Az utolsó kötetben nagyon kijön a párhuzam, főleg a Mugliivadék Ellenőrző Bizottsággal, meg a vérség igazolásával. Egyébként a muglikkal való keveredés meg egyenesen szükséges és pozitív dologként volt leírva, többször elhangzott, hogy az aranyvérűek már kihaltak volna, ha nem csúszott volna be egy-egy mugli is a családba, a legerősebbek általában vegyes vérűek (Dumbledore, Voldemort, Piton) vagy mugli származásúak (Hermione, Lily) és hogy míg Draco az első kötetben arról beszél, hogy a mugli származásúak azért nem valók a varázsvilágba, mert a kultúrájuk túlságosan más, nem tudnak beilleszkedni, addig pont hogy mugli háttérrel jöttek olyanok, mint Denem, Hermione. Draco szörnyülködve mondja, hogy van, aki a felvételi levélből tudja csak meg, hogy létezik Roxfort - ironikus módon a saját vezére is ilyen volt.
Érdekes dilemmát vetett volna fel a HP-univerzumban, ha a mugli vér tényleg inkább gyengített volna, vagyis tényleg káros lett volna varázsvilágra nézve a beházasodásuk, és az aranyvérűek lettek volna a legerősebbek, a mugli származásúak a leggyengébbek, a vegyesvérűek meg a kettő között, és a mágia gyengülne egy-egy családban a minél több mugli mellett. Ebben az esetben a varázsvilág szempontjából tényleg veszélyes lett volna a vegyesházasságok tendenciája, és lehetett volna boncolgatni azt a kérdést, meddig lehet elmenni a saját világ megvédése érdekében. De hát ez már tényleg nem egy gyerekkönyvbe való téma, ez a felnőtteknek is nagyon komoly és nehezen emészthető morális kérdés lenne.
Szerintem az 5.-ben Voldi is nonverbálisan szórja meg vele Dumbledore-t. Addig én is úgy voltam vele, hogy nincs nonverbális formája, de ebből meg a 6.részből az jött le, hogy van. Csak nyilván könnyebb kimondani, meg a lelki terrorhoz is hozzátartozhatott, hogy a másikban kétely se maradjon, milyen átkot fog kapni.
Avada Kedavra: ennek szerintem sincs nonverbális formája (meg szerintem a többi főbenjáró átoknak sincs). Nem lehet, hogy Bella is kimondta, csak nem lett leírva?
King's Cross: szerintem ott Harry meg Voldilélekdarab számára egyszerűen máshogy telt az idő. Én úgy képzelem, hogy amíg Harry beszélgetett, addig Voldi nagyon sűrítve átélt valami olyasmit, mint amit akkor élhetett át, amikor elpusztult a teste. Azért is volt annyira ideges utána, még a közelébe se mert menni Harrynek.
Mert nem leszel teljesen más ember, azért. Harry konkrétan emlékszem, hogy egyes részeken olyan kioktató meg arrogáns volt a fiával, hogy az a legkevésbé se illett hozzá.
De most próbaképp beleolvastam, és ahogy olvasom, egyáltalán nem az az érzésem, hogy ezek azért beszélnek máshogy, mert felnőttek, hanem az, hogy azért, mert nem Rowling írta ezt az egészet, hanem valami lelkes amatőr, aki nem tud rendesen írni. Egyszerűen túlságosan elütnek a párbeszédek a könyvbeliektől.
Én azt érzem, hogy van itt egy termék, amiből egyértelműen látszik, hogy egy max. közepesen megírt színvonalú fanfic, nevetségesen gyerekes párbeszédekkel, de mivel Rowling valami őrült indíttatásból a nevét adta hozzá, ezért mindenki mossa a szennyest. Ha nem lenne ott az írónő neve a borítón, és ott lenne elérhető csak, ahová amúgy való, tehát a netes fanficek között, akkor semmire nem méltatná senki ezt a művet.
"Amúgy az egész HP a kezdekektől fogva átvitten ugyan, de a PC-t képviseli, eleve erről szól ez a sárvérű-aranyvérű ellentét, a Hagrid-dal és Lupinnal kapcsolatos dolgok, a házimanók stb. Hermione igazi social justice warrior. :D"
Amúgy ebben van valami. Számomra elég kínos része a HP-univerzumnak ez a moralizálás meg példák a való világból. Az utolsó kötetben domborodik ez ki a legjobban, ahol konkrétan egy vértisztaságon alapuló náci rezsimet vezet be Voldi. Számomra kicsit kínosan nyilvánvaló volt már a zsidóüldözéssel való párhuzam.
A srácok ölelkezéséhez: szerencsére itt azért egyértelműen kiderül, hogy Scorpius Rose-ba szerelmes, így nincs túl a barátságon a kapcsolatuk. :D Dumbi-Grindelwald esetében sem tudni, mert Grindelwald éppenséggel lehetett hetero is, akinek a későbbiekben felesége, 6 gyereke stb. volt, nem derül ki a történetből, bár abból magából még az sem, hogy Dumbledore részéről ez több volt csodálatnál és barátságnál...csak később mondta az írónő, mikor firtatták, hogy nem-e azért volt ő facér mindig is, mert hogy valójában meleg volt...és erre találta ki, hogy jaj, tényleg, hát milyen PC lenne, mondjuk hát azt, hogy meleg volt, és a baráti szálára húzzuk rá, hogy igazából szerelem volt...aztán a folytatásban inkább áldását adta a Bellamortra gyorsan, mielőtt még V. esetében is ilyen dolgokat kérdezne valaki. :D
Egyébként még Lupint és Siriust pedzegették sokan, de azt a Tonks-szállal keresztülhúzta.
Amúgy az egész HP a kezdekektől fogva átvitten ugyan, de a PC-t képviseli, eleve erről szól ez a sárvérű-aranyvérű ellentét, a Hagrid-dal és Lupinnal kapcsolatos dolgok, a házimanók stb. Hermione igazi social justice warrior. :D
Az még magyarázható a terekkel meg a "fizikájával." Az az átok az élőn nem hagy külsérelmi nyomot, "csak" megöli, az élettelen tárgyakat viszont fizikailag vágja tönkre. Egy kis gyerekszobában visszaverődve lerombolta a ház egy részét, a nagy csarnokban elsuhanva meg mát csak meggyújtotta az asztalt, amit eltalált, és ami talán már elég messze is volt. Én egyébként sokáig úgy gondoltam, hogy ennek nincs is nonverbális formája, mert mindenki kiabálja a varázsigéjét, meg eleve az a jelentése, hogy "Szavammal pusztítok" de aztán Bella nonverbálisan nyírta ki vele a rókát.
Ami a fájdalmasságot illeti, hát, aki rendesen belehal, annak nem fájdalmas, az olyan kivételes eset, mint Harry, aki visszajött utána, utóhatásként érezhetett fájdalmat. V.-nek is azért fájt annó, mert a testét elveszítette ugyan, de akkor nem tudott még a limbóra sem kikerülni, illetve max. egy rövid kitérőt tett, de visszajöhetett (a köztes hely, ami Harry-nek a King's Cross lett, és ahol V. a végleges halála után idejét tölteni kényszerül örökre.)
Viszont nekem pont az a rész volt fura, amikor együtt kikerülnek oda. Rowling szerint a fő Voldi-lélekdarab volt ott a pad alatt, de Voldi minek várta volna meg a visszatéréssel Harry döntését? Hiszen visszatérhetett volna nélküle is, tőle függetlenül, tekintve, hogy még volt horcruxa, sőt, Harry-nek pont azért kellett visszamennie, hogy befejezzék a dolgot. Ennek ellenére mégis elkínlódik ott a pad alatt, és Harry-vel együtt kerül vissza az életbe.
Logikusabb lett volna, ha a pad alatt nyűglődő izé Voldi Harry-ben élt lélekdarabja lett volna, az igazi Voldi meg azon idő alatt, amíg Harry Dumledore-val csevegett, mondjuk az anyjától kap néhány keresetlen megjegyzést. :D
(random kérdés: ha már visszamennek az időben, miért nem mennek vissza Voldemort születéséig, és ölik meg ott helyben?)
Szerintem ez így egy az egyben porig rombolná a Harry Potter-univerzumot. Tapasztalhattuk is a Cursed Childban, hogy egy aprócska változtatás a múltban óriási következményekkel járhat.
mindenki karakteridegen
Szerintem meg nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szereplők felnőttek, más emberekké váltak. Miért furcsa az, hogy a 38-40 éves Hermione, Harry, Draco meg Ron más emberek, mint 11-18 évesen?
"éldául a mosdóban kísértő Hisztis Myrtle szerintem legalább akkora baromság, mint a Cursed Childban a szörnnyé változó büfés néni a vonat tetején. "
Hisztis Myrtle egy plot device, rá csak azért volt szükség, hogy kiderülhessen, hogy hol a Titkok Kamrájának bejárata. Nem véletlen, hogy a második könyv után kb. 0 szerepe volt (leszámítva azt, hogy a négyesben mondta Harry-nek, hogy nyissa ki a tojást a víz alatt).
Én szeretem a HP-történetet, de az ilyenekből látszik, hogy Rowling amúgy nem egy különösebben profi írónő. Minden rész tele van olyan elemekkel, amit csak az adott részbeli cselekmény előrevitelére talált ki a semmiből úgy, hogy közben se előtte, se utána nem volt szó róla, s amik fényében utólag értelmetlenné válik egy csomó minden. Ilyen a hármasban az időnyerő, a négyesben az ikermagos pálca, az ötösben a Szükség Szobája, a hatosban a Felix Felicis, a hetesben az önműködő pálca, vagy a Halál Ereklyéi, vagy a láthatatlanná tevő köpeny, ami, mint kiderült, egyedi és példátlanul tartós minden más hasonlóhoz képest, csak valahogy ezt addig soha senki nem említette sehol. Pl. egyedül a Felix Felicis olyan, hogy felborítja az egész univerzumot, ha komolyan vesszük. De ugyanez áll az időnyerőre.
"Mondjuk az, hogy a két fiú - Albus és Scorpius - többször is összeölelkezett, kissé bizarr volt. Nem tudom, a mai fiatalok körében ez az ölelkezés már finoman szólva sem divat, márpedig ez a mű a jelenben játszódik."
Ez egyértelműen egy modern, PC-gesztus akart lenni, hasonlóan DD és Grindelwald viszonyához. A szocializmus alatt vörös farok volt minden könyvben, ma PC-farok van. Mindenhol kell lennie minden rasszból egy képviselőnek, egy nagyon erős nőnek, aki példátlanul és nagyon tanulságosan bebizonyítja, hogy a nők legalább olyan jók mindenben, mint a férfiak, sőt, le is iskolázzák őket jellemességben, valamint valamilyen utalásnak egy meleg/leszbikus viszonyra, mindegy, csak más legyen. Mert így leszünk nagyon progresszívak és felvilágosultak és toleránsak és antinácik. Ez nagyon fontos.
"Ez az időutazós dolog egész jó ötlet volt, engem nagyon érdekel ez a téma. Érdekes volt látni, hogy a múlt, illetve a párhuzamos univerzumok hogyan elevenednek meg ebben a kötetben; a 3. részben nem foglalkozott ennyire a témával Rowling. "
Szerintem borzasztó ötlet volt, de már a hármas könyvben is. Az a történet, ahol időutazást vezetnek be, paradoxonokba fut, és értelmetlen lesz. Már a hármasban se volt semmi értelme annak, hogy Harry azért tudta megidézni a patrónust, mert korábban látta azt a későbbi magát megidézni a patrónust, aki azért tudta megidézni a patrónust, mert látta későbbi magát... stb. Nincs értelme, mert a megidézés időben előbb kellett, hogy történjen, mint az, hogy látta a jövőbeli énjét. Az első, aki megidézte, az kitől vette az inspirációt?
A CC-ban már nem emlékszem pontosan, hogy mi van, de nem is fogom visszaolvasni, számomra az a könyv nem kánon. Már azt hihetetlenül gagyinak tartom, hogy visszanyúlnak már megint a Voldemort-megöli-Harry-szüleit-sztorihoz, ahelyett, hogy hoznának egy önálló történetet az új szereplőkkel az új korszakban. Ugyanazt csinálják, mint a Star Wars. Azt meg külön nem tudom mire vélni, hogy Rowling váltig esküdözött, hogy nem lesz ennek a történetnek folytatása, és erre csináltak egyet, méghozzá egy rosszul megírt, összecsapott fanfic színvonalán (random kérdés: ha már visszamennek az időben, miért nem mennek vissza Voldemort születéséig, és ölik meg ott helyben?). Nagyon gagyik a párbeszédek, mindenki karakteridegen, béna a cselekmény... fel nem foghatom, hogy Rowling ehhez hogy adhatta a nevét.
Végeztem a Harry Potter és az elátkozott gyermek című kötettel. Azt kell, hogy mondjam, valóban nem egy irodalomtörténeti remekmű, de azért nem olyan szörnyű, mint amilyen mennyiségű köpködést kap a rajongók egy részétől. Ez a szövegkönyves megoldás az elején nagyon szúrta a szemem, de a végére megszoktam.
Voltak benne hülyeségek, de ezen én nem annyira akadtam fenn, mivelhogy meglátásom szerint az első hét részben is volt nem egy. Például a mosdóban kísértő Hisztis Myrtle szerintem legalább akkora baromság, mint a Cursed Childban a szörnnyé változó büfés néni a vonat tetején. Mondjuk az, hogy a két fiú - Albus és Scorpius - többször is összeölelkezett, kissé bizarr volt. Nem tudom, a mai fiatalok körében ez az ölelkezés már finoman szólva sem divat, márpedig ez a mű a jelenben játszódik. Inkább valami pacsi- vagy öklösféle jobban passzolt volna hozzájuk. De ez nem egy óriási nagy hiba a könyvben.
Ez az időutazós dolog egész jó ötlet volt, engem nagyon érdekel ez a téma. Érdekes volt látni, hogy a múlt, illetve a párhuzamos univerzumok hogyan elevenednek meg ebben a kötetben; a 3. részben nem foglalkozott ennyire a témával Rowling.
Jó volt újra HP-könyvet tartani a kezemben, mely 19 évvel később játszódik az utolsó sztorihoz mérten. És örömteli volt számomra, hogy Dracóval nem ment már az ellenségeskedés Harryék részéről olyan szinten, mint az előző kötetekben. És szvsz a két kis srác is kedvelhető volt.
Összességében nem egy vészes mű, bár azt meg kell hagyni, hogy az összes közül ez a legrosszabb. A vége egyébként eléggé össze lett csapva, amolyan semmilyen lett.
"Egyébként az Avada Kedavra is elég változékony. Nem mindig a zöld sugár, amit a könyv leír, van, amikor szimplán csak egy zöldes energialövedék."
Meg van, amikor romba dönti a házat, van, amikor felgyújtja az őrvarázsló asztalát, és van, amikor olyan érzés, mintha páncélkesztyűvel vágták volna gyomron az embert...
A párbajt egy az egyben a könyvből kellett volna átemelni, ott is lett volna bőven lehetőség az effektekre. Animált szobrok, Fawkes stb. Esetleg az üvegszilánkos trükkel megtoldottam volna, az tetszett. Benne hagytam volna azt is, hogy Bellát Voldi viszi ki a végén.
Egyébként az Avada Kedavra is elég változékony. Nem mindig a zöld sugár, amit a könyv leír, van, amikor szimplán csak egy zöldes energialövedék.
Még az jutott pl. eszembe, hogy mennyire hülyeség, hogy a Yates-féle filmekben ha ketten egyszerre lőnek egymásra, akkor többször összekapcsolódnak a pálcák egy közös sugárnyalábot alkotva. Ezt az eszközt az írónő kizárólag Harry és Voldemort párbajában sütötte el EGYSZER, s akkor is egy nagyon speciális körülmény, az ikermagok jelensége volt a magyarázat. A filmben viszont ez megtörténik például DD és Voldi párbajában, aminek a látványon kívül semmi értelmes magyarázata nincsen, mivel a könyvből tudjuk, hogy két átok, ha találkozik, lepattannak egymásról és irányt változtatva becsapódnak valahova. Ráadásul az említett párbajban olyan, mint hab keletkezne a sugarak alatt, mintha valami vízesést látnánk. A rossz ízlésű rendező egyszerűen nem bírta megállni, hogy mindent tele ne pakoljon számítógépes effektekkel. Nekem sokkal jobban tetszett az első két film látványvilága. A harmadikban a patrónus és a dementorok is tök jól néztek ki, később ezeket is teljesen másokra cserélték. A kísérteteket szintén. Valahogy olyna mű lett az egész, túl modern lett a látványvilág, és ez, valamint a tanulók öltözékei engem összességében kivetnek ebből a világból.
Végre sikerült beszereznem Az elátkozott gyermeket. Mielőtt azonban nekikezdtem volna, úgy döntöttem, végignézem mind a 7 (8) filmet, hogy felelevenítsem az emlékeimet.
Elég régen láttam már így, egymás után a filmeket, szóval jó volt őket újranézni. Továbbra is úgy gondolom, hogy a negyedik rész, A Tűz Serlege lett a legjobb.
Megmondom őszintén, a könyveket már nagyon régen olvastam, 2009-2010-ig, így azt már nem tudnám megmondani, hogy a filmek mennyire sikerültek könyvhűre. Arra viszont emlékszem, hogy annak idején nagyon mérges voltam David Yatesre, mert rengeteg dolgot megváltoztatott. De alapvetően még így sem tudok haragudni a HP-filmekre, mert könyvektől függetlenül is elég jók, minden kisebb-nagyobb hibájával együtt. Mondjuk az feltűnt most, hogy több részben is néha sok a lassú, vontatott, eseménytelen rész, amit tökéletesen ellensúlyozni lehetett volna valami háttérzenével. Ilyen jelenetből volt sok például az utolsó 2 (3) részben. Illetve nem tetszett még, hogy több színész is le lett cserélve az epizódok előrehaladtával. Most nem pont az elhunyt Richard Harrisre (Dumbledore) gondolok, hanem az olyanokra, mint Voldi, Lavender Brown vagy a kocsmáros Tom... Azt aláírom, hogy Ralph Fiennes jobb Voldi volt, mint az első részben látott Richard Bremmer, de ha elsőként már Bremmert választották, akkor maradhatott volna ő.
Az animáció egészen jó lett a filmekben, de közel sem tökéletes. A második részben a baziliszkusz például korrekten lett megcsinálva, ahhoz képest, hogy 2002-es filmről beszélünk. De a 2007-ben készült A Főnix Rendjében feltűnően gyér lett Gróp, mintha valami B-kategóriás fantasyfilmből vették volna át a figurát.
A 8. könyvről meg egyelőre nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, elvégre még csak az 51. oldalon tartok. :) De eddig nem rossz. Meglepően hamar hozzászoktam a szövegkönyves megoldáshoz, pedig eleinte tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni ez a módszer.
Nekem nem volt bajom a kastély változtatásával, azzal annál inkább, ahogy átalakították a varázslóvilág külsőségeit viktoriánus mugli stílusra.
Szerintem Fiennes is távol állt Lord V. karakterétől, meg Gambon is. Fiennes leginkább a 7. részben, de nekem bevallom, a 4.-ben sem volt olyan, pedig ott a könyvbeli karakter is ironizálva adta elő magát. Az 5. részben, amikor Dumbledore-nak visszaszól, mikor az mondja, hogy jönnek az aurorok, na az voldis volt. Csak ott meg ezzel a Darth Vader-es dologgal rontották el, mikor Bellatrix ellen uszítja Harry-t. A könyvben ugye szimplán csak leátkozná a gyereket, Bellát meg még ki is viszi magával a végén.
A 7. részről meg ne is beszéljünk, bár az tetszett, ahol Lucius-tól visszakérdezi, hogy "My Lord?" azt a könyvbeliből is kinéztem volna. Meg a pajzs szétrobbantása, az meg mutatta a karakter erejét. Az alapsztori szerint Dumbledore halála után ő a legerősebb élő mágus. A többi felnőtt színész szerintem eltalálta a karakterét. Aki tényleg tök olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, az Timothy Spall Féregfark szerepében, meg Lucius Malfoy. Helena Bonham Carter is jó volt, bár külsőre inkább Eva Green-t képzeltem volna el Bellának. Narcissával nem voltam kibékülve.
Viszont Luna szerintem telitalálat volt, meg Neville és az ikrek is. Ront és Harry-t is el tudtam fogadni, bár Harry túl jólfésült volt. Hermione-t is hagyhatták volna gubancos hajúnak, és neki a szinkronhangja idegesítő volt. A varázslatokkal és párbajokkal való variálás nekem sem tetszett, ahogy átalakították lézerlövedék-párbajjá a varázslópárbajokat.
A hangulat sötétedése jó volt, ez a könyvekben is megfigyelhető volt. Itt-ott már horrorszerű lett. A 6. rész volt szerintem a legrosszabbul megcsinálva, ott nem éreztek rá, mit kéne a könyvből kiemelni.
Nagyon kíváncsi leszek erre a Legendás Lények sorozatra. (Bár a lézerlövedékek sajnos úgy tűnik, maradnak.)
Voldi még közelebb állt a könyvbelihez, bár érezhetően nagyon nem úgy hozta Fiennes, mint mikor először láthattuk az első részben. Engem igazából az zavart benne, hogy túl átgondolatlannak, túl impulzívnak mutatják be, miközben a könyvből világosan lejön, hogy nagyon is átgondolt stratéga, minden lépését gondosan megtervezi. A másik meg, hogy egyszer se jön át igazán a filmekből, hogy ő mennyire fél a haláltól és DD-tól. Mondjuk attól a DD-tól lehet, hogy okkal nem fél... Sajnos ez a Gambon nagyon elrontotta DD karakterét, teljesen hiteltelenítette.
Egyébként egy idevágó videó, ami pont erről szól, amit itt boncolgatunk:
Én minden szavával egyetértek. Teljesen igaza van, mikor azt mondja, hogy a harmadik film mintha reboot lenne, és más univerzumban játszódna. Mi a jó égért nem lehetett ugyanolyannak meghagyni a kastélyt, a kviddicspályát és Hagrid kunyhóját?
Fokozatosan egyre muglisabbá tették a világukat. Draco Malfoy a fekete öltönyében...:D Az 5. résznek a sötét hangulata mondjuk el volt találva szerintem. Gambon és Fiennes elég máshogy hozták a karaktereiket, mint amilyenek a könyvben voltak. Mindketten idegbeteget csináltak belőlük, holott a könyvben nagyon is nyugisak. Főleg Dumbledore. Voldemort a 7. részben már kiakad párszor, de nem olyan hisztis ott sem, mint a filmekben (pedig Fiennes tud jól pszichopatát alakítani. Valószínűleg nem tartotta elég komolynak a HP-szériát ehhez.)
Szvsz igazán könyvhű csak az első két film volt. Azok tényleg pont olyanok voltak, ahogy elképzelte az ember ezt a világot. Aztán egyre csak romlott a színvonal. A 3. egy érdekes kísérletezés volt, bár azt se értem, miért változtatták meg a díszleteket, Hagrid kunyhója miért került egy domb aljába, miért lett más a kastély, a kviddicspálya, stb. A hangulata már nagyon nem olyan volt, mint az előző kettőnek, de egynek elment. De a 4-5-6 filmek már olyan rosszak, hogy már az is komoly nehézség, hogy eldönste az ember, melyik sikerült rosszabbul. Nekem borzasztóan hiányzik az első két rész látvány- és hangulatvilága a fáklyás folyosókkal, zsibongó termekkel, taláros diákokkal, szellemekkel. Ebből semmi nem maradt meg a többi filmben. A diákok nem viselnek talárokat, a tanárok fején nincs süveg, az épület nem egy fáklyákkal világított, hangulatos csodapalota, hanem egy ódon, komor szürke vadászkastély, ahol minden halottszürke és minden kő. És elkezdtek annyi helyen eltérni a könyvektől, hogy teljesen szétesnek a történetek. És a legfájóbb még a karakterek hiteltelensége. A legtöbb új karakter abszolút nem olyan lett, mint a könyvben. Pl. Barty Kupor, a "félelmetes erejű mágus", aki elhanyagolja a gyerekét, még csak nem is hasonlított a filmbélire; Igor Karkarov (őt miért nem játszhatta volna mondjuk Ian McDiarmid?), a sunyi, kecskeszakállas áruló halálfaló is teljesen más volt a filmben. Meg még egy csomóan.
De a legnagyobb csalódás egyértelműen Dubmledore volt, annak a színésznek láthatóan gőze sem volt arról, kit kéne eljátszania. McGalagony-t is elég hülyére vették a végén. Voldi is inkább egy kiszámíthatatlan fanatikus kolostorszökevénynek tűnik, mint annak a nagyon is számító és óvatos stratégának, aki a könyvben. Egyedül Alan Rickman volt az, aki szerintem az elejétől a végéig hitelesen hozta a rábízott szerepet. Meg a Hagridot játszó színész. Meg Frics.
Persze Yates előtt is voltak a könyvtől meredeken eltérő megoldások, de azok nem olyan mértékűek voltak, mint amit Yates elkövetett.
(Ha azt nézzük, hogy melyik rész hasonlít a könyvre leginkább nekem az 1-3 évad , ami bejön, bár a harmadik évadnál nekem voltak már problémáim, de ami utána jött....)
"Minden bűbáj mást tud, mint amit a könyvben, a taroló átok pl. zsugorít, a kábító átok csak hátralök, de megtudjuk azt is, hogy néha nem is kell bűbájt mondani, csak bökni a pálcával, és úgy lehet használni, mint a lézerfegyvereket a Star Wars-ban, és biztos az nyer, aki nagyobbat bök. De néha még pálca se kell a varázslatokhoz, csak leginyteni a kezünkkel, és azzal is le lehet fegyverezni a másikat. Teljes káosz."
Érthetetlen, hogy Rowling ezt engedte Yates-nek. Jó tudom volt az a pénz , de akkor is.
A filmekben sok dolog van, aminek in-universe semmi értelme, bár pont nem az első kettőben, hanem inkább a továbbiakban, azokban viszont dögivel :D Csak az ötös filmről egy oldalt lehetne írni, ott aztán minden van. Minden bűbáj mást tud, mint amit a könyvben, a taroló átok pl. zsugorít, a kábító átok csak hátralök, de megtudjuk azt is, hogy néha nem is kell bűbájt mondani, csak bökni a pálcával, és úgy lehet használni, mint a lézerfegyvereket a Star Wars-ban, és biztos az nyer, aki nagyobbat bök. De néha még pálca se kell a varázslatokhoz, csak leginyteni a kezünkkel, és azzal is le lehet fegyverezni a másikat. Teljes káosz. A másik kedvencem meg amikor Umbitch berobbantja a Szükség Szobájának az ajtaját és úgy jut be. Hát akkor mi a jó égre jó ez a szoba, ha kívülről be lehet törni? Tökmindegy, élvezze a paraszt a sok CGI-t. Aki konzisztens világot akar, annak el lehet olvasni a sok poros könyvet, kérem szépen! :P
(Pl. pont ma gondolkodtam azon, ahogy a filmben a Mágiaügyi Minisztérium belseje kinéz. FEKETE téglák mindenhol, nulla fényforrás. Ez kinek jó? A mágusok szeretnek barlangban lakni? Erre futja a varázserejükből, hogy az ország számukra legreprezentatívabb épülete úgy nézzen ki belülről, mint egy siralomház? Én a könyv alapján ténylegesen valami ilyesminek képzeltem: https://vignette.wikia.nocookie.net/harrypotter/images/1/10/Atrium.jpg/revision/latest?cb=20180709083251
De lehet, hogy csak az angol parlament ülésterméről mintázták. Akkor mondjuk mindent értek.)
Ma megnéztem a Titkok kamráját, és egy dolgot nem igazán értek. Egy dolgot, amit igazán sosem értettem, és emlékeim szerint a könyvben sem volt erről szó.
Szóval, amikor Harryék megisszák azt a löttyöt (százfűléfőzet), átalakulnak Cracká, valamint Monstróvá. Viszont a hangjuk marad, a Monstróvá alakult Harry még meg is jegyzi ezt. Ez miért van? Ha az egész DNS-ük, a testük, a hajuk, mindenük megváltozik, akkor a hangszálaik miért nem?
Semmit. Mert is volna, Bella rögtön megözvegyült volna, meg amúgy is elrendezett házasság volt az övék. Bella jellemét ismerve még lehet, hogy örült is, hogy nem őt boldogítja.
A történet szerint ő mondja el a lánynak az egészet, meg a jóslatot, ami miatt elkezdi az egész kavarást, tehát még vissza is akarja hozatni V.-t. Az eredeti 7 könyv szerint ő is fanatikusan hű csatlós.
Én elfogadom a 8.-at, mivel J.K.R jóváhagyta és az ő univerzuma az egész, de amúgy egyetértek veled abban, hogy eszembe nem jutott volna ilyen feltételezés V-ról. Max. a kora huszonéves korából, de annó még a 6. rész megjelenése előtt, amikor az előéletéről még csak annyit lehetett tudni, hogy kinyitotta a Kamrát meg megölte a saját apját, rá is kérdeztek Rowling-nál, hogy nincs-e neki gyereke, mire azt válaszolta, hogy nincs, ő, mint apa elég abszurd gondolat.
Ha már így szóba került: Bella férje vajon mit szólt ahhoz a viszonyhoz a nagyfőnökkel? :D (Ami szerintem egyébként teljesen karakteridegen, és képtelen. Egyetértek azokkal, akik szerint Voldi annyira leépítette az emberi részeit, hogy ilyesmi egyáltalán nem fért volna az életébe.)
Lehetett az akár szerelmi házasság is. Lucius és Narcissa egy időben jártak a Roxfortba, mardekárosok voltak, éppenséggel össze is jöhettek, és adhatták áldásukat erre a szülők a tény bejelentésekor is.
Mint ahogy Draco és Pansy is jártak, összeházasodhattak volna a Roxfort után szerintem, ha nem távolítják el őket az események, Lucius-ék megengedték volna. Ahogy megengedték Astoriával is.
Igen, Narcisszát valóban nem szabad lebecsülni, elvégre ott a legvégén ő mentette meg Harry életét ugye. De azért az ő házasságukat is érzelemmentes szövetségnek látom inkább, arany vért az arany vérrel összekötve, mint hajdan a nemesi családokban. nagy lamúrról nem hiszem, hogy szó lett volna.
Narcissa nekem nem tűnt olyan önalárendelőnek, mint Bellatrix, és a 6. rész elején kikel Bella ellen, mikor úgy érzi, az Lucius-t hibáztatja a minisztériumi balhéért, és attól sem tűnik vidámnak Madame Malkine-nál, hogy a férje börtönben van (Harry-ék ugye gúnyolják vele kicsit.)
A 7. rész elején meg megállítja Lucius-t egy finom érintéssel, mikor az majdnem visszaszól Voldinak, megmentve ezzel egy stílusos kvázi-öngyilkosságtól. Nekem úgy jött le, hogy ők szeretik egymást, legalábbis őszintén becsülik és kedvelik, míg mondjuk Bella házassága tényleg protokoll-házasság volt csak.
Lucius: hm, én abban sem vagyok biztos, hogy ő tényleg szerette Nárcisszát. Lehetett ez egy protokoll kapcsolat is, valamint lehetett szintén bántalmazó kapcsolat is akár, alá-fölérendelt módon. Lucius azért elég elvetemült és gonosz ember volt. Draco úgy tűnik, inkább az anyja természetét örökölte, szerencsére.
Nekem is az egyik kedvencem. Meg Tonks. De amúgy a jó oldalon mindenkit szerettem. A gonosz oldalon meg nem azt mondanám, hogy bírtam őket, de voltak érdekes karakterek, akik ellen ugyan szurkoltam, de nem idegesítettek, mert érdekesek/stílusosak voltak (Bella, V.) és voltak olyanok, akikre jobban "haragudtam" (Umbridge, Lucius.) Leginkább azért, mert nekik volt érzelmi belátóképességük, és tudatosan döntöttek úgy, hogy megideologizálva a dolgot gonoszságokat művelnek.
Voldinak papolhattak a szeretetről, empátiáról, jóról, rosszról, neki olyanok voltak, mint született vaknak a szín fogalma, és nem azért, mert így akarta. Bella meg szimplán zakkant volt.
Lucius viszont tudta szeretni a feleségét, a fiát, tudott félni attól, hogy elveszíti őket - tehát tőle elvárható lett volna, hogy átérezze, milyen szörnyű is megölni egy gyereket, mégis sok gyerek halálát tervezte a 2. részben, és az 5. részben is hidegvérrel mondja a többi halálfalónak, hogy Harry társait megölhetik...az ő fiával egykorú gyerekeket.
Viszont éppen azért, mert nem az alapvető érzelmi életében volt defekt, számára volt lehetőség bűnbánatra és jobbá válásra, V. számára meg igazából sosem. Érdekes az is, hogyan láthatta a roxforti csata után a világot a Malfoy-család, Lucius és Narcissa pusztán azért könnyebültek meg V. bukása után, mert megszabadultak a lassan ellenük forduló zsarnoktól, de továbbra is makacsul kitartottak az eszméi mellett, vagy azokat is más színben látták, miután Voldi náluk rendezte a kivégzései meg a kínzásai egy részét...Lucius a korábbi rémuralom alatt is hf. volt, így neki lehet, hogy nem volt sokkoló az ügyért ontott vér, ezt mutatja az is, hogy megnyittatta a Titkok Kamráját, de Narcissának talán igen...Draco-nak meg bizonyosan.
Egyébként a HP wikin azt írják, Pansy-vel azért is szakította meg a kapcsolatot, mert Pansy továbbra is túl aranyvérmániás meg mugliutáló volt, míg Astoria Greengrass ugyan aranyvérű, de nem szélsőséges nézetű. Ha a CC-ben ábrázolt jellemét nem is vesszük kanonikusnak, a 7. rész végén is ott az a biccentés Harry felé...
