Az alaplé az valami ördögtől való dolog, máramennyiben halászléről beszélünk :-)
Egyébként kiló feletti kárászok voltak.
A törpeharcsa fantasztikus lett, sajnos csak ez az egy volt. Mindenesetre rendeltem egy komolyabb mennyiséget. Valójában a kárászok állagával sem volt nagy baj, pláne miután kihűltek.
1. az egyik égőbe kevés denszeszt öntöttem, kifogyott. Az újratöltésnél nagyjából mindent felgyújtottam, amit lehetett.
2. sótlan lett egy kicsit a hal
3. a végén, az akkor már mindenütt lobogó denszesz miatt ott is melegedett a tálca ahol nem kellett volna, ráégett ami a halból kicsöpögött és kissé kesernyés lett a külseje.
4. túlfőtt a hal(mondjuk ez csak esztétikailag probléma, fantasztikusan omlós, puha)
5. sok volt a leve, tovább kellett volna szikkasztani a nedves pácolás után.
uuuu, de reg ettem kecseget! nekem nagyon izlett rantva is, hasonloan szeletelve mint az angolna. aztan finom volt belole a porkolt is. en pedig sutoben sutottem egeszben. arra figyelj, hogy a hurjat szedd ki, mert osszerantja a halat :)
Hát az valami csodás volt! Mi tizesével vettük és ettük persze. Erre a mai fiatalok nemigen emlékezhetnek, tehát az, hogy tudjuk miről van szó, az azt jelenti, hogy nem tartozunk a mai tinik közé.
Biztos vagyok Boarhunter kolléga válaszának igazában, egy tonhal (akár sárgahúsú, akár vörös) aranyárban méretik, és az emberek 99%-a keveri a tőkehallal (az átkosban nem lehetett a tőkehalat tőkehalnak hívni, ebből ered a tonhal mítosz - és keverés). A tonhal kilója olyan 5000 forintnál indul és a csillagos ég a határ. Amúgy az igazi tonhalnak büntetés lenne, ha kisütnék vagy rántanák ;)
Én is azt ettem tegnap, simán rántva. Nem ettem már vagy öt éve, de egyből kiszúrtam, hogy az. Teljesen más íze-állaga van, mint a heknek meg a "tengeri haltörzs"-nek meg ilyeneknek.
Fotóval sajnos nem szolgálhatok, de 24 -én pontyot vacsoráztam. Emellett belecsíptem kicsit a tonhal nevű szánalmas valamibe is. "Zongorázni lehet a különbséget" a népnyelv szerint. Nem is értem, anyám miért ragaszkodik a tonhalhoz. Talán szálkaiszony. Megjegyzem a filézett pontyot falni lehetett, egy darab (nem sok) szálkát sem találtam benne.
A "turistaellátó futószalag" helyeket ki kell hagyni! A helység szélén kell keresni a jó helyeket. Mi az idény kezdetekor jártunk Balatonfüreden egy város széli étteremben egész napos "árkon-bokron" túra után. Közvetlen emberi hang, figyelmes, udvarias kiszolgálás, nagyon finom és gusztusosan tálalt ételek - volt a jutalmunk, és olyan adag, hogy néhány falatot ott is hagytunk. (Jóistenke talán megbocsájt, hogy ez nem halétel volt -))))
A Szalajka-völgyi büfé régen is lehúzós hely volt, viszont bent a faluban (ma a Szalajka panzió étterme) a füstölt pisztráng tejszínes tormával "kihagyhatatlan" volt.
(Sokáig laktam Kazincbarcikán és erre jártunk Pest felé.)
