Ez már nem a finomkodás ideje, amikor ilyen arcátlanul hazudik valaki.
Én is tévedtem, kivéve ha van valami köze a "Go" gyöknek a "Ta" gyökhöz.
Minden esetre nem tudom, hogy megnézted-e a Nagyszótárt is ez ügyben.
Elég érdekes:
HAJNAL (haj-on-val, vagyis aj-on-val, l. itt alább) fn. tt. hajnal-t, tb. ~ok. Eredetileg időhatárzó, s am. reggel, korán reggel, nap költe előtt. Régiesen: holval. "Estvén lévén úgy mondotok: derhenyő (derült) leszen, mert verhenyő a menny, és holval: ma fergeteg." "Tikszó koron, avagy holval." "És igen holval (diluculo valde) felkelvén, elmene puszta helyre." (Münch. cod.). Törzsökük haj és hol, szintén egyezni látszanak, azonban úgy véljük, hogy származásuk különböző. Holval gyöke kétségtelenül hol, ugyanaz, ami leold és holnap szóké. S hol-val épen úgy lett, mint reg-vel (v. reggel = rök-vel, rökönyödik szó gyökétől), éj-vel (v. éjjel), és napval (vagy nappal). Ellenben haj-nal gyöke haj, vagyis a nyilást jelentő aj, innen lett: aj-on-val v. haj-on-val, v. haj-on-nal, s öszvébbhúzva: haj-n-nal, haj-n-al. Innen e szójárás is: hajnal hasad, azaz nyílik. Az aj gyök h előlehellettel találtatik hyanduk (= ajándok) régi szóban is. (Magyar nyelvkincsek. Jerneytől). Az éj (héj) v. éjjel elfödi, a hajnal megnyitja a világosságot. Az éj szóból a h elmaradt, mint hab-tól abárl, ablegény, s hál-tól álom szókban is; hajnal, szó pedig fölvette azt, mint Ajnácskő v. Hajnácskő, h-ákombákom, h-inpók, h-eveder (öveder-ből), h-ümmög szók stb. A sínai nyelvben is hiao am. hajnal, reggel; továbbá: világos, és hi am. kétfelé nyiló ajtó vagy ablak (valvae). Jelenti azon időt, mely a napköltét legközelebbről megelőzi, melyben a világosság nyilását vagy fejlődését vagy kezdetét mutatja, midőn t. i. még a láthatáron alul levő, s ehhez közeledő nap sugárai az eget nem egészen fényesre, hanem csak pirosra festik, miért ezen pír is hajnalnak neveztetik. Hajnalkor, hajnalban felkelni. Hajnalra harangozni. Hajnalt kukorikol a kakas. Hajnalt húzni, am. a vőlegényt és menyasszonyt elhálásuk első reggelén zeneszóval üdvözleni. Piros, halavány hajnal. Szép, mint hajnal a kéményen. (Km.). Hasad a hajnal. Pirulj hajnal pirulj, hadd keljen fel a nap. (Népd.). Szélesb ént. pirosság az égen, pl. nap lemente után: esthajnal v. estipír. Ilyen az éjszaki hajnal, helyesebben: éjszaki fény. Átv. ért. valaminek eredete, kezdete, eleje, pl. élet hajnala, ifjuság hajnala; tudományok, müvészetek hajnala. Vigan kezdjük létünk szép hajnalát. (Kisf. K.). Szintén átv. ért. vétetik melléknévül is, pl. hajnal arcz, azaz olyan arcz, mint a hajnal. "Másnak barna haj homálya Hószin vállakon, Másnak göndör szőke tetszik Hajnal arczokon." Vörösm.
Érdemes elolvasni, hogy mit ír erről a Nagyszótár!
Az utolsó mondat elég messzire vezet:
"Egyébiránt különös figyelmet érdemel az arab: nár, mely tűzet, és núr, mely meleget, továbbá a mongol naran, mely napot jelent s ezek szerént a lényeges r hangban a ,tűz' (pír) vagy meleg értelme rejlenék."
Az "ar" gyök itt könnyen lehet, hogy Rá-Úr jelentésű.
Az N vagy Ny csak -ötletként felvetve- anyát is jelenthet. Ezek után ÚrAnya-AnyaÚr vagy Úrnő-Nőúr lehet az elsődleges jelentése.
Július 2-a Sarlós Boldogasszony ünnepe, amikor megkezdték az aratást.
Ezért jelenti szerintem csak átvitt értelemben az "ar" gyök az aratást néhány szóban. (lásd a Nagysztótár Nyár2 szócikkét)
