Nem egyszer kerülhet az ember olyan helyzetbe, mikor csak rossz döntést hozhat. Most sikeresen megint ilyen helyzetet teremtettek politikusaink (határainkon belül és kivül). Ha a nem szavazat győzne , micsoda arculcsapás lenne az a kinteknek, de ha az igen győz, ki az a nagytudásu, ki aki megmodja, hogy ki a magyar a határainkan kivül. Érvénytelenség esetén is megindul majd az egymás okolása. A 2002-es választás hangneme visszatér (visszatért), megint árokásás csak most máshol és mélyebben.
Ne haragudj, mi közöm van ahhoz, ha romániai rokonaid -cujkás, piros fehér zöld révületükből felébredve- kiábrándultak maradnak három évvel Romániának az EU-ba való belépése elött?
Hmmm... ez kérdés? Ezek Gyurcsánynyal kiegészítve is még pusztán csak retorikai ellenfélnek számítanak, a profizmus, netán harckészség? Nem jellemző...
Tudod Te hogy milyen kiábrándultság lessz urrá a romániai rokonaimon, ha többségbe kerül a nem. Ha meglátogatom őket mindig elfog a szomoruság a fiatok házassági kedve ott is csökken, csak 1-2 gyereket válalnak. Ha nem lenne elvándorlás akkor csökken a magyar népesség.
Meg sem vivnak egy csatát, és rögtön kapitulálnak?
Mi ez a baromság a külhoni állampolgárságról, és milyen alapon fogják megtagadni, bárkitől, aki kimutatja, hogy felmenői a Magyar királyság alattvalói voltak?
Továbbá mi a baromság az etnikai alapon való munkahelyteremtlési támogatás, ami olyan mértékben diszkriminativ, hogy azonnal ki fogják pofozni a kormányból ezt az ötletek az EU-ban. Hát nem volt elég aza pofon, amit Orbán kapott a Státusz törvény kapcsán?
Lassan megint mindenkinek elmegy a józan esze, és beszarik a gatyájába?
Mostanában tartózkodtam a politika fórumra való írástól, egyrészt nem volt miért, másrészt a mostani magyar politikai helyzetet, az egymással szembenálló felek viselkedését károsnak tartom a nemzetre nézve bármilyen köntösbe is csomagolják mondanivalójukat. Mindkét oldaltól a lehető legnagyobb távolságot szeretném tartani. Ebben a kérdésben azonban kivételt teszek, mert ez most szerintem nem aktuálpolitikai téma, hanem a határainkon túl élő magyarokat illetően, majdhogynem sorskérdés. Nem dughatjuk homokba a fejünket, nem mondhatjuk azt, hogy nem megyünk el szavazni, nem mondhatjuk azt, hogy nemmel szavazunk, mert ezzel a lehetőséget vesszük el tőlük. Tudom, hogy lesznek akik az igennel vissza fognak élni, a határainkon túl élők esetleg gazdasági előnyők szerzésére, a határainkon belűl élő politikailag elkötelezettek pedig elképzelhető, hogy szavazatszerzésre is megpróbálják majd kihasználni ezt, de ez legyen az ő szégyenük, semmiképpen sem érzem úgy, hogy az igen esetében bármiféle lekiismereti felelőség terhelne, a nem esetében már egészen másként látom, szóval lehet, hogy meglepő, de jómagam az igenre voksolok.
ps: Mellesleg a nemzeti, érzelmi húrok megpendítésével rövid távon kierőszakolt, kiügyeskedett politikai előnyökről a történelem bebizonyította, hogy nem hosszú életüek, ez gondolom sem az u.n. balos, sem az u.n. jobbos olvtársak előtt nem ismeretlen tény.
mi a baj? vegre megvalosulhatna a magyarok hid szerepe a keet orszag kozott. gondolom hogy ilyetenforman mind a ket orszagban lehetnenek orszaggyulesi kepviselok.
de szerintem ne alljunk meg ennel. merjunk nagyokat gondolni, almodni.
mi lenne ha tokes laszlo lenne mind a ket orszag miniszterelnoke? demokratikus valasztasokon?
a 'nem' azért kínos mert úgy járhatunk vele, mitn a szlovák EU népszavazás:
a 'nem'-el szavazók miatt lett érvényes, és persze az 'igen' szavazatok voltak többségben, úgyhogy lényegében a 'nem' re szavazóknak köszönhetően győzött az 'igen' :-)))))
