De azt hogyan értelmezzem, hogy "mint mi közülünk egy"? A különböző népek által emlegetett istenekről ugyanis el tudom képzelni, hogy jó-rossz mentén gondolkodnak, de AZ Istennek mi szüksége volna a jó és rossz közötti különbségtételre?
Akkor most a kereszténység Istene AZ Isten vagy egy a sok közül?
„Nem hiszem hogy igy van mert: Jel.22:18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.”
Egy. Ez a rész maga is toldás. Kettő. Egyéként is van toldás a könyvben, és ezt most bizonyítani fogom.
Katolikus biblia: Jel 1.9 Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. Jel 1.10 Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, Jel 1.11 megszólalt egy hang: "Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába." Jel 1.12 Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
Károli bibilia: 9. Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. 10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, 11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. 12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
Betoldások: A 9-es versben a Krisztus szó. A 11.-es versben egy komplett mondatrész: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó”
A fordítási eltérések természetesek, a betoldások azonban szándékosak. Károli egy korábbi katolikus verziót használt a fordításhoz, mint amit már ma megjelentetnek. Maga az egész Jelenések könyve, már korábban létezett egy Esszénus jelenés könyvben, amelyhez képest majdnem a fele betoldásnak minősül:
„Az Ádám és Éva sztori, ha a dolgok mélyére akarunk nézni, annyit jelent, hogy az ember sohasem lehet olyan tökéletes, mint Isten.”
Nem azt jelenti. Ádám és Éva a jó és rossz tudását akarta megszerezni, mint az Isten, aki már birtokolta. Semmi tökéletesség kérdés, vagy probléma fel sem merült. Ha te olyan kocsival akarsz járni, mint a Pista, akkor olyan leszel, mint a Pista?
„Ezért bármit is tesz, sohasem lehet Isten közelében. Viszont, aki nincs Isten közelében, arra halál vár, vagyis kirekeszti magát Isten közösségéből.”
Közük nincs a történethez ezeknek az állításoknak. Ádám és Éva nem az állítólagos Úristen közeléből lettek kiűzve, hanem az Édenkertből. Utána pontosan úgy beszéltek az állítólagos Úristennel, mint annak előtte, semmi változás nem volt a vele való közelséget vagy távolságot illetően. Honnan veszel ilyen hamis értelmezéseket? Képtelen vagy figyelni arra, amit olvasol? Másfelől. Honnan veszed, hogy nem lehet valaki az Isten közelében? Mert az ószövetség hamis prófétái egy hamis bálványt állítottak a zsidók nyakába imádat és szolgálat tárgyául, akinek lehetetlen volt a közelében megmaradni, olyan bűzös volt a viselkedése az emberekkel szemben? Dehogy. Az ember BÁRMIKOR lehet az Isten közelségében, semmi nem választja el tőle, Jézus tanítása szerint, ha bemegy a belső szobába, titkon ott van az Atya és a közelségében van. Kérlek ne hallgass az ószövetség Mózestől és a prófétáktól eredő hamis istenértelmezésére, mert az nem az Isten.
„Ezért küldte el Jézust, hogy híd legyen Isten és ember között.”
Nem azért. Azért jött Jézus, hogy az Isten Országát meghirdesse, ami az emberek együttélésének és az Istennel való kapcsolatnak egy egészen más módja, mint ahogyan azt az ószövetség hamis alakjai hirdették.
„Ami a halált és a feltámadást illeti, a halál nem más, mint Istentől elszakadva létezni, a feltámadás pedig nem más, mint Isten közelében lenni.”
Nem azt jelenti. A halál az meghalást, a feltámadás pedig visszatérést jelent a halálból.
„Ez pedig csak Jézus Krisztus által lehetséges.” Nem. Isten közelében lenni nem Jézus Krisztus kérdése, hanem hozzáfordulás kérdése. Menj be a belső szobádba, és imádkozz. Ennyi.
„Először is kit értünk Isten alatt? Én katolikus szemmel vizsgálódom és arra az Istenre gondolok, akit Jézus hirdetett.”
Csakhogy összekavarod azzal az Úristennel, akit Mózes és a próféták hirdettek. A kettőt a katolikusok nem képesek szétválasztani.
„Isten akarata szerint él vagy nem Isten akarata szerint él.”
Nem így van. Ugyanis senkitől nem várható el, hogy olyan akarat szerint éljen, ami nem az övé, másfelől az Isten akaratát hamisan tolmácsolják, ebben bajnokok a Mózes és a próféták, harmadszor, az Isten akarata nem az emberek engedelmeskedésében, hanem az emberek boldog életének megvalósításában áll. Ezért tanított Jézus boldogságról és nem engedelmeskedésről.
„De én a valós szabad akaratról beszélek, ami a földi életben lévő szabad választásaink felett áll és amit nem befolyásolnak az életkörülményeink.”
Hanem mi befolyásolja? A te hiedelmed Mózes és a próféták tévhite alapján? Az akarat nem csak választásokban, hanem az emberi szándékok, tervek, vágyak kifejezésében is megnyilvánul, nem csak életkörülmények, hanem az egyén felfogása, értékrendje, logikája is befolyásolja, amely természetesen nem baj. Baj ellenben, hogy felállítasz fölé egy hamis akaratot, ami nem hajlandó figyelembe venni az ember életkörülményeit, és úgy akar parancsokat osztogatni neki, mintha ez lenne az isteni rend maga.
„Én azt mondom, hogy a valós szabad akarat azt jelenti, hogy Isten akarata szerint akarok e élni, ahogy Jézus hirdette vagy nem akarok Isten akarata szerint élni.”
Jézus nem „akaratot” hirdetett, hanem azt, hogy meg lehet találni az Istent, és milyen módon. Az Isten Lélek és Szellem, szükség tehát nem papokra és prófétákra hallgatni, hanem a belső szobában lélek és szellem által hozzá fordulni Majd a megtalált Isten kinek-kinek megmondja az akaratát, ha ugyan van részére akarata. Isten akaratának nem valamiféle engedelmeskedés a megfeleltetése, ahogy a próféták tévesen hirdették, hanem az ember életének boldoggá tételében rejlik.
„Ezt úgy értettem, hogy Isten tökéletes és az ember soha nem lehet teljesen hasonló Istenhez.”
Nem is az Istenhez akart Ádám és Éva hasonlítani, hanem rendelkezni akart a jó és rossz tudásával, mint az Isten. „Olyanná lenni” fogalmazás nem a hasonlóvá válást jelenti ebben az esetben, hiszen a vonatkoztatás egy birtokolt dologra vonatkozik, nem pedig a birtokosra magára. Senki nem akar egyébként „olyan lenni, mint az Isten”, az ember tökéletességét sem valamihez, máshoz, akár istenhez való hasonlatosságban, hanem képességeinek megfelelő cselekvésében határozhatjuk meg. Az ember lehet tökéletes, és ezért is tanított Jézus, mert beszédeinek megértésével valóban el tud jutni az ember a tökéletességre. Nem a túlvilágon, nem a transzcendenciában, nem csupán lélekben, hanem valóságban, az életben. A keresztények ezzel szemben sosem lehetnek tökéletesek, nem csak azért, mert nem tudják megérteni Jézus beszédeit Mózessel és Pál apostollal kevert tévtanítások elfogadása miatt, hanem mert belenyugszanak a világosságban járás helyett Pál apostol tanította homályos látásban.
„Soha nem lehetünk olyan tökéletesek, mint Teremtőnk”
Ember. Nekünk nem olyan tökéletesnek kell lenni, mint a Teremtő, hanem olyan tökéletesek kell lenni, mint az ember. Az Atya atyaként tökéletes, a fiú fiúként, a szarvas szarvasként, és nem nyúlként. Irgalmasságban azonban lehetünk olyanok, mint a mennyei Atya, és ebben lehetünk olyan tökéletesek, mint a mennyei Atya, aki felhozza a napját, jókra és gonoszokra, igazakra és hamisakra egyaránt, irgalmasságot gyakorol a gonosz felé is.
„"Ne ölj!" Az egyik parancs a Tízparancsolatból. Ez a parancs primitív?”
A törvény nem csak 5 darab a szeretet tanításával összhangba hozható parancsból áll. Korábban is említettem, ha nem olvastad volna, hogy a törvény lényegi része azonban nem a szeretet tanításával hozható összhangba, hanem egy bálványisten hatalmának tiszteletére lett kialakítva, aki szemmel nem látható és kézzel nem fogható módon ad állítólagosan próféták és képviselői által parancsokat a saját szolgálatára. Ilyen alapokon még az életvédelmi rendelkezések is megfontolásra késztetnek, mert életellenes parancsokkal együtt szerepel. Ha ilyen egymásnak ellentmondó parancsok vannak egy rendszerbe foglalva, hogy „ne ölj”, másfelől pedig „öld meg”, akkor látnunk kell, hogy van egy felettes szempont, amely szétválasztja azokat, akiket meg kell ölni, azoktól, akik életét nem szabad megölni. Ez a szempont a hatalom, és a csúcsára helyezett bálványúristennek szóló szolgálat, a mindenben megkövetelt engedelmesség, minden egyéb bűnös, gonosz, istentelen, és az ilyen ellenség..
„A szabad akaratot arra kaptuk, hogy eldönthetjük, be akarjuk tartani a törvényt, vagy nem.”
A szabad akaratot nem arra kaptad, hogy eldönthesd, szolgálsz vagy sem, hanem arra, hogy nem szolgálsz. Az ószövetség elismerése mellett persze rendkívüli agytornára van szükséged ahhoz, hogy bizonyítsad, az ószövetség által kínált hamis istenségnek, a bálványúristennek való szolgálat az az ember szabad akaratát jelenti, de ilyen hazugságokkal nálam könnyen lebukhatsz.
„A szabad akarat: az embernek az a képessége, hogy fel tudja ismerni a jót és a rosszat, és el tudja dönteni, hogy melyiket választja.”
Nincs igazad. A szabad akarat az ember szabadságát kifejező szándék megnyilatkozása, hogy ne szolgáljon senkinek, hogy ne más határozza meg számára például azt, hogy mit tartson jónak vagy rossznak, vagy akár azt, mit értékeljen, mit vessen el, merre menjen, merre ne menjen. A jó és rossz felismerése pusztán értékelési mechanizmus a fejben a saját különböző szempontjaid, mértékeid, elvárásaid, és mintáid figyelembe vételével, köze nincs a szabad akarathoz. A kettő közötti választás nem szabad akarat, hanem mérlegelés kérdése, amely értékelésnek rengeteg meghatározó szempontot, kiindulópontot, vagy mértéket vesz az ember figyelembe.
„Ha úgy döntesz, hogy a parancs ellenére megölsz egy embert, megteheted. de viselned kell a bűn következményeit.”
Te erősen el vagy tévedve. Egy gyilkosságot nem azért ne kövessen el valaki, mert azt valamilyen primitív rendszer parancsba foglalta. Az egyszerűen következik az emberi együttélés szükségéből, a szeretetből, az együttműködésből, az emberi élet tiszteletéből, sok mindenből, az ilyet nem szolgai megfontolásból kell elutasítani, vagy mert az ószövetség zsarnok bálványúristene bűnnek tartotta a szolgai módon behódolt embereinek a meggyilkolását. Ugyanez az Úristen persze könnyedén ad parancsot ártatlanok mészárlására, mert szombaton mondjuk fát szedeget, vagy mert valakit a kopaszságáért csúfolnak, vagy mert olyan helyen lakik, amire fáj a foga, és egyébként is a vérontás a kedvence, rágalmazva mindenkit gonoszsággal, bűnnel.
„A "Ne ölj"- höz hasonló parancsokat nevezi az egyház Természetes erkölcsi törvénynek.”
Csakhogy ez nem természetes erkölcsi törvény. A természetben nincs ilyen parancs, az ölés sok élőlénynek megélhetési forrása. Ismét felhívom a figyelmed, hogy sem ilyen parancs, sem ilyen törvény nem létezik, függetlenül attól, hogy kegyetlen hadjárat megindításával léptette Mózes ezt életbe, Isten nevét hazudva mögé. Az ölést az embernek nem azért kell kerülnie, mert az törvény, vagy, mert azt egy hatalmas, gonosz, és zsarnok diktátoristen könyörtelenül parancsba foglalta, hanem azért, mert kíméli az emberek életét, védi, és óvja, mert megértette az együttélés folyamatait, feltételeit, lehetőségeit.
„Isten szeretetből megteremtette az embert a Földön. Szabad akaratot, és jelzőkaróként törvényeket adott neki.”
Bocsánat. A törvényeket nem az Isten adta. Mózesnek köze nincs az Istenhez, valami igen eltévedt varázslót nézett Úristennek. Innentől kezdve egész levezetésed csak rémült csapongás hogy vajon, ha nem engedelmeskedhetsz előírt parancsoknak, akkor mit kell tenni?
„Ha már a "Ne ölj"-nél tartunk, például az életet megkeserítő háborúk.”
Háborúkat az ószövetségi bálványúristen simán parancsba adott. Népeket kellett kiirtani, mert neki az tetszett, háborúkat szított, ellenségeket mészároltatott le, és neki bizony mindenki ellenség volt, gonosz és bűnös, aki nem engedelmeskedett szolgaként a parancsainak.
Megint igazat adok Neked, ezt is rosszul fogalmaztam meg. Az Ádám és Éva sztori, ha a dolgok mélyére akarunk nézni, annyit jelent, hogy az ember sohasem lehet olyan tökéletes, mint Isten. Ezért bármit is tesz, sohasem lehet Isten közelében. Viszont, aki nincs Isten közelében, arra halál vár, vagyis kirekeszti magát Isten közösségéből. Nem azért, mert Isten gonosz vagy bosszúálló, hanem meert ilyen tulajdonsággal bír. Mivel Isten teremtett bennünket szeretetből, ezért azt akarja, hogy a közelében legyünk, de azzal is tisztában van, hogy erre önmagunktól képtelenek vagyunk. Ezért küldte el Jézust, hogy híd legyen Isten és ember között.
A többi bekezdésben is Neked adok igazat, ezeket is félreérthetően magyaráztam.
Ami a halált és a feltámadást illeti, a halál nem más, mint Istentől elszakadva létezni, a feltámadás pedig nem más, mint Isten közelében lenni. Ez pedig csak Jézus Krisztus által lehetséges.
Azért jó ezekről vitázni, mert közben tisztul az emberben a kép.
Én értem, hogy Te mire gondolsz és igazat adok Neked. De nem mindegy, hogy milyen összefüggésben szemléljük a dolgokat.
Először is kit értünk Isten alatt? Én katolikus szemmel vizsgálódom és arra az Istenre gondolok, akit Jézus hirdetett.
Ebből a szempontból csak két választási lehetősége van az embernek: Isten akarata szerint él vagy nem Isten akarata szerint él. Ezeken belül persze végtelen sok választási lehetőség van, hiszen változatos és sokszínű a világ.
A szabad akarattal kapcsolatban sem fogalmaztam akkor teljesen érthetően. Szerintem két különböző dologról beszélünk. Te a választás szabadságáról beszélsz itt a földi életben, hogy szabadon választhatunk e valamit vagy sem. Teljes mértékben igazad van, életkörülményeink nagymértékben meghatározzák életutunkat. De én a valós szabad akaratról beszélek, ami a földi életben lévő szabad választásaink felett áll és amit nem befolyásolnak az életkörülményeink.
Én azt mondom, hogy a valós szabad akarat azt jelenti, hogy Isten akarata szerint akarok e élni, ahogy Jézus hirdette vagy nem akarok Isten akarata szerint élni. Ezt a valós szabad akaratú választást bármilyen életkörülmények között meg tudom tenni, akár zöldséges, akár takarító, akár manager igazgató vagyok.
Az Isten elleni lázadást is rosszul fogalmaztam meg. Ezt úgy értettem, hogy Isten tökéletes és az ember soha nem lehet teljesen hasonló Istenhez. Ez tulajdonképpen nem is lázadás, mégcsak nem is feltétlenül bűn, hanem egy Isten és ember természetéből adódó különbség. Soha nem lehetünk olyan tökéletesek, mint Teremtőnk. De Isten természete, jelleme olyan, hogy csak a tökéletes tud megmaradni mellette. Nem azért, mert gonosz vagy bosszúálló, hanem mert ilyen tulajdonsággal bír. Ezért küldte el szeretetéből Jézust, aki hidat képez Isten és a teremtményei között, aki által már Isten közelébe tudunk menni.
Az utolsó bekezdésedben is igazat adok Neked, ezt is félreérthetően magyaráztam el. Természetesen a világ sokszínű és változatos. Sok milliárd ember élt már előttünk, most is él hét milliárd és még utánunk is élni fog sok milliárd. Minden egyes ember önálló személyiséggel, valós szabad akarattal, egyedi életúttal rendelkező teremtmény. Mindegyiknek megvan a valós szabad akarata, tehát tud választani, hogy Istennel vagy Isten nélkül akar e élni. Ezenfelül mindegyiküknek egyedi életútja van, életkörülményeiknek megfelelően, amiben mindig érvényre juttathatják ezt a valós szabad akaratot és milliárdnyi egyedi életút lesz belőle. Tehát nem egyetlen akarat van, hanem annyi akarat van, ahány teremtmény.
Egyetértek Veled mindenben, csak rosszul fogalmaztam meg az előzőekben.
"Hogy volna természetes egy primitív, barbár, hatalmat bálványozó rendszer törvényeinek betartása?"
"Ne ölj!" Az egyik parancs a Tízparancsolatból. Ez a parancs primitív? Tán az élet védelme barbár dolog? Valamiféle hatalmat bálványoz? Aligha. Isten törvényei az embereket védik. A szabad akaratot arra kaptuk, hogy eldönthetjük, be akarjuk tartani a törvényt, vagy nem. Isten nem olyan világot teremtett, ahol egyszerűen nem tudunk választani. A szabad akarat: az embernek az a képessége, hogy fel tudja ismerni a jót és a rosszat, és el tudja dönteni, hogy melyiket választja. Ha úgy döntesz, hogy a parancs ellenére megölsz egy embert, megteheted. de viselned kell a bűn következményeit.
Olyasmi ez, minta azt mondanák neked, hogy menj át egy hatalmas mezőn, de vigyázz, mert szakadék veszi körül. Ezen a mezőn jelzőkarók állnak, amelyeket követve átmehetsz rajta. Eldöntheted, hogy követed a jelzőkarókat, vagy nem. Ha követed gyorsan átjutsz a mezőn, ha nem, eltévedsz, és előbb-utóbb szakadékba zuhansz.
A "Ne ölj"- höz hasonló parancsokat nevezi az egyház Természetes erkölcsi törvénynek.
Visszatérve Ádámra és Évára. A egy ostoba tévhit az, hogy mi ezt a történetet teljes egészében igaznak fogadjuk el. Ez badarság. A keresztények egyetértenek abban, hogy Ádám és Éva története egy kitalált esemény, egy kép, mely segít megérteni a következőt: Isten szeretetből megteremtette az embert a Földön. Szabad akaratot, és jelzőkaróként törvényeket adott neki. Az ember szabad akaratából kifolyólag döntött: nem az Istent választja, hanem megszegi a törvényt. Ettől kezdve jöttek a következmények. Ha már a "Ne ölj"-nél tartunk, például az életet megkeserítő háborúk.
„Feleslegesen rugózol ezen az Ádám és Éva sztorin. Az egész lényege abban van, hogy olyat tettek, amit nem szabadott, tehát Teremtőjükkel szemben engedetlenek voltak.”
Persze hogy ez benne van. Azonban engedetlenséget csak akkor lehet bűnként kezelni, ha törvénybe lett foglalva, ezen felül az Édenkertben tiltás nem lett kiadva engedetlenség ellen sem. Ha az engedelmeskedés nincs parancsba foglalva, akkor a tiltás nem egy hatalmi követelés kifejezéseként jelenik meg, hanem például életvédelmi figyelmeztetésként, ahogyan az a történetben jelentkezik. Ha például te a barátodnak megtiltod a háztetőn a munkát, mert beszakadhat a tető, és meghalhat, a tiltás nem egy hatalmi viszony létét fejezi ki, hanem egy baráti figyelmeztetést adsz az életének megóvása érdekében. Az Édenkertben jól láthatóan nem hatalmi viszony volt meghatározva az ember és az állítólagos Úristen között, sőt, az ember szabadságát garantálta az Úristen a kert bármelyik fájáról való evéssel, amely sajnos a keresztény értelmezésekből szeret kimaradni, hogy egy kétesélyes választásra szűkítsék a kérdést, és engedetlenségi problémával lázadásos jelenetté hamisítsák a történetet. A legfontosabb probléma az engedetlenség hangsúlyba helyezésénél, hogy elterelik a figyelmet a valódi problémáról, tudniillik, hogy Ádám és Éva birtokba veszi a jó és a rossz tudását. De mivel egy kereszténynek fogalma nincs ennek jelentőségéről, az ószövetség ártalmas istenképe miatti hangsúly eltolódása az engedetlenség problémájára nem okoz gondot.
„Tökmindegy, hogy milyen szándékkal, mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.”
Ne légy ilyen banális. Tehát nem mindegy. A szándék egyébként le van írva, amely NEM az Isten elleni lázadásban, hanem a bölcsesség utáni vágyban realizálódik. Már elnézést, de neked nincs igazad. A jószándék pedig nem automatikusan visz a pokolba, hanem kellő ostobasággal megspékelve.
A fűre lépni tilos tiltás megszegése nem jelent lázadást a park birtokosa ellen, különösen akkor nem, ha azért lépsz rá, hogy a beesett labdát kihozzad. Ádám és Éva esetében is világosan leírja a történet, hogy nem azért esznek a fáról, mert lázadást terveltek ki az Isten ellen, hanem azért, mert megkívánták a bölcsességet.
„Az ószövetség egésze csaknem erről szól. Isten megmondja az embernek, mit szabad és mit nem. Törvény alá helyezi az embert, ezt jól látod.”
A probléma ezzel az, hogy köze nincs Istenhez annak a törvénynek, amit Mózes adott Izraelnek. A törvény nem az Istentől eredt, mivel Isten nem parancsuralmi rendszerben képzelte el az emberrel való viszonyát, nem választott ki népet azért, hogy törvény alá vesse, olyan törvény alá, amely embertelen, lélek és szellem ellenes, valamint az emberből kifejezetten szolgaembert akar faragni. Isten nem adott olyan törvényt az embereknek, amely értelmetlenül gyilkolja az engedetleneket, pazarló módon mészárolja füstjükért és illatukért az állatokat, és képviselőket állított volna maga és a nép közé. Nem adott olyan törvényt, amely egy szövetséget abban látja létrejönni, hogy körülmetéli az ember az előbőrét. Nem adott olyan törvényt, amely legyilkolja azt, aki nem metéli körül magát. Az Úristen semmiben nem tér el a Mózes által elítélt pogány istenektől, csak éppen szemel nem látható és kézzel nem fogható bálványt állítottak fel benne. Az Isten lélek és szellem, ahogy Jézus tanítja, nem pedig diktátor, ahogy Mózes tanítja. A törvény nem az Istentől ered, Mózes és a próféták mind a tudatlanság és hatalomvágy áldozatai.
„Az újszövetség Jézusa pedig kiveszi az embert az írott törvények alól és azt mondja, hogy Isten minden törvénye a szívekbe van írva”
Ilyet Jézus nem mondott, mert ostoba törvényeket senki nem akar az ember szívébe íratni, Miért is akarná, hogy a törvény primitív bosszúelvét ne parancsra, hanem szívből indítva tegyék az emberek? Hogy az állatok mészárlását áldozati célokból ne parancsra, hanem szívből tegyék az emberek? Hogy a szomszédot szívből kövezzék meg, ha látják szombatnapon dolgozni? A törvény szívbe írását nem Jézus mondta, hanem Jeremiás, akit viszont nem az Isten küldött. Jeremiás és a nagy próféták nem ismerték az Istent, minimum az önnön szzívükből prófétáltak egy isteni eredetűnek képzelt törvény mellett, ha ugyan nem szándékosan hamisította a szájukba a szavakat a vallási hatalom.
„Mindazonáltal be kell tartani a törvényt, de ez természetes is.”
Hogy volna természetes egy primitív, barbár, hatalmat bálványozó rendszer törvényeinek betartása? Miért kellene? Főleg szívből? Jézus is eltörölni jött a törvény ostobaságait, nem pedig megszilárdítani. Jézus lélek szerinti életet tanított, nem törvény szerintit, csak nem értették meg a tanítványai.
„Isten törvénye az emberi szívekbe van írva és lelkiismeretünkben nagyon is tudjuk, hogy mi a jó és a rossz.”
Nincsen Isten törvénye az ember szívébe írva, mivel Istennek nincs törvénye. Isten lelket adott az ember szívébe és szellemet az elméjébe, nem pedig törvényt. És nem tudja az ember alapból, hogy mi a jó és mi a rossz, te vagy rá az élő példa, aki képtelen felismerni egy emberi butaságból született törvényrendszerről, hogy nincsen az Istentől.
„A bűn nem más, mint tudatosan lelkiismeretünk ellenére rosszat teszünk.”
Ezt honnan olvastad, mert ilyen a Bibliában sincs. Az ószövetségben a törvény megszegése a bűn, az újszövetségben nevezik hibásan „ami hitből nincs”, a „minden törvénytelenséget”, „test szerinti életet”, szóval hamisítanak jobbról, balról. A lelkiismeret pedig az ember felfogásától függően értékel, erősen megtéveszthető és félrevezethető, ezért nyugszanak meg ellenségek is a saját igazukban, mikor ellenfelüket megölik, ezért hisznek el a keresztények óriási hazugságokat is, megnyugodva abban, hogy becsületesen teszik azt.
„ A lázadás, a bűnre való hajlam sajnos minden emberben benne van.”
Ez nem hajlam kérdése, egyik sem. Ugyanígy mondhattad volna, hogy a megalkuvás és az erényre való hajlam is minden emberben benne van, holott az egyik vagy másik választása többnyire körülmények mérlegelésének és nem hajlam vezetésének kérdése. A lázadás is elnyomás kérdése, nem pedig hajlamé, és joga van az embernek olyan hatalmakat elutasítania, amelyek kihasználják, kifosszák, és gyötrik az életét, mint például Mózes zsarnok Úristene, aki abban leli örömét, ha az állatok vérét pazar módon, értelmetlenül, kiontják, ha a gyermekeik zsengéjét neki adják, és egy teljes népet tud szolgálatába kényszeríteni kegyetlenségével.
„Ebből az Isten ellen lázadó természetünkből Ádám és Éva óta, tehát a kezdetektől fogva nem tudunk kitörni.”
Nem is kell, mert benne sem vagyunk. Ádám és Éva ugyanis nem volt lázadó, olvasd el ismét azt a történetet. A jó és rossz tudását szerezték meg, nem pedig az Isten uralmának megdöntését tervezték volna.
„Ennek pedig halál a következménye, amiből csakis Jézus tud kimenteni bennünket”
A halál nem az Édenkerti események következménye. Hol olvastad, hogy az Édenkertben bárki is meghalt volna azért, mert evett arról a fáról? Hol olvastad, hogy a halál elkezdett uralkodni a világon a történetben? Csupán egy aznapi halál lett beígérve, ami nem történt meg. Sőt az aznapi halál helyett Ádám élete több mint 800 év lett. A halál nem az Édenkertből eredt, az emberpár ebben az esetben nem tudta volna, hogy mi lehet a következménye a gyümölcsevésnek, ha nem lett volna már halál a világban, nem lehetett volna fenyegetni őket a halállal. A halál a teremtés része, az elmúlás, a pusztulás, a keletkezés és születés a teremtett természet minden élőlény életének végpontja, a befejezésének Istentől rendelt módja. Azért lett ültetve az örök élet fája a kertbe, mert az emberpár halandónak lett teremtve, és idővel szakíthasson arról a fáról is. Örökéletűnek teremtett embernek tökéletesen felesleges lett volna a fa ültetése, nem beszélve arról a verzióról is, hogy ha viszont mégis a jó és rossz tudás fájáról evés tette volna halandóvá őket, a kirekesztés ennek ellenére tette volna értelmetlenné az ültetést. A kiűzetés zárta el a lehetőséget az örök élethez, nem pedig tette az emberpárt halandóvá. Ott van a történetben, megint figyelmetlen vagy, és előítélettel olvasod a szöveget, hogy a keresztény tévtanításokból eredő értelmezésed ne sérüljön. Az AZNAPI halál csak ígéret volt még a jó és rossz tudásának megszerzése előttről, ám fel lett cserélve kiűzetésre és átkokra, vélhetően azért, mert bizonyíthatóan nem saját elhatározásból, hanem megtévesztésből szakítottak. Tehát nem A HALÁL volt beígérve, ahogy a felületes keresztény értelmezők hamisan állítják, hanem az AZNAPI HALÁL volt beígérve, ami nem következett be, és be nem ígért kiűzetésre és szintén be nem ígért átkokra lett felcserélve. Jézusnak pedig köze nincs az egészhez, az örök életet nem az Édenkert Pál apostol által kitalált hamis problémájának megoldására kínálta, hanem saját tanításának megcselekvőinek Isten ajándékaként lett meghirdetve, függetlenül az Édenkerttől.
„Ő hozza egyensúlyba a mérleg nyelvét úgy, hogy valamennyi ember valamennyi bűnéért megfizetett. „
Nem fizetett meg. A bűnökért nem kell „megfizetni”, amikor lehet megbocsátani. Jézus nem megfizetést hirdetett, ez Pál apostol hazugsága, hanem megbocsátást. Tudsz vajon különbséget tenni a kettő között? A megfizetés megkövetelésével Pál apostol Istent tette hazuggá és gonosszá, mivel semmit nem hajlandó igazán megbocsátani, csak ha vért ontanak cserébe. Ezen kívül hamissá tette, mert más vérét, sőt ártatlan vérét hajlandó elfogadni a tettes vére helyett, ettől az igazságtalanságtól képes kiengesztelődni, és ott is hazuggá tette, hogy vérontást követelővé tette az Istent arra az esetre is, ha valaki csecsemőként hal meg és semmi bűnt nem követet el, vagy ha csupán tejet lopott azért is, amiért még a legszigorúbb bíróság sem ítéli halálra az embert. És nincs „valamennyi embernek” bűne. Vannak akik igazak, vannak akik ártatlanok, és számtalanok vannak, akik életükben nem követtek el halálra méltó bűnt. A csintalanságok, és kisebb rosszalkodások nem ítélendők halálra, még Mózes törvényeiben sem, pedig annak isteni eredetet hazudnak.
„A valóságos halál és a valóságos feltámadás nem egyenlő azzal, hogy valaki élete végén meghal és eltemetik.”
Dehogynem. A valóságos halál ugyanis a bűn zsoldja Pál apostol szerint, nem pedig a képzelt halál. A valóságos feltámadás pedig az ígéret, amelynek példáját Jézus valóságos halálból való visszajuttatásával mutatják be az evangélisták. A többi keresztény spekuláció olyanoktól, akik nem értették meg Jézus tanításait.
Nem két dolog, vagy két irány, vagy két lehetőség közül kell választanunk, ez a sarkítás csak a kettősségekben gondolkodó elme csalárdsága. Nem ad Isten olyan választást az ember elé, amely leszűkíthető két igen sablonos kategóriára, amelyek közül való választás kényszerét állítana az ember elé. Sok választásunk lehet, és nem a két oldal szembeállítása a lényeg, amelyek közül te választatni szeretnéd az embert, az Isten helyett, az ő nevében.
„Olyan ez, mintha a fafaragó mester faragás közben megkérdezné a fűzfasípot, hogy akarsz e létezni és fűzfasíp akarsz e lenni?”
Nem olyan. Az embertől senki nem kérdezte meg, hogy akar-e zöldséges, takarító, manager vagy igazgató lenni, mégis azok lesznek belőlük. Miről beszélsz? Ezek a kitalálások még elmejátékoknak is csalók. És ha jól belegondolsz, takarító, politikus, pék vagy kovács nem annyira a szabad akaratából, hanem inkább az adott körülményektől, képességeitől, feltételektől és lehetőségektől függően lesz valaki, igen kis mértékben szerepel benne némi „szabad akarat”.
„Isten és ember viszonylatában is ez van. Az ember természetében benne van a lázadás Isten ellen.”
Nincs benne. Ha jól látom a legtöbb embernek esze ágában nincs az, hogy lázadjon az Isten ellen. Miről beszélsz? Nézel, de nem látsz? Láttál te egyetlen embert is, aki lázadna az Isten ellen? Mondom, hogy lázadás egyedül, kizárólag az ószövetség hamis tanításában jelenik meg, ahol, az Úristen egy hatalomvallás csúcsára ültetett bálványként az emberek szolgálatára áhítozott. Ez a gonosz Úristen volt az, aki ellenségnek tekintette az embereket, ha nem hódolnak be neki, és lázadással vádolt mindenkit, aki a hatalmát nem tisztelte. Sajnálatos tény, hogy ezt a hamis szemléletet Pál apostol tévtanításainak köszönhetően a kereszténység is tovább vitte, pedig Jézus megpróbált már helyes képet továbbítani a mennyei Atyáról.
„Szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata megegyezik Istenével”
Nem egyezik meg. Mindenkinek más és más akarata van, az Istennek is meg van a saját akarata. Tökéletesen jól van ez így, mivel az emberek különbözőek, és különböznek nem csak egymástól, de az Istentől is. És ott kezdődik a hiba, ha egyetlen akaratot próbálsz mindenki számára érvényesíteni, azonnal az önjelölt próféták szerepébe lépsz, akik Isten nevében hazudoznak összevissza mindent az Isten akaratáról és parancsainak való engedelmeskedésről. Az Isten akaratának megértése nélkül hogy akarod egyeztetni bárkinek az akaratát, egy kitalált akarással? Az Isten nem akarja, hogy primitív szolgai módon engedelmeskedő emberek legyenek a teremtményei, szabadságot adott nekik, ami az akaratára vonatkoztatva annyit jelent, hogy bárminemű engedelmeskedési követelménynek feleltetni meg az akaratát hazudozást jelent az ő nevében. Az „ember akarata egyezzen az isteni akarattal” kitétele pedig pontosan ilyen egyoldalúsítás, hiányzik belőle az Istentől adott szabadság megértése, a különböző akaratoknak adott jogosság megértése, az eltérő akaratok jogának megértése. Nem beszélhetsz semmilyen szabad akaratról addig, amíg demagóg egysíkú, primitív szemléletet hirdetsz Isten akarataként.
"Akinek van bölcsessége és képes szeretni, azt már nem nevezném puszta erőnek"
Honnan tudjuk, hogy ami Neki van, az bölcsességnek vagy szeretetnek nevezhető?? Valószínű, hogy amit mi megérzünk az Ő hatalmából , ez nem jó szó, inkább az Ő sugárzásából, azt teljes egészében nem tudjuk felfogni, csak a mi kis dimenziónkra tudjuk levetíteni, és talán így "lebutítva" leginkább a mi bölcsesség és szeretet fogalmainkra hasonlít. De valójában lehet, hogy egész másról van szó. Olyanról, ami egyáltalán nem megragadható számunkra. Ezt a verziót elvetni nem látom indokoltnak.Hiszen a fizikai világból is iszonyú keveset érzékelünk az érzékszerveinkkel, ráadásul azt a keveset is megkonstruálja az agyunk. Akkor magasabb szintű, más természetű világokat, dimenziókat hogyan is láthatnánk át? Én sem puszta erőnek titulálom Istent, és csak azt tudom megmondani, hogy mi nem Ő. Biztosan nem egy személy, szerintem.
"Nem érthetetlenek ezek a dolgok, a szélhámosok és megtévedt hitetők szeretnek csak az értelem határain túlra hivatkozni. Az Istentől ered az ember értelme és szellem, nem lehetetlen tehát megértenie az isten dolgait és igazságait sem."
Ha ilyen egyszerűen érthető volna, akkor már mindenki értené, akit kicsit is érdekel a téma. A gond szerintem az, hogy az értelem nem elegendő a teljesség megragadásához. De én sem túlmisztifikálni szeretném ezt az egészet, távol álljon tőlem.
"Azt gondolom, hogy keresztény csak akkor lehetsz, ha a Bibliát szó szerint Istentől ihletettnek és tévedhetetlennek fogadod el."
Ezzel az a probléma, hogy gyakorlatilag bármit bele lehet magyarázni, így szinte bárki kereszténynek számít(hat), aki magát annak tartja, nem?
Ebben a hozzászólásodban is sokmindenben igazat adok, hiányosan fogalmaztam.
Az ember életét nagymértékben meghatározzák életkörülményei. A valóságos szabad akarat viszont minden életkörülmények közepette érvényre juthat.
Ezalatt nem azt értem, hogy az afrikai éhező kisgyerek választhat egy marék rizs és két marék rizs között, hanem Isten dicsősége megnyilvánul benne is, aki esetleg keveset él és nagyon rossz körülmények között itt a Földön.
Mi csak azt tudjuk, hogy éhezik és rossz körülmények között él, de Isten látja minden teremtménye életét és körülményeit. Van hatalma, hogy amit mi nem látunk ennek a kisgyereknek a lelkében, azt dicsőségre viszi egy gyönyörű mennyei alkotásban.
A szabad akarat ugyanis azt jelenti, hogy nem lázadunk fel Isten ellen. És ez a kisgyerek biztos, hogy nem lázad fel Isten ellen. Legfeljebb sokan az ateisták közül, akik megpróbálják Istenre hárítani a felelősséget mindenért és a szabad akaratú 7 milliárd lázadó emberről elfeledkeznek.
Azonban bármennyire is együttérzünk ezzel a kisgyermekkel, az emberiség lázadásra való hajlamát sajnos ő is magában hordozza, mégha nem is lázadna fel sohasem Isten ellen. De Jézus éppen ezért automatikusan a mennybe emeli.
Tehát beláthatjuk, hogy a valóságos szabad akarat bármilyen életkörülmények közepette érvényre juthat, mert azt jelenti, hogy nem lázadunk Isten akarata ellen, amit nagyon is jól tudunk, mert nem kell más, mint legjobb lelkiismeretünk és Jézus tanításai szerint cselekednünk. Persze mindeközben követhetünk el hibákat és bűnöket tudatosan is, de ki is javíthatjuk azokat, ha Isten lelkét engedjük munkálkodni magunkban, aki a legjobbat akarja nekünk, mint a jó szülő.
Teljes mértékben igazat adok Neked ebben az írásodban!
Én magyaráztam hiányosan a szabad akaratról való elképzelésemet.
Az ember élő anyag és nem fűzfasíp. Isten az ember teremtése során élő anyaggal, velünk dolgozik. Szabad akaratból alkot bennünket, de szabad akaratot ad, hogy döntsünk: akarjuk e mindezt vagy sem?
Isten kiváló Mester. Csak tökéletes alkotásai vannak. Ha tehetnénk, mi is ilyenre formálnánk magunkat. Szabad akaratunkból ugyanazt tennénk, mint Isten. De nehogymár Isten megmondja nekünk, hogy mi a jó! Ezért dacból fellázadunk ellene, elvégre mi jobban tudjuk, hogy nekünk mi a jó. És azt hisszük, hogy ez a szabad akarat.
Olyan ez, mint amikor a kisgyerek csakazért sem fogad szót a szüleinek, pedig azok a legjobbat akarják neki. Nem csinálja meg a leckéjét és egyest kap. Legközelebb saját belátásából megcsinálja és ötöst kap. Tulajdonképpen mindig is ötöst szeretne kapni, de végre itt találkozik szülei szabad akarata az övével és a kettő tökéletesen megegyezik.
Isten a legjobb termtményt akarja megalkotni belőlünk szabad akaratából és mi is a legjobb önmagunk akarunk lenni szabad akaratunkból, tehát a két szabad akarat iránya egymástó függetlenül is megegyezne. Csak az ember természete a lázadás Isten ellen, amíg be nem látjuk, hogy tulajdonképpen mi is azt akarjuk, mint Ő.
Tehát igenis szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata egyirányban halad isten szabad akaratával, aki szintén önálló személyiséggel rendelkező valós szellemi lény.
A lázadásra való hajlamunk Isten ellen egy alaphibánk, amit Jézus által tudunk csak kijavítani, aki betöltötte a tökéletes ember szerepét és akin nincs hatalma a lázadás hajlamának, valamint következményének a halálnak.
Feleslegesen rugózol ezen az Ádám és Éva sztorin. Az egész lényege abban van, hogy olyat tettek, amit nem szabadott, tehát Teremtőjükkel szemben engedetlenek voltak. Ez is világosan benne van a Bibliában, ettek a tiltott fa gyümölcséből. Tökmindegy, hogy milyen szándékkal, mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. Isten tiltását semmibe vették. Fellázadtak ellene.
A törvény dologgal kapcsolatban azt hiszem igazat adok Neked. Hiszen az ószövetség egésze csaknem erről szól. Isten megmondja az embernek, mit szabad és mit nem. Törvény alá helyezi az embert, ezt jól látod.
Az újszövetség Jézusa pedig kiveszi az embert az írott törvények alól és azt mondja, hogy Isten minden törvénye a szívekbe van írva, tehát az embernek végső soron nem a törvény hatása alatt kell jót vagy rosszat cselekednie, hanem természeténél fogva, szívbéli állapotából kell cselekednie. Mindazonáltal be kell tartani a törvényt, de ez természetes is.
Az utolsó előtti bekezdésed teljesen hamis logikán alapul. Isten törvénye az emberi szívekbe van írva és lelkiismeretünkben nagyon is tudjuk, hogy mi a jó és a rossz.
A bűn nem más, mint tudatosan lelkiismeretünk ellenére rosszat teszünk. A lázadás, a bűnre való hajlam sajnos minden emberben benne van. Ebből az Isten ellen lázadó természetünkből Ádám és Éva óta, tehát a kezdetektől fogva nem tudunk kitörni. Ennek pedig halál a következménye, amiből csakis Jézus tud kimenteni bennünket, akin nincs ereje a halálnak, mert bűntelen volt. Ő hozza egyensúlyba a mérleg nyelvét úgy, hogy valamennyi ember valamennyi bűnéért megfizetett.
Az utolsó bekezdésed is teljesen téves magyarázat, hiszen a halált és a feltámadást is rossz összefüggésben értelmezed. A valóságos halál és a valóságos feltámadás nem egyenlő azzal, hogy valaki élete végén meghal és eltemetik. Ezért teljesen tévesen azt hiszed, hogy Jézus kereszthalálától és feltámadásától kezdve nem halhat meg olyan ember, aki hisz benne. Földi értelemben meghalhat és eltemethetik, mint ahogy Jézus is meghalt és eltemették. De Jézus feltámadt és akik benne haltak meg, vele is támadnak fel, de ez nem földi halandók szemei előtt megy végbe, mint ahogy Jézus feltámadását sem látta senki, csak az utána való jelenéseket, amik meghatározott célból, bizonyságtételül szolgáltak.
Egy fafaragó mester faragás közben nem tudja megkérdezni a fűzfavesszőt, hogy akar e a világ legszebb hangon szóló sípja lenni. Tehát ebben az értelemban a mester szabad akarata jut érvényre teremtményében.
Isten viszont szabad akaratot ad nekünk embereknek, élő anyagnak, hogy beleszólhatunk a faragásba készülésünk közben! Isten a legjobbat akarja kifaragni belőlünk, ha hagyjuk, hogy érvényesüljön akarata bennünk. Mi sem akarhatnánk jobbat magunknak, tehát saját szabad akaratunkkal is ebbe az irányba kellene mennünk. Az nem baj, ha két szabad akarat iránya megegyezik, sőt ez a legjobb.
De Isten megadta nekünk a választás lehetőségét! Olyan ez, mintha a fafaragó mester faragás közben megkérdezné a fűzfasípot, hogy akarsz e létezni és fűzfasíp akarsz e lenni? Mintha a fűzfasíp is résztvenne saját maga kifaragásában.
Vagy a születő gyermek szülei szeretkezése közben szólhatna, hogy akar e létezni.
Óriási dolog ez! Élő anyag vagyunk Isten kezében, Istennel együtt alakíthatjunk magunkat szabad akaratunkból!
Tehát Isten természetében rejlő szabad akarata testesül meg bennünk, de csak ha akarjuk! De önálló személyiséggel rendelkező szabad akaratú teremtmények vagyunk. Isten a legjobbat akarja kihozni belőlünk és mi is ezt akarnánk kihozni magunkból, ha olyan kiválóak lennénk, mint Ő. Szabad akaratunk legnagyobb örömünkre megegyezne az övével.
Olyan ez, mint amikor a szülő azt mondja gyermekének, gyakorold a feladatokat, hogy jó legyen a dolgozatod. A gyerek dacból ellentmond, nem gyakorol, inkább tévézik és rossz dolgozatot ír. Majd ennek hatására a következő dolgozat előtt saját belátásából gyakorol és ötös dolgozatot ír. Ettől kezdve szabad akaratából tanul és gyakorol, mert belátja, hogy szülei a legjobbat akarták neki. Innentől kezdve a két akarat találkozik és egy irányba halad, szabadon.
Isten és ember viszonylatában is ez van. Az ember természetében benne van a lázadás Isten ellen. Szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata megegyezik Istenével, de nem kényszerből, hanem mert Isten is és mi is ebbe az irányba mennénk valójában, csak dacból lázadunk ezellen, hogy nehogymár Isten megmondja nekünk, merre menjünk, de később belátjuk, hogy valójában mi is arra akarnánk menni. Természetesen Isten kézjegye azért rajtunk van, tehát lényege bennünk él, de önálló személyiségünk és szabad akaratunk van. Isten is önálló, valós személyiséggel rendelkező szellemi lény.
A Jelenések könyve egy többszörösen átírt munka, amelyet tetszőlegesen módosítottak hajdan a szentatyák. Létezik belőle egy kisebb verzió is, amelyből tökéletesen hiányzik az általad idézett szöveg.
Nem beszélve arról, hogy a jelenések könyve egy komolytalan írásmű, amely tökéletesen mindegy mit gondol az Édenkertben szereplő kígyóról, nincs igaza. Az a kígyó nem egyenlő azzal a bukott angyallal, akit a próféta Tirus királyáról példázva szimbolikusan használé, és nem egyenlő a Sátánnal, akit meg a jelenések átdolgozója belemagyarázni kíván.
„Én azt gondoltam, hogy a Sátánt minden keresztény elfogadja,ööö,úgy értem, a létét”
Tudom. Meglátásom szerint, Jézus nem kereszténységet alapított, a kereszténység kifejezetten Pál apostol terméke. Az általa alapított gyülekezeteket hívták először keresztényeknek, a Sátán személyes és misztikusan felnagyított hatalma, mint Istennek egy istennel hasonló kaliberű vetélytársa már a Jézus utáni egyházi korszak alkotása, hogy Jézus tekintélyét misztikus érvekkel is fel tudják nagyítani. Csakhogy erre Jézusnak nincs szüksége, igaz ugyan, hogy harcolt a sötétség ellen, ám ez nála nem egy misztikusan létező személy, egy levegőbeli hatalmasság elleni harc volt, hanem az emberi tudatlanság és érzéketlenség egy összefoglaló neve. A kereszténység nem értette meg a világosságról szóló tanítását, ezért misztikus tévelygésbe bonyolódott, és mindenféle képzelt alakokkal népesítette be azt a képzelt világot.
„Én Istent sem egy személynek gondolom, de elfogadom, hogy könnyebb így gondolkodni róla az embereknek”
Nem kötelező elfogadni. A személy jellegű vonások miatt, azonban a személyként kezelés nem indokolatlan. Akinek van bölcsessége és képes szeretni, azt már nem nevezném puszta erőnek, ám az a tény, hogy képes több helyen egy időben jelen lenni túl mutat az emberi eléggé helyhez és formához kötött személy fogalmánál.
„ami túl van az értelmünk határain, azaz elképzelhetetlen.”
Nem érthetetlenek ezek a dolgok, a szélhámosok és megtévedt hitetők szeretnek csak az értelem határain túlra hivatkozni. Az Istentől ered az ember értelme és szellem, nem lehetetlen tehát megértenie az isten dolgait és igazságait sem.
„Ezek szerint ha Sátánban nem hiszek, mint személyben, akkor még lehetek keresztény, de ha Istent nem személyként képzelem el, akkor nem?”
Azt gondolom, hogy keresztény csak akkor lehetsz, ha a Bibliát szó szerint Istentől ihletettnek és tévedhetetlennek fogadod el. Ugyanis ebben az esetben nem áll módodban Pál apostolnak, az ószövetségnek és eszméinek felül bírálata, így tévtanításaiknak megítélése sem. A Sátánból lázadó bukott angyal lesz, amely a bibliai tévedések összehangolási kísérletének egy szüleménye. Jézus nem keresztényeket keresett, hanem tanítványokat, ez egészen más irányvonal, mint amit Pál apostol kezdeményezett az egyházaival.
Én azt gondoltam, hogy a Sátánt minden keresztény elfogadja,ööö,úgy értem, a létét elfogadja és a(z egyik) fő cél, az ellene való küzdelem. Ha ez nincs így, azt örömmel hallom, ez csak megkönnyíti a kereszténységhez való közeledésemet:)
"Elveket nem nevezünk meg személyeskedve."
Az emberi természet olyan, hogy szeret mindenféléket antropomorfizálni. Én Istent sem egy személynek gondolom, de elfogadom, hogy könnyebb így gondolkodni róla az embereknek, mintha egy olyan jelenséget kellene folyton elképzelnünk, ami túl van az értelmünk határain, azaz elképzelhetetlen.
Ezek szerint ha Sátánban nem hiszek, mint személyben, akkor még lehetek keresztény, de ha Istent nem személyként képzelem el, akkor nem?Ez valódi kérdés, nem költői.
"Ahhoz pedig, hogy valami elválasszon az Istentől, többet kellene tudnod őróla, és arról, hogy ez egyáltalán lehetséges-e."
Ezzel egyetértek, amit leírtam (az elválasztásról), az a jelenlegi tudásomat tükrözi, ami természetesen meghaladható, sőt. (Kíváncsi vagyok, ki hogyan haladta meg.)
„ha meg akarjuk érteni, hogy mi lehetett a bibliai Sátán lényege”
A bibliai Sátán végső soron keresztény alkotású képzelt lény, amely az ószövetségben nem is létezett. A Jób könyve eredetijében az Úristen mellett nem a Sátán, hanem egy vádló áll, hasonlóképpen mindegyik zsidó írásban. Az evangéliumban szerepel ugyan, de vitatható eredetű történetekben és beszédekben., a szó görög eredetű, eleve nem is létezhetett az ószövetség fogalmai között. A Jelenések könyve azonban valóban egy kitalált fantáziatörténet, semmilyen alapunk nincs ahhoz, hogy abból bármit hivatkozási alapul vehessünk.
„az az elv lehet a Sátán, ami elválaszt Isten látásától. De nem ragaszkodom hozzá, hogy ezt Sátánnak hívjuk”
Elveket nem nevezünk meg személyeskedve. Ahhoz pedig, hogy valami elválasszon az Istentől, többet kellene tudnod őróla, és arról, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Sajnos az ószövetség „elválasztás elvei” rendkívül hamisak, és a nagyon befolyásolják a keresztény hiedelmeket is, ott az elválasztás a kialakított úristenbálvány hatalmának való engedetlenség mértékétől függött, - amit bűnként kezelt - amelynek köze nincs a valódi Istenhez.
„A szabad akaratról van még egy érdekes észrevételem, ahogy saját eddigi életutamat szemlélem. A gondolataim, szavaim, cselekedeteim, jellemem, sorsom, egyszóval az életutam az adott körülmények közötti választásaimnak köszönhető.”
A választásaid pedig sok mindennek köszönhetőek. Körülmények, kötelességek, kényszerek, lehetőségek szerepet játszanak, nemde egy csomó mindentől FÜGG, hogy adott helyzetben mit és hogyan választasz?
„adott életkörülmények között is tegyük Isten akaratát”
Amelyről persze fogalmad nincs. Ne mondd, hogy a Bibliából ismered az Isten akaratát, mert abban tévtanítások tömkelege fárassza szegény keresztényeket a hamis akaratokkal.
„ne lázadjunk fel tudatosan Isten ellen.”
Amelyről éppúgy nem tudod, hogy mit jelent. Tudnál te egyáltalán lázadni az Isten ellen, meg tudod őt fosztani a világosságtól? Kalitkába tudod zárni a szellemét? Bilincsbe verheted a kezét? Ne beszélj zöldséget. Isten elleni lázadásról csak a hamis próféták beszélnek az ószövetségben, mert ők az úristenbálványt emelték a zsidók feje fölé uralom gyanánt.
„Amennyiben Isten útján járunk, mindent megkapunk ahhoz, hogy akarata teljesüljön életünkben”
Te nem érted az Isten akaratát, akinek természetes, hogy odafigyeljen a te akaratodra. Te miért nem figyelsz oda mások akaratára, amit ellenzel az Isten akarata nevében úgy, hogy fogalmad nincs az Isten akaratáról?
„Az anyag pedig formálódik a kezei között és nem mondja azt, hogy miért készítesz engem, nem akarok létezni, nem akarok legjobb fűzfasíp lenni.”
Elhagynád ezt a fárasztó és primitív hasonlatot? Nem haragszol? Az ember nem fűzfasíp, nem agyagkorsó, és nem úgy formálódik, mint egy tárgy valami faragómester kezében.
„A teremtő szabad akaratától elválaszthatatlan a teremtmény szabad akaratú léte, egyszerűen értelmezhetetlen.”
Neked. El is választható és értelmezhető is.
„A teremtmény tudatos lázadása teremtője ellen pedig éppen azt jelenti, hogy a teremtmény meghasonlik önmagával, elveszíti létezése értelmét, szabad akaratát.”
Tehát miféle lázadásról beszélsz, ami egyszerűen képtelenség? Az ószövetség bálványúristenének hatalma ellen lehet lázadni, de nem csoda, mert az egy hamis istenkép. Az pedig logikailag is butaság, lázadás valami ellen, az önmagával való meghasonlást jelentene, mert nem jelenti, az önmagaddal való meghasonlás az nem az Istennel szembeni, hanem önmagaddal szembeni küzdelmet jelent.
„Pedig nem a teremtmény határozza meg a teremtő szabad akaratát”
És ki beszél erről? Honnan veszed, hogy a teremtő meghatározza a teremtménye akaratát, ha szabadon akarta azt hagyni?
„Egy megszületett gyermek és egy fűzfasíp sem mondhatja azt születése előtt, hogy létezni akarok. Létezésük szabad akarat következménye, megtestesülése.”
Nincs igazad. Mivel bárminek a létrejötte eredhet kényszerből is, az állításod tökéletesen hamis. Hogy valakinek a létrejöttét „szabadon” akarták a szülei (kitől és mitől szabadon???), nem vonhatod rá hamisan azokra, akiknek a létrejöttét nem akarták a szülei, és korántsem igazolható vele a létrejövőnek az akarata.
„Egyszóval a teremtmény nem kérdőjelezheti meg létezését,”
Dehogynem. Ezerszer is.
„nem vonhatja felelősségre teremtőjét, hogy miért készítettél. Szabad akaratból jött ugyanis létre.”
Felelősségre vonhatja, ha úgy érzi ezzel neki ártott a teremtője. A mások szabad akarata abból a szempontból pedig semmit nem ér, hogy magának az egyénnek mi a véleménye a létrejöttéről.
„A teremtő szabad akarata ugyanis meghatározza a teremtmény szabad akaratú létezését.”
Nem határozza meg. Ha meghatározná, ma senkinek nem lenne korlátozva, megkötve az akarata. Vagy azt is a teremtő határozza meg? Vagy hogy van nálad? Amire ráfogod a szabad akaratot, az a teremtőtől van, amire meg nem az honnan van? „Ehelyett a teremtő mondja azt, hogy létezni akarsz, ezért megcsinállak, mert ha nem akarnál létezni, nem csinálnálak meg.”
Nem így van. A mai világban az ember létrejötte a szüleitől, azoknak is a körülményeitől, szándékuktól, lehetőségeiktől és kényszereiktől függ.
„Teremtő szabad akarata és a teremtmény létrejötte nem választható el egymástól.”
Pedig elválasztható, lévén az emberek létrejötte a szüleiktől is függ.
„Az már egy újabb kérdés, hogy a szabad akaratból létező teremtmény mire használja létezését és saját szabad akaratát.”
Úgy beszélsz a szabad akaratról, és dobálózol a fogalmával, mintha elemi iskolai tételről beszélnél, és mindenkinek világos lenne. Mitől és kitől szabad akkor valakinek az akarata? Mit jelent a NEM szabad akarat?
„Szabad akarata annak van az életben, aki felismeri, hogy a Mindenható szabad akarata nyilvánul meg életében”
A felismerésnek köze nincs a szabad akarathoz, a mindenható szabad akarata pedig nem az egyén szabad akarata.
„ a legjobbat akarva számára és nem lázad fel tudatosan ez ellen, hanem felelősséget vállalva döntéseiért halad az Isten által kijelölt úton.”
Tökéletesen levezetted az egyén egyáltalán nem szabad akaratát, mint szabad akaratot. Honnan veszed, hogy jelöl ki az Isten valakinek egy utat? Továbbá, ha arról az egyén letér, akkor nem szabad az akarata? Túlságosan az ószövetség hamis prófétáinak a nyomdokaiban gondolkodsz.
Figyelj. Abszolút butaság a szabad akaratról úgy beszélni, mintha teljesen függetlenül értelmezhetnénk attól az embertől, akinek az akaratáról van szó. Ha az egyén akarata függ az egyéntől, akkor már értelmetlen az akarat szabadságáról elvontan beszélni. Ha meg nem az egyéntől függ a saját akarata, akkor meg kitől? A szomszédtól?
„Ádám és Éva története szimbolikus jelentésű. Az Isten ellen tudatosan lázadó ember szimbóluma.”
Nem azt szimbolizálja. A fáról való szakítás magyarázata ugyanis BENNE van az írásban, amit te nem veszel figyelembe. Nem azért szakítanak a fáról, mert tudatosan lázadni akarnak Isteni ellen, hanem azért, mert látta Éva, hogy „kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:”. Szóval merő történetbe hazudozást jelent egy lázadás belevetítése, mikor a magyarázat világosan benne áll a szövegben. Tetszett a gyümölcs és bölcsességre áhítoztak, semmi lázadás gondolat nem merült fel a történetben. A lázadás gondolata a későbbi hatalomvallás hazug belemagyarázása, azoknak, akik nem gondolják át, amit elolvasnak.
„Nem kell itt sokat filózni ezen, gyakorlatiasan kell szemlélni a dolgokat.”
Nocsak, nocsak. A hazugságot gondolkodás nélkül készpénznek kell venni, mint valami igazság?
„Minden emberben megvan a bűnre való hajlam, nincs bűntelen ember vagy aki azt állítja magáról, hogy bűntelen, máris az önteltség csapdájába esett.”
Nincs igazad, bűnre való hajlam nem létezik, elsősorban azért, mert a bűn nem az emberi természettől, hanem a megalkotott törvény parancsaitól függő fogalom. Mellékesen megint elfelejtetted az erényre való hajlamot az ideológiádból, amely pedig a jó és rossz tudásával párhuzamosan ugyanúgy kezelendő valami, mint a bűn. Nem csak a rossz tudásáról ettek, ezt sajnos az össze keresztény hamis tanító elfelejti.
„A bűn rabságából csakis Jézus által törhet ki az ember.”
Nem igaz. Rosszul értelmezed a bűnt. Rosszul értelmezed a rabságot. Rosszul értelmezed Jézus szándékát. Rosszul értelmezed Jézus tanítását. A bűn nem rabság, hanem választás kérdése, a választás pedig az igazság ismeretétől erősen függő dolog. A bűn az uralkodó törvénytől függő eseményt ÉRÉTKELŐ fogalom, mégpedig bűnösnek tartva a törvény megszegőjét, erkölcsösnek a törvény betartóját, nem lehet annak rabságában lenni. A törvény uralkodhat az emberen, nem a bűn, és akik megszegik a törvényt, nem rabságból teszik, - ellenben kerülhetnek a törvény rabságába, ha elítélik őket -, hanem egyéni döntés, választás alapján cselekszik az ember törvényt megszegő vagy betartó cselekedetet. Mivel az ember dönthet másképpen is, az egyén felfogása a valódi közreműködő fél, ezért a tanítást tartotta fontosnak Jézus, amely az egyén felfogásának legjobb alakítója lehet. A bűnösség hamis keresztény prófétái hibásan ítélik meg az embert, túlhangsúlyozva a bűn, törvényszegés kérdését, elfelejtve, hogy a törvény uralma alatt létezik törvényt betartó, erényes ember is. Külön fontos megemlíteni, hogy bűnről értelmetlen dolog ott beszélni, ahol nincs törvény alatt az ember, mert ahol nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. Ott lehet gonosz valakinek a cselekedete, de nem törvényszegő, ha nem tiltja a tettet a törvény, akkor az nem bűn.
„A feltámadás Krisztusban nem itt a Földön látható módon megy végbe.”
Csakhogy az teljesen lényegtelen, hogy a feltámadás hol megy végbe, a megváltás hamissága attól még nyilvánvaló. A bűn zsoldja Pál apostol hamis tanítása szerint a halál, ha tehát valakit a megváltás felszabadított a bűntől, akkor NEM HALHAT MEG, a zsold HELYETTE lett kifizetve. De a megváltottak halála tökéletes bizonyíték Pál apostol tévtanítása mellett. Jézus nem tanított megváltásról, sem a vér általi engesztelésről, sem a zsold kifizetéséről, az örörk élet a tanításában nem megváltás kérdése.
"A Teremtő szabad akaratától nem választható el a teremtmény létezése!
Értelmetlen a felvetés a teremtmény részéről, hogy őt nem kérdezték meg."
Ezzel azt állítod, hogy értelmetlen a felvetés, hogy a teremtménynek a Teremtőtől független szabad akarata van. Tehát értelmetlen a szabad akarat kérdése a teremtményre vonatkozóan. Csak azt értelmes megkérdezni, hogy van e Teremtőnek szabad akarata? (Mint korábban kifejtettem, ez is értelmetlen kérdés.)
Tehát egyetértünk abban, hogy ez a kérdés nem értelmezhető, annak tudatában, hogy a teremtmény nem független létező, nincs független akarata Teremtőjétől. Így mindjárt eljutunk oda is, hogy a teremtmény nem önálló létező, hanem a Teremtő (akaratának) megnyilvánulása, sőt megtestesülése.
A Teremtő szabad akaratától nem választható el a teremtmény létezése!
Értelmetlen a felvetés a teremtmény részéről, hogy őt nem kérdezték meg.
A teremtmény léte egyértelműen Teremtője szabad akaratának a függvénye!
Minden alkotás a világon valakinek a szabad akaratából jött létre. Nem mondhatja egyetlenegy teremtmény sem a létrejötte előtt mesterének, hogy csinálj meg, mert létezni akarok. Utólag sem mondhatja mesterének, hogy miért csináltál meg, én nem akarok létezni.
Vagy lennének teremtmények, akik eldöntenék, hogy akarnak e létezni és ha nem akarnak, akkor a mesterük megsemmisítené őket. Ez egy önellentmondás lenne, mert egy jó mester miért készítene célszerűtlen, silány alkotást? Tehát a mester függő viszonyban lenne alkotásaival., mintegy utólagos engedélyre várva, hogy alkothat-e.
A Mester nagysága éppen abban rejlik, hogy szabad akaratából egyedülálló, csodás alkotásokat készít. A Mester pontosan tisztában van vele, hogy milyen lesz alkotása, amennyiben az alkotás fel nem lázad ellene önkényesen, hogy ő másként gondolja a dolgokat. Ekkor a Mestere benne megnyilvánuló szabad akaratát gátolja meg abban, hogy a legjobb teremtménnyé váljon és ezzel saját szabad akaratát is megtagadná, ami megegyezik a benne megtestesülő, neki legjobbat akaró Mestere szabad akaratával. Vagyis lemondana szabad akaratától és önellentmondásba kerül önmagával és létezésével.
A Mester fűzfasípot készít szabad akaratából, legjobb tudása szerint, hogy a legjobb fűzfasíp legyen a világon. Erre megszólal a fűzfasíp, hogy én nem akarok létezni vagy fúrj még egy lyukat rám, mert én jobban tudom, hogy mi kell nekem.
Vagy még egy lyuk, vagy semmisíts meg! Ez a bűnös fűzfasíp.
A Mester azt mondja teremtményének, a szabad akaratú fűzfasípnak: Jó, hogy vagy, akarom, hogy legyél! Azt válaszolja erre a szabad akaratú fűzfasíp: Köszönöm Neked Mesterem, hogy létezem, dicsőség Neked, hogy a legjobbá váltam általad, hogy szabad akaratod megnyilvánult bennem. Szabad akaratom egyezik a Tiéddel, nem választható el attól, mert Te mindenben a legjobbat akarod nekem, én sem csinálhatnám jobban. Nem lázadok fel ellened, mert ekkor szabad akaratodat és vele együtt az enyémet is elveszíteném, így önellentmondásba kerülnék magammal. De Te megadtad nekem ezt a választást is, hogy dönthetek melletted és ellened. Csak az ellened való döntés önmegtagadást jelent, a szabad akaratom elvesztését.
