Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Én erről nem tudok. Tudnál idézni az Írásokból valamit, ami alátámasztja, h Isten kereszt alakú faragott képmás állítására szólított fel?
>> "ha nincs a pogány rümai uralom, akkor Krisztus megkövezés által hal meg /.../ Akkor viszont hogyan teljedett volna be a már a Páskai bárány szertartásában megjövendölt mozzanat, hoyg "csontja ne töressék meg""
Ugyanmár, először is, Istennél nincs "mi lett volna, ha", Ő irányítja a világ folyását, minden Neki engedelmeskedik, és senki sem állhat ellen akaratának. Vagyis, (és most kénytelen vagyok belemenni ebbe) ha az lett volna az akarata, h Jézus kövezés által haljon meg, akkor az ő áldozatáról szóló előképek ehhez igazodtak volna, azaz már az Izraelnek megadott ünnepek jelképei is ennek megfelelőek lennének. Isten nem adhoc, menet közben találja ki a dolgokat, hanem már a teremtés kezdete előtt mindent pontosan eltervezett és lefektetett, vagyis ha Jézust megkövezték volna, akkor most azon álmélkodhatnánk, h lám, Isten ezt is előre megmutatta a páskabárány elrendelt ütlegelése által (most csak improvizálok, tudom, h ennek semmi értelme).
Maga a hatás nem más, mint a varázslatok, energiaöntett a vélt istenektől a delikvensekre, tárgyakra, vagy akire vetik a keresztet, aki érdekében vetik, aki érdekében vetik, ilyen az a reformációs illéi köpönyegforgató ároni áéldást nyammogók köreiben elterjed áldásosztás a gyülevészetnek, semmi hatása, de úgy tesznek, mintha jelentene valamit, ám ezt csak Áron papjai tehették a zsidó népre, senki másra, na itt is lopkodnak a keresztények! :)
Köszönöm, h leírtad, mit jelent a keresztvetés számodra. Az én szememben minden ilyen tevékenység kicsit felesleges és varázslásba hajló színben tűnik fel. Nem igazán értem, kinek, minek szól a "hitvallásnak" ez a módja, miért kellene magamat valami mozdulatsorral "emlékeztetnem" a hitem "alapjára, lényegére, útjára", ahogy írtad. Enélkül nem jut eszembe a Megváltóm, nem emlékszem, h mi a feladatom a Mester követése során?
Az "integrált cselekvés" fogalommal egyetértek, és teljesen helyesnek gondolom, amit ezzel kapcsolatban leírtál (hasonló ez Pál leírásához a szeretet nélküli ismeret/hit/áldozat hiábavalóságáról). Azonban a meggyőződésből való tetteket (mint pl. adakozás, segítségnyújtás, engedelmesség, stb.) azonosítani egy "hitvalló" kézmozdulattal szerintem elég messze van az igazságtól.
Továbbá te magad úgy nevezed a hit nélküli keresztvetést, h "hatástalan vacak", amiből az következik, h ha hittel teszi ezt valaki, annak "hatáskeltés" a célja. Érdekelne, mi volna ez a hatás.
Amúgy a reformáció kakasai, buzogányai és más ehhez hasonlatos templomi díszek se vonatkoztathatóak el a pogány kultuszoktól, még akkor sem, ha erőssen keresztény elveket adnak mellé!
Sajnos az evbangéliumokat ott hamisították ahol csak lehetett, kellett, hisz volt vagy egy tucat, a zsinatokon persze az akkori erősebb hitelveknek megfelelő szövegzettel maradtak a köztudatba, főleg eme !, még szerzői sem ismertek, hát adtak nekik!
" Azzal, hogy a maguknak kereszténynek képzelő tömegek, hogyan kábítják magukat a héber misztika által feltalált külső és objektív Jehovához imádkozva csoportosan, és ima után folytatják a természetkizsákmányolást és a szingli-termelést, éppen úgy nem lehet pozitív érv a Logosz-on, mint az, hogy a "megvilágosodott" hinduk hogyan szaporítják a szegénységet unalmukban, vagy fetrengenek az út porában és saját fekélyeikben, azt képzelvén, hogy ők elérték a Brahmani tudatot, a többi tehát már nem érdekes, az élet és a test merő illúzió. Mind két esetben meghamisított metafizikáról van szó. Utóbbi esetben, hogy a megnyilvánult lét és benne a fizikai dimenzió és az élet és persze, az az ember is, mindössze Brahmannak az álma, illetve az álmában látott képzetek káprázata, tehát más dolga nincs az embernek a földön, mint ráébredni arra, hogy lényegében ő maga Brahman, aki álmodja ezt az egészet és ebből az álomból felébredve, már csak ki kell bírnia ezt az életet, utána - vagyis a halála után - egyből Brahmaként ébred fel az illúzió-mentes valóságban. A fizikai dimenzió és az anyag és benne a mi anyagi testünk, amely lehetővé teszi az individuális tudatunkat ugyanis, egyáltalán nem illúzió, mint ahogy a Véda írja, hanem igen is, szakrális valóság és arra való, hogy a szüntelen táguló abszolút lét-tudat, amely a boldogság-szükségében néha mértékét veszti és káosszá alakulva örvénylik, mint a világűrben a központi Fekete Lyuk, éppen a fizikai lét és a fizikai testben levő emberi öntudatban való tükröződési lehetőségével, kiszűrje magából és feloldja - meghaladja a mértéktelenséget és a felelőtlenséget (a boldogság - bódulatát), hogy megismerje a határtalanságán belüli erő-határait. - Ez utóbbiról szólnak az eredeti Jézusi tanítások - Lásd a gnosztikus keresztény evangéliumok értelmét! -, vagyis arról, hogy a természeti létben, a testünk és a lelkünk által tapasztalható fájdalmat, akárcsak az igazság-érzetet, nem mellőzni kell és nem közömbössé válni azokkal szemben, különböző misztikus - vallásos gyakorlatokat kieszelve annak érdekében, hogy ezektől megszabaduljunk (Lásd a Buddhizmust!), hanem igen is vállalni kell és racionálisan értelmezni a természeti életet és a test fájdalmait, mert egyedül ebből az információból következtethetünk vissza arra, hogy szellemben mit gondolunk, képzelünk és gyakorlunk spirituálisan tévesen. És ha megtanulunk a fájdalmainkból - azoknak a misztikus (fakir), vagy gyógyszeres megszüntetése helyett! - a spirituális tévedéseinkre vissza következtetni, és a hibás mentalitásainkat kijavítva, megváltódni. Jézus szavaival: a Királyságba, vagy a Mennyek Országába bekerülni, ténylegesen egészségesekké és boldogokká válni. (Lásd a Hegyi beszédnek a szintén nyolc pontját, ami még metafizikailag értelmezetlenül is sokkal emberibb és igazság-töltetűbb, Patandszáli vérbeli illuzionistához méltó, öncélú és ezért realizálhatatlan fantazmagóriáinál!) Ennek a feltétele és az ára viszont a Kereszt által szimbolizált természettel való harmonikus együttlét elfogadása és a természeti élet törvényeinek a megismerése, azok tiszteletben tartása! Nem létillúzió-elméletből következő illuzórikus élet, illetve belső önáltatáson alapuló, logikus külső hazudozás, mint a nyugati jogiknál, vagy a természettel szembeni védekező és a természetkizsákmányoló mentalitásukat az Isten akaratára kenő zsidóknál és magukat kereszténynek nevező materialistáknál. Mert a metafizikai hamisítás, a kereszténykedőknél éppen a hindu illúzió-elmélet valóság-hamisításnak az ellentétében áll. A zsidó és a keresztény soha és semmiképpen nem mondja azt, hogy a megnyilvánult - teremtődött - teremtett lét illúzió lenne, hanem azt mondja, hogy ez a teremtett valóság is tőle függetlenül létező, objektív valóság és az Isten is, ami, vagy aki ezt az objektív valóságot, tőle függetlenül teremtette, valamiféle felette és rajta kívül álló Objektív úristen hozta létre és az is kormányozza, az ő tudatától, akaratától és képességeitől függetlenül. - És itt van a zsidó-keresztény vallás nagy csalása, mivel Jézus egyáltalán nem ezt mondja, hanem ugyanazt, amit a Véda: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet." és: "Én az atyától jövök és az atya bennem van, és én benne vagyok." stb. - Csakhogy ő egyáltalán nem vallást tanított, hanem - illúzió-elmélet és ezért: illúzió-mentes - tiszta metafizikai beavatási tant hirdetett: a Szaturnusz tanát: vagyis a maximális személyi felelősség-vállalás tanát: a kereszt tanát! De aztán Nagy Konstantinnal jött a birodalmi vallás-érdek úgy-e, és az egészet elferdítették, mondván, hogy amikor Jézus a spirituális lényegi azonosságról beszélt (Ez vagy te, vagyis ez vagyok én, az út, az igazság és az élet! - Tat vam asz.), azt hazudták, hogy ebben a saját Isteni kiválóságát fogalmazta meg. Ahogyan Hamvas Mondja: nem a kereszténységet kell elárulni a hinduizmusnak és a Buddhizmusnak (És a harcművészetekből kialakult egészségmegőrző, egészség-erősítő sportolást a Jogával felváltani!), hanem a kereszténység eredeti forrásához és tanításaihoz kell, a huszadik századi tudományos felfedezések tükrében visszahatolni, annak segítségével ténylegesen szabaddá, egészségessé és boldoggá válni! "
A keresztény szimbolizmus kollektív, elvileg is szabályozott rendszer szerint működött, főleg kétféle alapelv szerint: kifejezheti a hasonlót a hasonlóval vagy az eltérővel. A szellemi entitások magasztos fogalmakon, s a valóság egyes kivételesen nemes elemein keresztül is kinyilatkoztathatják magukat (Logosz, Fény). Ez azonban veszélyes, mert a befogadó azt hiheti, hogy érzékszerveivel közvetlenül felfogja azt, ami abszolút, illetve az is könnyen megtörténhet, hogy az eredeti helyére a képmást teszi. Ezért a szent szövegek időnként torzítva is megjelenítenek bizonyos kapcsolatokat, ügyelve arra, hogy a megfelelés csak részleges legyen. A szimbólum két komponense közeledik egymáshoz, de – mint mondottuk – a kettő a földi perspektívában maradéktalanul nem egyesülhet, csak a végtelenben találkozhat. Az összekeveredésnek ugyanakkor igen nagy volt a veszélye; talán elegendő itt a keleti egyház véget nem érő teológiai-politikai küzdelmeire, a képrombolók és a képtisztelők harcára utalni, vagy Nagy Szent Gergely pápa nagyon óvatos kijelentését idézni: a képek alkalmazásának egyetlen oka, hogy az írástudatlanoknak megtanítsák a Szent Igét.
Mindazonáltal a kérdés a skolasztika korában nem volt igazán jelentős teológiai probléma, mert kialakultak azok az elméletek, amelyekkel viszonylag hosszú ideig úgy lehetett teológiai szempontból is megnyugtatóan alátámasztani a képi ábrázolást, hogy egyben ki lehetett zárni az idolátriát. S csak jóval később, a reneszánsz kori immanencia-elméletek megerősödésével, a keresztény kollektivitás-eszmény ellen is fellépő individuális, szubjektív transzcendencia-élmény jelentőségének megnövekedésével, a művészi kifejezési technikák rohamos fejlődésével és a hermetikus-mágikus tanok elterjedésével állt elő olyan helyzet (a XVI. században), hogy ismét teológiai kérdésként kellett kezelni a kép és az igazi valóság viszonyát. Ismertek a katolikus ortodoxia szigorú ikonográfiai utasításai vagy a protestáns irányzatok (főleg a kálvinizmus) merev álláspontja a „faragott képek” vonatkozásában.
Első megközelítésben a szimbólum leginkább a dualitással határozható meg. Alapvető jellemzője a kettősség, amely önmagát igyekszik – természetes keretek között sikertelenül – az eredeti egységben megszüntetni, ehhez azonban külső, isteni beavatkozás szükséges. Valahogy úgy, ahogyan Platón meséjében a férfi és a nő keresi a másikban saját maga ősi és elvesztett teljességét (lásd kettő, androgün/hermafrodita, illetve bináris szimbólumpárok). A jelentő–jelentett polaritását kiegészíti egy harmadik tényező, a „felismerés”. Minden szimbólumban van a kettő mellett egy harmadik, amely nemcsak a két résznek, hanem és elsősorban összetételüknek ad nagyon bonyolult és teljesen sohasem körülhatárolható szellemi értelmet (lásd három). A significans az általánosért „cserében” a maga alakiságával, realitásával igazolni és konkretizálni igyekszik a tudat tevékenységét, amely gyakran objektívnak tételezi a relációt. A szimbolikus teológia tételei enélkül a merő absztrakcióba merülnének, s végső soron le kellene mondania a megtestesülés tanáról.
E „harmadik”, lényegi aspektus a keresztény teológia számára az isteni szándékkal van szoros összefüggésben. Az egyik kozmikus vagy történelmi esemény úgy utal mint jelentő a másikra, a jelentettre, hogy abból kiolvasható a Megváltás története is. Mivel a kinyilatkoztatás nemcsak szavakkal (Biblia), hanem a dolgokkal is történt, ezért az írásokban éppúgy vannak belső megfelelések, mint a természeti valóságban (lásd Nap, Hold). A téli napfordulón a fény születésének az ideje egybeesik Krisztuséval. Jónás három napja a cet gyomrában jel, amelynek jelentettje Krisztus háromnapos útja, amikor is „szálla alá poklokra”. Az Ábrahámnál látogatást tevő és Izsák megszületését előre jelző három angyal a Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust felkereső napkeleti bölcsek előképe. Ezzel és természetesen sok más „összetétellel” végbemegy az üdvözülés története. Általánosan is megállapítható, hogy keresztény értelmezésben az Ótestamentum minden lényeges eseménye előkép, a maga konkrét történeti valóságosságában előre mutat a krisztusi megváltás felé, úgy, hogy szerkezetében számában és sok más részmozzanatban előre jelzi és külső jellegében meg is valósítja a később bekövetkezőket (lásd Ádám, Éva). "
A kereszténységbeli kereszt nem úgy keletkezett, hogy az egyházatyák fogtak valami pogány szimbólumot, és felruházták keresztény jelentéssel. Maga az Úr volt az, aki erre a kivégzőeszközre utalva sajátos kétértelműséggel azt mondta: neki föl kell emeltetnie, mert akkor mindenkit magához vonz. Pogány volt ugyan a kivégzőeszköz, de Krisztus halála hozzákapcsolódott, s ebből kiindulva vált keresztény szimbólummá. Meglepően korán megtaláljuk a keresztnek a homlokra rajzolását, mégpedig Tertulliánusznál, aki különben olyan csípősen gúnyolta a bálványokat, ahogy kevesen.
Nem látom, mit nevezel ezzel összefüggésben hamisításnak. Mi az, amit a kereszt jele szerinted meghamisít?
"Nem azt mondom, hogy büntessék, hanem csak azt, hogy legalább azok akik magukat hívőknek vallják, nyitottabbak legyenek az igazságokra, a valós dolgokra és ne emberi hagyományok után kullogjanak." - Az emberi hagyományoknak jó helyük van az emberi ügyekben. Én magamat hívőnak tartom, és mégsem "kullogok" a kereszt jelének emberi hagyománya "után", csupán értékelem mint olyan szimbólumot, amely Jézus kereszthalálára utal.
"Hogy pl. a halott kultuszt hagyják meg más vallásnak, vagy a pogányoknak." - Szerinted tán a vértanúk haláláról való megemlékezés máris halottkultusz?
"A halottról való megemlékezés ne a temetőkben, a földi maradványoknál legyen szokásos, hanem pl. otthon, családi körben, ahol az élőről emlékeznek." - Lehet, hogy kukacoskodónak tűnik a kérdésem, de nem tarthatom magamban: miért tiltanád éppen a temetőt mint helyszínt? A temetőre tudtommal főként a rejtettsége miatt esett a választás, illetve tán a feltámadás hitének kimutatására.
"Jézus sem azt kérte, hogy zarándokoljanak el keresztjéhez, hanem nagyonis élő módon emlékezzenek." - Csakugyan, de persze ilyesmit én sem állítottam soha, és fel sem használtam.
"A Húsvét ünnepe sem temetőlátogatásról szól!" - A húsvét az Úr haláláról és feltámadásáról szól. Miért nem méltó dolog ilyenkor (is) kimenni a temetőbe? (Ettől még nem fog a húsvét kizárólag a temetőlátogatásról szólni.)
"a kereszt is egy ilyen megtévesztő, hamis és önmagában hazug jelkép, ami emberi hagyomány." - Mivel a kereszt szimbóluma nem akar mindent magában foglalni, amit az Úrról tudunk, e tekintetben nem megtévesztő és nem hazug. Azt persze elfogadom, hogy emberi hagyomány.
"És semmi baj, ha emberi hagyománykét használják, de ha már vallási vezető is ezt teszi, az vagy megtévesztett, vagy megtévesztő." - Miért mondod ezt? Ha egy vallási vezető pl. egy ma népszerű emberi hagyományt követve gitárral a kezében énekel, netáninterneten blogol, azt is így minősítenéd? A kereszt egy építészeti (kulturális) elem, nem pedig bálvány, amit imádni kell.
Éppen azzal kényszerülsz Jézust a személytelen, tárgyias idők-jelei közt szerepeltetni, mert egy merő nyelvtani lehetségesség ("Jézus mint jel tűnik fel az égen") után indulva a másik (egyébként természetesebb) nyelvtani lehetségességet ("Jézusnak a jele tűnik fel az égen") ki akarod zárni, vagy legalábbis mostanáig effélét próbáltál. Sejtheted, hogy ha most elejthetőnek mondod, akkor mégúgy ütni fogom a vasat ezen a szálon. Tehát Jézus mint az idők egyik jele - méltatlan képzet, és ez még valószínűbbé teszi a most másodikként idézett fordítási lehetőséget.
"Nem gondolnám, h Isten a mi kis kitalációinkhoz, "kulturális jelképeinkhez" igazodna megváltási terve végrehajtása során." - A kereszt nem """"kis"""" "kitaláció", hanem történelmi tény és tárgy. Jézus kereszt nélkül (azaz kereszthalálának ellaposításával hirdetve) - tűrhetetlen eretnekség. (Ld. pl. Fil 3,18: "a Krisztus keresztjének ellenségei", vagy 1Kor 1,17: "hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.") Ez a szóképi szerep egészen természetesen fordítható le a valódi képiség nyelvére, azaz ha valakinek kedve támad Jézust lerajzolni (persze nem vallási, hanem művészi, életrajzi, történeti, oktató vagy hasonló céllal), akkor egyben a keresztet is odarajzolhatja a vállára, netán az átszegezett teste mögé. Ez egészen természetes eljárása az embernek bevett kulturális tevékenysége során, és amíg a kép nem lesz tisztelet tárgya, addig nem is hibáztatható.
Ami pedig az általad mondottakat illeti, néha bizony emberi tényezőket is felhasznál az Isten, hogy minket tanítson és megáldjon. Mert pl. ő Mózes előtt soha nem parancsolta meg az embereknek, hogy így vagy úgy mutassanak be áldozatot, és mégis, mikor Ábrahámmal szövetséget kötött, éppen úgy ment át a félbevágott állattetemek között (1Móz 15,17), ahogy az általában szokás volt az emberek egymás közti szövetségkötésekor. Ugyanígy Isten maga használta egy korabeli kivégzőeszköz, egy átkozottnak számító gerenda nevét mély szellemi tartalom kifejezésére, holott maga ezt a kivégzési módot sehol nem rendelte el, s főleg nem áldásos jelleggel. Ha ezt az isteni eljárást te "kitalációkhoz" való "igazodásként" kívánod szerepeltetni, azon legalábbis a konkrét kérdésbe való beereszkedés szándékának hiánya érződik részedről, és úgy tűnik, ezért intézel ellene támadást efféle elsöprő általánossággal, nem pedig konkrétan.
Nagyon régen kimondtam már, hogy a keresztet mint szimbólumot nem tartom a kereszténység mint vallás (hit) szükséges elemének, hanem csupán kulturális járulékának. Nem megyek bele abba a nekem szegezett dilemmádba, hogy "világi gondolkodás szerint, vagy hívő szemmel vizsgáljuk-e a kérdést", mert értelmezésem szerint nem itt húzódik a határ a kereszt mint szimbólum kérdésében, hanem ott, hogy a kereszténység lényegébe vágónak vagy járulékos elemeihez tartozónak tekintjük-e a keresztet mint szimbólumot. Úgy tűnik, te azért hadakozol ellene akkora hévvel, felemlegetve párhuzamként még a démonok képmásainak a templomokra való kirakását is, mert úgy véled, hogy a kereszt mint szimbólum nem tartozhat járulékként (társadalmi függelékként) a kereszténységhez, csak (vallásos értelemben) a varázsláshoz, a pogánysághoz és a démonokhoz. No, ez a tertulliánuszi ízű görcsös társítás az, amit tagadok, mégpedig azon az alapon, hogy a kereszténység mint történetileg megvalósult alakulat még bizonyos, bibliailag nem igazolható elemeiben is hordozhat épületes (társadalmilag hasznos, és ezáltal Krisztust dicsőítő) tartalmat, feltéve persze, hogy ezeket nem kívánják a vallás lényegéhez sorolni és a hívek lelkiismeretén bevasalni. Számos efféle példa van az egyháztörténelemben, pl. a böjtnapok, a szerzetesség vagy a keresztényhez méltó foglalkozások eszközeinek szertartásos megáldása. És az a meggyőződésem, hogy ugyan a kereszténységnek nem tartozik a lényegéhez a társadalmi hasznossága, de nem is válik szégyenére, ha vallási küldetésének végzése közben, a társadalmat a szorosan vett vallási megnyilvánulásokon kívül is áthatva munkálkodik. És ha erre nem a felvetéshez mérten reagálsz (azaz nem azt a történeti tényt minősíted bírálólag, hogy a kereszténység társadalmi szerepet is vállalt), akkor bizony a vitapont önkényes megváltoztatása az, ha a "hívő szemmel" való "vizsgálat" örvivel e társadalmi vetületet nem keríted sorra. Rosszabb esetben pedig szofisztikált manicheizmus, mert ekkor általánosságban mondod lehetetlennek azt, hogy a kereszténység kulturálisan is kifejthessen pozitív hatást a társadalomra. Bízom benne, hogy nem így van.
"ez most a keresztről szóló topik, és attól, h egy ellenvetés más dolgokkal szemben is felhozható, még nagyon is igaz marad a beszélgetésünk tárgyát illetően, nem teszi semmissé a kifogásomat az a tény, h vannak pl. hamis hitvallások is." - Az ám, de az általam említett példákkal mindenképpen szembe kell nézned, akár e topikban, akár valamely másikban. Ha tehát a keresztállítást egyetemben támadod azzal, hogy gyakorta nincs mögötte valós hit, akkor ugyanilyen logikával egyetemben kellene támadnod az Uram szó használatát, az alamizsnaadást vagy más hasonlókat is, mivel gyakorta azok mögött sincs valós hit.
"Amúgy én csak a te gondolatodra reagáltam, miszerint ha látok egy keresztet, akkor az azt állító személy moráljának ismerete nélkül is megállapíthatom hovatartozását." - Én ugyan ezzel kapcsolatban nem a hovatartozást, hanem az őt vezető indulatot mondtam azonnal láthatónak, de itt jól értelmezed, mert csakugyan így értettem. Viszont a folytatásban már elrugaszkodsz ettől a szemponttól, és megmásítod a vitapontot: "erősen becsapós kizárólag egy - akár képmutatásból - elhelyezett jelkép alapján következtetést levonni egy ember hitbeli állapotáról". Holott én nem mondtam, hogy ez az indulat vajon őszinte vagy megjátszott volt. Mivel pedig a kereszt általában valamely közösség hitét akarta kifejezni, a személyes hit megéltsége mint a keresztet mit tárgyat megítélő szempont e tekintetben háttérbe szorul. Hiszen ekkor bármely tárgy hasznosságát abból kellene megítélnünk, hogy aki készítette, mennyire állt a helyzet magaslatán hitben vagy erkölcsben. Nem: egy parázna vagy hitetlen keresztállítónak is csak saját magának lesz baja a hazug tanúsága miatt, de a kereszt, amit állított, ettől nem szennyeződik be. Az ugyanis szimbólum, nem pedig személyes érdemrend.
Amit a templomok és a zsinagógák közti különbségtételed megerősítése végett most felhozol (hogy ti. az előbbiek esetében "az eredeti funkció mindenkor kizárólag az istentiszteleti összegyülekezés volt"), azzal valójában elenyészteted saját korábbi kifogásodat, amely a templomok mai üres kongását emlegette szörnyülködve. Mert ha a templomokat ellehetetleníti az a körülmény, hogy manapság sok helyen tényleg konganak, akkor a zsinagógákat hasonlóképpen, tekintet nélkül arra, hogy eredetileg milyen célra épültek. Vagy tán a kongás szégyene alól felmentés ad, ha eredetileg világi célra is szánták?
Egyébként messzemenően hamis, amit most kizárólagosként állítasz, mert a templom hazánkban sem csupán a vallásgyakorlás céljára épült, hanem a nép oktatását és erkölcsre nevelését is szolgálta. Az akkori időkhöz és viszonyokhoz mérten ezek olyan funkciók voltak, amelyek a missziónak ma jellegzetesen világi oldalához tartoznak.
"nem erőltetem mindenáron a szabadban való istentiszteletet" - Akkor az otthonosság kívánalma elleni állásfoglalásod nyilván a rögzített épület elleni támadásra fog szorítkozni. De ez ugyanígy eltalálja a zsinagógákat is. (Ahogy az apostolok prédikáltak zsinagógán kívül is, úgy a középkori papok sem csak a templomban beszéltk az Istenről.)
"feltétlenül szükséges-e egy kizárólag heti egy alkalmas gyülekezésre szánt, hatalmas épületet felépíteni, fenntartani" - Eredetileg sem kizárólag vallási célra szánták, és ma sem csak heti egy összejövetelre használják (és ezt már mondtam egyszer). Nézd meg egy rendesen működő templom hirdetőtábláját. - Különben a tapasztalat azt mutatja, hogy a bérlemény többe szokott kerülni, mint ha ugyanaz az épület örökre a közösségé.
"amire aztán a másoktól való megkülönböztetés céljából jó nagy faragott képeket lehet kirakni, amiket az állítólagosan tisztelt Isten sosem rendelt" - Lám, így fest, mikor előregyártott sablonokkal hozakodsz elő, nem törődve azzal, amit én (pl. a megkülönböztetés ügyében) állítottam. Még a végén megteszel engem a bálványimádás védelmezőjének. És mivel te is a topik mélyére merülésre biztattad ChonGhét, én is veszem magamnak a bátorságot, hogy ugyanezt ajánljam neked.
"Visszatértünk az eredeti kifogásomhoz: neked szükséged van arra, h egy kereszt alakú tárgyra tekints, gondolj, ahhoz, h felidéződjön benned a mi Urunk hatalmas áldozata?" - Nekem ugyan nem - de ha figyeltél, én nem saját érdekemben és nem is vallásos jelleggel mondtam védhetőnek a keresztet mint szimbólumot.
"Vagy úgy gondolod, h bárkinek erre szüksége lehet? Avagy helyes dolog arra rászoktatni egyeseket, h egy fizikai dolog látványa legyen a kiváltója náluk a Krisztusról való megemlékezésnek?" - Nos, nekem nem dolgom utólag "szükségesnek" vagy szükségtelennek minősíteni egy társadalmi és történelmi adottságot, sem pedig valamiféle "rászoktatást" bírálni abban, ami már szokássá vált. Hanem ha már megvalósult, megkeresem benne azt, ami méltó az Úrhoz. Való igaz, hogy a r.k. felekezet a tömeges babona és írástudatlanság korában tanító és olykor mágikus eszközként is használta a keresztet, de nem érzem szükségét, hogy a kereszt mindenféle használata mögött ezt a ferdeséget gyanítsam. Ellenkezőleg: a keresztnek (ha már elterjedt szimbólumként) szerintem helye van a templom ormán vagy előtte egy jól látható helyen, hogy mutassa: ez keresztény gyülekezeti épület, nem más vallás szent helye. Aztán ha valaki éppen erről a kő- vagy vaskeresztről veszi az indítást arra, hogy a megváltásra gondoljon, mi vagyok én, hogy ebben is hibát keressek és mögötte démonokat vizionáljak? Az illető valószínűleg nem imádja a keresztet, még csak nem is "tiszteli," hanem arra használja, amire szánták: hagyja, hogy sok gondolata közepette némiképp megragadja a figyelmét. Amiképp helyes dolog a verebekről Istenre gondolnunk, amelyek nem eshetnek a földre az ő tudta nélkül, vagy a fügefáról, amely zsendülésével jelzi, hogy közel a nyár, úgy egy keresztről (amely a mi kultúrkörünkben már szinte a tájhoz tartozik) is méltó dolog a megváltásra gondolnunk.
"Tehát természetes, h az Úrvacsorán csak a kereszthalálra emlékezünk, de maga ez az ünnep sem létezne, ha nem volna összekötve mindez a feltámadással." - Akkor helyben vagyunk, és e szálon is elenyészett az eredeti kifogásod. Mert ha az úrvacsorában nem kell jelen lennie a feltámadás kifejezett említésének, hogy össze legyen kötve a feltámadással, akkor miért kárhoztatod a keresztet mind szimbólumot ugyanennek az explicit összeköttetésnek a hiánya miatt (is)?
"A kereszt ilyenformán teljesen fölösleges dolog, mivel a halál hangsúlyozására már meg van adva egy ünnep és a hozzá tartozó jelképek (kenyér, bor), ennél több, más, új szimbólumra nincs szükség." - No bizony ennek a következtetésednek az érvényesítéséhez le kell szűkítened a "hangsúlyozás" érvényének körét, azaz a gyülekezeti istentiszteletek időszakaira kell korlátoznod. A kereszt ezzel szemben éjjel-nappal ott áll a helyén, és ha van felirata, azt is állandóan mondogatja. Persze nem valami változatos prédikáció ez, de nem is képzelte senki embernek a keresztet, csak afféle emlékoszlopnak - amire különben az ősatyák idejéből van is példa.
"Pláne fölösleges, hiábavaló és a képmutatás és közönségessé silányulás veszélyét is magában hordozó gyakorlat egy ember választotta forma állandó mutogatása és tisztelete." - Ezt a formát, mint mondtam, maga Isten választotta ki, hogy a megváltást rajta véghezvigye. Hogy miért nem pl. megkövezésről gondoskodott, azt csak találgatni tudjuk, és szerintem nem járunk messze a valóságtól, ha a fán függő holttestre kimondott ószövetségi átok körül tapogatózunk. Ha ez tényleg így van, akkor máris mély pedagógiai jelentősége van a kereszt formájának, és némiképp menthető azoknak az igyekezete, akik ezt a pedagógiai jelentőséget fába vagy kőbe akarták foglalni, hogy akkor is hirdesse az egyház által hűségesen őrzött igazságot, mikor ők nincsenek jelen, vagy már meghaltak. Ehhez nem szükséges az emberalak ábrázolásával vagy "tiszteletével" egyetértenem.
De nem tud egy tárgy hazudni! Csak emberek tudnak hazudni. Az, hogy nem ilyen alakú volt az a kereszt, amire Jézust felfeszítették, lehetséges, én nem tudom. Számomra a kereszt csak annyit jelent, amennyi tartalmat az emberek általában tulajdonítanak neki. Hogy milyen eredetű egy szimbólum, azt annyira lehet megállapítani, amennyire pontos a történelem krónikája. Ahogy én látom, sokféle elv, nézet, tanulmány született ezekről a dolgokról, az egyik kb. annyira lehet 'igaz' egészben vagy részben, mint a másik. Tudod, sok ilyen dolog van, ami így terjed az emberek között. Hol egészséges a tej, hol meg nem. Hol jön a sugár(fertőzés), hol meg nem. Tudományos bizonyítékok is vannak, pro és kontra. Szerintem ezek a kérdések számunkra, közember számára soha nem fognak abszolút értékben megválaszolódni. Ezeket én félreteszem, nem fontos kérdések. Kereszt vagy nem, az életemet nem viszi előbbre és nem hátráltat. Természetesen egy keresztimádónak, vagy egy keresztfélőnek célszerű felszabadulni ezen furcsa állapotokból. Szóval szerintem sem a kereszt, sem a Karácsony nem sátáni dolog. Pláne, ha egy mai ember bármelyik ilyen, akár pogány eredetű jelkép ürügyén megpróbál egy kicsikét rendesebben viselkedni. Az Ószövetségben nagyobb jelentősége volt a tárgyi dolgoknak. Minden tárgyakhoz kötött szentség vagy átok valami jobbnak,minőségibbnek, "szelleminek" az előképe. És mi most ebben a "jobb-ban" élünk, ezért nem kell visszamenni a régi ószövetségi módszerekhez, amikor mind az áldozat, mind pedig a törvénytisztelet nagyon is materiális volt.
">> "Ha a keresztnek "szellemi töltete" van, akkor a pénznek aztán ezerszer inkább. Erre mondjuk azt, hogy tiszta babonaság."
Ez egy állítás, amit nem támasztasz alá. Én elmagyaráztam, miért gondolom azt, amit."
Bocsesz, de azt, hogy valaminek "szellemi töltete van", az életben nem fogod tudni bizonyítani. :) Már csak azért sem, mert annak, hogy "szellemi töltet", nincs értelme. Ha arra gondolsz, hogy a tárgyak rosszak, gonoszak lehetnek, és dolgokat tesznek velünk emberekkel, akkor jujjujjujj, de ha így fogalmazod meg, akkor biztos Te is belátod, hogy a legsötétebb babonaság talaján állunk. Erre szokás a páli keszkenőket felhozni. Itt említeném, hogy nem a keszkenő gyógyított, hanem Jézus, és hogy hittek benne. Aki mást hisz, az nem igazán értette meg a Bibliát. Persze kizárólag szerintem.
"A kereszt eltávolítása az otthonomból nekem saját elhatározásból, saját felismerés alapján, és örömmel történt. Nem áldozatot hoztam, hanem végre kiléphettem egy újabb világi hagyomány ketrecéből, a sötétből a világosságra. Nekem ez Istentől jövő ismeret volt, és hálás vagyok, h erre is megtanított."
Én is ilyeneket hittem. Aztán rájöttem, hogy az engem sokkal jobban korlátoz, hogy tárgyaktól "tartózkodom", mint az, hogyha nem. Elég gáz dolog volt, hogy katolikus templomba se mentem be, "hitből". Ott kint vártam, amíg a legjobb barátnőm kimondta az igent. Na nem, azért bementem, de igen kellemetlenül éreztem magam, és tekingettem körbefele démonokat keresvén, és szellemiharcoltam, titokban. És amint lehetett, kirohantam. Ez egy marhaság volt részemről, biztos Te okosabban viselkedel. Úgyhogy saját akaratomból nem berzenkedem mostmár az örökségemmel szemben. :) Én így érzem magam szabadnak, és szeretett Isten gyermekének. Ha katolikus templomba mennék véletlen, nem kezdek el szobrokat csókolgatni, és nem ugrálnak rám a szellemek meg a démonok, és Isten nem haragszik rám, és semmise történik. Viszont a kötelező liturgiát nem követem, és nem vetek keresztet, nem szenteltvizezek, nem hajtok térdet, mert ezeket a dolgokat nekem tényleg nem kell csinálni. Ezek a hagyományok is csak jelképek, de nem az enyéim. Nem károsak az egészségre, de nekem nem jön "szívből". Akkor meg minek.
Ja, egyébként a 666 Néró császár száma. Erről is már kismillió variációt olvastam, de a legmeggyőzőbb az, hoyg az Néró császár volt. Ugyanis az ő neve is kiadja a 666-ot, és a leglényegesebb az, hogy amikor a Jelenések születtek, akkor Ő valóban eljött, és így János evalóban figyelmeztetni akarta kortársait erre - ilyen bújtatott módon. Néró pedig valóban üldözte a keresztényeket (nemcsak néhány szakadárt 1500 évvel később). Semmi értelme nincs az olyan elméleteknek, amelyek abból indulnak ki, hogy János Jelenései egy rohadt távoli jövőben lévő eseményekről írt figyelmeztetésül írta azoknak, akik akkor már rég nem éltek, és hozzá tette, hogy mindez közeli esemény. De Jel 17: 10-11 is arra utal, hogy nem több évezredes eseményekről ír a fenevaddalkapcsolatban, hanem már az I. században folyamatban lévő dolgokról. El kellene olvasni a Bibliát is ezeknek a manipulátoroknak...
(Egyébként nem a pápai hatalom visszaéléseit akarom mentegetni, csak a józan eszet és az igazságot.)
Nem akarom elvenni örmödet, de iylen csúsztatásoknak én már több tucatját ismerem, amelyekkel csak a felszínes olvasót lehet megtéveszteni, aki semminek nem jár utána mélységében. Ég és föld valójában a különbség a pogány és a keresztény elképzelések között, ugyanilyeneket a protestantizmusra is rá lehet húzni. Az ilyen mentalitást csak egy hajszál választja el sajnos, attól, hoyg Magát Jézust is pogánynak gondolja a végén, felemésztve önmaga talaját is. Tudod Jézus azt mondta, hogy ő az alfa és az omega. Ezek görög betűk, a görögök pedig pogányok. Itt Krisztus pogány írásjelekkel azonosítja magát! Na, hagyjuk inkább ezt... Bocsánat.
A lényeget lásd meg, a tartalmat, ne a felszínen lovagolj és ne engedj azoknak a kísértőknek sem, akik a felszínen lovagolva kaarnak megtéveszteni! Itt egy hsz-ban kevés a hely, hogy az általad idézett csúősztatásokat megcáfoljam, de hidd el: ennél sokkal durvábbakkal is már találkoztam - és mind hazugságok. Ha ráérsz, járj utána a dolgoknak a pogány vallásokban és a keresztény teológia mélységeiben, és magad is meglátod, hogy semmi olyasmiról nincs szó, amiről mások beszélnek. Kezdetnek egyébként ezt az olvasmányt ajánlanám (történetesen protestáns írta): http://infaustus.uw.hu/zeitgeist.pdf
De Infa honlapján a többi cikket is érdemes elolvasni. Ő tényleg utánajárt a dolgoknak, nem ült fel az első hergelésre. Megéri!
Elsősorban a formájával, mert a régi kivégző eszköz T alaku, nem az általános formában ismert és elterjedt kereszt. Tehát a kereszt alak nem lehet sem Jézus halálának, sem a halál felett aratott győzelmének jelképe, mert köze nincs hozzá.
A szobrok, festmények, amelyek ilyen kereszten ábrázolják a haldokló Jézust, hazudnak.
Azon kívül:
"A hasonlóságok Babilon és a pápai Róma között megdöbbentőek. Ám még
megdöbbentőbb, hogy sok protestáns nem veszi észre, milyen sok ősi, napisten-imádattal kapcsolatos dolgot kaptak Rómától. Néhány példa:
A Nap eredete, Tammusz születése: december 25. - (Karácsony) Szemirámisz felmagasztalása, aki az anyaistenné vált - (Mária mennybemenetele - Isten anyja) 40 napos böjt Tammuszért - (40 napos (nagy)böjt) A kereszt a Napisten szimbóluma - (feszület) A hét első napjának (mint Baál tiszteletének napja) szentsége - (a hét 7. napjának (szombat) megváltoztatása a hét 1. napjára) Pontifex Maximus - a pogány babiloni rendszer és bálványimádat fejének a megnevezése - (Pontifex Maximus - a pápa első neveinek egyike) A pogány babiloni szenthármasság: Nimród, Szemirámisz és Tammusz imádata mint babiloni istené - (katolikus Szentháromság) Mindkettő egy egyenlő oldalú háromszöggel szimbolizálva."
Ó, hát az ördögök olyna frankón el tudják játszani istent, hogy megtévesszenek, hoyg csak na! :)
De amit írtam, arra ezt reagálod? Egyébként elárulom: én ortodox vagyok, de nincs a házamban, sem a nyakamban kereszt. De nem azért, mert babonaságnak tartom, hanem mert így jött ki a lépés. Ha lenne, se lenne semmi baj. Ugynais úgy látom, Te még nem értetted meg a megtestesülés lényegét: Isten egyesült az anyaggal! Bizony! Botrány, őrület, de így történt, saját elhatározásából, szeretetből! Krisztus előtt és Rajta kívól azért babonaság és bálványimádás az ilyen praktika, mert olyat látunk a tárgyakban, ami nincs benne: nincs benne, nem volt benne a megtestesült Isten! De ha lemaradtál volna róla, 2000 éve Isten megtestesült és közöttünk lakozott, és látható, ábrázolhatüó formát öltött. Én nagyon sajnálom, hoyg a protestánsoknak tudat alatt még mindig Krisztus előtti világképük van és ezért képtelenek különbséget tenni bálványimádás és ikontisztelet között. De itt engedtesség meg nekem, hoygén az apostoli egyházakkal értek egyet. Krisztus jóval több, mint aminek általában a protik tartják, és az Ő megtestesülése is jóval radikálisabb és örömtelibb esemény volt, mint aminek ők el tudják képzelni mesterségesen leszűkített fantáziájukkal. A világ milliószor ragyogóbb az ortodoxiában, mint bárhol máshol - én meg ezt tapasztalom.
Hát a bálványimádássla valóban nagyon kell vigyázni. De ebben nem feltétlenül azt kell példaképp hozni, ahogy a nyugat-római birodalomban a knstantini fordulatkor egyfajta átmenet volt a pogány birodalomból a kereszténybe. A lényeg az, hogy azt kell tudatosítani - mint ahogy közben már írtam is - hoyg A KERESZTET MAGA ISTEN VÁLASZTOTTA, és mindent efelől kell megközelítenünk e témában. Érdmees egyébként elfilózni azon is, hoyg ha nincs a pogány rümai uralom, akkor Krisztus megkövezés által hal meg! Merthogy a zsidó törvény szerint ez volt a kivégzési módszer! Akkor viszont hogyan teljedett volna be a már a Páskai bárány szertartásában megjövendölt mozzanat, hoyg "csontja ne töressék meg"! Bizony már akkor kitalálta Isten, hogy olyna halállal fog meghalni a Fiú, amelyben figyelemfelhívó mozzanat lesz, hoyg nem törik el a csontja! Ehhez meg kellett alapítani ezt a szertartást, amelyben egyébként tök mindegy lett volna, hoyg mi lesz a brány csontjával, de mégis így rendelkezett Isten, aztán római uralom alá kellett hajtani a zsidókat, ahol volt olyan kivégző módszer, ahol törénetesen a gazdag szimbolikájú kereszt volt a kivégzés eszköze (bizonyos esetben), ugyanakkor hoyg még jobban felhívja Istena figyelmet a törvény rendelkezésére, az ünnepi sietség miatt eltörték a latrok lábszárcsontjait, hogy gyorsabban megfulladjanak (a halált a fulladás okozza a kereszten, mert nem tudod magad megemelni, hoyg lélegzetet evgyél), de Jézust már addigra megostorozták, megverték, meghurcolták, szomjaztatták, stb. hogy ő hamarabb meghalt. Hihetetlen zseniális isteni tervezés eredménye tehát a kereszthalál, ezért nem véletlen, hoyg Isten ezt a szimbólumot választotta é ennyi mindent megtervezett évezredekkel világtörténelmi eseményeket mozgatva a háttérben!
Azt hiszem, oncogito hsz-eiben volt szó a kereszt megtévesztésre való felhasználásáról, vagyis h úgy tüntetik fel, mint ami jó dolog, és emberek élnek vele, életük részévé teszik, pedig valójában nem Istentől adott jelkép, és csak eltávolít Tőle, nem pedig közelebb visz.
>> "Ha a keresztnek "szellemi töltete" van, akkor a pénznek aztán ezerszer inkább. Erre mondjuk azt, hogy tiszta babonaság."
Ez egy állítás, amit nem támasztasz alá. Én elmagyaráztam, miért gondolom azt, amit.
A kereszt eltávolítása az otthonomból nekem saját elhatározásból, saját felismerés alapján, és örömmel történt. Nem áldozatot hoztam, hanem végre kiléphettem egy újabb világi hagyomány ketrecéből, a sötétből a világosságra. Nekem ez Istentől jövő ismeret volt, és hálás vagyok, h erre is megtanított.
Ja, most olvasgatom a topikot, bocs az előbbi gyors kérdésemért. Láttam, kezdetben az ortodox honlapot idézted. ott szeintem kellőképpen körül van járva a téma, az egész cikket érdemes végigolvasni. De egyébként röviden a lényeg: Maga Isten választotta a keresztet, és mint minden más szimbólum, amit választ, tökéletes, és mi nem tudnánk jobbakat választani. A kereszt alakban benne van mindenek találkozása, ahogy Isten és ember, az ég és föld találkozik Krisztusban, aki az Élet, és a kereszt ilyen értelemben az Élet Fájának szimbóluma is (hiszen életét adta rajta azért, hogy sokaknak örök élete legyen), és az istenember az ég és föld között szeretetre kitárt karokkal hal meg. A más vallások elképzelései annyiban játszanak itt szerepet, hoyg nekik is volt egyfajta világképük, amelynek megkoronázása ilyen értelemben és szimbolikával szintén Krisztus.
A keresztvetés: nálunk ortodoxoknál ez egyfajta hitvallás. Három ujjunkat összetesszük, jelképezve azt, ami keresztény hitünk középpontja: az Atya, Fiú és Szentlélek egységét, valamint különálló maradék 2 ujjunk jelképezi, hogy Krisztus egyszerre volt tökéletes Isten és ember. Azzal, hogy a kereszt jelét magunkra vetjük és közben a Szentháromság személyeiről emlékezünk meg, megvalljuk, hoyg miben hiszünk, valamint mi a feladatunk: ahogy Krisztsus mondta, aki Őt akarha követni, az tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövesse őt. A keresztvetéssel emlékeztetjük is magunkat arra, hoyg keresztet kell magunkra venni, azonosulnunk kell Krisztussal és magunkra venni, hordozni Istent. Ez a kereszténység célja, alapja, lényege, útja. Egy egyszerű mozdulatba van belesűrítve mindez.
Ennek jobb megértéséhez pedig hadd említsem meg az általam kreált "integrált cselekvés" fogalmát, mely szerint azok az emebr esetében a valódi cselekvések, amelyben teljes integritása össhangban cselekszik, vagyis amit a teste csinál, azt csinálja a lelke is. Ha csak testileg felszínesen veti magára a keresztet (vagy végez bármilyen szertartást), miközben a lelke nem követi abban, amit ez a cselekvés kifejez, az egy nagy nulla, hatástalan vacak. Ha viszont csak lélekben gondol valamire, de ebből kihagyja a testét, megint nem a teljes emebr cselekszik, ugyanúgy egy meghasonlott, töredékes, hatástalan, vagyis nem EMBERI cselekvés lesz az. Ezért fontos, hogy a TELJES emebr tetileg és lelkileg teljes harmóniában kifejezze azt, amiben hisz. Ettől lesz emberi a vallás, mert nem is állatok és nem is angyalok vagyunk, hanem a kettő együtt. :)
Számomra nyilvánvaló, h nem véletlenül használja annyi különféle kultusz, vallás, megtévesztő tanítás a mindenféle keresztek jelképeit. Nekem nem a katolikusok miatt van kifogásom a használata ellen, nem az ún. keresztes hadjáratok miatt, hanem az egész jelképhasználat forrása, az okkult eredet, a hozzá kapcsolódó természetvarázslások és egyéb praktikák miatt. Ha egy szimbólumot felhasznál a hitető oldal, az számomra elveszti neutrális jellegét, és nem tudom már pozitív értelemben használni. (ez ugyanaz, amit Rómában a naposzlopokkal, alias obeliszkekkel csináltak, h rábiggyesztettek egy keresztet, és így állították fel azokat, mondván, h így már nem pogány szimbólum, ahha, napeeersze...)
Hol van szó arról, hogy hogyan manipulálnak a kereszttel? Nagyon szamár lehetek.
"Azonban a pénzdarabn, mint tárgy nem hordoz semmilyen szellemi tartalmat, csak egy általánosan elfogadott, közmegegyezésen alapuló anyagi értéket képvisel. Egy (bármilyen) kereszt alakú tárgy/ábra (ami ember által készített) azonban nem áll önmagában, hanem bizony szellemi töltete van, mindenféle dualisztikus, mágikus, ősi háttere van, még akkor is, ha én éppen nem tudok róla."
Ezzel én nem értek egyet. Mármint a szembeállítással, illetve a "szellemi töltet" címkével. Pláne a mágikussággal. Ha a keresztnek "szellemi töltete" van, akkor a pénznek aztán ezerszer inkább. Erre mondjuk azt, hogy tiszta babonaság. Ha egy tárgynak szellemi töltetet tulajdonítok. Na látod, ha ezt terjeszted, ez például a "kereszttel való manipulálás". :) Ha ilyet írtál korábban, akkor volt szó a manipulálásról, bár gondolom, Te nem a saját manipuláló magatartásodra gondoltál.
"Aki "ösztönösen hisz Istenben" és valóban keresi és szeretné megtalálni, annak a szívében munkálkodik is az Atya, Szellem által, és ha egy ilyen embernek elmondok egy hitbeli igazságot - teszem azt a kereszt hamis jelképiségéről - az nem megütközni, hanem örvendezni fog, mert a benne már meglevő "hitkezdemény" (buta szó, de most nem tudok jobbat) ráismer az Istentől jövő tanításra, és nem elveti magától, hanem rábólint, h "hát persze, hogy is nem vettem eddig észre, nyilvánvaló, h így van"."
Na ja, ebben én is hiszek, bár nem ilyen szavakkal mondanám el. Viszontlagossan, amikre mostan vonatkoztattad, mármint hogy a mágikus szellemi töltetű keresztet ne tartsunk a lakásunkban, mert sátáni, nem merném "Istentől jövő tanításnak" titulálni...
>> "De mi az, hogy Krisztussal kapcsolatos használat? És hogyan lehet egy szimbólummal manipulálni."
Az egész eddigi topik erről szólt, nem olyan hosszú, talán elolvashatnád.
Ami a pénzt illeti, bizony távol tartom magam a pénz istenítésétől (=Mammon), vagyis attól, h annak hajszolása uralkodjon az életemen. Azonban a pénzdarabn, mint tárgy nem hordoz semmilyen szellemi tartalmat, csak egy általánosan elfogadott, közmegegyezésen alapuló anyagi értéket képvisel. Egy (bármilyen) kereszt alakú tárgy/ábra (ami ember által készített) azonban nem áll önmagában, hanem bizony szellemi töltete van, mindenféle dualisztikus, mágikus, ősi háttere van, még akkor is, ha én éppen nem tudok róla. (a te példáddal élve, attól, h fogalmam sincs, hogyan működik a géppuska, még hatással van rám, vagyis simán megölhet)
Nem szándékom megbotránkoztatni senkit, még kívülállókat, hitetleneket sem, a testvéreket, hitben kicsinyeket pedig nem is szabad. Ezért nem kapacitálok, kényszerítek senkit semmilyen dolog elhagyására avagy felvételére. Aki "ösztönösen hisz Istenben" és valóban keresi és szeretné megtalálni, annak a szívében munkálkodik is az Atya, Szellem által, és ha egy ilyen embernek elmondok egy hitbeli igazságot - teszem azt a kereszt hamis jelképiségéről - az nem megütközni, hanem örvendezni fog, mert a benne már meglevő "hitkezdemény" (buta szó, de most nem tudok jobbat) ráismer az Istentől jövő tanításra, és nem elveti magától, hanem rábólint, h "hát persze, hogy is nem vettem eddig észre, nyilvánvaló, h így van". Én ezt a folyamatot tapasztalom magamban, és látom megtérő testvérekben is.
Engem hidegen hagy, h az "átlagember" szektásságnak gondolja a hitemet, én nem akarok senkit semmiről meggyőzni. De ahhoz, aki beszélni szeretne Istenről, szívesen szólok, és akkor nem fogok válogatni, h vajon mi van az ő szája íze szerint, és mi nincs, hanem elmondom az igazságot úgy, ahogy van. Ő pedig vagy hallja, vagy nem hallja.
Mi köze van a szép ruhámnak, amit felveszek a gyülekezeti összejövetelekre, Istenhez? Egyik szempontból semmi. Meztelen jöttem a világra, hamuként távozom. Azonban adott esetben mind az embereket, mind pedig Istent megtisztelem azzal, hogy nem lószaros seggel megyek a közösségbe.
A tárgyak önmagukban semlegesek. Az ember teszi őket pozitívvá vagy negatívvá, a tárgyhoz fűzött gondolatokkal, szándékokkal, tettekkel.
Nem a puska vagy a kard öl. És aki öl, az nem mindig sátáni indíttatásból öl.
Ja, ha kontextusba helyezzük, akkor az adott esetben az emberi hozzáállás Jézus küldetése szempontjából, azaz a kereszthalál vállalása szempontjából kísértésnek számított. De ettől még nem minden, ami "emberi", egyben "sátáni" is. Ez az idézet túlzóan kiterjesztett értelmezése lenne.
