Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Azért ez most megint erős lett kicsit. Vagy flexit használsz, vagy kutyaütő amatőr vagy és nem is modellezés, amit csinálsz. De persze a modellezők gondolkozásától nyilván idegen a nüanszokkal való foglalkozás.
Az átmenetiívek vízszintes és függőleges komponensének geometriájában is ugyanazt a görbét alkalmazzák, tehát mindkettőnél cosinus-, vagy klotoid geometria. Én korábban tanultam, akkor még a cosinus nem játszott, csak a klotoid.
amennyire én emlékszem nem is kosárív (több különböző sugarú kör), hanem cosinus-hiperbolikus ívként kellett őket kiszerkeszteni a BME-én. Ennek az előnye, hogy akármennyiedik deriváltja is szögfüggvény még, vagyis sosem lesz "ütés" az oldalgyorsulásban, hanem kényelmesen folyamatosan változó.
de lehet, h ez a túlemelésnél volt, nem a horizontálís ívnél. már nem emlékszem pontosan
Nagy kár, de legalább most már tudom, hogy én pl. nem vagyok vasútmodellező. Ugyanis amit én csinálok, az inkább a fantáziám leképzése, mint a valóságé... ami talán nem is olyan nagy baj.... nekem biztos nem! :)
> ... valóságmániás vagyok a pályát tekintve. Az ív legy ív, ahogyan igaziból, ...
Az igazi vasúton az ív nem állandó sugarú geometriai körszelet, hanem kosárgörbe, ami nagy sugárral kezdődik, és a legkisebb a sugara az ív közepén. Ezt a modellgyári vágányok nem képezik le.
A témához csak annyit, hogy én valóságmániás vagyok a pályát tekintve. Az ív legy ív, ahogyan igaziból, a kitérők nagysugarúak stb.Bánt a keskeny talpfa, a magas sín, de a helyemhez a TT passzol megvalósíthatóság szempontjából, és hát vannak kompromisszumok, amiket le kell nyelni, vagy innen, vagy onnan. Hiába lesz két szép ívem szép sínmagassággal H0-ban, ha TT-ben 4 kijön nem annyira szép sínprofilból. Ott is vannak már nagysugarú kitérők, ami sokat szamított az visszaállásomnál, menr egyszer biza' egyszer majd minden TT-m eladtam asztalostól és cseréltem H0-ra, mire pofáraesés közben megjöttek a szép kitérők TT-ben. Nem két forint volt a csere oda, meg vissza. Tavaly vettem 400m sínprofilt, aljakat, van kb asszem 60 kitérőm és szaporítom, hogy végre el tudjam kezdeni a nagy asztalt amire vágyom. Ennek ellenére nagyon tetszik az, amiről képeket tettem be, mert amikor az pörög , akkor újra gyerek vagyok, mint az 80+ -os bácsi aki építette. Nem biztos, hogy a szép ívek tesznek modellezővé, hanem az az öröm, amit akkor érzek, amikor ilyet látok!
A freelance, sci-fi, stb. modellezők helyes esetben egy képzelt valóságot képeznek le, nem egy elképzelhetetlen valótlanságot. Múlt hónapban halt meg Allen McClelland, a Virginian&Ohio sosem létezett vasúttársaság modelljének megalkotója, a világ tíz legelismertebb vasútmodellezőinek egyike. Modellvasútjának minden eleme valósághű volt, még úgy is, hogy az előkép nem is létezett, csak ő találta ki.
Ezt kellene megérteni, hogy amiről beszélsz, az nem a "vasútmodellezés" nevű hobbi. A "modellezés" szó jelentése az, hogy a valóságnak megfelelő leképezés, és amit itt sikerül újra és újra többeknek megmutatni, az semmilyen kompromisszum szintjén nincs köszönőviszonyban sem a valósággal.
Nem, egyértelműen nem. A 2 kategória, mint azt tökéletesen egyértelműen leírtam a hozzászólásomban:
1. aki képes flexisínt megfelelően telepíteni
2. aki Parkinson-kóros.
Egy szóval sem írtam, hogy aki nem telepít flexit, az parkinsonos lenne. Nyilvánvalóan nem az, hanem ő maga dönt úgy, hogy bár képes lenne élethűen is modellezni, szándékosan élethűségtől mentesen teszi azt.
Nézzétek el neki, értem mit akart mondani, csak elnagyolta a dolgot. Pl akiről tettem be képet, tényleg parkinsonos. És van flexije is. Meg fix vágányanyag is. Na erre mit mond a tudomány? Sokszor én segítek szerelvényt a helyére rakni ha csörög a telefon.Javítani meg főleg. Ez van.
"Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros"
Nagyon sok ember van, aki nem görcsöl rá túlzottan a hobbira, mert szórakozásból csinálja és pont jó neki az, ha egy "dilikört" összerak. Ráadásul elég sokan modelleznek Märklin rendszerben is, hatalmas "asztalokkal", na ott meg aztán van egy kinézete a vágánynak.
Én magam Magyarországon is láttam már jónéhány, nagyon igényes elrendezést fix vágányelemekkel. Ha lefestjük, antikoljuk, nagyon nehezen vehető észre a különbség. Ha meg nem festjük le, akkor meg pont mindegy, mert ugyanolyan csúnya mindegyik.
"Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros, nekik tényleg nem opció a flexisín"
ezek szerint 2 kategória van szerinted:
1., vasútmodellező - aki flexisínt használ
2., Parkinson-kóros - aki nem...
saccom szerint a fórum olvasóinak egy része ezutóbbi kategóriába tartozik, velem együtt. Köszönöm Neked diagnózist, mostantól legalább tudom mivel élek együtt... viszont nagyon szeretek játszani a terepasztalomon!
Kompromisszum: elindulunk két irányból és középen találkozunk.
Az általad berakott fix vágányvég tökéletesen megtestesíti a "nem élethű" kategóriát a sínszálnál szélesebb hosszirányú műanyag darabbal. Soha nem fognám a kezembe.
Kompromisszumra természetesen szükség van. Ott vannak pl. a Tillig TT Y-kocsik MÁV-festésben, formában és színezésben sem felelnek meg a valódi kocsiknak. Ellenben ha nekilátnék a saját kézügyességemmel sztirolból, rézből, vagy 3d-nyomtatott alapból, a saját festési képességeimmel valós kocsikat építeni, azok a végén sokkal kevésbé néznének ki elfogadhatóan, mint a Tillig kocsijai. Tehát mivel béna vagyok, a Tillig kocsik meg mérsékelten pontosak, de nem is egy G kocsi van kék-fehérra festve, a kompromisszum, hogy mégis futtatom a Tillig kocsijait.
Flexi sínt fektetni viszont nem lehet összemérni egy semmiből épített modell megépítésével (B1-kategória az utóbbi, és nem versenyszám az előbbi!) Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros, nekik tényleg nem opció a flexisín, de amúgy mégis mi akadályoz bárkit abban, hogy flexit építsen, vagy valós geometriákat tervezzen, vagy az élethűség jegyében ne úgy építkezzen, hogy a pálya érintőnégyszöge legyen az alaplap.
>Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Ha így fogy el a flexi, akkor inkább ki kell dobni a flexi egy részét, és egyenlő részekből megépíteni az ívet.
>Egy 2 x 3 méteres asztalon viszont messze jobb a fix vágánymező, mert az, hogy a flexit hajtogatjuk, az csak bizonyos megkötésekkel igaz.
Véleményem szerint ha a helyre csak érintőkkel fér el a pályaterv, akkor az a terv nem ahhoz a helyhez való. Európában 2x3 méterre ovált terveznek, Amerikában azt mondják, hogy a te opciód az industrial shelf switching layout, csak legyen élethű.
>az egyik itt jobb, a másik meg másutt.
Egyetlen helyen jobb a fix, ahová a flexiből is ugyanazt vágnád ki, de így akkor kezettől stabil.
>Egy kis asztalon a fix a jobb, ott az élethűségnél fontosabb a megbízhatóság, a könnyű játékélmény. A flexi meg azoknak szól, akik beválallják a macerát a szebb vágányképért és ehhez megvan a helyük is.
Flexiből sem lehet durvábbat építeni, mint fixből. Ami fixből megy, az flexiből is megy. De flexiből sokszor megy jobb is, élethűbb is. A dilikörben nem véletlen van ott a "dili" szó. Flexit fektetni meg nem macera, ha normális módon tervezed a vágányt rögzíteni (tehát a ragasztott ágyazattal, minden más nem élethű), akkor semmi gáz nincs vele.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a fotókat, tényleg igazi játék asztal, de nagyon jó ilyet is látni, főleg ekkora méretben és bonyolultságban. A modellező bácsinak jó egészséget kívánok!
Bocsánat a minőségért, nem vagyok fotográfus. :-) Látszik a lényeg, egy igazi JÁTÉK asztal, ahol az alkotó örömét leli a játékban, abban hogy akár 6/vonat hibátlanul fut... 5 db FZ1 trafó és 1 db FZ2 , millió relé, jelzó, szakaszoló, kapcsoló. Szinte zongorázik a Tamás ahogyan mennek a vonatok. :-)
Semmi baj nincs itt, azon túl, hogy a vasútmodellezésben nélkülözhetetlen kompromisszumkészség hiányzik és mindenki szekértáborokba csoportosul. :)
Pedig a modellvágányok fektetésére - ha nem magunk építjük, hanem gyári elemekre hagyatkozunk - csak rossz és rosszabb megoldások vannak.
Ha azt mondjuk, hogy a fix vágányelemek ívei messze nem élethűek, akkor nem hazudunk nagyot, szép íveket soha nem fogunk velük összerakni. Szóval a modulépítők / FREMO-sok biztos, hogy nem fognak fix elemekkel építkezni (jó, a FREMO-sok gyáriakkal sem nagyon).
Egy 2 x 3 méteres asztalon viszont messze jobb a fix vágánymező, mert az, hogy a flexit hajtogatjuk, az csak bizonyos megkötésekkel igaz. Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Szóval a flexinek is megvan a helye meg a fix mezőknek is, az egyik itt jobb, a másik meg másutt.
Egy kis asztalon a fix a jobb, ott az élethűségnél fontosabb a megbízhatóság, a könnyű játékélmény. A flexi meg azoknak szól, akik beválallják a macerát a szebb vágányképért és ehhez megvan a helyük is.
A Roco vágányvégeken is tetten érhető, hogy másképp néz ki a fix mező vége és a flexihez adott vágányvég, a "háromtalpfa" (az előbbi könnyebben összeilleszthető, az utóbbi az élethűbb) :
Tegnap voltam a bácsinál, nem sikerült jó képeket lőnöm a fények miatt, ne meg nem vgyok fotografus (a zasszony az), de a teljesség igénye nélkül lövök be képeket amint átmentem, örült az ötletnek! Igazi játék asztal, a terep nem kidolgozott, de ami van az brutál módon működik!
Egyik képen nézte magát és megjegyezte: -Bazdmeg, milyen öregnek nézek ki! :-))))))
A pályaterv megítéléséhez sokat adott az EEP-ben megszerkesztett pálya, hangulatos részei vannak. :-)
Eddig én is csak a merevleemznek dokgoztam, a kivitelezésig még sosem jutottam el, csak a hozzávalókat gyűjtögetem.
Most affelé hajlok, hogyha tééényleg elkezdeném, akkor valami városi, inkább hosszú mint széles asztalt építenék (pl. 1m x 30-40 cm modulokból) a villamosaim és városi házaim és ipari építményeim felhasználásával.
Az a baj, hogy a német KBGG (Kleine Bahn Ganz Groß) kiállításokon túl sok inspiráció ért. :-)
Köszönöm, hogy megosztottad ezeket velünk, az ilyen leleményes és trükkös megoldások nagyon hasznosak!
A rejtett pályaudvar tényleg nagyon jó dolog ha megoldható, a feltöltött pályaterveimbe én is igyekeztem belerakni, ahol volt rá lehetőség.
Egyelőre a munka és a család mellett nem jut több időm a hobbimra, a hellyel is úgy voltam, hogy majd csak lesz egyszer és egy kicsit nagyobb asztalban gondolkodtam.
Szóval még semmi nem akar összeállni, de kitartó vagyok, a terveket tényleg csak tanulmánynak és gyakorlásnak szántam, csinálok ezekből nagyobb verziókat is majd illetve kilépve a téglalap alakú asztalból esetleg L és U-alakút is.
A Faller Car-System nagyon tetszik és láttam csodálatos városi asztalokat csak ezzel, de a vasútról nem tudnék lemondani, akkor már legyen egy tényleg kicsi vasúti terepasztal.
