Ha végigolvastad a topicot, akkor nem hiszem, hogy azt a követketetést vontad le, hogy a mi célunk a zöld kártya és ezért bármire hajlandóak vagyunk, és majd pár év múlva a válás után újra éljük világunkat. Az itteni hozzászólók közül én költözöm ki egyedül Amerikába, sőt Classic Girl itt él Mo-n az amerikai barátjával. Másik két hozzászóló párja olasz. Szóval légyszives ne kezdj el minket a pénzhajhász, Amerikába vágyó cicusokhoz hasonlitani.
Jó, ha valakit megsértettem, akkor bocs. Honleányaink kelendőségét ez semmiképpen sem kisebbíti. Különösen Észak-Amerikában versenyképesek. Egyszer láttam egy interjút, ahol a magyar alany elbökte a szövegét, és azt találta mondani, hogy "és majd ha elválunk...". Bocs! :)))
Nem mindenki ilyen. Egy nőnek megbecsülésre van szüksége, és a magyar lányok zöme ezt megtalálja a pontagyú amerikai mucikból kiábrándult pasiknál. Ez teljesen érthető. Meg aztán ott van a válási ráta. A kilencvenes években kötött házasságok előreláthatóan kb. hetven százaléka végződik válással, és a mégoly csélcsapnak minősített magyar lányok SZVSZ javítják ezt a tendenciát.
Szerintem vicc!Közellenség -jellemrajzát tekintve- csak hozta a formáját.
Halihó! Miért feltételezed, hogy rosszul esik? Szerintem a topicban szereplő intelligens hölgyek egyike sem veszi magára!
Mishi! A kollégád szerintem balek volt, mi visz valakit ilyesmire?Pénzt kapott érte? Megzsarolták? Már egész krimis a dolog :)))
Egy lehetséges párbeszéd valahogy a következőképp zajlik:
"Mikor mosogatsz végre el, te kis dög?"
"Turistavízummal nem dolgozhatok."
"Tényleg menjél már végre dolgozni, örökké csak itthon lepzselsz?"
"Nem tehetem, kutyuskám, tudod, hogy nincs zöld kártyám!"
"Na jó, üsse kő, akkor feleségül veszlek"
Sziasztok, megkérdezhetem a jelenlévőket és olvasókat nálatok hogy zajlott a leánykérés?
Mi beszéltünk arról, hogy tavasszal kiköltözöm, nyáron összeházasodunk, de én nem merem szóba hozni az esküvő témát, amíg "meg nem kéri a kezem".
Nagyon kiváncsi vagyok másoknál ez hogy zajlik, esetleg erre vannak-e nemzeti szokások.
Szizi rád természetesen külön kiváncsi vagyok, téged megkért-e stílusosan vagy már olyan régóta együtt voltatok, hogy nem volt jelentősége, esetleg tudod, hogy zajlik ez Olaszországban általában?
en eddig egy amerikai eskuvon voltam - gondoltam leirok egy-ket dolgot ami nekem erdekes volt:
1. a menyasszonyt nem a papa vezette, hanem egyedul vonult az oltar ele, mogotte a harom koszoruslany ( harom baratno), az oltar elott varta a volegeny. mind3 koszoruslanynak ugyanolyan ruhaja volt
2. az eskuvo delben volt, az ebed kb 1 orakor, es 5-kor pontosan veget ert. nem volt menyasszonytanc hajnalig - sot egyaltalan menyasszony tanc se - a zene :"orokzoldek" ,es ahogy az elso szamot elkezdodott,az elso par,aki elkezdett tancolni: ifju feleseg es az edesapja - majd bemondtak,hogy kerik az osszes jelenlevo apat,hogy kerje fel a lanyat tancolni. a masodik szamot pedig az ujdonsult ferj es az edesanya kezdte el -es ki lehet talalni-,hogy az osszes jelenlevo fiu felkerte az edesanyjat. vegul a harmadik szamot kezdte el egyutt tancolni az ujdonsult hazaspar.
Ehhez a meghívós témához még csak annyit, hogy ezek a nyomdák mindenhol kihangsúlyozzák, hogy többnyelvű meghívót is vállalnak és a katalógusukban van rá példa is. Ezért lepődtem meg annyira, hogy az angol nyelvű rész ekkora nehézséget okozott. Viszont ha minden jól megy, akkor péntekre készen vannak, feladom őket postán és akkor ezt a meghívós témát kipipálhatom. Végre:)), nem gondoltam, hogy ez ilyen macerás lesz.
Ha jól tudom, akkor Classic Girl már úton van New Jersey felé, és szombaton én is elindulok:)))) Már alig várom, de sajnos csak egy hétig tart most a mennyország. Mire visszajövök, már itt is a karácsony, újév. És akkor már csak négy és fél hónapot kell várni.
Ja, azt elfelejtettem hozzátenni, hogy a párom magyar házassági anyakönyvi kivonatára (asszem így hívják a magyarországi hivatalos papírt) rosszul irták be a nevét. De ez szerencsére már őt sem zavarta. Én eleve be sem akartam magyarországon jelenteni a dolgot (minek? Amerikában élünk), nemhogy korrigálasoknak utánajárni. (És végül is csak azért lett magyar papír is, mert más papírok intézése közben ezt is kiálították...)
Ha úgy gondolod, hogy az angol szöveg a meghívóra nehéz Magyarországon, akkor gondolj bele, hogy akár csak egy magyar név egy amerikai meghívón milyen nehézségeket okoz! Ékezeteket el lehet felejteni (tapasztalat). Szerencsére nem én intéztem a dolgot, nomeg hímnemű lévén az egész nem izgatott túlságosan. Ráadásul a hölgyek mindíg kérik hozzá a véleményünket: "Ilyen színű boríték jó lesz?" - "Hát persze. Felőlem hupilila is lehet". A nők ezt mindíg olyan fontos dolognak vélik, és ha valami nem pont úgy van ahogy (vagy a fenti hozzáállást tanúsítja a ferfi), azon teljesen fel tudják magukat húzni. Persze nem nehéz visszavágni: "És szerinted, my dear, 6 vagy 8 hangszórós rendszert tegyünk az új autóba?" :))) Abban szerencsére teljes volt az egyetértés, hogy: nálunk is csak max. 20-25 meghívott volt, semmi egyházi közreműködés, és a ceremónia a szabad ég alatt zajlott.
Nálunk úgy lesz, hogy a nagybátyjám fog bekisérni, mivel az apukám sajnos meghalt, de nem a nászindulóra, hanem valami orgonazenére, még pontosan nem tudom mire, mert még nem tartunk ott a szervezésben. De szerintem is nagyon szép így, főleg azt a pillanatot várom, amikor a vőlegényem először meglát. Szerencsére elég könnyen találtam olyan papot, aki mindkét nyelven le tudja vezetni a szertartást, viszont egy kicsit hosszú lesz, mert mindent kétszer kell majd elmondani. Tudtátok, hogy az amerikaiak szerint a legnagyobb udvariatlanság nyomtatóval megcímezni a borítékot a meghívóhoz?? Szépen kézzel kell. Még szerencse, hogy csak 25 db meghívónk megy ki:))
Lehet, nem tom, sem a katolikus, sem a protestáns szokásokban nem vagyok otthonos, mivel hithű ateista lennék... De eddig mindig azt láttam, hogy a menyasszony meg a vőlegény bevonulnak a nászindulóra...
Bocs az offért. :-)
Ne süllyedjünk eeeellll!!!! :-)
Csak szerényen jegyzem meg, bár lehet, hogy nagyon off:
az hogy a papa vezeti be a lányát és az oltár előtt "adja át" a vőlegénynek, az szerintem nem angol-amerikai szokás, hanem katolikus. Legalábbis minden katolikus esküvőn amit eddig láttam ez volt a forgatókönyv, sőt még az olasz polgárin is.
Tündérvirág: már megint fáziskéséssel, de a válasz az, hogy a 100.000 ITL mindkét okmány hitelesítése együtt, sürgősségi díj nélkül (az plusz 27.000 ITL)
Nagyon jól összefoglaltad a nyelvvel kapcsolatos dolgokat. Hejába beszél az amcsi apuka otthon a gyerekkel angolul, ha a gyerek magyar iskolába jár, magyar tv-t néz, és max heti 2 angol órája van (sarkítok). Az is igaz, hogy új nyelvet elég könnyen megtanultam, hmmmm ha nem számítjuk a németet, amit sose szertettem meg igazán, ezért csak küszködtem vele..:-)))
Szia kheiron, mingyá bekukkantok a bikákhoz!
A nagyanyám nem nagyon mozdul ki otthonról, tehát nem túlzottan érdekes, hogy hogyan érzi magát,m merthogy ez csupán rólunk állít ki bizonyítványt! :-))) Nem várható el egy 78 éves öregasszonytól, hogy kezdje el ezt a borzalmasan nehéz magyar nyelvet tanulni... :-)
Vikilány! Nem sok ismerősőm engedhette meg magának a puccosabb esküvöt, de egy mégis volt, és meg kell mondanom, hogy nagyon klassz, díszes és exkluzív meghívójuk volt. A borítékon imitált bélyeg az ifjú párt ábrázolta (jó tudom, neked igazi bélyeg kellene..), és belülről is nagyon igényes volt maga a meghívó. Ne keseredj el! Nem ezen fog múlni a klassz esküvő! :-) Húúúú az az amcsi-angol szokás nagyon tetszik nekem, hogy az apa vezeti az oltár elé a lányát, ahol mintegy átadja a vőlegénynek... nem tom ez Mao.-n megoldható-e mert a hagyományos dolgok állati unalmasak. A legunalmasabb meg a Nászinduló brrr... De ez offtopic volt, bocsesz! :-)
Ma találtam rá, ezért had szóljak most hozzá, mint a témában jó húsz éve érintett!
(Az időtartamból talán sejthető, hogy orosz feleség, de nem ez a lényeg.)
1. Amíg nincs gyerek, addig "jó buli" az egész együttlét (akár papír nélkül, akár házasságban), és akár Magyarországon, akár külföldön éltek, mindenkinek csak pozitívum lehet, mert sok élményt és tapasztalatot szerezhettek új környezetben. Ha időben kiderül, addig a visszaút is könnyebb, bár ne legyen rá szükség senkinek, de ezt nagyon gondoljátok meg!
2. Mindenképpen kulcskérdés a hozzáállás. Nagyon sok magyarral találkoztam Moszkvában töltött hat évünk során, aki "seggel" állt a környezethez (a kilencvenes évek elején), csak szitkozódott mindenért, ahelyett, hogy az adott (akkor rendkívüli) körülmények között is a pozitív oldalt kereste volna (emberek, kultúra megismerése, utazások, ismerkedések, hiszen az akkor ott az óriási lehetőségek országa is volt, de ahhoz érteni, érezni kellett a helyi viszonyokat).
Akárhova mentek, ajánlom, hogy legyetek nyitottak a környezetre, érdeklődéssel, barátságosan viszonyuljatok mindenhez és mindenkihez, hiszen Ti ott vendégek vagytok kezdetben, akár éreztetik ezt Veletek, akár nem. Ha részetekről nem elzárkózást és "kívülállást" tapasztalnak, akkor azt általában jól is viszonozzák. Ez értendő a partner családjára és a tágabb környezetre is.
3. A gyerekek megjelenését követően dönteni kell, hol nevelitek őket. Állandó utazgatás iskolás kortól már gyakorlatilag sem megoldható, hiszen iskolába kell járniuk - akár itthon, akár "ott" - de ez már egy megállapodott életmódot, igazi otthont követel, amit meg kell adni, sőt, már kisebb korban is létre kell hozni. A kételyeket addig rendezni kell, különben baj lesz.
4. A gyerekeknél a "nyelv", különösen napjainkban, tágabban értendő és kezelendő. Nemcsak a beszélgetést kell rajta érteni, hanem mindent, ami a kultúrális nevelésbe beletartozik, különösen iskolás kortól, tehát irodalom, zene, kultúra, folyamatos magyar kapcsolat valamilyen formában.
Ha ez nincs meg, akkor tetszik, nem tetszik, asszimilálódik a gyerek a környezetéhez - akár külföldön ér, akár Magyarországon - bár innen talán könnyebb az idegen nyelvű kapcsolat tartása, mint fordítva, de ezt ítéljék meg az illetékesek. Egyébként a kétnyelvű családi környezet szerintem teljesen normális, semmi gondot nem jelent a gyerekeknek mindkét nyelv tökéletes elsajátítása.
A "finomítást" pedig az iskolákra lehet, sőt, kell is bízni, hiszen a tökéletes tolmácsolás, fordítás (akár írásban, akár szóban) csak az otthon összeszedett "konyhanyelvvel" nem sajátítható el, ehhez speciális szókincs és gyakorlat is kell. Az igaz, hogy ehhez a kétnyelvű gyerekek helyzeti előnnyel indulnak, de ez nem elég. (Személyes tapasztalatom: a harmadik nyelv nekik sokkal könnyebben ment, mint nekem.)
5. A családi harmónia pedig nem a kétnyelvűségen múlik, hanem egymás megértésén, megbecsülésén, és folytathatnám az ismert bölcsességekkel. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy az "idegenbe szakadt" férj vagy feleség sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint aki otthon él, és ez a másik féltől is sokkal több megértést, nagyobb odafigyelést igényel.
Nem baj,ha egy kicsit kisajatitod a topicot! :) Ez a topic pont az ilyen hozzaszolasokert indult. Annak alapjan,amit leirtal ugy erzem egy kerekebb kep alakul ki a vegyeshazassagrol. Irtal a dilemmakrol, a negativ dolgokrol is.
En eddig azt gondoltam hogy ha egy gyerek ket nyelvet tanul meg az csak egyertelmuen poztiv,es nem gondoltam hogy ez neha ilyen nehez is lehet...:(
Hogy erzi az orosz nagymamad magat Magyarorszagon?
Jó akkor írok a helyzetről. Kicsit offtopic, mert nem a vegyesházasságról szól, csak a vegyesesküvőről. Szóval az amerikaiaknak az esküvő szervezése az olyan, hogy mindent lehet, amit ők akarnak, hattyúkat, szivecskés bélyeget a meghívó borítékjára, esküvős website-ok százai segítenek nekik. Nálunk a helyzet enyhén szólva is siralmas. Tegnap a postás néni a telefonban elküldött melegebb éghajlatra, amikor udvariasan megkérdeztem, hogy van e arra lehetőség, hogy valami szép bélyeget tegyenek a borítékra. Aztán a nyomdában pofátlanul közölték, hogy ha angol szöveget akarok a meghívóra, akkor üljek le a gépük elé és gépeljem be. És nem tudok más helyre menni, mert összesen két helyről tudok, ahol esküvői meghívót nyomtatnak és a másik még siralmasabb. Szóval ezeket a dolgokat el kell magyaráznom a páromnak és persze a hajam szála az égnek áll, hogy nem érti miről beszélek.
Na ennyi. Van valakinek valami vidámabb témája, mert még a munkahelyem is kikészít mostanában.
Milyen neveléstől lesz valaki ilyen vagy olyan? Igazából nem tudnám megmondani, hogy volt-e valami tudatos nevelés abban, hogy - szemben veled - nekem van orosz felem...:-) Az hogy tudok oroszul (bár Wágner úr simán megalázna, asszem) ez nagyon jó.
Jaaaj, istenem teljesen kisajátítom a topicot. igazán lányok (fiúk) irhatnátok már ti is, hogy mi a heléyzet mostanában...:-)
Kerek arc stimmel, de akkor is apámék családja ilyen kerek-fejű, anyámnak szép ovális feje van...:-)
Tündér! Régen még azt mondtam volna, hogy ne eröltesd a gyereknél a magyart, mai eszemmel azt mondom, hogy elveszít vlamit, ha nem fog tudni magyarul és nem fog Mao-ról semmit tudni... úgyhogy hajrá! :-)
Mishi, szomorúvá tett a válaszod "nehéz ételek, nem értik meg, hogy nem vagy orosz." Rokonok, ismerősők akik szeretnének szólni hozzád, Te pedig mintha szégyellnéd orosz feledet. Különben a tipikus magyar ételek is nehéz ételek.
Érdekes az én társaságomban még soha nem hallottam büdös ruszkizást, sőt büszke vagyok, hogy beszélek közepesen oroszul, van igazi orosz szamovárom, orosz kisregények, matjoska ...stb., nem hiszem, hogy mindez kellemetlen lenne, ha orosz vér is csörgedezne bennem.
Nagyon nem szeretném, ha majd Olaszországban születő és felnövő gyermekem majd így nyilatkozna a magyarságról.
Nekem más dolgok jutnak eszembe. A szeretet ahogy fogadnak, rengeteg saláta, igazi - nem mártogatós - tea. Dosztojevszkij Félkegyelműje, a fehér éjszakák, amikor a Néva partján sétált mindenki és néztük, ahogy a hidakat kinyitják és kúsznak a tenger felé azok az óriási hajók, és a Pugacsova 3 dala, amiben sima gitár mellett énekel, állati szépen. Egyszer rajtakaptam anyámat, amikor ezeket a dalokat hallgatta és bőgött. Honvágya volt. Hiányoztak a barátai, meg összejött minden.
Amikor ki voltam borulva a fifty-fiftység miatt és beszélgetttem erről a pcikológussal ő mondott érdekes dolgokat. Azt mondta, hogy mivel lány vagyok a nőies dolgokat anyámtól tanulom meg, mivel ez meghatározó, ezért érzem azt, hogy egy részem orosz. Neked apád orosz, talán ezért gyengébbek a hatások. Bár én apámat is imádom, és vele is szoktam szövetkezni anyám ellenében. Ugyanakkor néha az égre emeli a szemét és hangosan felsóhajt, hogy ezek az orosz nők!! :-)))
Rossz dolgok mindenhol vannak. Nekem is mondták már 12 éves koromban, hogy orosz kurva húzzál haza. 12 évesen, jó mi? Nnna meg az a sok : kák u nász, kák u vász, összehasonlítgatás, mi mennyibe kerül itt meg ott, meg mi hogy működik, hogy lehet elintézni, borzasztó tud lenni. Asszem meg tudlak érteni, Mishi drága. Meg tök jó az írásodból áradó optimizmus, szemben az oroszok szokásos lesz ez még így sem hozzáállásával, ami bennem is tisztességesen megvan....
Kiváncsi lennék hogy mások hogy élték meg a fifty-fiftységet... Én csak 1-2 ilyen "testvért" ismerek.. mindegyik más. :-)
Ha elolvasod a válaszod a kérdésemre, akkor látod, hogy nem válasz. Nem azt írtad, hogy mit nem bírsz az apanyelvedben/kultúrádban, hanem azt, hogy utálod, ha hülyeségeket kérdezgetnek tőled a magyarok, arra az apropóra, hogy édesapád orosz.
Nekem nincs nagy tapasztalatom az orosz kultúráról, de volt egy tankörtársnőm, egy orosz kislány, ő szuper volt. (Ma is az, amennyire tudom, az utóbbi időben váltottunk egy-két mélt vele.) Kedves, becsületes, okos, jópofa kis nő volt. Ráadásul a sörnek csak a habját szerette, így sörözéseken jól lehetett vele osztozni...:-))) Persze egy emberből nem lehet az általános kultúrára levonni következtetéseket.
:-))))))))) ja ruszkik... Engem bánt. De akkor téged nem annyira bántanak meg az ilyen bunkók, nem?
Anyám hiába magyar állampolgár velem együtt 13 éve, ő akkor is orosz nő marad. Hmmmm ezek az orosz ffiak! Elmagyarosodott!!! Nahát!!!! :-) Egyszer kérdezted, hogy hozzámennék-e orosz ffihez, nos ennek már csak azért is kicsi a valószínűsége, mert utoljára 9 éve voltam szép szülővárosomban... de tisztán elvi alapon nem hiszem, hogy bele mernék vágni ilyesmibe. Inkább kerülném az ilyen szitukat. :-) Álmaim netovábbja egy hozzám hasonló fifty-fifty lenne... de sajna nem nagyon hozott össze a sors fiú fifty-fiftyvel! :-( Asszem itt a neten van egy kettő, akik ide is bekacsintottak, ám őket nem ismerem...:-(
A külsőről jut eszembe! Amikor elmondom, hogy félig orosz vagyok, akkor sokan elkezdenek győzködni, hogys tényleg az arcom az tiszta oroszos! Ilyenkor a hajam égnek mered, mert igaz, hogy festett szöszi vagyok, meg kék szemű, de az arcformám az tiszta apám családja...:-)))))
Anyám valóban a mélyrepülő bombázó kategória volt, és még ma is állati jól néz ki. Én amolyan gyenge utánzat vagyok, fianit (izé cirkon msagyarul asszem) a gyémánt mellett...:-) Hmmmm... én tudjátok mitől kapok idegrohamot, amikor elkezdik, hogy és inkább orosz vagy vagy magyar? Mao. jobb vagy Oroszo.? Hülyeség az egész, így nem lehet hozzám állni!:-) Bennem ez is van, meg az is, nem tudom és nem akarom megtagadni énem másik részét - mivel Maon vagyunk - jelen esetben az orosz énemet. Igen kicsit skizós a dolog. :-)))
Vannak klassz dolgok ott, meg borzasztóak. Pl. az ilyen Kurszkos dolgok sokkal jobban megráznak -szvsz - mint az átlag nem oroszt. Igen ez a mongyá má valamit oroszul is jó, bár Szuban meg azt mondták, hogy mongyá má valamit magyarul... gáz.
Ejnye Mishi! :-)))
