Na tegyük fel, hogy a test nem a súlyponti főtengelye körül forog, és szöggyorsulása nem nulla, hanem a felfüggesztésen átmegy a pillanatnyi forgástengely.
Azaz D'Alembert elve szerint M+Mt=0 és F+Ft=0
Ekkor viszont a test súlyponti mennyiségeivel felírva: Mt=-Js beta, Ft=-mas tehát súlypont gyorsulásával és súlyponti
tehetetlenségi főtengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékával, feltéve, hogy pillanatnyi helyzetében a felfüggestés körül ezzel paralell tengely körül pillantnyi forgómozgást végez.
A súlypont gyorsulása alfa szöget zár be normális komponensével.
Akkor Ft rs sin alfa +Jsbeta=Ft rL sin alfa
vagyis rL=rS+Is^2/rs ez egy ismert összefüggés , rs súlypont távolsága a felfüggesztési ponttól, rL pedig ugyanonnan mérve a lengésközéppont helye, Is inerciasugár. rL helyen Ft erő hat , Sum M=0
Tegyük fel M=M'+M"
M' az a nyomaték amikor M" nyomatékot nem fejtem ki a testre.
Ha kifejtem szöggyorsulás változik.
M" lassító, ha iránya a szöggyorsulávektorirányával ellentétesen forgat
gyorsító ha egyirányban.
Miféle hülyeség az, hogy nem lehet megváltoztatni kinematikai jellemzőket nyomatékkal.
A "statikus" szó megértése problémát jelent számodra? Az erő és nyomaték egyensúly erre vonatkozott. A lehetséges legegyértelműbb megfogalmazásban. Ha ez nem megy neked, akkor nem megy.
A hozzászólásomban röviden utaltam a dinamikus megoldásra, a "himbálózó" ide tartozik... :-)
Lóg egy kötélen valamilyen test. Vízszintes tengellyel forgatónyomatékot gyakorolva a testre az érdekel, milyen új egyensúlyi állapot állhat be (nem pedig az, hogy milyen dinamikus mozgások jöhetnek létre, ami jóval komplexebb feladat).
Ennél világosabban nehéz lett volna megfogalmazni, hogy statikus egyensúlyi megoldásról beszéltem.
Ráadásul röviden külön is foglalkoztam a dinamikus megoldással.
Tiszta vagyok. Mint mindig. Vád visszautasítva alku nélkül! (Hasonló a gyanúm veled kapcsolatban, csak én nagy borivóként tartalak számon. De most már bogarat ültettélka fülembe...)
A statikus helyzet feltételét írtam le egy darab szilárd testre. Arra a szilárd testre amit a kérdező kérdezett, és amit én pontosabb formában külön megfogalmaztam. Ha ebben hiba van, írd le világosan, hogy szerinted mit rontottam el.
Túl nehéz lenne összefüggő gondolatokat érthető formában leírni?
Pontosan mit mondtál el, miről, hol? Mit mondtam én máshogy, miről, hol?
Ebben a topicban éppen szénszálas izzókról volt szó, ehhez ez nemigen látszik kapcsolódni.
Egy másik topicban feltettek egy kérdést egy kötélen lógó tárgyra gyakorolt nyomatékról. Erről van szó? Ha igen, miért nem oda írtál? Ott annyit írtál, hogy a kérdező provokátor (?) meg hogy rossz (?). Mirossz? amit én írtam? Nem hiszem, de ettől még lehet. Csak akkor megírhatnád, mi a hiba benne.
Vagy nem is erről van szó? Ha nem, miért nem írod meg miről van szó?
Komolyan, olyan érzés veled vitatkozni, mintha éppen be lennél lőve, és sose lehetne tudni mit vélsz éppen látni vagy hol tartasz éppen a saját vízionált vitádban...
Na szóval neked kellene megmagyaráznod, hogy miért is ne lehetne az ingát a súlypontja és a felfüggesztési pontja között a mozgás síkjára merőleges hatásvonalú nyomtékal szöggyorsulását növelni?
Mert szerintem lehet. És el is mondtam hogyan. Mégpedig ebben a hozzászólásomban.
Én kompakt fénycsővel tapasztaltam hasonló, nagyon bosszantó jelenséget. A kapcsolókat még az izzólámpás időkben szerelték be. Ezekben egy kis glimmlápa volt, ami kikapcsolt állapotban világított, hogy sötétben könnyebb legyen megtalálni a kapcsolót. Az glimmlámpa árama nagyon kicsi, így az izzó természetesen nem világított.
A kompakt fénycső elektronikája viszont beindult ettől. Töltődött benne a kondenzátor, mikor elért egy bizonyos feszültséget, a lámpa mindig villant egyet. Rendkívül zavaró volt, kénytelen voltam kiszedni a glimmet a kapcsolóból. :-)
Elnézést, de nem találtam a problémához közelebb álló topicot.....
De talán kristályfizika...:))
Van néhány LED-es (LED-csoportos) lámpám. Az tapasztaltam hogy az egyik - a sötétben nagyon halványan, de jól észlelhetően - világít. Külön érdekesség, hogy nem mindegyik LED teszi ezt. Hasonló a jelenség ahhoz, amit a világító számlapú óráknál, villanykapcsolóknál tapasztalhatunk.
Gondoltam én a LED-ekkel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorra is, de a LED-ek vagy világítanak, vagy nem, túl kicsi ráeső feszültség esetén nem világít, a nyitófeszültség elérése esetén a fény emittálásába kezd.
Úgy gondolom igen. Az elektromos térrősségvektorhoz képest. Persze nagyon nagy intenziátsú elektromágneses hullámnál minden bizonnyal kimutatható, de ekkor is az elektromos térhez képest elhanyagolható. Azt hiszem a fénysebesség az arányossági tényező.
Bocsi a hülye kérdésért, de akkor ezek szerint az EM hullámokban a mágneses térerősség mindig elhanyagolható, vagy esetleg frekvenciafüggő az aránya az elektromos térerősséghez képest?
Igen. A fénypolarizáció esetén is csak az elektromos térerősséggel szoktak törödni, ezt hívják fényvektornak. A mágneses térerősség iszonyatosan pici az elektromoshoz képest.
Vagyishogy az anyag mágneses szuszceptibilitása nagyságrendekkel kisebb, mint az elektromos, ezért nehezen hozható kölcsönhatásba a fény mágneses tere az anyaggal.
Ezek szerint az antennák is csupán az rádióhullámok elektromos kompnensét érzékelik, ugye.
Vagy inkább csak arról van szó, hogy a fény hullámhosszán a mágneses mező nem lép kölcsönhatásba az anyaggal, mert a mágneses alkatrészek határfrekvenviája kisebb, mint a fény?
Azt irják a jelenség 10E-11 W/m2 en lép fel, ha jól számolom, kb 15000 kmre lehet a Naptól lehet ilyen intenzitás igy a gyakorlati megvalósitásban nem nagyon hinnék.
Charge separation mediated by linearly-polarized light in transparent insulators is analyzed numerically by integrating the equations of motion of a bound charge. It is shown that large static and transient dipole moments can be induced by the magnetic component of light at nonrelativistic intensities regardless of whether the pumplight is coherent or incoherent. Quantitative estimates show that efficient conversion of optical beams to electrical power is possible in lossless dielectric media and that THz radiation can be generated in unbiased materials through the use of transverse optical magnetism.
Fény hatására mágneses mezőt kelten, ha jól értem konyhanyelven. Persze a kérdés felmerül bennem laikusban, hogy a fény elektromágneses hullám, ezek szerint a mágneses mező energiája frekvenciafüggő?
Ha van egy kis időd, akkor olvasd el az alábbiakat // Landauból (65§) //
A klasszikus mechanikában az egymással kölcsönható részecskék rendszere leírható a Lagranfe-fv segítségével, amely csak a részecskék egyazon időpillanathoz tartozó koordinátáitól és sebességeitől függ. Ezt végső soron az teszi lehetővé, hogy a hatások terjedési sebességét végtelennek tételezzük föl. De a hatások véges sebessége miatt az erőteret saját szabadsági fokokkal rendelkező önálló rendszernek kell tekinteni, ezért a részecskéket és és az erőteret együttt kell vizsgálni. Tehát a tér szabadsági fokaival összefüggő mennyiségeket is be kell építeni a L-fv-be. Mivel a mozgó töltések em. hullámai csak a v/c szerinti harmadik közelítésben jelennek meg, a L-fv használata v^2/c^2 rendű tagok figyelembevételével is lehetséges.
A Hamilton-elvnek azonban van egy másik kényes területe, az alábbiakat Keszthelyi Tamástól tudtam meg:
Hogy a hatás-fv minimumának szükséges feltételt találjunk, igazából nem elég, hogy a variációja nulla legyen, mert a legkisebb hatás-elve nem mindig igaz a mozgás egész pályájára, csak a pálya egyészen pici kis szakaszára, ugyanis az egész pályára a Lagrange-fv integrálja csak extremális. Vegyük észre, hogy ráadásul az intergálban kivétel nélkül mindig az idő a paraméter, ahhoz azoban, hogy a saját idő szerint integráljunk (globális értelemben vett idő fogalmának amúgy sincs nagyon értelme, amióta megcáfolták az univerzum eltolás invarianciájának hipotézisét) még egy harmadik feltételezéssel is élnünk kell, ez pedig az ekvivalencia-elv, mely szerint minden állapothoz (a kofigurációs tér egész kis szeletét nézve) található egy inerciarendszer.
Tehát összegezve: ha minden elég kicsi + az időeloszlás homogénnek vehető + S variációja 0 + elhanyagolhatóak a tér szabadsági fokaival összefüggő mennyiségek akkor igaz a Hamilton-elv, és minden levezethető belőle.
Nézd csak, ez egész komolynak tűnik: Robin Ticciati - Quantum field theory for mathematicians. Az Amazon közönségének jobban tetszik, mint a Nash-könyv.
Charles Nash "Differential Topology and Quantum Field Theory" c. könyvét nézted már? Ez ránézésre sokkal egyszerűbbnek látszik, mint amit te mutattál. Ez nem ajánlás, mert sem a témát, sem ezeket a könyveket nem ismerem, csak egy ötlet.
Tudnátok a kvantummező elméletek differenciálgeometriájáról szóló könyvet ajánlani? A Geometric Methods for Quantum Field Theory című könyvet találtam a neten, amely matematikailag precíz bevezetésnek látszik. Vannak még hasonló nyelvezetű könyvek a témához?
