Aranyos vagy, köszönöm! :) A megyédbeli vegán barátnőmmel (élőben még nem találkoztunk) megbeszéltem, hogy majd tavasszal meglátogatom. Rendezhetnénk egy vega talit természetjárással egybekötve. Mit szólsz hozzá? :)
"Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál. Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország! Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád...."
:) Aranyos vagy! Igen, jó hogy 'itt' vagyok, de még jobb lesz, mikor 'ott' leszek. :) Egyébként jó itt lenni, mások az emberek, tényleg. Érdekes volt az ünnepek alatt hallgatni a rádiót. Lehet, hogy nem mindenki vallásos mélyen és csak mutatja, vagy esetleg vallásos, de nem tudja megvalósítani a keresztény eszményeket a hétköznapokban, de azt tapasztalom, hogy ezek a dolgok sokkal jobban átszövik az emberek mindennapjait és hatnak rájuk.
Más. Nincs meg valakinek a Csodás álmok jönnek c. film?
Törekszem.... erősen... :)))) De néha jó felvenni a 'légyszi magyarázzatok el nekem mindent, mert az olyan kényelmes' pózt. :) Ha megunjátok, úgyis észre fogom venni.
A tegnapi Metroban olvastam, hogy az állam nem vállal garanciát a kötelező védőoltások szövödményeivel kapcsolatban. Akkor hogyan kötelezhetnek bárkit bármire?
Láttátok a Méltósággal megszületni című könyvet?
Szerintetek mennyi esély van egy vidéki kisvárosban ilyen szülésre?
Ezt kellene terjeszteni, és tényleg tanítani az orvosi egyetemeken, mint módszert!
4 órányi türelmes (? :)))) ) gépnyomkodás eredményeképp sikerült újra beindítanom a laptopot. De megérte - megható dolgokra bukkan az ember. :) Ti is hiányzotok. Jövő héten szombaton pedig már OTTHON leszek!!
Azon gondolkodtam a 3 órás vonatúton/többek között/, hogy vajon a leghétköznapibb eseményeket szintén lehet-e több szinten/aspektusból értelmezni?? Valahogy mostanában minden kis történéshez mást is kapcsolok... vagy csak nagyon pihent vagyok? :)
Valamint: álomban lehet oldást kapni? Most komolyan kérdezem. :)
Rákosi elvtárs tiltotta be a homeopátiát Magyarországon (1949), mivel ez arisztokrata gyógymód. Addig itthon is gyártottak szereket. (Ha jól tudom a Richter Gedeon.) Az akkori Csehszlovákiában -az ottani betiltáskor- a gyógyszergyár "arisztokrata" munkásai szétszedték a gépeket és mindenki hazavitt egy darabot. A rendszerváltozás után megvolt minden darab.
A homeopátia magyarországi megjelenése: Almási-Balogh Pál Kossuth és Széchenyi orvosa homeopátiával gyógyított, 1831 nagy kolerajárvány idején Bakody József sikeresen használta. 1846 engedélyezik a homeopátiás gyógyszereket. 1848 a Batthyányi kormány egyetemi tanmenetbe iktatja oktatását, majd a kiegyezésig illegalitás, mert Habsburg ellenes mozgalomnak tekintik. 1865 megalakul a Magyar Homeopata Orvosegylet, 187o két egyetemi tanszék, 1866 Bethesda: önálló homeopátiás korház, Elizabethinum: homeopátiás osztály, máshol járó beteg rendelések Szontagh Ábrahám vezetésével. 1949 a homeopátiát, mint az arisztokrácia orvoslását betiltják. 199o az Egészségügy Tudományos Tanács nem tartja indokoltnak a tiltást.
Nyugaton persze a fasizmus rövid idoszakát kivéve nem volt tiltva. Elterjedt keletre is, ma Indiában nagy népszeruségnek örvend, mai nagy indiai orvosok: Farok J. Master, S.R. Phatak. 1996-ban George Vithoulkas (görög) alternatív Nobel-díjat kapott homeopátiás orvosi tevékenységért .
Engem már régóta foglalkoztat, h Mo-n miért lett betiltva a homeopátia, mert eddig csak egy pletykát hallottam, h R. elvtársnak volt vkivel személyes problémája, és ezért tiltatta be, a szocializmusban meg úgy maradt.
Október 10-e óta a közszolgálati televízió hírműsora szinte mindennap levetített jeleneteket, amelyek során fertőzés elleni védőöltözetben lévő emberek élve gyömöszölnek be hápogó kacsákat, sikoltozó tyúkokat, futkározó kiscsibéket, még az utolsó pillanatban is kackiás kakasokat műanyag zsákokba, a zsákok száját bekötik, a zsákokat teherautókba és dömperekbe dobálják, majd mély gödrökbe zúdítják le, és meszet öntenek rájuk, vagy meggyújtják őket (és feltehetőleg rájuk dózerolják a földet, de ezt már nem láttuk).
A néző csak találgathatja - ha egyáltalában érdekli a dolog -, hogy vajon már a műanyag zsákokban agyonnyomják egymást, vagy megfulladnak az állatok, vagy a teherautón törnek össze a csontjaik, vagy elevenen elégnek, vagy elevenen temetik el őket. A döbbenetet még fokozza az, hogy a műsorvezetők szóra sem méltatják mindezt. Higgadtan, közönyösen tovább darálják az ennél, úgy látszik, fontosabb híreket.
Nincs ebben semmi meglepő. Mert ugyan ki törődne néhány tízezer vagy százezer kacsa-liba-csirke halálra kínzásával, amikor az emberek, az Emberiség megmentéséről van szó?! És annak bemutatásáról, hogy lám, milyen felelősségteljesen dolgoznak a szakemberek: ha kell, gondolkodás nélkül s kíméletlenül kiirtanak minden élőlényt. Hozzánk képest elhanyagolható tényezők.
Azt szinte kár is megemlíteni, hogy az így megkínzott és megölt állatok 99 vagy 100 százaléka minden valószínűség szerint egészséges volt, s csak azért kellett megölni őket, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. Civilizáltabb országokban, Lengyelországban vagy mondjuk Ausztriában első ijedségükben nem temettek el élve tízezernyi állatot, hanem elrendelték, hogy minden gazda tartsa zárt helyen őket. Hátha meg lehet őket kímélni, ami mindenekelőtt nekik volna jó (egy darabig); amíg a fentieknél talán valamivel humánusabb vágóhídra nem kerülnek - jó volna a gazdáknak meg az országnak is.
Amúgy nincs a történtekben semmi meglepő. Hiszen mi, emberek, mindig is kiirtottunk minden élőlényt, ami az utunkba került, amitől féltünk, vagy aminek a halálából hasznot húzhattunk. Csak mindez régen történ; vagy tőlünk távol történt; vagy nem tudtunk róla; vagy könnyítettünk lelkiismeretünkön egy kicsit azzal, hogy ejtettünk egy könnyet a lebunkózott fókakölykökért; vagy azt mondtuk vállvonogatva, hogy ilyen a világ; meg a természet törvényeit és "táplálékláncot emlegettük", ahol a nagyobb hal megeszi a kisebbet, és az ember - szerencsére - képes megenni még a legnagyobb halat is. És végső fokon megnyugtattuk lelkiismeretünket azzal (ha netalántán csengetett), hogy végtére is az ember a legmagasabb rendű faj, főemlős a főemlősök között, mert neki bizony van, az állatoknak meg nincs értelmük vagy halhatatlan lelkük; vagy valami hasonló hiányzik belőlük. Meg nem is halnak meg, csak megdöglenek. Mi csak tudjuk.
Igaz, nem jó ilyen közelről látni a szenvedésüket. Mert bár lehet, hogy nem részesei az értelem vagy a lélek kiváltságának, de hogy ugyanúgy szenvednek, mint mi, az aligha lehet kétséges.
Döbbenetesek azok a képek is, amelyek azt mutatják, ahogy a szkafanderes sintérek az udvaron kapirgáló tyúkokat hajkurásszák, vagy hármasával-négyesével tépik ki őket az ólakból - miközben gazdájuk tehetetlenül nézi kedvenceinek, létfenntartóinak elpusztítását. Esett-e egyetlen szó is arról, hogy mi lesz azokkal a szegény parasztemberekkel, akiknek a megélhetést, a tél átvészelését vagy egy kicsit jobb életet jelentettek ezek az állatok? Kártalanítja őket valaki? Feltehetőleg. De ugyan már ki törődik az ő sorsukkal, itt, nálunk, a városi emberek világában, ahol már csak feldarabolva s fagyasztva találkozunk kacsával, tyúkkal, libával?
S különben is, mi civilizált és finnyás emberek vagyunk, csak filézve vagy darálva esszük meg az állatokat. Csirkeszárnyat, combot látni se akarunk, mert a végén még arra emlékeztetnének, hogy élőlények lábát, szívét, nyakát ropogtatjuk. Isten mentsen minket ilyen barbár durvaságtól.
És mi lesz a szakdolgozat konkrét témája? Csupán a csibeléttel kapcsolatos, vagy szükségszerűen érinti majd az ilyetén (kiváltott) fogyatékosság hatását? Érdekes témába nyúlsz vele... Utolsó mondat meg elgondolkodtató.
Ma szakdolgozati téma keresése közben elvetődtem egy érdekes helyre. Mutattak nekem két kiscsibét. Az egyik kicsit elszontyolodottabbnak tünt, kevésbé volt virgoc, és egy vágás látszódott a fején. Közölték velem, hogy hiányzik a fél agya, az a fél, ami nálunk a nagyagynak felel meg. Felmerült bennem a kérdés, vajon ezt a témát válasszam-e, bár most úgy tűnik, hogy csak ez a téma lesz választható. Szóval most ezen gondolkodom. Meg azon, hogy érdemes-e megszerezni azt a tudást, amihez ilyen út vezet.
A National Geographicban olvastam, hogy tulképpen a tudósok azon munkálódnak, hogy laboratóriumi körülmények között létrehozzák a madárinfluenza emberről-emberre terjedő változatát!!! Hogy aztán tudjanak ellene oltóanyagot kidolgozni!
Mi ez, ha nem a legnagyobb mértékű felelőtlenség?
Lehet hogy soha nem jönne létre ilyen, mint ahogy eddig nem is jött. De akkor mi ellen termelnénk a sok gyógyszert és oltószert?! Ez ám a legnagyobb üzlet!
szükségesnek látom az adott magatartás emberi jogi és alkotmányos alapjogi értékelését, és errõl a nyilvánosság tájékoztatását."
Arra is kiváncsi lennék, ki értékelné ezt a magatartást? Mert nem mindegy , hogy mondjuk az EU parlament megfelelő fóruma, vagy itthon? Mindenkinek alapvető emberi joga, hogy eldöntse ezt, mint ahogyan azt is, hogy mit eszik, vagy mivel eteti a gyermekét!
"Mint országgyûlési biztos, a sajtó híradásaiból értesültem arról, hogy egy házaspár megtagadta a kötelezõ védõoltás beadását gyermekének. Figyelemmel a vitára okot adó szülõi magatartásra, felismerve annak jelentõségét, hogy szélesebb körû elterjedése esetén ennek társadalmi veszélye is prognosztizálható, szükségesnek látom az adott magatartás emberi jogi és alkotmányos alapjogi értékelését, és errõl a nyilvánosság tájékoztatását."
Máshol tán ezért a megfogalmazásért - ennek a vitatható jogsértésnek a vélelméért már a társadalomra veszélyesnek bélyegezni valakit - egy jobb ügyvéd már kasználna.
Ja, részlet Lenkovics Barnabás állampolgári jogok(lol) országgyűlési biztosa állásfoglalásából.
