Szerintem jól teszed, hogy írsz. Legalább van egy-egy normális hozzászólás is a sok gyalázkodás, meg hazudozás között. :)
Adja Isten, hogy Te tovább bírd, mint én. Nekem is volt 285 hozzászólásom abban a topikban, de amit kaptam az utolsóra (127571), az talán végleg betette nálam a kaput ott. :o)
Jut eszembe: nézz be már légy szíves a 700-as CLUB az ATV-n topikba. Ott is látható, hogy egyesek mennyire vakok, és süketek. :(
Gera Zoli, aki utcagyerekből lett európai sztárfocista.
A lázadó tinédzsert édesapja vitte el a pécsi Hit Gyülekezetébe. A megtérést követően Gera nemcsak kicsapongó életmódjával szakított, hanem visszakanyarodott a futballhoz is.
Gera Zoltánt rögös út vezette a csúcsig, hiszen ma a világ legjobb magyar labdarúgójának nevezett játékos nem egyszerűen indult el az életben. A labdarúgó gyerekkora korántsem volt fényes, sőt!
Gera Zoltán nem egy rendőrségi ügyet tudhat magáénak, amire cseppet sem büszke. A focista elárulta: egy verekedéssel kezdődött minden és meg sem állt a felfüggesztett börtönbüntetésig. A sportoló kendőzetlenül vallott ifjúságának nehéz "kalandjairól" és tetteiről, hogyan jutott a mélyből a csúcsokig.
"Volt, hogy loptam cigit, alkoholt... Nem drogoztam, de szipuztam...
A dohányzás 10 éves koromban kezdődött és 12-13 évesen már ittam is. Persze erre nem volt pénzünk: elmentem egy játékterembe és flipperezéssel kerestem meg a betevőt. Volt, hogy édesanyámtól is loptam, de volt, hogy másoktól vettem el a pénzt" - mondta őszintén a TV2 Frizbi Hajdú Péterrel című műsorának felvételén Gera Zoltán, aki az iskolát is nehezen járta, inkább lógott: 17 éves volt, amikor a nyolcosztályost befejezte, de az érettségiig már nem jutott el.
"A szüleim elváltak, próbáltak rám hatni: édesapám és édesanyám is megvert. Amikor anyukámtól kaptam ki, volt, hogy majdnem neki támadtam: akkor a bátyám fogott le. Aztán egy nap a kaszinóból kirángatott az édesapám és elvitt a Hit Gyülekezete istentiszteletére. Két-három alkalommal elmentem vele, s ezután rájöttem, hogy nincs szükségem ezekre a dolgokra. Megtértem és Jézusnak adtam az életem. Rájöttem, hogy az egész életem csőd, sokat sírtam ebben az időszakban, utálat és gyűlölet volt bennem a régi életem miatt" - magyarázta Gera, aki azt is elárulta: első fizetését egy nagykereskedésben kapta, ahol pelenkákat csomagolt.
Aztán megfordult az élete, ma már a Fulham játékosaként ismerjük, s a világ legjobb magyar labdarúgójaként emlegetjük. Angliában megismerik, ha családjával sétál az utcán, megállítják autogrammért. Minden nap imádkozik, angliai otthonában sikerült egy kis imakamrát létrehoznia, ahogy ő fogalmazott: egy nyugis szobát, ahová elvonulhat.
"Minden nap olvasom a Bibliát, ez egyfajta erőgyűjtés a számomra" - tette hozzá a focista.
Az Istenhez való megtérés, és a vízkeresztség után (az Úr Jézus Krisztus nevében, nevére, a bűnök bocsánatára) nincs másra szükség, mint venni az Ő Lelkét, a nyelveken szólás elsődleges jelével.
"halandói gondolkodással az a gond, a szellemi lehetőség csak a civilizáció átlátására elég. Így a valóság igen csekély részét vehetik csak észre. Bár ennek teljességéhez egész életük alatt ragaszkodnak. Ennek kevéssége viszont bizonyíthatná haláluk miértjét.... de nem tanulnak. :("
A gyümölcsöt már kezdettől fogva észre lehetett venni. Én már Budaőrsön észrevettem, amikor egy amerikai hülyeségeket "prófétált", és csak úgy csüngtek rajta N. S.-ék meg a kedves testvérek. Bizony nehéz elfogadni a szemfényvesztést. Mert ahhoz "felülről való bölcsesség" kellene..... (Attól még Nagy Józsi lehet becsületes hívő ember, ez ugyan nem változtat a dolgon. A Jelenések könyve elején is van olyan gyülekezetről szó, ahol vannak "némelyek", akik nem részesek a többiek bűneiben.)
Tévedsz. A pszichológiai alapú rajongás minden felekezet "karizmatikusaiban" előfordul. Csak nem mindenütt egyforma külső megnyilatkozása van. Éppen ez az ördög nagy csalása. "Világosság angyalává változtatja magát." És nagyon sokan nem ismerik fel. És meg sem mondhatod nekik, mert úgy sem értenék meg.
Ha elkerülte volna a figyelmedet, akkor közlöm veled, hogy Nagy Józsi (akinek a bizonyságai annyira tetszettek neked) is a "rajongó" "nem normális" egyház tagja. Ott lett ő is az "ordibáló" NS mellett az, aki ma. Erkölcsös, 5 gyermekes, Istenfélő családapa!
Esetleg ha a gyümölcsöket is érszevennétek, nem lennétek ennyire elvakult HGY ellenesek!
Amennyiben a 75-ös hozzászólásodban szereplő feltételek megvannak nálad, elfogadhatóvá váltál. Ha ennek ellenére okoskodásoddal elutasítod az ajándékot, Magának az Ajándékozónak a helyzetébe gondolj bele:(
Ahan :) Én ezeket úgy mondom, hogy siker egyházasok. Vagyis a normális egyházon kívüliek.
Egyszer láttam egy videót, ahol NS ordibált a hívekre, hogy kinyitod a szád és veszed a Szentlelket. A pasi kinyitotta a száját és csak úgy vágódott a földre rángatózva és eltorzult pofával. Na, hát ilyen az ő Szentlelkük.
Nagy részük "rajongó". És "rajongása" (állítólag Jézus Krisztus iránt) nem a Szent Lélektől, hanem saját pszichéjétől származik. Magyarul: "olyan lelket vett, amit nem vett előzőleg" (ahogy Pál írja a 2Korintusi levélben), és ennek következménye egy beteges rajongásban kimerülő, önmagát és Istent megcsaló (azaz: utóbbit csak megcsalni akaró) életből áll. Az ilyen emberek állandóan "kedvesek", állandóan "vigyorognak", állandóan arra hajtanak, hogy nekik összkomfortjuk legyen (akár testvéreik szűkölködése árán), az ilyen emberek hajtják a nyelveken-szólást, a "kenetet", az ilyen emberek pszichológiai alapon állva "öntudatlan valószerűtlenségben" leledzenek.
Aha, az is lehetséges, hogy valaki soha nem lesz karizmatikus? Nem kap semmilyen karizmát?
Azt olvastam, hogy ajándék, tehát kérni nem is lehet.
Már el is árultad, hogy nem olvastál figyelmesen. Vagy még nem értél odébb? (Egyébként meg nagyon vigyázz, ne dőlj be a "karizmatikusoknak". Mert nagy részük pszichologiai alapokon áll, és még csak nem is tudja....)
Van akinek van, és van akinek nincs. Ez még nem föltétlenül szükséges az üdvösségünkhöz.
A szolgálatokban van ezekre inkább szükség. Egy ima szolgálatnál jó ha van az embernek a prófétálás karizmája, de ha nincs az se vészes. Attól még tud valaki imádkozni.
Ez a Szentlélek ajándéka. Annak adja akinek akarja. De kérni azt lehet! Sőt kell is. Kérjetek és kaptok..... Vágyakozni kell rá, és az Úr megadja szívünk kéréseit.
Nagy Józsiról még azt is olvastam a Találkozások Jézus Krisztussal c. könyvben, hogy egyszer egy hegyen sétálgatva beszédbe elegyedett pár fiatallal. Istenről-nyelveken szólásról diskuráltak, és az egyikük arra kérte, hogy imádkozzon már egy kicsit nyelveken.
Az ima után a fiú megköszönte, hogy Józsi olaszul kérte Jézust, szüntesse meg a fejfájását. Csak az nem volt világos előtte, hogy Józsi honnan tudta, hogy neki fáj a feje?
Józsinak természetesen fogalma sem volt se az olasz nyelvről, se a fejfájásról. Ő csak azon a nyelven szólt, és azt, amit éppen akkor a Szentlélek közölni akart a fiatalokkal.
Szerintem 14 évesen még azt se tudja az ember mit beszél a pap a felkészítésen. Legalábbis mikor én jártam felkészítésre. Híre hamva se volt a karizmáknak. Sőt a Sz. Lélek is csak a mesében létezett.
Így nem is csoda, hogy az embernek fogalma se volt arról, hogy a Léleknek működnie kéne. Lehet, hogy valamelyest működött, mert így visszanézve felfedeztem az életemben olyan dolgokat aminél tuti, hogy a Lélek szólt közbe, hogy EZT NE TEDD! De akkor ezt én mind magamnak tulajdonítottam.
Az irigység tényleg nem keresztényi hozzá állás. Ezt én is tudtam akkor is, de mégis bennem volt egy "kicsit".
Én olyan imacsoportba kerültem bele ahol működtek a karizmák. Szinte mindenki imádkozott nyelveken. Voltak akik magyarázták is. A prófétálás is működött. Szükség is volt rá, mert hozzánk sokan jártak/ járnak közbenjáró imáért.
Így már 1 éve azért ment az ima, hogy megkapjam a nyelvek imáját. De én is nagyon szerettem volna megkapni.
Erre a lányom, már az első alkalommal nemcsak, hogy megkapta, hanem értelmezte is és amint kiderült később még a prófétálás ajándékát is megkapta.
Persze aztán később én is megkaptam, de már ez egy külön történet.
Az Úr nem véletlen ezt adja először. Azért mert ezzel az adománnyal a mi Istenkapcsolatunkat építjük. Ami a legfontosabb az életünkben. A Lélek szól közvetlen a Lélekhez. Ebből nekünk van "hasznunk" és nem másoknak.Az Úr először minket akar felépíteni (gyógyítani, szabadítani) helyrehozni. Hogyan szolgálhatunk mások felé ha a mi magunk is betegek vagyunk, és az Istenkapcsolatunk is rozoga. A Lélek pedig azt kér számunkra, ami nekünk jó. Isten tudja mi nekünk a jó. Ne utasítsd vissza a nyelvi imát.
Szentlélek-keresztségről, nyelveken szólásról, Nagy Józsi bizonyságai:
„ebben az időben élsportoló ökölvívó voltam, ifi válogatott, szép sikereket értem el, csak az erkölcsi bűnöket nem tudtam elhagyni semmiképp se. Viszont a gyülekezetben a Szentlélek-keresztségemkor egy fantasztikus dolog történt: elkezdett tűzben égni a fejemtől a talpamig mindenem, és elkezdtem nyelveken beszélni, csak úgy ömlött belőlem a szó, nem bírtam abbahagyni.
Már az is egy csoda, hogy életben vagyok. Amikor anyukám hat hónapos terhes volt velem, harmadfokú toxikus mérgezést kapott. Eltorzult az arca, megvakult mind a két szemére, a saját anyukája sem ismerte meg a kórházban. A méhében levő gyermekről – ez én voltam – megállapították, hogy halott, és úgy vélték, emiatt kapott hullamérgezést. Föl akarták vágni a hasát, hogy engem kiszedjenek belőle, hogy így legalább az ő életét megmentsék. De akkor anyukám Istenhez imádkozott, hogy Isten – ha a gyermek tényleg halott – támassza föl, keltse életre. És fölajánlott engem, hogy Isten szolgája legyek, ha felnövök. Ezek után fölvágták a hasát, kivették belőle az egy kiló húsz dekás kis „húscafatot”. Csodálkoztak, hogy éltem. Mindjárt kihánytam 20 deka méreganyagot, lefogytam 90 dekára, tehát kisebb lettem, mint egy literes zacskós tej – ezt csak összehasonlítási alapul említem. Az orvosok azt mondták, nem fogok életben maradni, vagy ha mégis, akkor testi és értelmi fogyatékos leszek, de legalább az egyik.
Igaz, sokan bolondnak tartanak, hogy hiszek az Úrban, de ez orvosi értelemben nem minősül bolondságnak. Viszont – az Úr dicsőségére – egyéves koromra már az összes korombeli gyereket lehagytam.
Annak ellenére, hogy édesanyám az Úrnak ajánlott fel, az életem nem úgy alakult, mintha Istent akartam volna szolgálni, ez csak a megtérésem által tudott megvalósulni.
Otthon ebből nagy feszültség támadt, megpróbáltak eltiltani a gyülekezettől. Apám nagyon mérges lett, agyon akart csapni, de azt mondtam, ha agyoncsap is, én az Urat fogom követni, és járni fogok a gyülekezetbe. Azt felelte, „te megbolondultál, bekábítószereztek, meghipnotizáltak”. Mondtam, nem, engem Jézus megérintett, és a Szentlélek által nyelveken szólok. Akkor azt mondta, „te tényleg megbolondultál, hát soha nem tanultál semmilyen nyelvet”. Meg akartam neki mutatni a Bibliában, hogy mi az a nyelveken szólás, és hogy ez nem emberi nyelv, de azt válaszolta, hogy ne szórakozzak vele, hanem mutassam, mit tudok: szólaljak meg nyelveken.
Igaz, azt írja a Biblia, hogy hitetlenek előtt ne szóljunk nyelveken, mert azt hiszik, hogy megbolondultunk, de arra gondoltam, apukám már most is ezt hiszi, pedig még meg se szólaltam, mi jön, ha meg is szólalok. De nem volt mit tenni, megszólaltam nyelveken. Tudtam, hogy ez az ajándék nem emberek közötti kommunikációra, hanem Istennel való kommunikációra adatott, de tudtam azt is, hogy Isten időnként földi nyelvvé formálja a szavakat az ember száján, amikor így imádkozik. Elkezdtem tehát nyelveken szólni, és azt vettem észre, hogy az angolhoz hasonlóan beszélek, az apukámnak pedig elkezd könnyezni a szeme, és leül a fotelba. És mondja, hogy hallja, angolul beszélek Jézusról.
Mivel többször járt Amerikában, értette azokat az angol szavakat, amelyeket én mondtam neki, miközben én magam nem értettem semmit, mert nem tanultam angolul. Ez olyan hatással volt rá, ő is azonnal befogadta az Urat a szívébe, elmondta a hitvalló imát. A megtérését követően meg is gyógyult, többé nem kellett nyugtatókat szednie. Békességet adott az Úr a szívébe…
Egy ízben kizártam magamat a kocsimból. A Váci utca Budapest egyik legforgalmasabb utcája. Ott állt a közepén az autóm. De nem csak az, hanem a forgalom is állt, mert elálltam az utat. Káromkodtak az autósok, én próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült. A kulcs bent, én kint, mind a négy ajtó zárva. Mondom, Uram, most segíts meg gyorsan. És eszembe jutott, hogy mikor nagy bajban vagyunk, és nem tudjuk, mit csináljunk, jó dolog nyelveken imádkozni. Úgyhogy elkezdtem. És alig, hogy elkezdtem, szólt a Szentlélek: „ahhoz az emberhez menj oda, a kirakat előtt”. Odamentem, és elkértem tőle a kocsija kulcsát. Azt kérdezte, miből gondolom, hogy van autója? És ha van is, miből gondolom, hogy ide, a belváros közepébe is azzal jött, és van nála kulcs?
Kiderült, tényleg nem autóval jött, viszont a kulcsot hozta magával. Oda is adta, előtte persze biztosított róla, hogy úgysem tudom kinyitni vele az én autómat. Mondtam neki, azzal ne törődjön, csak adja oda egy percre. És kinyitottam a kocsimat, visszaadtam a kölcsönkulcsot, és az Urat dicsőítve mentem tovább. Mert az Úr tudta, hogy az a kulcs, az nyitni fogja az én kocsimat.
Hát ez az, a bérmálkozásom után azt hittem, hogy én hívô vagyok, valójában januárban jöttem rá, hogy az egészen mást jelent. Most már tényleg müködik bennem a Sz. Lélek, addig meg parkolópályán volt, vagy nem tudom, hol volt kb. 20 évig. Lehet, hogy kényszerleszállt, de mivel nem voltam megtért, ezért várakozott. Nem tudom.
Azt egyébként nem értem, hogy miért irigylendô az, aki nyelveken beszél, én pl. nem szeretnék.
Itt valaki lejjebb írta, hogy gyakran tapasztalja karizmatikusoknál, hogy versengenek, hogy kinek van több karizmája, ki olyan sajnálatraméltó, hogy még nyelveken sem tud beszélni.
Ez így van? Mert számomra ez nem túl pozitív emberi hozzáállás akkor.
Ma megint egy nagyon "lélekemelô" misén voltam a maranathásoknál.
Az, hogy ki mit érzett lényegtelen. Nem az érzés a lényeg, hanem, hogy a szíve mennyire van nyitva a Lélek előtt. Van aki érez valamit, és van aki nem. Csak a Lélek "hatását" tapasztalja.
A lányomat úgy kellett az első közi alkalomra odavonszolni. Úgy ült ott a sarokban mint a kopott gyöngy. Begubózva. Másodjára már kézzel lábbal tiltakozott ellene, hogy eljöjjön. Egy kedves közitárs nagy nehezen csak rábeszélte, hogy ide a szomszédba csak jöjjön már át. Ha nem tetszik, majd hazajön.
Most is csak ott szomorkodott, mire az egyik csaj rávette, hogy had imádkozzon már érte. Nagy nehezen megengedte. Így imádkoztak érte, hogy töltse be a Szentlélek.
Kérdezték, hogy érzett-e valamit? Mondta, hogy NEM.
Mikor hazafelé mentünk már mondta nekem az úton, hogy:-anyu én értettem azt az imát amit Ricsi olyan érthetetlenül mondott.( Ricsi nyelveken imádkozott) Meg nekem is valami furcsa szavak jöttek a gomdolataimba. De nem mertem őket mondani. Magamban mondtam. EZ MI?-anyu.
Én meg olyan írígy voltam, hogy neki már az első alkalommal megadta az Úr, én meg itt rinyálok már egy éve és semmi....
Másnap azzal jött haza a munkából, hogy reggel munkába menet elmondta a Miatyánkot és az valahogy másképp mondta mint eddig. Mintha élet lett volna benne.
Aztán persze elment gyónni és pár alkalom után megtapasztalta az Atya szeretetét is. Volt sírás, öröm és béke. Minden ami kell. :)
A Péternek adott kijelentés három egymásutáni lépése (Istenhez fordulás, azon személyek megkeresztelése, ÉS a Szent Lélek vétele) egyet alkot újjászületésünk alapjaként, amikor is megnyílik a menny!
Most legfôképpen mindent olvasok, de sokszor abbahagyok könyveket, mert azt érzem, hogy valami nem stimmel.Amit ebben a könyvben olvastam az azért gondolkodtatott el, mert ugyan fiatal koromban bérmálkoztam, de megvallom ôszintén semmit nem éreztem, pedig nagy "érzést" vártam. Nem úgy januárban, amikor igazán megtértem. Akkor éreztem azt, hogy valami történt bennem. Sírtam, végtelen béke töltött el, ez a béke, nyugalom, megelégedettség azóta is megvan bennem, elmúlt a depresszióm is. Akkor semmit nem éreztem, ma már tudom, hogy a Szentlélek munkálkodik bennem, tanítgat, irányítgat engem.
