az arcformáját. és hasonlókat.
Az egésznek az összhatása pedig megkapó és esztétikus vonalak, formák egységévé áll össze. Lehetnek ráncai, lehet ősz, lehet akár nagy orrú, mint Barbara Streasand.
Nem ezen múlik.Vagyis feleim, drága férfiak! Nem az a szép, amire könnyedén ki tudod verni. Szép az, amit a széphez értők annak tartanak. Ez a nő pedig nagyon szép.Szívesen!(KT)
Ó igen. Fiatal koromban mi is mindig vittük a lányoknak a hóvirágot, egyszer külön erdei túrát szerveztünk előző délután, hogy saját szedésű virágokat adhassunk. Amennyire emlékszem, örültek neki a lányok, akkor még nem harapódzott úgy el a feminista 'önérzet', a lányok-nők örültek az udvarias gesztusoknak. Az is igaz, akkor volt is olyan szórakozóhely, ahol láttuk értelmét a 'férfi mégy be elsőnek' szabálynak. Ha jobban belegondolok, az udvariassági szabályok is mind a nők védelmét, segítését célozták. Régi szép elnyomó patriarchális idők!
Szóval, a nőnappal nekem sincs semmi gondom, azt viszont rühellem, hogy ilyenkor kettőzött erővel önti a média a szokásos feminista hazugságokat. A férfinap alkalmából valahogy nincs ekkora médiafigyelem.
Régen nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is megünnepelték ezt a napot, a suliban a fiúk (lehet, hogy tanári segedelemmel), de készültek. :)
Aztán sok évet szaladva előre volt sok év, amikor ciki volt sok embernek, így már a munkahelyen, ismerősök között voltak mindig egy-egy virágszálat adók és dühösen tagadók. Manapság nem tudom mi van, szűkült a köröm, de a munkahelyi fiúk minden évben készülnek, kis filmet csinálnak, virágot adnak, pici csokit.
Nekem nincs averzióm ezzel a nappal kapcsolatban, és van már férfinap is (munkahelyen olyankor mi készülünk), bár kisebb "hangja" van, időbeli előnnyel rendelkezik a nőnap, ideje lenne hangosan hirdetni a férfinapot is. :)
Ha már nőnapi propaganda, azt hiszem azt ma kimaxoltam:
Épp most néztem végig a Barbie c. filmet...
Érdekes, nem volt annyira egyoldalú agymosás, mint amitől tartottam, de azért volt benne bőven feminista alapvetés, bénázó férfiak és erőőős nők...
Az tanulságos volt, hogy a nőuralmat természetesnek tekintő barbik iszonyú sérelemként és elnyomásként élték meg saját rendszerük megfordítását, ez való életben is így lenne szerintem. De hát a való élet nem ennyire görcsösen a hatalomról szól, az csak egy hangos kisebbség fixációja, és eleve nem felcserélhetőek a szerepek.
Na de a lényeg, hogy ezt a világot közösen hozzuk létre, mondjuk a civilizációt inkább a férfiak, a lakóit meg inkább a nők, de ez így természetes és nincs is vele semmi baj.
Nőnapon, meg minden más napon is, inkább örüljünk egymásnak, ez a lényeg! :-)
Igen, gyerek koromban is ezt mondták, hogy ez az egy nap a nőké, mert a többi a férfiaké :-)
Csak azóta fordult kicsit a világ, manapság a csapból is csak a nők ígymegúgy folyik.
Egyfelől.
Mert másfelől meg épp nézek egy 70-es évekből való vicces kis angol sorozatot ('Mind your language", ajánlom az angol nyelvet kedvelőknek), és bizony már fél évszázaddal ezelőtt is nyomultak a feministák... :-/
