Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Szerintem ez úgy volt, hogy Marciion volt talán az első, akinek a kezébe akadtak a páli levelek, még a századelőn, és ezek a levelek az eredeti páli levelek voltak. Kánonja csak a Lukács kicsinyített változatát és a következő pálos leveleket tartalmazta: Galata, I. és II. Korinthus, I. és II. Thesszalonika, Kolossé, Filippi és Filemon.
Ezek az 5. században eltűnt írások nagyon érdekesek lehetnek, mert akárhol olvasok Marcionról, ott mindíg csak a Krisztus szót hasznáják. Tehát Marcion nem használta a Jézusnak a nevét. Csak a Krisztust/felkentet. Ez, ha így volt, megerősíti az én nézetemet: a Fiút maga Isten ölte meg, és vált aztán Krisztussá/felkenté.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van...
"Hilkijjá főpap a Templom kitakarításakor a sarokba hajítva egy kupac foszlott szado-mazo bőrszíj alatt (Ashéra temploma volt eredetileg, és eléggé fülledtek voltak a rituálék) megtalálta a héberek legendás vezérének Mózesnek a törvénykönyvét."
Ez a sztori már önmagában is megmosolyogni való... Amennyiben Júda - a héberek - városa volt Jeruzsálem, joggal vetődik föl a kérdés, mit csináltak a templomban a papok? Melyik vallás papjai voltak, mi alapján hintették az igét Júda királyainak papjai a 930-as évektől kezdve?
Ui. az első templom nem Aséra, hanem Él tiszteletére épült:
Csel 7:46. „Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.” 47. „Salamon építe pedig néki házat.” - Azaz Élnek, Jákób Istenének… Asérának a vele szemközti dombon (az Olajfák-hegyére ahova Dávid és Jézus is járt imádkozni) épített templomot Salamon:
2Kir23:13. "…Olajfák hegyének jobbfelől levő oldalán, a melyeket még Salamon, az Izráel királya épített volt Astóretnek,"
Nem tudni mi lett ezzel a templommal, lehet, hogy Júda királyai lerombolták, s ezért Aséra tisztelete az Él-nek készült templomban zajlott a továbbiakban.
Nagyon érdekes, hogy még a hazatérést megelőzően sem volt a templomban Jahve-kultusz, hanem napimádó, pogány/izraeli szertartások helyszíneként ír róla a Biblia:
Ez 8:10-16. „Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül…. És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.” Ez azt jelenti, hogy még a papok is az izraeli Napistennő kultusz hívei voltak.
Megj. Aséra Napistennő volt, erre utal a bibliai szóhasználat: "Asérákat, (a) naposzlopokat". Ti. ezeket irtották a héberek. Ill. a Jelenések könyvében is említett Napba öltözött asszony (Jézus isteni anyja)...
E kis kitérő után kanyarodjunk vissza a gondolat fonalához:
A templomot 587-ben rombolta le Nabukodonozor, alig néhány évvel (egész pontosan 22 év múlva) Jósiás (640-609) király uralkodását és vallásreformját követően.
Így a fent idézett eseményeknek ezt megelőző időpontban kellett történnie.
Ez alatt a 22 év, Jójákim (609-598) uralkodása alatt minden visszatért volna az eredeti kerékvágásba? Kötve hiszem... Hova lettek a nagy csinnadrattával megtalált tekercsek? Mi lett a mózesi egyistenhittel? Sokkal valószínűbb, hogy a Jósiás vallásreform-törekvés csak egy kitaláció, kamu visszadatálása a törvény létezésének, amire a hazatérőknek szüksége is volt, hogy elhitessék, nem ők találták ki.
A héberek teljes lelki nyugalommal hittek az izraeliek isteneiben, követték vallásukat. (No, jó, nem pontosan, mert nem Él, hanem Baál, és nem Aséra, hanem Anat voltak az ő isteneik, de ez már részletkérdés....)
Az új vallás, és ennek szimbóluma az új templom építése nem ment minden gond nélkül, igen komoly ellenállásba ütközött, olyannyira, hogy egy időre abba is kellett hagyniuk.
Ezsd 4:4,12. "4. És igyekezék e tartomány népe megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől. [...] Tudtára légyen a királynak, hogy a zsidók, a kik feljöttek tőled, megérkezének hozzánk Jeruzsálembe; a visszavonó és gonosz várost építik, a kőfalakat készítik s a fundamentomokat javítgatják.”
Úgy tűnik, az új vallás nem nyerte el a tetszését senkinek. A Biblia szerint a templom építése - és tán a hazatérés is - Czirus király parancsára történt, nem közakaratból:
Ezsd 6:3 „ Czírus király első esztendejében, Czírus király parancsolatot adott Isten házára nézve, mely Jeruzsálemben van, hogy e ház építtessék meg,” 5 „Sőt az Isten házának arany és ezüst edényeit is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s vitt vala Babilóniába, adják vissza,…" 8. "És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvizen túl való adójának kincseiből pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkül," 11. "És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék e miatt."
"Majd kiállt Jeruzsálem népe elé és sírva látványos bűnbánatot tartott, és felmutatta a szent Mózes törvényét, hogy mostantól ezek szerint fog élni Júdea népe, ha bele döglik is."
De a nép és a papok ezek szerint nagy ívben tojtak rá... Ment minden változatlanul a maga útján...
Nagyon nehéz elhinni, hogy ennek a vallásnak komolyabb előzménye lett volna, különben mi végre ez a féktelen ellenállás?
"A valóság persze az, hogy a király meg a főpap összeszövetkezett hogy amint a földön a király az egyetlen uralkodó, úgy az égben is csak egy isten lehet, aki nevesül Jahve, ami elvvel egymás hatalmát fogják támogatni."
Ennek - mármint a korábbi (Jósiás korabeli) egytisen-hitnek - nagyon sok dolog ellene szól kezdve a fentiekkel, folytatva az Elefántiné szigetére menekült zsidók többistenhitével,
a kétszemélyes teremtővel (mindkét verzióban Elohim a teremtő, aki eleve két Istent jelent) stb...
Mindazonáltal a megállapításod igaz, de szerintem ennek időpontja a hazatérést követő korra tehető, mikor az új vallás szükségszerűen a hatalom szolgálatába állt, s tette lehetővé a hazatérő héberek korlátlan uralmát. (Akkoriban nem is volt királyuk, csak a Hasmóneus dinasztia idejétől beszélhetünk újra királyságról, ahol valóban összefonódott a főpapi és a királyi cím.)
"Jósiás segít a konkurens istenek tisztelete felszámolásában, hogy egyistenhit legyen, Hilkijjá pedig a vallási igazolását biztosítja Jósiás megkérdőjelezhetetlen királyi hatalmának."
Ha ez igaz, miért adta föl Jósiás utódja (Jójákim) ezt a gyümölcsöző, számára is kedvező lehetőséget? Sehogyan sem áll össze a kép... Nincs benne egy szemernyi logika sem a történet tükrében...
"A világtörténelem talán legelső jól dokumentált politikai szélhámossága."
Aki ugyebár a farízeusoké es: Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek...
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van...
Ti Atyátok. Tehát nem tartotta a mennyei Atyát a sajátjának? Gondolkozz. Fog menni...?
"ellenben a benne feldolgozott anyag gyakorlatilag az előző négy könyv összefoglalása. Ez a tény önmagában is egy kései keltezést tételez föl,"
Konkrétan benne szerepel a Bibliában a Deuteronomium (fő részének) keletkezése!
Persze nem a valódi, hanem a hívők szemébe porhintett mese: Hilkijjá főpap a Templom kitakarításakor a sarokba hajítva egy kupac foszlott szado-mazo bőrszíj alatt (Ashéra temploma volt eredetileg, és eléggé fülledtek voltak a rituálék) megtalálta a héberek legendás vezérének Mózesnek a törvénykönyvét. Hallelúja! Rohanva vitte Jósiás királyhoz, aki térdre borult előtte, megszaggatta a ruháit és könnyes szemekkel kijelentette, hogy Júdeának vissza kell térnie őseik hitére az egyetlen Jahve tiszteletére. Ennek előmozdítására kivágatta a szent ligeteket, leromboltatta a dobtetőkre épített Baál oltárokat, és tiszta szívjóságból kardélre hányatta a korábbi kánaáni istenek papjait. Majd kiállt Jeruzsálem népe elé és sírva látványos bűnbánatot tartott, és felmutatta a szent Mózes törvényét, hogy mostantól ezek szerint fog élni Júdea népe, ha bele döglik is. (2Kir 22)
A valóság persze az, hogy a király meg a főpap összeszövetkezett hogy amint a földön a király az egyetlen uralkodó, úgy az égben is csak egy isten lehet, aki nevesül Jahve, ami elvvel egymás hatalmát fogják támogatni. Jósiás segít a konkurens istenek tisztelete felszámolásában, hogy egyistenhit legyen, Hilkijjá pedig a vallási igazolását biztosítja Jósiás megkérdőjelezhetetlen királyi hatalmának. És persze, hogy ez az új politikai berendezkedés működjön, ahhoz meg kellett határozni az új törvényeket, amit aztán úgy állítottak be, hogy a réges-régmúlt köztisztelt legendafigurája, Mózes megtalált törvénykönyve ez. A világtörténelem talán legelső jól dokumentált politikai szélhámossága.
"Milyen információ alaptyán ne tartaná isteni parancsnak ugyan...?"
Mert az Ő Istene nem adott ilyen parancsot. Lásd Péter felszólalását, aki épp azt nehezményezi, hogy a körülmetélést kötelezővé kívánták tenni a Júdeából érkezők:
Ap. csel. 15: 1. Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. 10. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
""Mózes törvényein" általában a Törvények (héberül: Tóra) ötkötetes könyvgyűjteményét értik."
Erről beszélek.
"azonban van egy könyv, ami gyakorlatilag egységes szövegként volt már megírva a Babiloni fogság előtt."
Lehetséges, hogy nyelvezete, szerkesztése egységes, ezt nem vitatom, ellenben a benne feldolgozott anyag gyakorlatilag az előző négy könyv összefoglalása.
Ez a tény önmagában is egy kései keltezést tételez föl, (ha az előbbi négy későbbi keltezésű) amit tovább erősít a héberek szétszóratásáról írt vers - ami egybeesett a fogság idejével:
5M4:27. "És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr."
Továbbá említést tesz a második ( érvényes) Tízparancsolatról, mely a ládába került, és nagy valószínűséggel a hazatérők fogalmazták meg, hiszen kikerültek belőle az erkölcsi parancsok, s csak a hit megerősítését célzók maradtak benne... Erre alapos okuk volt, mivel egy kvázi új vallást, új templomot kellett elfogadtatniuk az otthonmaradottakkal...
Elgondolkodtató, miért Izrael szerepel mindenütt, mikor ez a törvénykönyv egyértelműen a hébereké kell, hogy legyen.
A héberek mindig elhatárolták magukat az izraeliektől, esküdt ellenségei voltak egymásnak. A törvényeket rendszerint nem másoknak, hanem saját használatra szokták írni...
Az effajta "megszólítás" kétséget kizáróan kései időre (a két országrész egyesítése utáni időre) tehető. Első megközelítésben szinte kizárható, hogy a héber Jósiás király a törvényt az Izraelieknek szánta volna, noha nem zárható ki, hogy éppen az ő részükre fogalmazta meg, s vetette papírra, miután kifejezett szándékában állt az izraeliek "megtérítése".
Ez utóbbi verziót erősíti a következő vers:
5M15:12. "Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled."
Az eredetiben a "zsidó" helyén "héber" szó áll, s úgy értelmezhetjük a verset, hogy a héber atyafiakhoz szól, s a héber rabszolgák tartását szabályozza.
Azonban az izraeliekről megfeledkezik... Miért? Mert az izraelieknek írja elő, hogy ők hogyan viselkedjenek a héber rabszolgákkal.
Azonban ehhez az elgondoláshoz az "atyádfia" megszólításnak itt gesztus értéket kell feltételezni, azaz az izraelieket testvérként szólítja meg, mert amennyiben a magszólítás a hébereket érinti, úgy az egész elgondolás nem ér hajítófát sem.
Ugyanakkor ez a fajta "közeledés" akár későbbi dátumra, a hazatérők idejére is tehető.
Van itt egy másik vers is, mely a törvényt az izraelieknek szánja:
5M33:10. "Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, [Izraelt] és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orczád elé, és égőáldozatot a te oltárodra."
Jelezném, a héberek ugyanúgy rászorultak az egy-istenhit elfogadására, mint az izraeliek, tehát nekik éppúgy szólhatott a törvény ezen része, mint az izraelieknek...:
Jer 17:1-2. „A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira, Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.” Jer11:13. „Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utczáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!”
Az egy-istenhit gondolata valószínűleg az aranyborjú koráig nyúlik vissza, de időközben a héberek átvették a kánaáni hitrendszert, s így nem csak az izraelieket, hanem a hébereket is meg kellett győzni az új vallásról. Ugyanakkor tudjuk, az asszírok elől Elefántiné szigetére menekült zsidók többistenhitűek voltak, igaz, Jahu (Baál) és felesége Anat volt a két főisten nem pedig Él és Aséra...
További kérdés, mikor született a családfa-hamisítás ötlete?
Ti. ebben a könyvben is az izraelieket Ábrahámtól származtatja:
5M1:8. "Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak."
Ugye, az izraeliek ősapja nem Ábrahám, hanem Jákób volt, a hébereké pedig Ábrahám. A két népet úgy lehetett egy tető alá hozni, ha közös őst állítanak, s ez nem véletlenül éppen Ábrahám lett.
Persze, ez is beleilleszthető Jósiás elképzelésébe... De vajon tényleg ő volt ennek az egésznek értelmi szerzője? Szerintem nem lehetséges, hogy Jósiás és papjai a "kisujjukból kirázva" dogozták ki azt a kocnepciót, mely végül a Tóra gerincét képezte.
Az 5. könyv nem önálló mű, minden lényeges dolgot érint, beleértve a honfoglalástól a származáson (családfán), egyistenhiten keresztül a törvénykezésig, egy teljes egészet alkotva, amit sok-sok évtizeden keresztül papok tucatjai öntöttek végleges formába. Mi tartott nekik ennyi ideig, ha már készen kapták a lényeget?
"Tehát a mezopotámiai (meg jó eséllyel egyiptomi) eredetű vaskori törvénykezést már a Júdeai és Izráeli királyok is átvették."
A fogat-fogért elvű törvényt az izraeliek nem vették át, erre utal Jézus "kezdettől fogva való", Mózest megelőző törvényre utalása.
Egy szó, mint száz, a törvény teljes terjedelmében a hazatérők munkája, még akkor is, ha egyes részletei korábbra datálhatók.
Egyik versben világosan olvasható, hogy a körülmetélkedést (a törvényt) még csak nem is Mózesnek, hanem az atyáknak (a hazatérő főpapoknak) tulajdonítja
Milyen információ alaptyán ne tartaná isteni parancsnak ugyan...?
A "ti Atyátok" a héberek/zsidók "Atyjára" (Adonájra/Úrra) vonatkozott, Jézus pedig a saját/kánaáni/őslakosok által vallott "Atyára" gondolt.
Más szóval: a héberek/zsidók Atyja nem azonos személy Jézus Atyjával!
Hát, ezt besz@ptad: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van...
"Mózes törvényeit a fogságból hazatérők kreálták valójában az asszír (Hammurappi) talio-elvű törvény mintájára."
Ez nem igaz.
"Mózes törvényein" általában a Törvények (héberül: Tóra) ötkötetes könyvgyűjteményét értik. Ebben az anyagok egy része ősi mese és legenda, más részét valóban a fogságból hazatérő Jahve-papság írta meg a saját szája íze szerint, azonban van egy könyv, ami gyakorlatilag egységes szövegként volt már megírva a Babiloni fogság előtt. Ez pedig a Jósiás király szája íze szerint Hilkijás főpap által megírt Deuteronomium (illetve annak a legnagyobb részt adó magja). Nem véletlenül "Második Törvénykönyvnek" hívják Mózes ötödik könyvét, mivelhogy az egyistenhitű Jahve papság és a hasonlóan egyeduralkodó vaskori király hatalmi érdekeinek megfelelő törvények voltak ebben összeírva. (Plusz a közszájon forgó Mózes-mítosz egy rövidített változata is szerepelt benne, ezért van ide is leírva a Tízparancsolat.)
Tehát a mezopotámiai (meg jó eséllyel egyiptomi) eredetű vaskori törvénykezést már a Júdeai és Izráeli királyok is átvették. Mert ugyan nem volt akkoriban internet, de azért ezek a kis királyságok nem egy légüres térben léteztek, eljutottak hozzájuk a szomszédos nagy birodalmak bevált megoldásai, például a törvénykönyveik. És ez alapján állították össze a maguk jogrendszerét és társadalmi berendezkedését.
Tehát a "Második Törvénykönyvet" valójában időben előbb írták, még Jeruzsálem bukása előtt. Csak aztán a fogságból visszatérő írástudók a könyvgyűjtemény végére rakták, és maguk is összeírogattak "isteni törvényeket" a megelőző kötetekben, ezért ragadt rajta hogy ez a második törvénykönyv. Valójában az első.
Reform judaizmus Racionális, humanista jellegű irányzat, mely a zsidó identitást megőrizve kíván modern, felvilágosult életet élni. A vallás szokásait a modern világhoz kívánja igazítani, mely sok esetben az eredeti szabályoktól való elfordulást eredményezi.
"Mánmint a farizeusok kreálta törvénnyel, de nem a Mojzesével."
Mózes törvényeit a fogságból hazatérők kreálták valójában az asszír (Hammurappi) talio-elvű törvény mintájára.
Egyik versben világosan olvasható, hogy a körülmetélkedést (a törvényt) még csak nem is Mózesnek, hanem az atyáknak (a hazatérő főpapoknak) tulajdonítja:
Jn7:22 „Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést…” „…(nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól):” A többes szám kizárja Istent.
"Ilyes alapon nem tartotta sajátjának az Atyát: "jól tudja a ti Atyátok"..."
A "ti Atyátok" a héberek/zsidók "Atyjára" (Adonájra/Úrra) vonatkozott, Jézus pedig a saját/kánaáni/őslakosok által vallott "Atyára" gondolt.
Más szóval: a héberek/zsidók Atyja nem azonos személy Jézus Atyjával! A Biblia - ebben a vonatkozásban (is) két különböző Istenről beszél.
Jézus és a héberek/zsidók kölcsönösen gyűlölték egymás Istenét (Atyját):
Jn 15,24 „Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”
Jn 8:44. „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
Nem véletlen, hogy a "törvény" szó is kettős értelmű a Bibliában:
Egyfelől a mózesi törvényeket érti alatta,
másfelől pedig az "eredeti", Jézus által is vallott ősi törvényeket.
Jól példázza ezt János levele, ahol a törvényt "kezdettől fogva való"-ként aposztrofálja:
I. Ján.2:7 "Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, [törvényt] amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva." II.Ján1: 5. „És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!” 6. „És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.” Nagyon fontos, hogy János a jézusi „Új parancsolatot” réginek, kezdettől fogva valónak tartja. A kezdettől fogva szókombináció máshol is Mózes előtti időkre utal: Mt 19:8 [Jézus] "Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt."
Mt15:9 „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat [Törvényt] tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.”
Lásd még a Hegyi beszédet, ahol pontonként írta át Mózes törvényét... Tit 1:14. „Nem ügyelvén zsidó mesékre, és az igazságot megvető emberek parancsolataira.”
Jézus nem tartotta sajátjának a törvényt:
Jn 10,34 „Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Jn 8:17. „A ti törvényetekben is meg van pedig írva,…”
Tanítványit óvta a törvénytől:
Mt 16:12. „…a farizeusok és sadduczeusok tudományától [a törvénytől] őrizkedjenek.”
Stb...
Pál viszont körömszakadtáig ragaszkodott Mózeshez és a törvényéhez:
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” Rm7:22 „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;”
Többször hivatkozik a törvényre:
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:” 1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.”
Hitvallásáról így ír:
Csel 24:14 "Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva."
És ennek szellemében hirdeti Mózest és törvényét:
Csel 28:23. "Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig."
"a Levéltárban van egy dokumentum irat Jézus és Magdalai Mária házasságáról."
Amennyiben a Bibliát dokumentumként kezeled, úgy abban is van erről leírás, igaz nincs nevén nevezve a menyasszony... Lásd kánai menyegző...
Viszont az le van írva, mikor Jézus még csak udvarolt jövendőbelijének, Magdalának.
Lk 10:38-40. „Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.”
És több esetben olvashatunk Jézus gyengéd megnyilvánulásairól is, illetve védelmébe is vette Magdalénát, mikor Péter szóvá tette különleges viszonyukat:
Jn 21: 20-22. „Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!" Ugye, senki nem gondolhatja komolyan, ez a szeretett tanítvány - aki a vacsora közben Jézus kebelén nyugodott - egy férfiember lett volna... A fenti idézet is erről tanúskodik, hiszen János jelenlétét nem kifogásolta volna Péter, de Magdalénáét már feltételezhetően.
Tudjuk, hogy Jézus állandó kísérője volt Magdaléna, a keresztre feszítéskor is ő volt jelen (az apostolok valamiért nem értek rá...) és Magdalának jelent meg a feltámadás után.
Ő volt az, aki királlyá kente (ősi szokás szerint) és ő volt az, aki Jézust a halála után bekente illatos olajokkal, füvekkel.
Ugyanakkor az apokrifek félreérthetetlenül beszélnek Jézus és Magdaléna kapcsolatáról:
Mária ev: [Péter így szól hozzá:] „Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeret téged, mint a többi nőt. Fülöp ev: „És a hitvese […] Mária Magdaléna. […] jobban szerette őt bármelyik tanítványnál, és gyakran szájon csókolta.” „Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére és Magdaléna, akit a hitvesének hívtak.”
