Sajnos nem arról van szó, hogy nem találtam meg azt a közösséget, ahol kellek, hanem az, hogy ha megtalálom, mindig elszúrom.
Lehetetlen természetetem, és életfelfogásom van.
Még mindig hiszek a szeretet erejében, pedig már sokszor megszívtam e miatt.
A saját káromból sem tanulok. Mindig abból indulok ki, hogy az emberek jók, és még akkor is ebben hiszek, ha már eltapostak.
Menthetetlen álmodozó és romantikus lélek vagyok.
Csak a világ nem így működik. Nem a szeretet, hanem az érdekek hajtják.
Vagy pont nem azokkal az emberekkel találkozol akiknek kellene a társaságod - mert még nem tudnak róla. Én se kellek a világon többmilliárd embernek, de van egy elenyészően apró kis közösség, amelynek igen.
Nem a férfiakra gondolok, hanem úgy egyáltalán.
De nem is akarok már "kelleni", csak beszélgetni szeretnék.
De nem a nyomoromról, mert abból elegem van. :-)))
Mi ez a negatív hOzzáállás?
:(
Itt a tavasz, fel a fejjel, csípd ki kicsit magad és máris jobban fogod érezni magad és más is könnyebben felfigyel rád. :)