Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
És a részecsketermészetének nincsen szerepe? Olyan szemléleti bukfencekre gondolok, hogy hová lesznek a patkómágnesből kirepülő fotonok, csökken-e a mágnes tömege, meg hogyan adja át a foton a vonzást, taszíatást.
Azt tudom elmondani, hogy én hogyan képzeltem el magamnak a fotonos szemlélet és a klasszikus maxwell féle elektromágneses elmélet kapcsolatát. (ez nem valami közmegegyezéses álláspont hanem csak a saját szubjektív elképzelésem)
A foton egy valószínűség, amit hullámszerű függvény ír le. Azt adja meg, adott helyen milyen valószínűséggel nyelődik el a frekvenciájának megfelelő mennyiségű elektromágneses energia. Vagyis ahol nagy a valószínűsége sok foton elnyelődésének, ott lesz klasszikusan mondjuk nagy amplitudójú jel egy antennán, vagy feketedő sáv egy fotolemezen.
Nincs külön elektromos vagy mágneses tér, rendszerfüggő a dolog. Speciális esetben az elektromágneses térnek lehet olyan nézete, amelyben valami tisztán elektromos vagy tisztán mágneses. De egy ehhez képest mozgó rendszerben már nem ilyen lesz, megjelenik a másik komponens is.
Ha nem tudod két különböző időpontban egymás mellé tenni ugyanazt a két órát, akkor nem lesz ilyen objektív információd, hogy melyik járt lassabban. Két inerciális óra útja pedig csak egyszer keresztezheti egymást.
Összeigazítás nélkül pedig eleve nem tudod vizsgálni, hogy valamelyik késik-e. Ha nem tudod kétszer egymás mellé tenni az órákat, akkor sejtésem szerint soha nem látsz olyant, hogy valaki másnak az órája gyorsabb, mindenkiét csak lassabbnak látod ilyen fényimpulzusos trükkökkel.
A mai tudományos elméletek szerint minden inerciarendszerben azonosan viselkednek a dolgok, és nem tudsz köztük különbséget tenni. Tehát az a fogalom, hogy "álló" nem szerepel a tudományban. Filozófiai kérdés. Ma még mindenképpen.
A végtelen sebességgel való óraegyeztetés is egy filozófiai felvetés. Annyiból távolabb áll a valóságtól, hogy az előzőnek legalább sejthetjük valamiféle értelmét és lehetőségét.
A tükördobozban pattogó egyetlen foton sok szempontból úgy viselkedik mint az előbb leírt két foton. Azt azonban nem látom át hogy minden szempontból olyan-e. Ha elszabadul, akkor biztosan nem olyan, hiszen az egyetlen foton energiája már rendszerfüggően nullához tarthat.
Nagyon nagy. Egy szabad foton energiája rendszerfüggő, és tetszőlegesen kicsi lehet ha a foton haladási irányában gyorsabb inerciarendszerben írjuk le.
A csapdázott dolog mint írtam két fotonnal működik. A két foton (ha nem pont egy irányba mennek) energiája együtt egész másképp viselkedik mint egy fotoné.A kettőnek bármely inerciarendszerben nagyobb lesz az össz energiája egy adott nem nulla minimumnál. Ez a minimum abban a rendszerben jelentkezik, amelyben a két foton sebességvektora egy egyenesbe esik és a sebességek abszolut értéke egyenlő, csak ellentétes irányú. (Két nem párhuzamos sebességvektorú foton esetén ez mindig létezik).
Ez már nagyon hasonlít a részecskék nyugalmi tömegére, és sebesség esetén jelentkező relativisztikus tömegére. Kiszámolva nem csak hasonlít, ugyanúgy viselkedik.
Én úgy képzelem, relatívisztikus körülmények között semmi értelme az órák összeigazításának.
Ugyanis egy pontban (pl. itt a Földön) Jancsi és Juliska összeeigazította az óráit:
*pálcika - kis szék - karika - hóember
Aztán mindenki megy a maga útjára feltehetően különböző sebesség-idő függvény produkálva, és mikor újra összejönnek, örömmel látják, hogy az órák között eltérés van.
Ha végtelen sebességgel tudnának tetszőleges távolságról órát egyeztetni, akkor azt látnák, hogy az órák közül hol az egyik mutat kevesebbet, hol a másik, és néha meg egy ideig azonosat mutatnak.
"Akkor ez megmagyarázza a részecskék tömegét. Semmi szükség a Higgs-re."
Első ránézésre nagyon igéretes hogy a részecskéket valamiféle tükörcsapdába esett fotonnak tekintsük. Magyarázná a tömeget, ha sebessége van a részecskének akkor az "oda" meg "vissza" verődő foton frekvenciájának különbsége pont kiadja a deBroglie frekvenciát, szóval igazán ígéretes.
Sokan próbálkoztak vele, de valahogy nem hozott áttörést az ötlet, a Higgs meg igen. Hogy miért azt nem tudom, ahhoz sokkal jobban kellene értenem hozzá.
Jancsi várja Juliskát, de Juliska késik. Közben kapja Jancsi a rádiójeleket Juliska órájáról, és látja, hogy egyezik a sajátjával. Már negyed órája vár rá, elkezd fel-alá járkálni. Mikor így türelmetlenül járkál fel-alá, egyszer csak azt veszi észre, hogy Juliska órája lassabban jár. Máris érti, miért késik Juliska!
Baradlayrichard olvtársunknak igaza volt: tényleg elsiklottam efelett.
Elnézést.
>A fotonok tömege nulla ugyan, de ha be vannak zárva a dobozba, ugyanúgy >tehetetlenséget adnak a doboznak, mintha az energiájuknak megfelelő tömeg lenne benne.
De akkor mi szükség van a Higgs-bozonra?
Akkor ez megmagyarázza a részecskék tömegét. Semmi szükség a Higgs-re.
Ha el akarnám viccelni, azt mondanám, hogy ezért terelődött a szó 120. körül a megértés mibenlétére.
De azt csak akkor tenném, ha tagadni szeretném a tudatlanságom valódi mélységeit.
De attól még fenntarthatom a kérdést, hogy akkor ezek szerint nem igaz, hogy ha azt látom, hogy a világegyetemben minden lehetséges óra a nálaménál lassabban jár, akkor én nyugalomban vagyok?
"a relatívitás elméletből következik-e, hogy nem létezik valóságos nyugvó pont"
A relativitáselméletből ez nem következik. A relativitáselmélet nem tud olyan módszert, amivel különbséget lehetne tenni az inerciarendszerek között, abszolút nyugvó pont pedig fogalmilag hiányzik belőle.
Jelenleg nem ismerünk olyan elméletet, ami módot ad erre.
"nem tudhatják, hogy náluk a legrövidebb-e az 1 mp"
Ez az idézett töredék azt mutatja, hogy nem érted rendesen a specrelt sem. Érdemes először azt rendesen megérteni (mivel sokkal egyszerűbb) és csak azután altrel problémákat elővenni.
"létezik abszolut nyugvó pont a világegyetemhez képest"
Itt fogalmi zavar van. Ha valami "abszolut", akkor azt nem "valamihez képest" kellene értelmezni.
A táguló világegyetem modellben a "világegyetemhez képest nyugvó" is egy érdekes dolog, mert lokálisan lehet egy pont nyugvó a háttérsugárzáshoz képest, de bármely ilyen pont egyenértékű, és az így kijelölt pontok távolodnak egymástól.
Ha két pontban sikerülne felvenni az abszolót nyugalmi helyzetet, akkor az órák szinkronizálhatók kölcsönösen. Ha egy irányban haladnak, vagy egy irányban ugyanógy gyorsulnak, akkor szintén.
De nem tudhatják, hogy tényleg nyugalomban vannak-e, mert nem tudhatják, hogy náluk a legrövidebb-e az 1 mp.
Ha lenne egy referencia órájuk, akkor tudhatnák, hogy igen, de ugye nincs és nem is lehet.
Az, hogy "Einstein azt állítja, ..." csupán irodalmibb megfogalmazásnak szántam.
Valójában azt értettem alatta, hogy a relatívitás elméletből következik-e, hogy nem létezik valóságos nyugvó pont, vagy az, hogy ha véletlenül előállítanám ezt a helyzetet, nem tudnám, hogy sikerült-e? És azt sem, hogy mennyire?
Kérdezem ugyan, de azt hiszem, utóbbi: a relatívitás elmélet nem tagadja, hogy létezik abszolut nyugvó pont a világegyetemhez képest. Csak éppen 0 a valószínúsége annak, hogy fel tudjuk venni ezt az állapotot. És ha véletlenül felvennénk, nem tudnánk, hogy éppen felvettük vagy sem.
