Engem nem Salma fogott meg igazából. De Eddie miatt fentmaradtam 3/4-ig és hősiesen végig is néztem. Még ezért a kb. 10 perces felbukkanásáért is érdemes volt. :)
Frida Kahloban egyszer csak megjelent Edward Norton, mint Nelson Rockefeller, multimilliomos. Állítólag autentikus az alakítás. Mondjuk én inkább a csinos főszereplőre koncentráltam:-)
Az "Incredible Hulk" című képregényből készült film második részét a híres riói Cukorsüveggel szemben, egy nyomornegyedben forgatják, a külvilágtól teljesen elzárva.
A forgatóstáb hatalmas kamionokkal érkezett a Tavares Bastos nevű nyomornegyed elé. "A forgatás 15 napig tart. Ezalatt nem lehet interjút készíteni sem a színészekkel, sem az alkotókkal" - jelentette ki Renata Araujo, a produkció sajtófelelőse.
A film résztvevőinek szerződése szerint semmit nem szabad elárulni az Edward Norton által megszemélyesített szuperhős és antihős, Bruce Banner atomfizikus történetéről. Annyit azért tudni lehet, hogy Hulknak lesz egy menekülési jelenete a nyomornegyed viskóinak tetőin át, amihez egy speciális vasszerkezet szolgál majd ugródeszkaként.
A forgatásra kiválasztott favela Rio legnyugalmasabb nyomornegyede, mivel itt állomásozik a katonai rendőrség elit alakulatának zászlóalja, amely köztudottan kemény kézzel bánik a drogkereskedőkkel. Azok a lakosok, akik a menekülési jelenet felvételének idejére átengedték otthonukat, csupán 100 reált (40 dollárt) kapnak cserébe.
Úgy látom itt már valaki megelőzött engem, pedig én akartam először közölni a jó híreket, de sebaj! :)
Szóval.....Egyrészt elkészült végre a Pride and Glory hivatalos honlapja, amely tartalmazza az előzetest, illetve néhány képet a filmből, no meg a sztorit! Valószínűleg később többmindent találunk majd rajta, ám egyelőre szerintem megelégszünk ennyivel! :)
Asszem azért nem lehet megnézni,mert csak regisztrált felhasználóknak van jogosultsága :( Akkor íme:
"Csak a járvány visz el" (Edward Norton színész)
Még be sem töltötte a harmincat, amikor már volt két Oscar-jelölése. A Harcosok klubja, Amerikai história X, a Legbelső félelem, A vörös sárkány, Az olasz meló, a Larry Flynt harmincnyolc éves sztárja most a Maugham-féle Színes fátyol legújabb mozis átiratában látható. Cannesban beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: Brit gentleman vagy egy elegáns Maugham-melodrámában. Ez új?
Edward Norton: Ami igaz, az igaz, ennél tragikusabb és összetettebb figurákkal váltam ismertebbé. Amelyeknél a néző intuitívan érezte, hogy tragédia vár rájuk. Modern tragédia az, ami könnyeket varázsol elő a nézőből. Mert van benne igazság. A klasszikus definíció szerint a tragikus főhős azért bukik el, mert nem tudja kontrollálni saját túlkapásait, azt, hogy végletekbe sodródik. Alakját egészen korán belengi a vész előszele. Bukása elkerülhetetlen. A néző azért érez együtt vele, mert bizonyos mértékig saját magát látja benne.
MN: Legtöbbször különleges férfiakat keltesz életre, akik rendkívül intelligensek, s a filmsztorik trükkös fordulatai is gyakran nekik köszönhetők.
EN: Na igen, mert sokkal izgalmasabb olyasvalakit látni elbukni, akiben nagy a potenciál. Akiben hatalmas képességek vannak. Az ilyen zuhanásban több a költőiség is. Ebben a Maugham-filmben viszont csak a járvány visz el.
MN: Visszautasítottad az Amerikai Pszicho és a Ryan közlegény megmentése főszerepeit. Hogyan választasz?
EN: A biztos jel: a nagy filmek sosem rágnak mindent maradéktalanul a szádba. Ha úgy hagyod ott a mozit, hogy mindent tudsz, a film lekerekítette neked a valóságot, tehát szimplifikált. Vagyis lószart sem mondott! Ennyi erővel gyerekeknek is szólhatott volna.
MN: Jókor mondod, Hollywood épp konzervatív időszakát éli.
EN: Nem kell ezen csodálkozni. Ha az elnökről úgy beszélnek külföldön, mint aki cowboy-magatartással politizál, akkor mit várhat az ember? A vadnyugati értékek, a klasszikus amerikai értékrend mitikus víziójában látjuk magunkat. Amit az individualizmus étosza hajt. Hogy védd meg magad, a családod, az üzleted. Persze fegyverrel. A puskákhoz fűződő románcunk nemzeti méreteket ölt - és veszélyes következményekkel jár. Fantáziavilágban élünk. Mert annak a kornak és annak a világnak, amelyben ilyen megfontolások alapján kellett működni, rég vége. De mi ezt nem láttuk be.
MN: Akkor mit lehet tenni - mármint filmesként?
EN: A megoldás a rendező személyétől függ. Azok közül, akikkel dolgoztam, David Finchert, Milos Formant, Spike Leet, John Dahlt és David Jacobsont sorolnám még ide. 'k mind excentrikus filmkészítők, akik olyan hiteles látképeket, víziókat kínálnak, amelyek maximálisan egyediek, személyesek. Ezt a kvalitást nagyra tartom. És ugye egyikük sem próbál szimpla tanmesét leszűrni a világból - míg a többiek teljes erőből ezen vannak. Erre mondom mindig azt: a subtextből textet csinálnak. A mögöttes rétegekből, felhangokból és mellékzöngékből hangzatos, kimondott, didaktikus matériát gyúrnak. A legjobb rendezők inkább arra törekszenek, hogy érzelmeket váltsanak ki a nézőből, konfrontálják őket karakterekkel és szituációkkal, és kikényszerítsék belőlük azt, hogy elgondolkozzanak, hogyan viseltetnek a főszereplő és a cselekvése iránt. Nem jelzik folyton azt: ez helyes, ez meg helytelen.
Kriston László Színes fátyol
Naomi Wattsot egy fatörzsnek döntve hagytuk el legutóbb: az unatkozó háziasszony kielégítésén a házibarát dolgozott gőzerővel, lett is nagy érzelmi felzúdulás a politikailag oly korrekt kertvárosban. Watts testi-lelki lemeztelenítését a Már nem lakunk itt rendezője, John Curran végezte el, s minthogy a művelet kritikai visszhangja kedvező volt, ezek ketten újabb fatörzsek után néztek. W. Somerset Maugham Színes fátyol című regényében a kérdéses fát is megtalálták, de nem vesztették szem elől a dús aljnövényzetet sem. Kevésbé ködösen fogalmazva, e múlt század eleji, erősen kosztümös történetben egyszerre kaptak lencsevégre két érdekkapcsolatot: a konok tudósember és a csapodár szépasszony, illetve a britek és kínaiak együttélésének tarthatatlanságát. Szép-szép, de múltkor is hogy megjártuk, amikor Merchant és Ivory próbálkozott ilyesmivel A fehér grófnőben; szegény Ralph Fiennes, e derék angolra volt ráépítve az egész, meg arra a téveszmére, hogy egy vak európai milyen jól mutat a korabeli rizstáblák között. A gyarmatponyva és a rizsföldábrázolás veszélyei ezúttal is fennállnak, vak ember azonban nincs, van viszont szerelmi vakság és kolera. Jelenetek egy házasságból kolera idején - hát, meg kell hagyni, nem lehetett könnyű ennyi műfajban egyszerre helytállni, de a színészeink szerencsére elviszik a balhét, pedig még csak nem is az anyatejjel szívták magukba az ötórai teát. Meglehet persze, hogy ennek semmi jelentősége: Edward Norton és Naomi Watts egyszerűen csak piszok jó színészek, akik nem vesznek el sem a házikabátban, sem a selyemlegyező mögött.
Jol emlekszem a Pokerarcokra. A tornatermes jelenetre is. Nekem az volt a kedvencem amikor Ed az oroszokkal kartyazik es valami olyasmit mond,hogy ne beszeljenek szputynyikul.Persze tobb jo jelenet is volt. Matt Damon nem tartozott a kedvenc szineszeim koze,de A Tehetseges Mr Ripley ota igen. A Pokerarcokban jol illettek egymashoz. Jo a kep! En is rakok fel egyet...Ez meg nem volt,ugye?
Vasárnap sikerült végre megnéznem eredeti nyelven az HBO-ról.Olyan volt minha elöször nézném a filmet.Nagyon unalmasra sikerült a magyar szinkron!Pedig néha sikerül nekik eltalálni,de ez most szerintem sem jött be.
Ha csak a párosításokat nézzük, akkor tényleg nincs nagy baj, de sajnos nemcsak ezen múlik, hanem a fordításon és a rászánt időn is. Mostanában 1-2 nap alatt lapátolnak össze egy szinkront, és ezt a minőség is erősen megsínyli.
Dörner Györgyöt a legjobb magyar szinkronszínésznek tartom, régen Eddie Murhpynek, Bruce Willisnek, és Michael Douglasnak is zseniális magyar hangja volt, de manapság már ő is kezd belesz@rni az egészbe.
De jobb példa pl. a Vissza a jövőbe-sorozat esete, amit az eredeti színészek (Rudolf Péter, Rajhona Ádám) szinkronizáltak újra a DVD kiadás kedvéért, és még csak meg sem közelítik az eredetit, pocsék, igénytelen munka, mindenki szégyellheti magát, aki nevét adta hozzá. Csalódsz a régi klasszikusokban, azt hiszed, hogy megkoptak az évek során, felnőttél közben, satöbbi, és csak akkor derül ki, hogy át vagy verve, ha véletlenül meghallod újra eredeti szinkronnal, amire kicsi az esély, mivel többé már meg sem akarod nézni a filmet.
Rossz látni, hogy így kiálltok az új szinkronok mellett, a 95%-uk pocsék, amit csak akkor vesz észre az ember, ha megnézi egymás után mindkét változatot, de ilyet meg nem csinál szinte senki.
Ha már a minőségi romlásnál tartunk, akkor nekem pl. Norton szinkronhangja, Nagy Ervin sem jött be a San Fernando völgyében! Innen üzenem az illetékeseknek: Ezt most nem találtátok el srácok! :)
A magyar szinkronhangokban egyetértünk, lásd előző hozzászólásomat!
Van igazság abban,amit mondasz, de azért ne feledkezzünk meg a néhány kiváló szinkronhangról, akik valóban zseniálisak! Most nem sorolnám fel az összeset, de pl. Dörner György mint Eddie Murphy és Bruce Willis, Józsa Imre mint Nicolas Cage és Anthony Edwards, Jim Carrey alias Kerekes József, Szabó Sipos Barnabás George Clooney-ként, Sinkó László mint Anthony Hopkins stb.
Ha csak a néhány felsorolt párosítást nézzük,akkor szerintem még mindig elég színvonalas a hazai szinkron!
Minőségi romlás tényleg érzékelhető a szinkronoknál, ezt sajnos be kell ismernem. Ez talán annak is köszönhető, hogy túl sok filmet akarnak szinkronizálni kevés idő alatt. De még mindig tartom azt, hogy sok kiváló magyar színész kölcsönzi a hangját külföldi kollégáiknak, sokszor ők dobják fel a filmet. Bár az is lehet, hogy én nézek manapság túl kevés filmet, és rosszul érzékeltem ezt.
Ökölszabályként én is ezt vallom, hogy minden jobb eredeti nyelven. Nagyon kevés kivétel van, még kevesebb, ami ezekből dráma, és még annál is kevesebb, ami viszonylag új film.
Ha vkinek van még véleménye az Amerikai História X szinkronjáról, ne habozzon közölni :-)
Az Utolsó éjjelt már nagyon rég láttam,és már alig emlékszem rá.De majd szándékomba áll újra megnézni,és akkor majd meglátjuk.
Az Amerikai História X láttam már eredeti nyelven meg szinkronosan is,de szerintem minden jobb eredeti nyelven.Most megnéztem újra egyik nap,és ugyanolyan jó volt,mint elöször.
