Kicsit nehéz elképzelni ezt a tudatra ébredést, talán egyszer nekem is sikerül megragadnom a pillanatot... Azt meg, hogy ezek a dolgok honnan jönnek, talán egyszer megtudjuk, de lehet, hogy mi még nem. Viszont érdekes kísérletet végeztek az álmokkal kapcsolatban: egy sor önkéntest rákapcsoltak az EEG készülékre, és hagyták őket elaludni, de amikor a gép jelezte a REM szakaszt (az alvás azon szakasza, amikor álmodunk), rendre felébresztették őket. Aztán visszaalhattak. Néhány nap múlva zavarodottak lettek és pszichotikus tüneteket mutattak (az alvás mennyisége nem változott, csak nem álmodtak, erről be is számoltak). Szóval akárhonnan is jönnek az álmok, az emberi életben nélkülözhetetlen szerepük van. Ez cáfolja azt is, hogy vannak, akik azt állítják: ők sosem álmodnak. Minden bizonnyal nekik is vannak álmaik, csak nem emlékeznek rá. Én nagyon sokat kapok az álmaimtól, külön világokat jelentenek számomra. Mintha minden éjjel elvinnének egy kalandtúrára:-))
Valóban emlékezetessek, még akkor is, ha sokszor nem tudom szavakkal elmondani. Mindkettőt probáltam és sokszor sikerül. Én mégis arra "meggyek rá", hogy öntudatra ébredjek álmomban. Érdekes, hogy ez nem csak azt jelenti, hogy tudod, hogy álmodok, hanem azt is, hogy sokkal több vagyok ,mint akár az ébren önmagam. Volt már olyan, hogy álmomban bekövetkezett különleges állapotban az akkori és az ébrenléti tudatom, felfogóképességem nagyságát képes voltam összehasonlitani. Nem tudom pontossan leírni, de ez pl. ez az álom nagyon megmaradt bennem. Csodálatos módon az akkori tudatom nagysága óriási volt az ébrenléti tudatom nagyságához képest ! Mint a nap fénye a gyertyalánghoz ! Érdekes ám álmunkban ébren tudatunkkal élni ! Már ez is egy könyvet megtölthetne. Kérdés , honnét ez a hatalmas tudat, ami csak(?) álmunkban jön elő ???
A csodás képességek emléke valóban nagyon maradandó tud lenni. Azt próbáltad már, hogy a rémálmokban tudd, hogy álmodsz, és ki tudj lépni belőle? Vagy felébredés után folytatni egy jó álmot? Vagyis álomkontrollt? Érdemes kipróbálni. Amúgy azzal kapcsolatban, hogy honnan vannak ezek az álmok, képességek, én azt szoktam mondani, hogy szerintem vannak, akiknek a tudata alvás közben képes közlekedni a dimenziók között, és az ottani világokból hozzuk az emlékeket, tapasztalatokat. Az ilyen emberek agyműködése kicsit más, mit a többieké. Hogy negatív, vagy pozitív irányba, azt nem tudom - lehet, hogy valami fiziológiai folyamat eredménye.
Én is szoktam csodálatos dolgokat álmodni. Volt mikor egy viz alatti világban éltem, ahol a házak a napfényes lagunák vize alatt épültek. Volt mikor egy csatornavilágban laktam, ahol csak csónakokkal közlekedtek. Ezek az álmok olyan erős, szines, valóságossak voltak, hogy nem heelt elfelejteni őket. Ezzel szemben sokszor próbálok kitörni, áttörni álmok korlátjain. Számomra ez a nagy eredmény. Pl amikor tudatára ébredek olyan lehetőségeknek, mint a falon való átjárás. (Megjegyzem gyerekkoromban sokszor álmodtam evvel) CSodálatos, az mikét tudjuk ezeket a képességeinket használni, hiszen nem szerezhettünk tapasztalatot velűk kapcsolatban a valós életben, hiszen ezek nem is léteznek ? vagy mégis ?
Látom, te sem unatkozol éjszaka álmodban. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretem az ilyen mozgalmas álmokat. Nekem is effélék szoktak lenni, bár két napja csodaszépet álmodtam. Már nem elôször ugyanezt, kb. most harmadjára, de a táj mindig ugyanaz. Egy tengerparti szirt, magasan fent, burjánzó smaragdzöld növényzettel, meseszép kék vízeséssel, és t?zpiros virágokkal. Sohasem láttam még ilyen helyet élôben... Viszont kíváncsi volnék, mit sz?rtél le a saját álmodból? Mi volt az a háttérértelmezés? Mert ez nekem nem szokott sikerülni....
Amit most leírok ma éjszaka álmodtam. Ez egy tipikus "erős álom" ! (senkit ne rémisszen meg a benne lévő sok erőszak, átvitt értelme van )
Egy iskola, vagy egyetem, de egyszerre kastély szerű épületben voltunk. Több ismeretlen társammal együtt, talán diákok vagy rabok lehettünk. Valahogy ráébrettem arra a képességemre, hogy át tudok menni a falakon. Mindha szellem lennék. Képességem segitségével segíten próbáltam a társaimon. Tiltott, zárt helyekre mentem be és kölünböző apró dolgokat hoztam ki nekik. Egy idő után a kamerákat is hatástalanitamom kellett mert elkezdtek figyelni. Éjszaka örséget állítottak, hogy elkapjanak. Sanjos több ört meg kellett ölnöm , hogy ki tudjak szabadulni. Sajnáltam öket, de nem volt más választásom. Szabályos üldőző hadjáratott kezdtek ellenem, mivel kiderült a képességem és mindenképpen el akartak pusztitani. (Tehát nem a tetteim , hanem a képességem miatt üldöztek!) Egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek el. Egyszer megpróbáltam elmenni ebből az épületből és majdnem bekeritettek. Rájöttem ,hogy nyilt terepen nincs esélyem, csak ott ahol falak, fák vagy egyéb tereptárgyek vannak. Egyszer csak ugy tudtam elmenekülni, hogy átmentem, belemenekültem vastag törzsű fák sürüjébe. Ekkor már egy egész hadsereg üldözött. Egy gyártelep szerüségre jutottam. Több lift volt, próbáltak bekeriteni, beszoritani a liftekbe. Mindig kicsúsztan az üldözők szoritásából. Olyan zseniális megoldások jutottak eszembe, amin még most is csodálkozok. Végül rájöttem ,hogy nem fognak békénhagyni ezért ellen támadásba lendültem. Mindenkit megöltem aki üldözött, igy megöriztem titkomat.
Egy idősebb kolléganőmmel nyaraltunk Görögországban, a három fia volt velünk. Rólam tudni kell, hogy imádok mindent, ami jármű, így természetes, hogy az első pillanatban elhatároztam, hogy ki fogom próbálni a jet-ski-t. De mivel nagyon drága volt, az utolsó napra hagytam, mondván, ha hamarabb megyek vele, képes leszek az összes pénzemet erre költeni, ha tetszik. Egy héten át azon agyaltam - messziről, ugyanis nem mentem oda, féltem, nem tudok majd ellenállni -, vajon mi történik majd, ha ráülök, ugyanis soha életemben nem láttam ilyet közelről, itt Magyarországon komoly engedélyekhez meg vízijártasságihoz, meg egyéb marhasághoz kötik. Eltelt az egy hét, az utolsó este beszélgettünk a kolléganőmmel, és elmondtam neki, amiatt aggódom, hogy másnap be sem fogom tudni indítani, és a rövid idő azzal megy majd el, hogy a kölcsönző megpróbál majd megtanítani a kezelésére. Lefeküdtünk aludni, és én álmomban kint voltam a tengerparton, a jetek kölcsönzőjénél. Valaki elmagyarázta, hogyan kell elindítani, mire vigyázzak, szóval az egész kezelést. Másnap felébredtem, és elmondtam Marika néninek, mit álmodtam. Csak mosolygott, de kijött velem a partra, és akkor jött a döbbenet... Összesen három kölcsönözhető jármű volt, addig a napig szinte állandóan bent állt mind a három - gondolom, elsősorban a kölcsönzés horribilis összege miatt. Azon a reggelen egy volt bent - amin én álmomban mehettem egy kört, még a nevét is tudtam: Marine. Elvittük a vízig, én felültem, beindítottam, kilavíroztam a fürdőzők közt a nyílt vízre, és elkezdtem forogni, száguldani, ugratni a hullámokon. A partról figyelő kolléganőm és két fia később azt modta, egyszerűen nem hittek a szemüknek: mintha egész életemben rendszeresen ezt csináltam volna. És úgy is érzetem. Döbbenet volt az egész, de csodálatos élmény. Ja, apró adalék: semmilyen járműre nincs jogosítványom, tanfolyamra sem jártam soha.
Az Msn az a messenger program, amivel lehet "csetelni". Mennyire vagy vállalkozó kedvű? A www.szoftverbazis.hu-n ha beírod a keresőbe, hogy MSN, vagy MSN Plusz, akkor hoz ki találatokat. Onnan gyorsan telepítheted a gépedre. Egyszerű, és valósidejű beszélgetést lehet folytatni rajta. A meseírás fantasztikus! Irigylem a lelkivilágodat, hogy ennyi szép dolog rejtőzik benne. Az enyém ennél sötétebb, sajnos.... Az án álmaim legfeljebb horrorfilmnek lennének jók:((((
Lehet, hogy félreérthető,amit leírtam. Nem a topicokban "mesélek", hanem meséket írok gyerekeknek, a 8-12 éves korosztálynak.Talán azért is ennek a korcsoportnak, mert ők még hisznek a csodákban és én felnőve is megmaradtam csodavárónak.
Időnként, amikor el vagyok keseredve úgy ébredek, hogy egy újabb, kész mese van a gondolataimban. Leülök a gép elé és leírom a mesét, ami a szeretetről, természetről szól. És akkor megnyugszom egy ideig.
Olvasva a hozzászólását, elég lelkiismeretesnek hiszem ahhoz, hogy azt a pályázatot jól megírja. Komoly, kötelességtudó személyiségként "jött le". És az ember a segítséget ahhoz kéri, hogy a vizsga jól sikerüljön, nem ahhoz, hogy kivételezzenek vele. Ahhoz elég elcsábítani az előadót/főnököt:)))))
Még valami. Csak akkor fohászkodj a pályázatod elfogadásáért, ha Te úgy érzed, hogy az jó. Mert egy rossz pályázatnál azt kívánnád, hogy az elbíráló hazudjon a Te érdekedben, fogadjon el egy rossz pályázatot. Ez pedig becsületes úton nem működik.
Nem részesültem vallásos nevelésben, kb. ugyanezeket vallottam, mint Te.
Ahogy öregedtem rájöttem, hogy amikben én hiszek az ugyanaz, mint akik a vallásban, csak ők határozottan tudták ezt fiatal koruktól kezdve.
Hiszel a gondolat teremtő erejében. - Akkor hiszel a teremtőben is és a világ teremthetőségében.
Hiszel a sorsban. - akkor hiszel a valaki által meghatározott életútban. Hiszel egy felsőbb tudatban - ezt lehet Istennek, vagy Teremtőnek is nevezni.
Hiszel a természeti törvényekben - ezek működő egymásra ható fizikai, kémiai törvényszerűségek /ki hozta létre őket?/önfenntartó és szaporító rendszerek egymásra hatása, működése/ki írta meg a genetikai kódjukat?/.
Ha bajban vagy, kinek szoktál szólni a lelked mélyén, vizsga előtt az ajtóban mit mondasz magadban, nem azt: Jaj Istenem?
Hogy szól a magyarok himnusza: Isten áld meg a magyart.
Amikor fohászkodsz, én biztos vagyok benne, hogy Istenhez teszed. Ha még nem is nevezed meg. Ezt nem kell közölni senkivel, ez a Te magánügyed.
De, ha a nagymama, vagy valamilyen rokon, ismerős, aki már nem él és életében segítőd volt, szeretett téged, hozzá is fohászkodhatsz, ha hiszel ebben a fohászban.
Tehát ahoz fohászkodhatsz, akit Te magadban el tudsz fogadni és ha hiszel benne, akkor teljesül a kívánságod. Persze, ha ez nem anyagi hszonszerzés, mások becsapása, elátkozása, stb. Szóval, ha jóért fohászkodsz.
Ez persze csak az én tapasztalatom, és a mások által tudomásomra juttatott hasonló események, nem kinyilatkoztatás.
Racionalista vagy, ez nem baj. Nekem segít a tudat, hogy odafentről segítenek. Én speciel a földönkívüliekben bízom, de másnak az Istenben való hit segít. És még egy dolog: állítólag ha az ember elég erősen koncentrál valamire, az valósággá válik. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de a hit még senkinek nem ártott meg.
Csak azért, hogy bebizonyítsam: vigyázni kell a készen kapott elméletekkel. Jung elmélete szerint a kollektív tudattalanban a valaha élt összes ember valaha átélt összes emlékei fellehetőek. Ha ez így van, ahhoz, hogy valaki ufókkal álmodjon, ufókat vizualizáljon, egyszer valaha legalább egyetlen embernek látnia kellett ilyesmit, vagy át kellett élnie. Miről is vitatkoznak az ufóhívők és a szkeptikusok? Hogy a Földön nem járnak idegen civilizációk....
Sosem foglalkoztam álomfejtéssel, őszinte legyek, nem is hiszek benne. Irodalmi alkotásként persze értékelem Krúdy Álmoskönyv-ét, de soha nem támaszkodnék ilyesmire. Én az álmaimat két csoportba szoktam osztani: amelyek mutatni akarnak nekem valamit - hasonlóan a te álmodhoz, ezek nyilvánvalóan mutatnak rá élethelyzetekre, konfliktusokra, magunkkal, másokkal - és amelyek "kintről" jönnek. Tudom, ezt sokan hülyeségnek gondolják, de lelkük rajta, én hiszek benne. Az ösztöndíjhoz kérj nyugodtan segítséget odafentről - most megint nevethesz, ha akarsz - ha komolyan fordulsz hozzájuk, hidd el, segítenek benne.
egyáltalán nem haragszom meg, van igazság abban amit mondasz. nem bírom már a mókuskereket. kb éreztem miért álmodtam ilyesmit, de nem annyira vágom az 'álomfejtést'. sajnos egy évig nem tudok változtatni, és az sem biztos, hogy utána megkapom az ösztöndíjat. szóval egyelőre taposás van.
szeretem az álmaimat egyébként. minden reggel emlékszem. és mielőtt kinyitnám a szemem, nyújtózkodnék, mindig végiggondolom mi minden ' történt' az éjjjel. ha különös, érdekes volt, akkor megjegyzem. ha nem, akkor mire felkelek, már el is felejtettem. érdekes és különös, hogy vizsgaidőszakban a nagy tanulások közepette mindig visszatérnek az álmaim. de éber állapotban. folyton jönnek régiek, elfelejtettek. mindig oda kell koncentrálnom a tnaulásra, hogy elűzzem a 'démonokat'. ülök a könyv előtt, és felidéződnek az álomképek. eléggé oda lehet már az agyam olyankor.
Ez egy slágermagyarázat mostanában, mint néhány éve Jung kollektív tudattalan-elmélete. Csak éppen úgy, ahogyan annak a magyarázatként való felhasználása, ez is kicsit sántít. Mert nincs olyan megoldás, ami minden esetre egyformán passzolna. Az általad leírt jelenség stimmelhet mondjuk 90 százalékban, de még ott van 10 százalék, amire más megoldást kell keresni. Mert az a legnagyobb baj, mikor hajánál fogva előszedünk egy elméletet, aztán MINDENRE ráhúzzuk. Olyan, mint a fodrász hajnyíró gépe, amibe minden fej passzol. Amikor megkérdezik tőle, hogy ez hogy lehet, hiszen minden fejforma más, így válaszol: - De csak először. Ha érdekel, én két mondatban logikusan felborítom neked a Jungi elméletet az ufókra vonatkoztatva.
