Elvileg elég. De ettől még előbb tesztelni kell élőben, hogy akár csak egy szegmesnyi LED elég és kellő fényerővel világít. Utána jöhet a matek, hogy ez hogyan tápolható. És hogyan hűthető (közvetlen napsütésben mostanában bírnak 70-80 fok felszíni hőmérsékletek adódni, ami nem igazán barátja a ledeknek).
Autó témában vannak soros buszos teljesítményfokozatok, esetleg arra körülnézni.
De kültérben fénykibocsátó elven működő display szerintem halott ötlet. Mire akkora fényereje lesz, hogy tényleg olvasható napsütésben is, rájössz hogy nem akarod a villanyszámlát fizetni.
Mi a helyzet az ULN2003 darlington végfokkal? Csatornánként 500 mA és 50 V. Ez 12 voltos lednél 65-6 watt / szegmens, ami azért elég.
A Elévpedig egy 16 csatornás pwm kimenetű i2c buszos meghajtót tennék, mert annál a csatornák ki/bekapcsolt állapota megoldott. Én amerikai foci kijelzőt készítettem így, bár azt fet-es végfokokkal. Két uln2003 plusz egy pwm driver elég.
Annyit kotyognék bele, hogy kb. 1,5 éve végigtúrtam mindent és arra jutottam, hogy EGY IC-vel nem lehet megoldani, hogy értelmes méret és értelmes fényerő legyen, vagyis vagy legalább egy darlington-mező, de inkább egy tisztességes meghajtó-fokozat kell mögé. Vagyis sok kábel, sok forrasztás vagy gyártott nyák.
Első menetben egy protót kell összerakni és kivinni a szép tavaszi napsütésbe, és megnézni, hogy tényleg látszik-e x méterről.
Még ezt tudom elképzelni mint megbuherálható órát, mert amit elsőre linkeltem, ott érhet meglepetés, ha a számlap LCD és csak led háttérvilágítása van. Elsőre tm1637-ből kivezetékelve próbálnám, hátha az is elbírja (ott külsőleg adnák neki 5V-ot, és akkor nem az arduinot terhelné)
Majd valami kínai boltban körül nézek, vagy temu vagy hasonló helyekről, ha találok valamit 3000 Ft körül, az még nem okoz lelkiismeretfurdalást ha szétbarmolom, ha netalántán meg összejönne, az hasznos lesz nektek is :D :D :D
A 8x8-as mátrixok legnagyobb baja, hogy csak labor-körülmények között van értelmezhető fényerejük, ahogy kikerülnek szabad térre, ez az előny elvész, nehezen vagy egyáltalán nem olvashatók.
Hasonló problémába már belefutottam, arra jutottam, hogy bármilyen értelmes megoldás elképesztően komplikált és/vagy nagyon alkatrészigényes. Az egyszerűeket (mint a 8x8 mátrix) nagyon egyszerű megcsinálni, de nem biztos, hogy minden feltételt maradéktalanul teljesítenek.
Én teljesen mechanikus megoldásban gondolkodnék: léptetőmotor és valami fából készült szerkezet.
Van a MAX7219 alapú kijelző, amivel egyszerű bánni.
8x8-as mátrix, lényegében bármennyi ilyet fel lehet fűzni, nekem 4-es kivitelben van pár darab, olyan 3 cm magas számokat lehet vele kiíratni.
Van hozzá működő könyvtár, lehet futtatni a kiírást, meg mindenféle.
A másik, hogy vettem filament LED-eket, ezek önmagukban 3 cm hosszúak, ezekből tehát már 6 cm magas kijelző fabrikálható, csak ezzel elég sok a munka.
Eleve össze kell belőle rakni magát a kijelzőt, másrészt akkor lesz 1-1 db közös anódos, vagy katódos 7-szegmenses kijelződ, azt meg multiplexelni kell, hogy bele férjen a lábakba.
Sziasztok! Szeretnék egy udvari órát készíteni amit 6-8 méterről is jól lehet látni, és az lenne a kérdésem, hogy van-e a TM1637-nek valami very big kivitele vagy valami alternatív megoldás ami nem haladja meg a képességeimet?
Eh, elvileg igen, gyakorlatilag meg van pár, a mérés módszertanából fakadó nehézség. Egyrészt, itt nem lesz negatív és pozitív értéket, hacsak nem skálázod át a 0-tól 1023-ig tartó számsort, amit az analóg bemenet konverziója után kapsz. Ehhez ismerni kell a nullátmenet helyét, amihez azért én pár száz ciklust végigmérnék és átlagolnék (ami nem lehetetlen feladat, csak ügyesen kell megválasztani a mintavételezést és a számítás módszertanát). Ha ez megvan, tudni fogod, hogy az egyes görbék pluszban vagy mínuszban vannak-e, de 0 fokos fázisszögnél rút módon mindig pluszban lesznek (szorzás után), 180 fokos fázisszögnél meg mindig negatívban. A kettő között lesz valamelyik félúton a megoldás az irányra, és ehhez bőven elég a kezdeti x mérés, hogy meghatározd, hogy melyik késik a másikhoz képest. Mert ha ez megvan, akkor megvan az irányod (nyilván ezt is érdemes kalibrálni).
Ha 20 alkalommal vesz mintát, az egy 1 kHz-es mintavételezés. Ennek igazából nincs jelentősége, mert csak pillanatnyi állapotot mér. A trükk abban van, hogy a feszültség hullámát és az áram hullámát, pontosabban azok fázisszögét nézi. Ha egyik irányban megy, akkor az 90 (plusz mínusz kevés), ha a másik irányba, akkor 270 (plusz mínusz kevés) ez az eltérés. Ezt a két érték lefutásából lehet látni egész jól. Mivel a rendszerek nem tökéletesek (kapacitív / induktív viszonylatban), így ez meglehetősen tökéletlen, pláne, hogy rengeteg zavart pakol bele a rendszerbe máshol.
Nem kell ezt belekeverni. A pillanatnyi teljesítmény az a pillanatnyi áram és a pillanatnyi feszültség szorzata. Ha ez a szorzat pozitív, akkor mondjuk mi vagyunk a fogyasztó, amikor meg negatív, akkor a termelő.
Ha a két színusz szinkronban van, akkor ez bazi egyszerű, ha nincs, akkor kicsit bonyolultabb. De nem sokkal.
Nem hall szenzor, hanem árammérő hurok, azaz current-transformer. Nincs semmi meglepő, az áramnak van iránya, és abból kijön hogy mi tápláljuk az utcát, vagy az utca minket.
Sziasztok. Van fent Ordasi Gábornak egy youtube videója (https://www.youtube.com/watch?v=g8UmQp0Xlzs) ahol hall szenzor és Arduino segítségével megméri hogy merre halad a vezetékben a váltóáram. Elsőre meredeknek tűnik, de hát ő a villamosmérnök, csak nem beszél hülyeséget. A fázisra feltette a hall szenzort, akkor plusz ampert mért, majd 180°-kal megfordította a hall szenzort, akkor meg mínusz ampert mért. A magyarázatot eléggé elnagyolta, valami olyasmit mondott, hogy a pozitív és negatív színuszhullámról (amíg körbeér) kb 20 alkalommal vesz mintát és ebből számolja valahogyan ki. A téma amúgy az volt, hogy hogyan érzékeli a villanyóra, ha a napelem miatt kifelé vagy befelé megy az áram a házból. Azt írta hogy felteszi a videó alá a forráskódot (de nem tette), és én azt kérdezném tőletek, hogy van itt olyan ember, aki érti az elvet? Mármint azt, hogy a pozitív-negatív félhullámból vett mintákból milyen logikával lehet rájönni, hogy a fázis-vezeték jobb vagy bal oldalán van-e a fogyasztó? (magyarázat kezdete 15:20-tól)
Nem a méret számít, hanem a meghajtó IC. 3-4 éve csináltam egy összehasonlítást könyvtárak és megjelenítési módszertanok között, többféle kijelzővel. Mindnél lesujtó volt az eredmény sajnos.
Ilyenkor meg nem szívni kell, hanem belenézni a könyvtárba, úgy fél óra alatt kiderül kb., hogy mi a helyzet, és ehhez lehet igazodni. Más miatt (shift register) írtam "szabdaló" programot, ami arduinon pláne egyszerű, mert alapból és egészen jól van implementálva az osztás maradék (%). Kb. 15 perc kódolás. Nyilván ezt követően át kell gondolni erősen a megjelenítést is, de az fordított sorrendben egész jól megy.
Most ugyanezzel a módszerrel rajzolgatok 2,8"-os kijelzőre bitang nagy és gyönyörű számokat. Mondjuk g'ci lassú, de nem is szempont, hogy baromi gyors legyen.
Amit a lassúságról írsz, azt én is tanúsíthatom, némelyik konkrét katasztrófa. Pl. a 0.96"-os OLED. Érdekes módon az 1,3"-os meg nem ilyen lassú.
Van amúgy egy OLED kijelzőm, hosszú és keskeny, tök szép sárga a színe, egyszerűen jó ránézni, minden oké, csakhogy változót egész egyszerűen nem ír ki a hozzá tartozó könyvtár és nem találtam jobbat. Csak karaktereket. Napokig kínlódtam vele.
Én sok esetben kifejezetten rossznak tapasztaltam meg a kijelző tartalmának törlését. A buta kijelzők gyakorlatilag 100%-a (itt most grafikusokról van szó, nem a karakteresekről) bufferből dolgozik. Ezt kell hol soros, hol párhuzamos adatvonalon teleírni konkrét grafikus tartalommal, kijelzőtől függő sorrendben (soronként, oszloponként, blokkonként, elölről, hátulról, stb.). Van pár meghajtó--könyvtár kombó, amiben kihasználták azt, hogy a képernyő megjelenítő buffer címezhető, és nem shift-registerként működik, így ha valami csak kis mértékben változik, ahhoz nem kell az egészet teleírni, elegendő csak az adott (akár pár bitnyi) részt. Amivel most dolgozom (szükségből), ott a sima frissítgetések (összesen egy 5×5 pixelnyi rész változik másodpercenként 5-ször) és a teljes újraírás között az adatfolyamban több százszoros különbség van. A clr-nél mindig kimegy az egész tartalom, pár kijelzőnél ez még szabad szemmel is jól látható villódzást eredményez.
Minden más korrekt, de ugye ez a "szép", hogy más szarjából kell néha kihozni a jót.
Pár hete értetlenkedett itt valaki, hogy miért nem kezel valami szenzort, meg hogy miért nincs az Arduino felületén ledokumentálva.
Azért, mert van egy bármilyen periféria, ami minden máshoz is használható, pl, RPi-hez, vagy tényleg akármihez, de valakinek megtetszett az Arduinohoz és írt hozzá egy könyvtárt.
Mi meg rákeresünk, megörülünk, aztán használjuk, miközben esetleg szar.
Minden könyvtárban van egy clear...() függvény, ami törli a kijelző tartalmat, azt kell ilyenkor használni.
Vagy felülírni a kiküldött tartalmat, ahogy Prof javasolta.
Minden ilyen könyvtárral játszani kell és kitapasztalni, hogy mikor mit csinál.
Irgalmatlan sokat szívtam egy OLED kijelzővel, semmiképpen nem írta ki, amit akartam. Pedig volt hozzá könyvtár.
